2014. május 19.

Isten akaratából



Efézus 1,1-14
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efézusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert Őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hivőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az Ő dicsőségének magasztalására.

Cseri Kálmán: Isten akaratából

"...Isten ajándékokat kínál, de csak a Krisztusban kaphatjuk meg mindazt, amit nekünk szánt. Aki Jézust befogadja az életébe, minden túlzás nélkül vele együtt mindent megkapott, amire szüksége van ebben az életben és az örök életben, csak még nem bontotta ki ezt a nagy csomagot. A keresztyén élet tulajdonképpen egy nagy csomagbontás. Egyre több mindent felfedezünk, hogy mi-mindent kaptunk mi Krisztusban. Sokszor éppen úgy fedezünk fel egy-egy addig nem ismert vagy meg nem becsült ajándékot, hogy éppen arra van szükségünk valamely nyomorúságban. Hogy szabadítást ad valamiből, hogy erőt ad valamihez, hogy felismerjük, valaminek mi a célja, hogy úgy használ minket mások javára, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy a képességeinken messze felül tudtunk valamit adni abból, amit mi is úgy kaptunk. És egyre inkább csodálkozik a hívő: mi-mindent kaptam én Krisztusban. Ezeket úgy külön-külön, Jézus nélkül nem lehet kapni. ...."

2014. május 18.

Nem tudnál igyekezni, Istenem?



Nem tudnál igyekezni, Istenem?
Amy Carroll

„Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.” 
(Préd . 3,11)

Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”

Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.

Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.

Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.
Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony. Igazi szappanoperába való történet.
Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.
Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).
Ezt olvassuk az Ézs. 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.
Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni.

Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.

Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.20.

2014. május 16.

Istenem, segíts ...



Segíts meg engem Uram Isten, szabadíts meg engem a Te kegyelmed szerint! 
 Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram! 
(Zsoltárok 109: 26-27)

Istenem,
segíts a tekintetemet a problémáról és a körülményekről
Rád emeleni."

Forrás
Facebook - Keresztény idézetek

2014. május 7.

Uram, imádkozom




Forrás
Facebook - Ez a nap.hu

2014. május 1.

Erősítésként



FÁRADTSÁG 

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket"
( Máté 11 : 28 )

* Sok szellemi tapasztalatot szerezhetünk a fáradtság idején, de ez attól függ, hogyan nézünk szembe vele.
Először is miben fáradunk el?
-      elfáradunk a várakozásban
-      elfáradunk a tanulásban
-      elfáradunk az ellenséggel való küzdelemben
-      elfáradunk a kritikáktól és az üldözéstől.

*  Emberi erőnknek határa van … Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy kicsúszik a talaj a lábunk alól.

*   Minél tovább tart ez a fáradékony időszak, annál jobban felemészti bensőnket.  

* Torkunkat fullasztja, megfojtja a reményünket, a motivációnkat, az optimizmusunkat, a bátorságunkat.

Tudnunk kell, hogy Isten nem úgy ad erőt és bátorságot, mint egy  gyógyszertáros, akinek átadjuk a kiváltandó receptet..

Az Úr nem azt ígérte, hogy ad majd valamit inni, ami segíteni fog a fáradság tüneteit kezelni.

Ő saját Magát ígérte nekünk
Ez minden! Ez elegendő!

Jézus a Szabadító azt mondja:
 „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."   
(Máté 11:28-30)

Sokszor megengedjük, hogy az élet körülményei leverjenek. 
-  A csüggedés irányítja az elhatározásainkat?
-  A bátorságunk helyet ad a konformizmusnak. (nincs munkám, beteg vagyok, miből vásárolok ezt vagy azt, stb.)?
- A hit csupán szóvá válik számunkra, egy dísztárggyá, ami szép ugyan, de nem tudunk mit kezdeni vele?

* Nem szabad megengednünk, hogy ez megtörténjen! Mikor már fogytán az erőnk, és jön a fáradság, halljuk, hogy valami azt suttogja a fülünkbe: "Add fel!" Akkor töltsük meg a szellemi tüdőnket az Úr kegyelmének szelével és higgyünk, hogy mindez el fog múlni, mert mellettünk van szerető, erős és fáradhatatlan Istenünk.
Nincs olyan fáradság, amely ellen tudna állni Jelenlétének! 

(Nemet Erzsike)