Advent

Advent

"Bizony, hamar eljövök." 
Ámen. Jöjj Uram Jézus! 

(Jelenések könyve 22: 20)

A karácsony előtti négy hetet adventi időszaknak szokták nevezni. Ez a szó az adventus Domini latin kifejezésből jön, ami ezt jelenti: az Úr eljövetele, és Jézus Krisztusnak a történelem végén bekövetkező második eljövetelére utal.

Bod Péter, a 18. században Erdélyben élt tudós református lelkész és irodalomtörténész ezt írja: A mi Urunk Jézus Krisztusnak négy adventusa, eljövetele van: midőn testben megjelent, midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti, midőn halála óráján elmégyen az emberhez, és midőn eljő az utolsó ítéletre. 
Advent idején jó ezeken elgondolkodnunk. Az első megtörtént, minden Jézus eljöveteléről szóló ígéret pontosan beteljesedett karácsonykor.  

Jézus elvégezte a megváltás munkáját, és megígérte, hogy visszajön majd ítéletre. 

Egy ember szívébe akkor száll be ő, amikor az illető rádöbben, hogy gyakorlatilag Jézus nélkül élt, és ez maga a halál. Nem akar tovább így maradni, s átadja az uralmat élete felett Jézusnak. Tőle kér bocsánatot a múltjára, rábízza jövőjét, s neki akar engedelmeskedni a jelenben.

Halálunk órája mindnyájunknak eljön, s addig van módunk arra, hogy Jézussal összekössük az életünket. Ha ez megtörtént, magához vesz a mennyei dicsőségbe  ha azonban ez az óra nélküle, a benne való hit nélkül ér, az örök kárhozat következik.

És mi most ebben a világkorszakban várjuk, hogy egyszer hirtelen megjelenik majd a mi Urunk ítélni élőket és holtakat, véget ér a történelem mostani szakasza, s elkezdődik egy új világ, aminek már nem lesz vége. 

Jó, ha meghányjuk-vetjük ezzel kapcsolatos gondolatainkat, és Istentõl kérünk világosságot, hogy tisztán lássunk, és idejében rendezzük, amit kell.

Forrás

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

KIRE NÉZEK?

KIRE NÉZEK?

"Az Úrhoz folyamodtam. és Ő meghallgatott, megmentett mindattól amitől rettegtem.
Örömre derülnek, kik rád tekintenek, nem pirul arcuk."
( Zsoltárok 34,5-6 )

Amire nézünk, annak az erőterébe kerülünk. Aki a bajaira néz, annak mindig lesz oka keseregni, panaszkodni. Aki az ellenségeire néz, félni fog. Aki önmagára, az vérmérséklete szerint vagy elbizakodik, vagy elcsügged.
És akik az Úrra néznek? Azok örömre derülnek.
Mit jelent az Úrra nézni? Azt, hogy számolunk Istennel és számítunk rá. Igyekszünk megismerni nagy tetteit, és tudjuk, hogy Ő nem változik, ma is ugyanolyan hatalmas és irgalmas, mint régen. Az Úrra nézni azt jelenti, hogy tőle kérünk és várunk segítséget, szabadítást, bocsánatot, tanácsot, de tőle fogadunk el mindent, még a próbákat is. Teljes szívvel bízunk benne.
Jézusra nézni azt jelenti: tudjuk, mit tett értünk. "...szeretett engem és önmagát adta értem" - ahogy Pál apostol vallotta. Ismernünk kell, mit ígér nekünk: " Veletek vagyok minden napon a világ végéig." Ne feledjük mit kínál: " az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen" (János 15,11).
Mikeás prófétát ellenségi fenyegették, és bűnei vádolták. S mit ír? " De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem !" (Mikeás 7,7 - Károli ).
Aki az Úrra néz, az az Ő jelenlétében marad, az Ő erőterébe kerül, így nem kerülhet a félelem igézetébe. Tudja, hogy nincs egyedül, nincs kiszolgáltatva idegen erőknek  ne! m Isten háta mögött zajlik az élete, hanem színe előtt... Ő pedig szemmel tartja, sőt karban tartja a benne bízókat. 
Kire nézünk mostani helyzetünkben? 

