A szél útja című film

Katustól kaptam a filmet....Köszönöm!
Továbbítom Nektek is....


"Ahogyan nem ismered a szél útját, vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott." 
(Préd. 11:5)


A szél útja 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban ..."

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben 

mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." 

(Filippi 4:6) 

Gondviselő Istenünk van. Olyan Urunk, aki tudja, hogy mi a jó nekünk. Ő ugyanis az üdvösségünk felől tekint életünkre. Tehát mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja. (272. dicséret) Akkor pedig egy lehetőségünk van: a hálaadásé. 

Olykor imáink nagy része kérés. Csak kérünk, elsősorban önmagunk, másodsorban szeretteink részére bizonyos dolgokat. Nincs ezzel semmi gond, de hálaadás nélkül az egész nem más, mint hálátlan követelőzés. Milyen rossz lenne számunkra, ha gyermekeink állandóan csak a kéréseikkel ostromolnának bennünket! Ha napról napra azzal jönnének, hogy nekik erre vagy arra van szükségük s közben soha nem mondanák azt, hogy köszönöm anya vagy apa. Ugyanilyen a helyzetünk Mennyei Atyánkkal, hiszen nem mindegy, hogy kéréseiket soroló vagy hálát adni is tudó gyermekei vagyunk Neki! 

Az ige arra bíztat, hogy kérjünk, de mindezt tegyük hálaadással! Csak úgy lehet meghitt kapcsolat ember és Isten között, ha nem felejtjük el, hogy kinek köszönhetünk mindent az életünkben! 

( Katona Béla )

Forrás: 

Napi Ige és Gondolat - 2010.

"Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz."

"Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?

 Ne félj és ne rettegj, 

mert veled lesz az Úr, 

a te Istened mindenben, amiben jársz."

 (Józsué 1,9)

Három biztatás van. Nem elég egyszer megszabadulni. Megszabadultunk – és újra meg újra megszabadulunk.

A harmadik biztatás a járásunknak szól; mintha azt mondaná Isten: "Ne maradjon pusztán a fejedben, amit hallottál – szálljon a lábadba!" Ne maradjon pusztán gondolati szinten bennünk az, amit a testet öltött ige mond. Nem az a kérdés, hogy gondolkodunk-e róla, olvassuk-e a Bibliát. Nem azzal a közhelyes kérdéssel van dolgunk, a szívünkben van-e az ige. Nem ez az érdekes. Hanem: a lábunkban van-e? A kezünkben van-e Jézus? Ott van-e a mindennapjainkban, a konyhában, az iskolában, a műhelyben, az ágyunkban, fiatalságunkban, öregségünkben…?

A Jézussal való járásra biztat ez az ige. Arra bátorít, amihez semmilyen emberi bátorság nem elég. Péter nem akarta megengedni, hogy Jézus megmossa a lábát. Nem azért tiltakozott, mert hideg volt a víz, hanem mert valamit megsejtett. Tudta, hogy ez halált jelent. A Vele-járás, a követés és a halál elválaszthatatlanok egymástól. "Te kövess engem és megmutatom, milyen halállal dicsőíted meg az Istennek Fiát."

---

VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL

– Áhítatok az év minden napjára – 2008.

Kereső-e a szeretetem

"Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem, 

keresém őt, és meg nem találtam."

 (Énekek Éneke 3,1)

Az ember azt keresi, aki nélkül képtelen emberhez méltó életet élni. Keres valakit, akit szeret - de akit mégsem tudott annyira szeretni, hogy el ne veszítse. Ilyen az ember szeretete Isten iránt: megbicsakló, feledékeny. Isten úgy szeret, hogy képtelen elveszíteni. Az elveszíteni képes szeretet keresi tehát a múlhatatlant - a véges keresi a végtelent; a mulandó az állandót, a hűt, a változatlant. Az ember keresi Istent, Aki maga a szeretet.

Az Énekek Éneke verseiben a kereső szeretet a menyasszony alakjában jelenik meg. Milyen a mi hitünk? Hite mindenkinek van, még az ördögöknek is. Az a kérdés: milyen e hit? Kereső hitem van-e, vagy közömbös? Nem az a kérdés, van-e bennem szeretet, hanem kereső-e a szeretetem.

VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL - 2010.

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK?

Túrmezei Erzsébet 

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK?

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,

Ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni,

Mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni

Világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…

Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja
a nyitott szemet, szívet,
alázatot, erőt a szolgálatra…
s gyümölcsöt teremni csak így lehet.

Az áldott élet titka

Az áldott élet titka

Zsoltárok 37,21-40.

Dávid megosztja velünk nagy élettapasztalatát: minden Isten áldásán múlik (22.v.). Vele jól megy sorunk, nélküle pedig, ha kezdetben nem is úgy néz ki, épp az ellenkező irányba fog haladni életünk (35-38.v.). Hogyan boldogulhatunk ebben az igazságtalansággal teli világban? Dávid azt mondja, hogy légy igaz, mert Isten az ilyen embereket megsegíti (39 .v.) Az igaz olyan ember, aki a gonoszt elkerüli, jót cselekszik (27.v.), és Isten törvényei határozzák meg életét (31 .v.). Miért az igazaknak segít Isten? Azért, mert ők Istenben bíznak (40.v.), nem pedig jó cselekedeteikben. Istent mindenki másnál jobban félik, szeretik, ez határozza meg az igaz embert. Az ad számunkra jövőt, ha életünket odaszánjuk annak az Istennek, aki teremtett minket. Jézus Krisztus igaz volta tesz minket igazakká. A 37. vers (az 5. vers mellett) egyike a zsoltár tartalmát összefoglaló verseknek. Paul Gerhard "Hagyjad az Úristenre te minden utadat" kezdetű énekében nyomatékosan elmondja ezt, és egy másik énekben megvallja: "Tudom, Istenem, hogy minden dolgom a te akaratod szerint van, tőled jön boldogság és áldás, amit te irányítasz, az jó úton megy." Ebben az értelemben csak Istenben elrejtve van jó dolgunk.

Ajánlott igeszakasz: Zsid. 11 ,32-40.

Forrás: Fénysugarak - 2010.

"A jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál ."

 

"A jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál. " 
(Példabeszédek 22:1/b)  

A nagy vagyon könnyen jár fennhéjázással, hiszen én vittem valamire, míg sokan csak csórók maradtak – gondolhatja az, aki önmagának tulajdonítja anyagi javait. Nekünk azonban eszünkbe jut Jézus szava: Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?  Egyértelműen semmit! Ha viszont jóindulat van lelkünkben, az meglátszik kapcsolatainkban, legyen szó családtagjainkról, munkatársainkról, szomszédainkról, vagy éppen egy teljesen ismeretlenről. A hívő ember „vizsgázik” az indulat dolgában napról napra. Nem mindegy, hogy mit tapasztalnak meg velünk kapcsolatban embertársaink. Fennhéjázó, gőgös, pökhendi emberek vagyunk, vagy szelíd, jóindulatú, szerény, alázatos emberek? E kérdésre adott válaszunk a Krisztustól való távolságunkat mutatják. Aki közel van hozzá, az az utóbbiakat mutathatja fel, de minél távolabb vagyunk tőle, annál inkább az előbbi kategóriákba csúszunk. Az az indulat legyen benned, amely a Krisztus Jézusban is megvolt, mert az jobb és többet ér az ezüstnél és az aranynál!

Forrás: 
Napi Ige és Gondolat - 2010.