2015. július 1.

"Csalóka a báj, mulandó a szépség..."


  
"Csalóka a báj, mulandó a szépség, 
de az URat félő asszony dicséretre méltó."
(Példabeszédek 31:30)

Az idő eljár mindenki fölött. Még a derék asszonyok fölött is. Ez egyáltalán nem sértő megjegyzés szeretne lenni. Sokkal inkább az élet realitása van mögötte. A szépség is mulandó, ezt mindnyájan tudjuk, mégis oly nehéz tudomásul venni. A mögöttünk hagyott idő nagysága mutatja igazán, hogy mennyire mulandó a szépség. A fiatal és szép lányokból idővel feleség, édesanya, anyós, nagymama lesz. Idővel. Általában. Közben, amíg valakiből anyós lesz, addig legalább egy kicsit (de az is lehet, hogy nagyon) megkopik a szépsége. Ez egyrészt természetes. Másrészt ezért sem kell erre építeni, mert mulandó. 
A házasságot pedig éppen úgy, mint az egész életet valami olyanra kell(ene) építeni, ami örök. Vagyis olyan valakire, akiben nincs változás, sem fénynek vagy árnyéknak váltakozása. Olyan valakire, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezért bár a külső emberünk (a testünk) megromlik, de a belső (a lelkünk) megújul napról napra. Ilyen Istenre építést és általa való megújulást kívánok a derék asszonyoknak, és persze minden derék férfi embernek is!  
 (Katona Béla)

2015. június 16.

Isten szeret téged annyira...




... Isten szeretett téged annyira,
 hogy különlegesnek, egyetlennek teremtsen. 
 Szeret téged annyira,
 hogy számon tartsa minden félelmed, minden aggodalmad! Ne félj a csendben önmagaddal és Vele kettesben maradni. Hagyd Neki, hogy megtisztogasson, hogy életre keltsen, s letörölje mindazt a piszkot, ami a lelkedre ülepedett. ...

Forrás

2015. június 15.

Miért rohansz?



Miért rohansz?

Szeretnél megállni, de már nem megy.
Kell a több, kell a MINDEN!
Szép a házad, de még szebb kell.
Szép a kerted, de még jobb kell.
Jó az autód, de másé még jobb.
Reggeltől estig ezért dolgozol?

Aztán észreveszed, mindened elveszett.
Pedig egyfolytában ezt gyűjtögetted.
A család széthullott, nem is emlékszel hogy valaha egy volt!
Felnőttek a gyermekek, elhagyták a fészküket.
Úgy érzed nem is ismered őket..
Testedből való test és véredből való vér,
Mégsem tudod mit szeret, miért él.

Az asszony, kicsit meggyűrődött
A férj teljesen elhidegült...
Nem így tervezted, nem ezt akartad
Mégis valahol valami elakadt.
Mit rontottál el? Miért veszítetted el,
Az álmaid, az életed?

Isten terve nem ez volt.
Jézus vére nem ezért folyt.
Ő szabadnak teremtett,
Saját magad mentél börtönbe.
A vágyaid börtönébe,
Érzelmeid kelepcéjébe.

Fordulj Istenhez, őszinte szívvel...
Ő helyre állíthat mindent.
Az igéje megtisztít,
Szent lelke megszabadít.
Nézd a teremtett világot,
Amit teremtő keze alkotott!

Ez a teremtő kéz,ha szíved kész,
Markában tart és megvéd.
Meggyógyítja összetört lelkedet,
Megújítja régi szívedet.
Megtanít szeretni,
hogy újra tudj ÉLNI!

Életre kelti, szíved
Életre kelti, lelked
Élni fog a tested
Mert Ő maga az igazi ÉLET!
Ő szeret, szeret, SZERET!

2015. június 12.

Bízzál az Úrban!




"Grádicsok éneke Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!" 
( Zsoltár 131,1-3 )

" ... Erre hív minket az Úr az első estén, az első Igével. Sokat néztél magasra, sokat futottál a boldogság után. Olyan vagy, mint egy fáradt gyermek, és most azt kéri az Úr: próbálj olyan lenni, mint az elválasztott gyermek az anyja ölében. "Mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Nem követel, nem háborog, nem panaszkodik, - pihen. A német fordítás így mondja: Mint az elválasztott gyermek, úgy pihen, úgy nyugszik bennem a lelkem. Ez volna a legelső dolgunk. Igyekezzetek bemenni abba a nyugodalomba, amit az Úr szerzett. Aztán majd elmond Ő mindent, amit el akar mondani. Csak ma mondjuk el Neki: Uram, szeretnék megpihenni nálad.  

Ha valamit nem jól tettél, van egy menedékhely. Ez az egyetlen hely a kereszt, ahol nem ér minket utol se vád, se követelés, se ördög, senki. "Mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Úgy nyugszik bennem a lelkem. 

Végül még egy mondat: "Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Az anyjánál pihenő gyermek tud várni. Isten ma azt mondja neked: bízzál, és várjál az Úrra ezen a héten. Ne várj senki másra, emberekre, dolgokra. Szíved forduljon oda teljesen az Úr felé, Ő tudja, mit akar adni. Legyünk itt úgy, hogy most ne mi akarjunk valamit, hanem bízzuk az Úrra, mit akar adni. Szemeink az Úrra nézzenek, és akkor nem tekintgetünk mindenfele. Akkor el tudjuk mondani: Uram, amit Te akarsz adni, amire szerinted szükségem van, azt add. 

Várjál az Úrra. Nem az ajándékaira, nem arra, amire úgy gondolod, hogy szükséged van. Jó nekünk úgy elindulni erre a hétre: Uram, mint az elválasztott gyermek, úgy akarok benned pihenni és várni arra, amit Te adsz nekem. Jó volna nem magasra látni, nem célokat kitűzni. Jó volna elengedni magunkat egészen abba a kézbe, amelyikre azt mondja az Ige: jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. Nem én tudom jól, Ő tudja jól. Lehet egészen mást ad, mint amit vársz. Nem kérdezem, mit vársz ettől a héttől. Várjad az Urat és bízzál Benne! "


( Trausch Liza )

2015. június 10.

Nem az vagyok...


 
Nem az vagyok...

"Nem az vagyok, ami lehetnék - mert az Istentől kapott adományaimat még nem bontakoztattam ki teljesen az Ő javára.

Nem az vagyok, aminek lennem kellene - mert nem mindig teszek eleget Isten mércéjének.

Nem az vagyok, ami lenni szeretnék - mert még távol vagyok attól, hogy olyan legyek, mint amire vágynék.

Nem az vagyok, ami lenni remélek - mert az csak Istennél leszek majd.

De hálát adok Istennek, hogy már nem az vagyok, aki egykor voltam, és hogy Pál apostollal együtt mondhatom: “Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1 Korinthus 15,10a) - olyan ember, akit Isten elfogadott."

(A cikk ETHOS-ban megjelent a 2007/2 számban a 28-32. oldalon)

2015. június 2.

Öröm az Úrban



Öröm az Úrban

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
(Filippibeliekhez írt levél 4:4)


Egy kis segítség Fabiny Tamástól, hogy tudjunk örülni:
Epilógus

ÁLLJ MEG ÜRES KÉZZEL ISTEN ELŐTT,
és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra –
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, amikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valakit a karodban, akit szeretsz –
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megétettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségedre, amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál –
emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, amely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrzik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: “szeretlek” –
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad –
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

2015. június 1.

SUGÁRZÓ ARCOK



Füle Lajos: 
SUGÁRZÓ ARCOK

Vannak sugárzó arcú keresztyének,
akiknak az Úr mondott valamit.
Feléje ujjong lelkükben a hit,
és amit mondott, abból a hittel élnek!

2015. május 31.

Meddig ?



Meddig?

"Meddig rejted el orcádat előlem?
Meddig kell... bánkódnom szívemben naponként?"
(Zsoltárok 13)

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem?
Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjam még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből...
Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árullkodk, mint ha nem is lenne istenfélő ember.
Először is Istent kérdezi. Nem róla beszél másokkal, hanem neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az ő uralma alatt van, és ez nagyon jó.
Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes tisztelettel és bizalommal szól hozzá. "Mert én hűségedben bízom..."
Ezért! egészen bizonyos abban, hogy választ és szabadítást fog kapni.
"...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik hűségében.
Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen hittel borul elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten dicsősége.

Forrás:
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

2015. május 18.

Ameddig a hit hordoz



Yvonne Schwengeler: Ameddig a hit hordoz
(részlet)

"...Ha viharok tombolnak körülötted, és úrrá lesz rajtad a félelem, ha támadások, nehézségek és bajok ingatják meg életed kicsiny hajóját - mi tart meg ilyenkor? Csakis az, ha bizalommal tekintesz Jézusra! Egy ismert francia igehirdetőnek igencsak igaza volt, amikor ezt írta: "Mit nekem a hajótörés, ha Isten az óceán?" Isten gyermekei sosem eshetnek mélyebbre, mint az Ő kezébe..."

(Ethos 2010/4)

2015. május 14.

NŐ VAGYOK!



Lázár Istvánné
NŐ VAGYOK

Csak nő vagyok, gyenge edény,
De Jézus tart a tenyerén.
Vállaimra sokszor nehezedik élet-gondok súlya,
Törékeny edényemet egyedül Jézus tartja.
De tartja még!
S ez nekem elég!