Forrás

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja 

Isten akaratából

Cseri Kálmán: Isten akaratából

"...Isten ajándékokat kínál, de csak a Krisztusban kaphatjuk meg mindazt, amit nekünk szánt. Aki Jézust befogadja az életébe, minden túlzás nélkül vele együtt mindent megkapott, amire szüksége van ebben az életben és az örök életben, csak még nem bontotta ki ezt a nagy csomagot. A keresztyén élet tulajdonképpen egy nagy csomagbontás. Egyre több mindent felfedezünk, hogy mi-mindent kaptunk mi Krisztusban. Sokszor éppen úgy fedezünk fel egy-egy addig nem ismert vagy meg nem becsült ajándékot, hogy éppen arra van szükségünk valamely nyomorúságban. Hogy szabadítást ad valamiből, hogy erőt ad valamihez, hogy felismerjük, valaminek mi a célja, hogy úgy használ minket mások javára, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy a képességeinken messze felül tudtunk valamit adni abból, amit mi is úgy kaptunk. És egyre inkább csodálkozik a hívő: mi-mindent kaptam én Krisztusban.Ezeket úgy külön-külön, Jézus nélkül nem lehet kapni. Ha valaki így szól: Nekem az Úr Jézus nem kell, a bűneimről ne beszéljenek, nincsenek is talán, de kellene nekem most vigasztalás, mert gyászban vagyok. Nem fog kapni vigasztalást. Krisztusban meg előre megvigasztal minket, hogy amikor a gyász beköszönt, már ott van a vigasztalás a szívemben, csak oda kell nyúlni és a megfelelő vigasz kéznél van, adva van, mert azt is megkaptam előre a Krisztusban. ..."

Kép - Facebookról

KICSI ÉS NAGY KÉRÉSEINK

KICSI ÉS NAGY KÉRÉSEINK

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással
tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..."
( Filippi 4,6 )

Ha tudatosítottuk magunkban, hogy kihez imádkozunk, ha hálát adtunk Isten sok jótetteiért, amelyeket eddig tapasztaltunk, akkor elé tárhatjuk kéréseinket. Nincs olyan jelentéktelen ügyünk, ami neki nem fontos, mert ő szerető Atyánk, és nincs olyan nagy kérés, amit ne tudna megadni, mert mindenható Úr. Aki így ismeri Istent, az azt is el tudja fogadni, ha nem teljesíti a kéréseinket, hiszen Ő jobban tudja, mire van valóban szükségünk, mint mi magunk. 

Ha azonban Isten jól tudja, mire van szükségünk, miért kérjük tőle?

Azért, hogy mi is megtudjuk, mert gyakran éppen az imádkozás közben lesz világossá a számunkra, hogy kéréseink jók-e.

Mindig hasznos, ha előbb más! ok szükségeit visszük Isten elé, és nem mindjárt a magunkét. Sok ígéretünk van arra, hogy a másokért elmondott imádság kedves Isten előtt  és meghallgatja azt. Sok esetben nincs is más módunk embereken segíteni, csak a közbenjáró imádság által. Az imádság elõtt sem térbeli távolság, sem a másik ember elzárkózása nem jelent akadályt. Másként fogunk beszélni istenrõl az embereknek, ha közben Istennek beszélünk róluk imádságban. Még az ellenségeinkkel való kapcsolatunk is megváltozik, ha tudunk imádkozni értük. (Máté5,44).

Józsué harcolt a völgyben az ellenséggel, s a csata kimenetele attól függött, hogy az idős Mózes közben imádkozott a hegyen (2 Móz. 17,11). Mi gyakran már el is felejtjük, mit kérünk Istentől, de az Ige azt mondja: megvannak a kéréseink őelőtte (1 Ján.5,15).

Jézus Krisztus arra tanít, hogy a könyörgésben állhatatosak legyünk, s hogy tudjuk mindig őszintén így befejezni: "mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te" ( Máté 26,39).

Legyen a te akaratod; Ami jó s rendes, te tudod;
Azért a mi akaratunkat Tetszésed szerint hordozzad,
Hogy amit szeretsz: szeressük, Amit te gyűlölsz: gyűlöljük.

(XVI. századi német ének nyomán) 

Forrás
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja 

Véget ért a nyár

Véget ért a nyár

"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
 és mi nem szabadultunk meg!" 

(Jeremiás 8,20)

Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is. 

Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. "Loptok, gyilkoltok,paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrológiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, "már pirulni sem tudnak". Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Isten nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. Így bekövetkezett az ítélet.  Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta? Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is.  Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek... 
kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak." 

(Efézus5,15-16)

Forrás

Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

Meddig ?

Meddig?

"Meddig rejted el orcádat előlem?

Meddig kell... bánkódnom szívemben naponként?"

(Zsoltárok 13)

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram? Meddig kerekedik fölém ellenségem?

Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjam még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből...

Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árullkodk, mint ha nem is lenne istenfélő ember.

Először is Istent kérdezi. Nem róla beszél másokkal, hanem neki önti ki a szívét. Úgy, mint aki mást is megbeszél vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az ő uralma alatt van, és ez nagyon jó.

Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél. Teljes tisztelettel és bizalommal szól hozzá. "Mert én hűségedben bízom..."

Ezért! egészen bizonyos abban, hogy választ és szabadítást fog kapni.

"...szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem." De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik hűségében.

Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól. Aki ilyen hittel borul elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten dicsősége.

Forrás:

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

Isten akaratából

Efézus 1,1-14
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efézusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert Őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hivőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az Ő dicsőségének magasztalására.

Cseri Kálmán: Isten akaratából

"...Isten ajándékokat kínál, de csak a Krisztusban kaphatjuk meg mindazt, amit nekünk szánt. Aki Jézust befogadja az életébe, minden túlzás nélkül vele együtt mindent megkapott, amire szüksége van ebben az életben és az örök életben, csak még nem bontotta ki ezt a nagy csomagot. A keresztyén élet tulajdonképpen egy nagy csomagbontás. Egyre több mindent felfedezünk, hogy mi-mindent kaptunk mi Krisztusban. Sokszor éppen úgy fedezünk fel egy-egy addig nem ismert vagy meg nem becsült ajándékot, hogy éppen arra van szükségünk valamely nyomorúságban. Hogy szabadítást ad valamiből, hogy erőt ad valamihez, hogy felismerjük, valaminek mi a célja, hogy úgy használ minket mások javára, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy a képességeinken messze felül tudtunk valamit adni abból, amit mi is úgy kaptunk. És egyre inkább csodálkozik a hívő: mi-mindent kaptam én Krisztusban. Ezeket úgy külön-külön, Jézus nélkül nem lehet kapni. ...."

GYENGÉD SZERETET

GYENGÉD SZERETET

"Jézus így válaszolt..."
( János 3,3 )

Ez a fél mondat Jézus szívébe enged belelátnunk. Nikodémus nagyon udvariasan, elismerően indította a beszélgetést. De még nem kérdezett semmit. Akkor mire válaszolt?
Éppen ez az, ami megmelegíti a szívünket. Jézus a ki nem mondott kérdésre is felel, Nikodémusnak nagyon nehéz lenne azzal kezdenie, hogy nem bizonyos az üdvösségben, hogy nem ad neki békességet az, amire másokat tanít, hogy sok fontos kérdésre nincs kielégítő válasza. Az egész ember egyetlen nagy kérdőjel - de erről még egy szót sem szólt.
Nem is kell. Jézus pontosan ismeri őt. Az előző versekben olvassuk: "nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert Ő maga is tudta, hogy mi lakozik az emberben." (Ján. 2,25) És Jézus olyan gyengéd szeretettel szeret minket, benne olyan sok tapintat és figyelmesség van, hogy megkíméli ezt az idős embert a kellemetlen vallomástól, megkönnyíti a dolgát: a ki nem mondott, de a benne feszülő kérdésekre felel.
Szavaiban van elismerés is, biztatás is, miközben azok őszinte és kemény szavak. Jó helyen jársz, ez a legfontosabb kérdés: Van-e az embernek üdvössége. Neked is lesz, ha onnan felülről megfogan benned az új élet, ha újjászületsz.
Ilyen a mi Urunk: mindent tud rólunk, és mégis szeret. Ismeri a bennünk feszülő kérdéseket, látja, hogy némelyiket mi sem tudjuk megfogalmazni, vagy nem merjük kimondani -- s megadja a választ. Leleplez, de nem szégyenít meg. Nem szid keménységünk miatt, hanem kínálja a mennyei ajándékot. A kérdés: kell-e nekünk, ami hiányzik az életünkből, s amit csak tőle kaphat meg mindenki?
Bárcsak minket is jellemezne ez az előzékeny, gyengéd szeretet ! 

Forrás:

Cseri Kálmán: 

A kegyelem harmatja

ÖRÖM AZ ÚRBAN

ÖRÖM AZ ÚRBAN

„Örüljetek az Úrban mindenkor ! Ismét mondom : örüljetek !”
( Filippi 4,4 ) 

Pál apostol ezt a biztatást a börtönből írta, ahol nélkülözött, fázott, barátai közül is többen csalódott, s nem tudta mi vár rá, egyre valószínűbb volt, hogy kivégzik Jézusért. És Filippibe írt levelében mégis sokszor említi, hogy örül.
Lehetséges az, hogy ennyi nehézség között is örül valaki? Van olyan, hogy "mindenkor" tud egy ember örülni? Igen, ha "az Úrban" él.
Mit jelent ez? Azt, hogy az élő Krisztussal való lelki közössége mikroklímaként körülveszi, és örömét ez határozza meg, nem a külső körülmények, Bármi történik körülötte, a Krisztusban megtalált csendes öröme nem változik.
Még ha meghal akkor sem. Erről is ír ebben a levelében: mivel "nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség". Hiszen akkor még közelebb kerül megváltó Urához. Aki ! Krisztusban van, azt õ megtanítja élni és meghalni. És a Krisztusban megkapott üdvösség öröme megmarad benne minden körülmények között.
Az ilyen ember boldog tapasztalata lesz a nehézségek között is a következő: "tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel." (2 Kor. 7,4). Annyira csordultig, hogy másoknak is jut belőle.
Ez az öröm nem feltétlenül harsány jókedv, hanem annak az egyenletes, csendes belső békessége, reménysége, derűje, aki tudja: Jézus szeret engem, az Ő kezében van az életem, s itt a földön is minden helyzetben, halálom óráján, és a halál után is Ő velem! marad, és én Ővele.
Úr Jézus, add nekem is ezt a belső bizonyosságot s az ebből fakadó örömöt !

Forrás

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja 

MINEK ÖRÜLJEK?

MINEK ÖRÜLJEK?

"...teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon."
( Zsoltárok 16,11 )

Az embert nagyon megtudja gyötörni, ha döntenie kell és tanácstalan, ha magára marad nehézségei között, ha bizonytalanná válik a jövője, ha úgy érzi, ki van szolgáltatva ismeretlen erőknek  s ha nem tudja mi lesz vele, amikor meghal.

Dávid ebben a zsoltárban hálát ad Istennek, hogy sokszor kapott már tőle jó tanácsot, hogy a hívőkkel mindig megoszthatja gondjait, hogy "te tartod kezedbe sorsomat", hogy Isten megtanítja őt élni: "Megismerteted velem az élet útját", sőt ha meghal is, Isten közelében fog maradni, vele szoros közösségben. Minden helyzetben maga mellett tudhatja hatalmas szerető Urát - ez az oka annak, hogy teljes öröme van itt és az örökkévalóságban is. "Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van" (9.v.).

Ismerjük-e ezt az örömöt? Ki kap tanácsot az Úrtól? Aki kér. Ki nem marad egyedül gondjaival? Aki keresi a hívők közösségét. Ki jár az élet útján, ki lehet boldog mind életében! , mind halálában? Aki ismeri és követi Jézust, mert egyedül Ő mondhatta el: Én vagyok az út, az igazság és az élet, aki hisz bennem, ha meghal is él.

Erősödjünk meg a benne való hitben ma is !

Forrás

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja