Ajándék

Idézet a Gere Lilla: A király lánya c. könyvből

Ajándék

" Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom." 
(Zsoltárok 127:3)

Gondoltál-e már valaha arra, hogy ajándék vagy?
A biblia szerint egyértelműen az vagy!
Édesanyádnak.
Édesapádnak.
Nagyszüleidnek.
Közeli és távoli rokonaidnak.
Majd később férjednek, gyermekeidnek, unokáidnak és azoknak, akik körülvesznek téged; Istentől származó, előre eltervezett ajándék vagy. Ő hisz benned, hogy az ő ajándéka, akit elküldött a földre, áldásként élheti életét családjában, szűkebb-tágabb környezetében, Krisztus Királyságában, és nemzetében.

Ez vagy te!

Akarsz-e meggyógyulni félelmeidből?

Gyökössy Endre

Akarsz-e meggyógyulni félelmeidből?

Most a félelemről szeretnék "példázatokat" mondani. A félelemről, mert szinte biztos, hogy a bethesdai beteg ember félt. Félt is! Így is mondhatnám: negatív gondolatainak töltése a félelem volt. Félt a "más"-tól, aki "előtte lép be" a vízbe. Félt az "ököljogtól". Félt az élettől, az embertől, a haláltól.

Hadd mondjak "példázatokat" a különböző félelmekről, hogy mindenekelőtt tudjuk: miféle is az a félelmes "félelem"? A félelem, ami megfelezi, hasítja, szétszakítja az embert.

Tudnunk kell, hogy van olyan félelem, ami Isten óvó, féltő ajándéka. Így is mondhatnám: Isten csengettyűje: - Vigyázz! Édesanya, vigyázz gyermekedre, fogd meg a kezét: villamos alá ne fusson! - Férj vigyázz, csöngetek a szíveden! Ki ne mond "azt" a szót a feleségednek, mert az megsebzi a házasságotokat! - Kiránduló, vigyázz, még egy lépés és lezuhansz! - Orvos, vigyázz, ne vágj mélyebbre! - Politikus, vigyázz, még egy lépés és: háború!

Ha a haláltól fájdalommal óv, csönget vele testünkben a Teremtő, félelemmel is óvhat. Isten féknek szánta ezt a fajta félelmet, hogy ne legyünk féktelenek, ne rohanjunk vesztünkbe, ne fussunk lejtőre. Tehát a félelem lehet Isten féltő, óvó ajándéka is. Van azonban egy másféle félelem, amit nehezen lehetne ajándéknak tekinteni. Egy szorongató érzés, ami világrajövetelünk pillanatától, az ősfélelemtől kezdve a halál pillanatáig, a halálfélelemig végtelen széles skálán szinte aláfesti életünket. Csak a kisgyermek félelmeinek negyvenkétféle változatát ismeri a gyermeklélektan! Van tehát félelem, ami már nem mindig hasznos, nem "jó" félelem. Mint ahogy jó a fék, de nem jó, ha mindig fékez. Attól is felborulhat az autó. Ilyen életet-fékező, túlfékező, felborító félelem az, amikor annyira félünk valamitől vagy valakitől, hogy szinte foglya leszünk félelmünk tárgyának. Amikor úgy megragadja életünket a félelem, hogy már azt is mondhatnánk: az ragadott meg minket. Valaki annyira félt a ráktól, hogy halálfélelmében öngyilkos lett. Felboncolták: nyoma sem volt benne a ráknak. Ismerős tény lelkigondozók és pszichiáterek előtt, hogy kezdő művészek első koncertjük előtt ínhüvelygyulladást kaphatnak. Annyira félnek attól, hogy nem sikerül a lehető legjobban a koncert, annyira "begyulladnak", hogy a szó fizikai értelmében is gyulladásba jön az ínhüvelyük.

Vannak, akik minél szebben akarnak elmondani valamit, annál inkább dadognak. Vannak olyan asztmások, akik megérzik, hogy "holnap" rohamuk lesz. És mert várják, félnek tőle - a félelem vonzza a félelem tárgyát! - a roham jelentkezik is. Vagy félünk, hogy "holnap rossz napunk lesz" - és az lesz. Ez a boszorkánykör, amelyből csak FELFELÉ van menekvés.

Olvastam egyszer egy idegorvos tréfásan-halálos-komoly receptjét, hogyan lehet idegbajt kapni és szanatóriumba kerülni:

- Keresd meg azt a félelmet, ami leginkább megfelel természetednek és tarts ki hűségesen mellette! (Például: elveszíted az állásod. Följelentenek valamiért. Megcsal a párod, stb.....) Gondolj rá minél gyakrabban. Lehetőleg evés és lefekvés előtt! - Ezt fűszerezd meg a napi változatos apróságokkal: feladtál egy levelet, de nem tettél rá bélyeget. Nyitva felejtetted a víz- vagy a gázcsapot. Tele van a város (akácfavirág helyett) bacilussal és vírussal. Számítsd ki, mennyi lehet egy légköbméterben? Tegnap főnöködnek mondtál valamit, s az biztosan megsértődött. Egy jó barátod nem úgy köszönt, miért? Stb., stb..... - Aki csak egy ideig betartja ezt, szinte biztos lehet az eredményben: idegösszeomlás.

Vannak, akik háromszor kerülnek szembe félelmük tárgyával: 1. mielőtt jön; 2. amikor éppen jelen van; 3. amikor már elment vagy elmúlt.

Egyszeri találkozással még kibírható a félelem, háromszorival már alig. De mint látjuk, a múltból és a jövőből is lehet importálni a félelmet. De ezek a félők még legalább meg tudják nevezni félelmük tárgyát vagy személyét. Ami még megnevezhető, az könnyen elnevezhető, imádságban exportálható.

Rosszabb a félelemnek az a formája, amikor valaki már nem tudja megmondani, mitől, kitől fél, csak fél. Fél életet, félelmes életet él. Állandó szorongásban van. Maga sem tudja, miért, de egyszerre csak szorítást érez.

Belülről indul ez az érzés, egyre inkább elhatalmasodik rajta és - fél. Felületesen lélegzik, fulladozik és - fél. Az ilyen megnevezhetetlenül és mindig, mindenkitől félő ember mindenben a bajt látja. Fél orvoshoz menni, és fél el nem menni. Fél megtenni valamit, és fél meg nem tenni.

Egy asszony szép bundát kapott férjétől. Első szava volt: - Ó, Istenem, beleesnek a molyok! A molyoktól nem látta a bundát. Vannak, akik mindennek csak a fonákját, a tövisét, rossz oldalát látják. Nem jó így élni, és szinte nem is érdemes! De érdemes és lehetséges ebből meggyógyulni, és belső félelmek nélkül élni.

Valaki egy levélben írta: borzasztó, hogy minden dolgok méhében ott érzi a halált, s csak a halált. Mintha valaki az őszi tölgyerdőben csak a lehulló faleveleket látná, a továbbélő termetes fákat nem. Csak a halált - az életet nem. Csak a nagypénteket - a húsvétot nem.

Jób könyve így írja le ezt a félelmet: "Éjjeli látásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket, félelem szállt rám és rettegés, és megreszketteti minden csontomat." (Jób 4,13-14)

Íme az "életfélelem ". Amikor egyszerre csak az élet maga válik nyomasztóan, szorongatóan félelmessé. A belül hordozott és kívül reánk váró élet egyaránt. Egy életfélelemmel telített ember így vall erről: "Úgy érzem magamat, mintha kisgyermek volnék, és őserdő mélyén titokzatos ház zárt ajtaja előtt állnék, s a halk neszek között be kellene nyitnom, de nem merek, és visszafordulni sem merek, és felnézni a falra sem, és futni sem, és tovább ott maradni sem, és kiáltani sem, és csöndben maradni sem, és nem merem a szemem behunyni, és nyitva tartani sem!

Minden olyan valószerűtlen. Mintha mögöttem lenne, aminek lennie kell, de nem merek a semmi mögé nézni; mert hátha a semmi mögött sincs semmi. Hátha minden és mindenki mögött csak a semmi van! Az üres

semmi. És ha valami van? Jaj, mi van? Az ismeretlen iszonyat??!!"

Az életfélelem okozója általában - az Ismeretlen. Az ismeretlen bennünk-való. Az ismeretlen kívül-való.

Milyen félelmes élmény, amikor rádöbben az ember, hogy él benne valami, ami erősebb nála! Ami megnyergelheti, felzabolázhatja és véresre sarkantyúzhatja!

Nem kis szorongással írhatta Pál ezeket a sorokat: "Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn." (Róm 7,19-20) Pál meg is nevezi ezt a nála "erősebbet": "Nem én, hanem a bennem lakozó bűn". Még megnevezni is félelmes. Ha kikerülöm a nevét, és nem akarom vagy már nem is tudom megnevezni: még félelmesebb. Minél ismeretlenebb - annál félelmesebb.

Az ismeretlen kívül-való éppoly félelmetes lehet, mint az ismeretlen belül-való.

Valami vagy valaki, amit vagy akit nem lehet "kiszámítani". Lehúz vagy fölemel, vádol vagy fölment. Kikerülni nem lehet.

Ádám bokorba bújt előle. (vö. 1Móz 3,8) Mi szavak mögé bújunk. Ilyen szavak mögé: Sors, Végzet, Természet. Akár elnevezzük, akár néven nevezzük: "Isten" - félelmetes; mert más.

Be sok emberi lélek csapódik úgy a külső és a belső félelem között, mint pingponglabda két ütő között! Csapódik, míg ketté nem reped. Ezt az ide-oda csapódást nevezhetnénk - menekülésnek. A két félelem között menekülővé lesz az ember. Menekül önmagától, mert szorongatja valami ismeretlen "belül-való, ami nála erősebb. Menekül a csendbe. De nem bírja azt sem, mert a csend is megcsendül, és hangotad.

Agyonlapítással fenyegeti, mint Adyt a Jó Csönd-herceg. "Fütyörésznie" kell, hogy az rá ne lépjen és el ne tiporja. Menekül - a menekülők közé! Megkísérli velük együtt "agyonütni" az időt. Mert az is félelmes. De minden "agyonütött idő" után még félelmesebb a csend és önmaga társasága és az a sötét felebarát, akit önmagában hordoz, s aki mégis félelmetesen ismeretlen. Majd szükül a kör. Megkísérli az Ismeretlen Kívül-valóhoz a menekülést. Sors! Végzet! Isten!... Jajgat, kiabál, imádkozik és káromkodik. És újra jajgat. És mint a barokk zenében: da capo alne - ismétlés újra és újra, elejétől a végéig... Mert amihez vagy akihez jajgat, kiabál, imádkozik és káromkodik: épp olyan komor, megfoghatatlan, elérhetetlen, kiszámíthatatlan, mint az a félelmetes belül-való, ami hozzá űzi. Ez az életfélelem fokozódik, lassan kibírhatatlanná válik - és az

ember nem egyszer eldobja az életet, hogy megszabaduljon a kettős félelemtől.

Milyen kísértetiesen tükröződik például ez a kettős félelem Adyban, aki hangot mert adni ennek a szorongásnak:

"Ó, Istenünk, borzasztó cethal...

sok félelmemet vedd el,

melyek velőimbe befújnak...

Ó minden és vigasztalan,

egyetlen és borzalmas Isten..."

Az életfélelem dadogós, ijedt rikoltozása ez, a külső és belső félelem között elvacogott, őszinte sorokban.

Egyelőre azonban foglaljuk össze a félelemről mondottakat:

- Van óvó félelem,

- Van megnevezhető félelem,

- és van megnevezhetetlen félelem.

- A megnevezhetetlen félelem egy sajátos ága" az életfélelem. Félelem az ismeretlen belülés kívülvalótól.

A félelem az emberi élet legkínzóbb ellensége. (Kivéve az óvó-félelmet.) Tulajdonképpen semmitől nem kellene úgy félnünk, mint a félelemtől. . A félelem az alkotó, a teremtő erő ellentéte. Szűkíti az ember látóhatárát, valóságos és átvitt értelemben egyaránt. Szétszórttá, esetleg széthasítottá teszi az egyéniséget. Elzsibbaszt, esetleg megbénít teljesen. Először munkaképtelenné, majd életképtelenné tehet. Itt kell megemlítenünk azt a sajátos félelmet, amit az úgynevezett "átmeneti" korok idéznek elő - amikor százados életformák úgy töredeznek szét, mint tavon tavasszal a jég. Minél inkább benne gyökerezik valaki a múlt életformájában, minél mélyebbek gazdasági, származási és lélektani gyökerei, annál félelmesebb számára az átmeneti kor. A szakadozó gyökerű ember reakciója erre a félelemre nem mindig "akciós". Igen gyakran mélylélektani jelenség - cselekvés nélkül. Lelkigondozói segítségre szorul.

Képzeljük el, mi történne azzal az emberrel, aki állandóan maga fölé tartaná a kezét, mintegy védekezésül? Elzsibbadna! Megdermedne! De a lélek is el tud zsibbadni és az idegzet is tönkre tud menni, ha állandóan védekezik. Sőt, mindez "áttételeződik" a testre is. A krónikus félelem (a "gond-itisz"), pl. krónikus álmatlanságot, depressziót, sírógörcs-rohamokat, dühkitöréseket, kiborulásokat, szív- és emésztési zavarokat, szédülést, vérnyomás-ingadozást, pajzsmirigy-zavarokat, stb. okozhat.

Mivel védekezhetünk a félelmek ellen?

1. Egy megfigyeléssel.

2. Egy mozdulattal.

3. És hittel!

Egy megfigyeléssel: Jegyezzük fel, csak egy hónapon át (de pontosan!), mitől félünk. Ha a hónap végén átnézzük a feljegyzéseket, kitűnik: amitől féltünk, annak csak egy kis része következett be. És ami bekövetkezett, az elhordozható volt. Attól roppanunk össze, amitől félünk - és nem következik be. A MAI nap gondja, félelme alatt még senki sem roppant össze. Csak a holnap és holnapután félelmei miatt!

"Minden napnak elég a maga baja" (Máté 6,34), amelyekhez "elég nekünk az Ő kegyelme " (vö. 2Kor 12,9). Ha nem elég, akkor elégünk.

Egy mozdulattal, azzal a mozdulattal, amellyel Jézus Krisztus egyszer szembefordult az Őt megkövezni akarókkal (vö. Jn 8,59).

Nevét segítségül híva forduljunk szembe félelmeinkkel!

Ha a víztől félünk: menjünk bele.

Ha a beszédtől: beszéljünk.

Ha a hangos imádságtól: imádkozzunk minél gyakrabban hangosan.

Ha egy embertől: ne kerüljük el, keressük fel és beszéljünk vele.

Ha a haláltól: kössünk vele barátságot.

Ha futunk a félelem elől, utolér, befog és ő használ minket: kihasznál és elhasznál. De ha szembefordulunk vele, akkor mi használjuk fel a félelmet, mint a sas a rázúduló vihart: szembefordul vele és fölébe emelkedik - éppen a vihar ereje segítségével. Minden legyőzött félelem fölfelé emel !

Gondoljunk csak Jézus Gecsemáné-kertbeli éjszakájára, amikor az alvó tanítványok mellett félelmesen elhagyatva vért verejtékezett - mert emberi teste félt. És akkor imádságában szembefordul a félelemmel, a szenvedéssel és így szól: "Keljetek fel és menjünk! " (Márk 14,42) Szembe a kereszttel. Legyőzött félelme átviszi a halálon, és így szerzett nekünk is "kitaposott utat" a halálon át az életre.

Hittel: Azzal a hittel, hogy sorsunk nem vaksors! "Szem" van mögötte. Mindent együttlátó és rendező intelligencia: Isten.

Csak egyetlenegy példát mutatok a végtelen sok közül: Jónásét. Jónás, Isten szolgája, engedetlen. Ninivébe kellene mennie, szolgálni - és ő menekül Isten parancsa elől. Az Ige szerint Isten az ellenkező irányba haladó hajónak elébe "áll" egy viharral. Ekkor a hajósok, akik "sors-hívők" meg akarják tudakolni a sorsot, miért van rajtuk a veszedelem.

"Egymásnak pedig mondák: - Jertek vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk a veszedelem! És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék. " (Jón 1,7)

Mint egy görög sors-tragédia - és mégsem az. Nem vaksors labdázik itt a hajóval és a benne ülőkkel! Minden arról beszél ebben a kis bibliai könyvben, hogy Jónást egy ellenállhatatlan AKARAT vezeti, sőt neveli. Tengerbedobástól a végcélig: Ninivéig.

Minden sor arról beszél ebben a kis könyvben is, hogy minden félelmetes, érthetetlennek, sőt értelmetlennek látszó "sors" mögött Rend van. Fönséges, irányító, céltudatos, nevelő Rend. Hogy sorsunk nem vak sors, legfeljebb mi vagyunk vakok, ha nem ismerjük fel a Rend Urát! Aki felismeri, az már kezd meggyógyulni félelmeiből. Mindenekelőtt a legfélelmetesebb félelemből: élet-félelméből. Ha gyógyulásában hittel továbbjut, és felismeri, hogy Aki sorsunkat a kezében tartja, szerető szemmel néz bennünket: egészen meggyógyulhat. Ide pedig Jézus Krisztus által, Igéje és Lelke által juthat el. Mert Jézus Krisztus maga az Üzenet erről. Ezt az üzenetet Ő bemutatta, elénk élte. "Sorsa" a legszenvedőbb és legtragikusabb minden emberfia közül. És mégis a kereszten elhangzott utolsó diadalszaváig: "Elvégeztetett" - azt "mutatja be", hogy Ő nem a vak sors csapásai alatt lebukó tragikus hős - hanem Valaki, Aki egész életét az Atya kezében tudja, és magán érzi az Atya szerető szemének tekintetét.

Jézus Krisztus nem a vaksors félelmetes nihiljébe hull, hanem az Atya kezébe simul bele, Annak szerető tekintete alatt. Az Atya szerető Rendjébe. És ez a rend = ÜDVREND.

Nincs félelem-oldóbb, az életfélelemből kimentőbb élmény, mint az a Hit, amellyel elfogadjuk sorsunk elhordozásának egyetlen emberi és méltó módját: Sorsunkat az Atya kezéből venni és szerető tekintete alatt hordozni - Jézus Krisztus szerint.

Jézus Krisztus oldhat fel bennünket az "ismeretlen belülvaló és az "ismeretlen kívülvaló félelmétől is. Hittel kell hallanunk a kereszten elhangzott első szavát: Atyám! - Nem Adonáj, nem Jehova! Nem Ady "Cethal-istene"! ATYA! Ha hittel halljuk, a keresztről hallgatjuk ezt a szót: a "távoli" egyszerre közel kerül, a Nagy Ismeretlen egyszerre ismerőssé válik. S nem félelmetes már az "ismeretlen kívülvaló".

De hallgassuk csak tovább: "...bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek... " A gyilkosokért könyörög, s mert Ő könyörög: van bocsánat a bűnre! Aki ezt hittel meghallja, annak meg kell hallania

ebből azt is, hogy van valami, ami nagyobb az "ismeretlen belülvalónál", a bűnnél: a BOCSÁNAT! Van megoldás, van feloldás a belülről szorongató félelmekkel szemben is: Jézus Krisztus által.

Van megbékélés! A golgotai kereszt kettős félelmünk közé is ékelődött, s széttárt egyik kezével az Atyáét fogja: "Atyám!" - másik kezével a miénket: "bocsáss meg nekik... " És utolsókat dobbanó szívével megbékélteti az Atyát a fiakkal. És a fiakból kiveszi a félelmet az Atyával szemben. Így vált meg bennünket a félelemtől is.

Forrás

Gyökössy Endre

Kézfogás a magasból

Gyökössy Endre erősítő gondolatai 3.

Gyökössy Endre
Akarsz-e meggyógyulni képzelgéseid rabságából?

Amikor Jézus Krisztus megkérdezi a bethesdai beteg embert: Akarsz-e meggyógyulni? - milyen természetes volna a válasz: - Hogyne akarnék!?... Ilyen természetes például Bartimeus válasza Jézus kérdésére: - Mit akarsz, hogy cselekedjem véled?... - Hogy lássak! (Márk 10,51)

Ez az ember a Bethesda tavánál ki se tudja mondani ezt a szót: Akarok. Mert az akarata volt beteg. Sőt onnan eredhetett az a bűne is, ami végül harmincnyolc éven át ágynak döntötte. De az akarat megbetegedése vagy tartós betegsége mindig következmény. Ha valakinek bénulni kezd fél-arca, vagy szája, lába, az orvos tudja, hogy ezt a bénulást egy kis vérrög okozhatja az agyban. Nem a végtagokkal van a baj, hanem feljebb és beljebb van a baj oka. Ha a vérrög esetleg felszívódik, a végtagok is gyógyulni kezdenek. Így van az akarattal is: ha az beteg, a lélek orvosa tudja, hogy feljebb, beljebb, a gondolattal, a képzeletvilággal van baj. Mert igen nagy jelentőségű, hogy miről gondolkodunk, fantáziálunk. Valószínű, hogy nem azok vagyunk, AMINEK gondoljuk, képzeljük magunkat! (Például: nem vagyunk olyan népszerűek vagy jó hírűek, emberek előtt kedvesek, stb.) De az biztos, hogy azok vagyunk, AMIT gondolunk, képzelgünk!

Gondolataink, képzelgéseink adják meg lelkünk alapszínét. Ahogy két egyforma pohár azonnal "más" lesz, ha az egyikbe vörösbort, a másikba sósavat öntünk; így töltenek ki bennünket gondolataink és adják meg lényünk jellegét. Gondolataink, képzelgéseink éppúgy átcsillannak rajtunk, mint a poháron a folyadék.

Láttunk-e már csúnya arcot szépnek? Szép arcot - visszataszítónak?

Öreg arcot - megfiatalodva, kisimulva? Fiatal arcot - napok alatt megöregedni?... - A gondolat- és képzeletvilág "varázsa" ez! De nemcsak nappal, még éjjel is hatnak gondolataink, képzeletvilágunk.

Bekúsznak álmainkba és befolyásolják éjszakánkat, pihenésünket. Nem mindegy, milyen gondolatokkal, fantáziálással alszunk el. Tisztákkal vagy tisztátalanokkal-e? Gyűlölettel, vagy csöndes, békés derűvel?

Elalvás előtt való gondolataink ugyanis álomnyitó gondolatok. Azokhoz társulnak a tudatalattinak különböző mély rétegeiből feltörő álmok.

Nem mindegy tehát, hogy gyilkosságról szóló detektívregénnyel alszunk-e el, vagy az Igével! Haragosunk arcával, vagy Jézusra gondolva. Egész éjszakánkat, sőt annak következményeképpen egész másnapunkat befolyásolja, mert álmainkra esetleg nem emlékezünk, de hangulata bennünk maradhat egész nap, ingerültség vagy derültség formájában.

Ma már a tudomány is gyakran beszél arról, hogy agyunk afféle hallatlanul finom ultra-mikrohullám leadó, tehát továbbsugározza gondolatainkat, képzelgéseinket. Ma még fel sem tudja mérni a tudomány, hogy gondolatokkal mit lehet ártani! (Jézus már beszél erről: "Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. " Máté 5,28)

Hogy gondolataink továbbsugároznak, arról sok kedves, öreg házaspár is beszélhetne, akik már úgyannyira egymás "hullámhosszára" hangolódtak, hogy olykor az egyik ki nem mondott kérdésére hangosan válaszol a másik. És ma már számos tanulmányt ismerünk a csecsemő-lélektan területéről, arról például: miért sír fel éjjel a kisgyermek - édesanyja gonosz gondolataira, tisztátalan képzelgéseire! És jól tudjuk, milyen feszült lehet egy családi légkör, anélkül, hogy egy szó is elhangzanék. A gondolat sugárzik, mint a rádium: öl vagy gyógyít.

Következésképpen kimondhatjuk, hogy gondolat- és képzeletvilágunk: lelkünk hajtóereje, dinamikája. Nem mindegy tehát, hogy ez a dinamizmus, ez a döbbenetes erő mivel van megtöltve. Azaz nem mindegy, hogy gondolat- és képzeletvilágunk milyen töltésű. Szinte élet és halál kérdése; sőt az örök élet és örök halál kérdésévé is válhat.

Lehet tiszta, jó érzelmekkel megtöltött, de lehet tisztátalan és gonosz érzelmekkel teli gondolat- és képzeletvilágunk. Így is mondhatnám: gondolat- és képzeletvilágunk lehet pozitív és negatív töltésű.

A pozitív töltés - pozitív embert formál. Dinamikus, lendületes, alkotó, építő, gyógyító egyéniséget.

A negatív töltés negatív embert alakít. Széteső, lágy, puha, tétova, gátlásokkal teli, vagy éppen romboló, rossz hatású egyéniséget. Negatív gondolat például: "Ez úgysem fog sikerülni!" - s a gondolat megtelik borúlátó, keserű érzelmekkel. És ha valaki gondolatban máris csődöt mondott, az saját bukását, sikertelenségét készíti elő.

Aki sasra vadászik, ne tartsa puskáját lefelé! Aki el akar érni valamit, annak a célra kell szegeznie a tekintetét, nem az akadályokra. Milyen megdöbbentően megelőzi ezt a mélylélektani tételt Jézus, amikor így szól a kapernaumi századoshoz: "Legyen neked a te hited szerint!" (Máté 8,13)

Mert mindaz, amiről eddig szó volt - hitkérdés is. Gondoljunk csak bele, ha hitetlenkedő, kesergő, borúlátó megjegyzéseinkre megszólalna mögöttünk Jézus: - Legyen neked a te hited szerin t!... Gondolataink, képzeletvilágunk nemcsak sorsunkra, életünkre, jövendőnkre hatnak ki, hanem testi egészségünket is befolyásolják.

Valaki a "kiborulás" szélén került lelki gondozóhoz. Orvosi leletei effélékről beszéltek: magas vérnyomás, szívzavar, fulladás, vastagbélhurut, halálfélelem... Reggel kimerülten ébred, éjjel nem tud aludni, nappal pedig folyton leragad a szeme. Már-már a leszázalékoltatás gondolatával foglalkozik, de ezt orvosi leletei nem teszik indokolttá, panaszai ellenére sem.

A beszélgetések során kiderül, hogy évek óta rögeszméje, kényszeres gondolata az: hogyan tudná majd egyszer a rajta esett sérelmeket megbosszulni?! Ezzel alszik el, ezzel kel, ezzel fekszik. Természetesen naponként kell találkoznia azokkal, akiket gyűlöl - sőt ilyenkor udvariasan kell mosolyognia éppen azokra, akiket képzelgéseiben megkínoz. Ez szinte kibírhatatlan feszültséget szül és sokféle gátlást, következésképpen testi zavart okoz, egészen a munkaképtelenségig.

Mihelyt megértette a Miatyánknak ezt a mondatát: "Bocsásd meg... miképpen mi is megbocsátunk... " és azt az egyszerű tényt, hogy gondolatai, képzelgései egyedül csak neki ártanak, s ezt a lelki beszélgetés során le tudta tenni: rohamosan megkezdődött testi gyógyulása is.

Vagy: Egy ember, ahányszor csak szülővárosába utazik, hogy édesanyját meglátogassa, mihelyt messziről meglátja a templom tornyát, amelynek tövében valamikor égető megszégyenítés érte: asztmatikus rohamot kap, mert megrohanják régi szégyene emlékei. A rohamok csak akkor és ott jelentkeznek.

Vagy: Ki ne ismerné azt a jelenséget, hogy elég egyeseknek egy nemszeretem ételre gondolni; máris csalánkiütést kapnak? A legújabb mélylélektani és orvosi irodalom szerint, huzamosan tartó, kellemetlen gondolatok, keserűségek és izgalmak övsömört vagy akár furunkulust is okozhatnak. A nagyon gyakran gondolt gondolatok és az ismételten elképzelt képzelgések úgynevezett kényszergondolatokká és kényszerképzetekké alakulhatnak. Amelyek már maguktól bukkannak fel. Amelyeket már "muszáj" megélni! Minden életörömét és lendületét elvehetik annak, aki fölött úrrá válnak. Ilyenek például a szadisztikus gondolatok, amikor valaki szüntelenül arra kell, hogy gondoljon, hogy valakit vagy valakiket meg kell kínoznia, szúrnia, ütnie vagy vágnia, vagy csak bele kell csípnie a másik karjába, és már alig képes visszatartani magát. - Ilyenek a parázna képzeletek, amelyekből alig lehet kiszabadulni. Vagy valaki például azért nem jár templomba, mert mihelyt megkezdődik az istentisztelet, hangtalanul szidalmaznia kell Istent, az Igét, az igehirdetőt. Föl kell ugrania és ki kell futnia a templomból, hogy ez be ne következzék hangosan is. Természetesen ez már súlyos betegség és már nem lelkigondozói, hanem orvosi eset elsősorban.

Íme, csak ennyit arról, hogy testünkre visszahatnak a gondolataink, képzelgéseink, és igen súlyosan hatnak vissza, ha azok érzelmi töltése negatív. 

A mi generációnk egyik legnagyobb lélektani felfedezése, hogy az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít.

Amit úgy tartanak számon, mint a "mi generációnk nagy felfedezését", azt jól ismeri Jézus Krisztus, amikor annyiszor hangsúlyozza: - Térjetek meg! (Márk 1,15)

A megtérés az ősi szöveg szerint: metanoia, amelynek első jelentése a szótárban: a gondolkozás megváltoztatása. Minden megtérés gyökere ez. Ha ez nem történik meg, csak álmegtérés történhetik, valami érzelmi bizsergés, ami hamarosan elillan. De mindig az a nagy kérdés: hogyan változtathatjuk meg gondolkodásunkat, azaz: hogyan kezdődhetik meg bennünk a megtérés? Vagy ha már megtértünk, hogyan frissülhet és újulhat meg bennünk új-szövetségünk?

Azt tudjuk, hogy Jézus Krisztus a kezdeményező. - Hogy nem kereshetnénk Őt, ha Ő nem keresne bennünket. Hogy meg se találhatnánk, ha Ő már meg nem talált volna. De azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus senkit sem kényszerít semmire. És vannak lépések, amelyeket nekünk kell megtennünk Felé, ha csak néhány lépés is ez. Nos, van-e ilyen lépés kifelé - képzelgéseink rabságából?... Az Ige különösképpen három lépést mutat; ezek elfogadása és átélése gyógyító erejű:

1. "Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." (Ézs 55,7)

Elhagyni az utat?! Hogyan?

Egy férfi Jézus Krisztus Igéjének hatása alatt abbahagyta az ivást. Időnként azonban újra és újra megrohanják a kísértések. A kívánság ereje letörve gyöngülő akaratot - többször elsodorja a kocsma közelébe, de ott megáll a sarkon, belefogódzik egy rozsdás csatornacsőbe, mint a fuldokló egy parti gyökérbe, lehunyja szemét és így szól Jézus Krisztushoz:

- Jézusom, aki velem vagy, akarsz inni velem egy fröccsöt?

Ha ezt a kérdést felteszi, már el tudja engedni a görcsösen fogott csatornacsövet, akarata megújul és hátat tud fordítani a kocsmának.

Ahol mi már nem tudunk semmit "beleadni" gyöngülő akaraterőnkbe, Ő még mindig bele tudja adni Önmagát! Elhagyni a gondolatokat?! Annyi mindent elhagytunk, s készek vagyunk elhagyni. Meg kell tanulnunk gondolatokat is elhagyni. Az elhagyásnak egyik módja a kibeszélés. Egyszer ki kell beszélnünk fojtogató gondolatainkat - a lelkigondozónak. Ahogy az a vérfolyásos asszony ott a kapernaumi utca porában elmondott Jézusnak "mindent, igazán" (Márk 5,33). Szüntelenül ki kell beszélnünk, ki kell mondanunk az Úrnak beteg gondolatainkat, hogy elvehesse tőlünk.

Egy ismerősöm, ha este vagy éjjel gonosz indulatok rohanják meg, lelép az ágyáról, letérdel és Jézusra gondol. Így is mondhatnám: imádkozik.

Próbáld meg egyszer! Milyen más gondolatok kísértenek fekve, és milyen más gondolataink támadnak, amikor térdepelünk! Mennyi minden "lemarad", s mennyi gondolatot el lehet hagyni ! Azt mondják: a gondolatok szállnak leggyorsabban. Megtapasztalhatod: térdeiden "röpülve" meg tudod előzni rossz és gonosz gondolataidat.

2. "...Foglyul ejtvén minden gondolatot... engedelmeskedjünk Krisztusnak" (2 Kor. 10,5/b).

Imádsággal meg lehet kötözni, sőt "be lehet kísérni" Jézus Krisztus elé gondolatainkat. Döntéseink előtt - gondolatban - megkérdezhetjük

Tőle: - Te mit gondolsz, Uram?

Van egy keleti közmondás: "Legokosabb a kígyót még tojásában megölni."

Legokosabb, ha gondolatainkat még akkor ejtjük foglyul, mielőtt cselekedetté válhatnának. Ez a lázadó gondolatok legyőzésének módja.

3. Végül: "...testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" (Filippi  4,8-9)

Röviden így mondhatnám: Gondoljunk többet Istenre, hogy az Ő akaratát cselekedhessük!

Nehéz gyűlölködve vagy tisztátalanul gondolni valakire - s ugyanakkor Jézusra is gondolni... Gondolunk-e annyit az Úrra, mint egy haragosunkra?

Egy édesapa belép a szobába és sírva találja kislányát egy dolgozat felett: - Nem megy? kérdi szelíden.

- Nem! - szipog a kislány.

- Szedd össze csak az eszecskédet és az akaratodat, és menni fog.

- Már mindent összeszedtem, édesapám, és nem megy.

- Mindent? Igazán mindent összeszedtél? kérdezi az édesapa és belemosolyog a csodálkozó leányszembe. - Engem még "nem szedtél össze", nekem, látod, még nem szóltál.

Mindent összeszedtél, mindent megkíséreltél - és mégsem megy?!

Neki, Neki szóltál már? - Felé fordulva, megfordulva szóltál-e már?

Nos: akarsz gyógyulni?

Akarathiányodból, zilált testi-lelki állapotodból? Metanoia: Térj meg!

Változtasd meg gondolataidat! 

Az elmondott három lépés a te feladatod!

l. Elhagyni.

2. Foglyul ejteni.

3. Ezekről - Róla - gondolkodni !

De mielőtt az első lépést megtennéd, arra gondolj:

Mit és Kit hagyott el Jézus Krisztus érettünk? 

Hogyan esett foglyul érettünk? 

Hogyan gondol ránk, sőt van velünk szüntelen? 

Mert lehetséges olyan szimbiózis, együttélés is, mint a szőlőtő és a szőlővesszőé. Mi Őbenne Ő pedig mibennünk.

"Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." "Eddig nem kértetek semmit azén nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes  legyen. "

(János 15,5 és 16,24)

Forrás

Kézfogás a magasból

Női tanítványok

Női tanítványok

"Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból. " 

( Lukács 8,1-3)

Ki a tanítvány? - tesszük fel a kérdést a Bibliát olvasva. Más evangéliumi leírásokat is figyelembe véve Jézus tanítványa: az a férfi vagy nő, akit ő személyes hívással a követésére szólított, és aki ezután többé vagy kevésbé folyamatosan vele járt. Hozzátehetjük: különösen a "tizenkettő" a korábbi megélhetést jelentő munkáját is feladta. A nők esetében: 1. nem nagyon tudunk ilyen név szerinti elhívásról, ők inkább hálából lettek Jézus követői. 2. Voltak, akik nem is jártak folyamatosan a Mesterrel, inkább anyagi javaikkal álltak mögötte.
(A misszió mindenkori anyagi alapjaival kapcsolatban egészen napjainkig gyakran emlegetjük legmegbízhatóbb háttérként az "özvegyasszonyok fillérjeit". Úgy látszik azonban, hogy olykor még vastagabb pénztárcájú személyek - lehet, hogy többségében nők? - is megtérnek, és onnantól nemcsak állatmenhelyeket, hanem Krisztus ügyét is elkezdik támogatni.) És még valami: éppen az itt olvasott fél mondatocska is jelzi, hogy a tanítványi létnek is vannak anyagi vonzatai. Jézus Krisztus gondoskodik a mindenkori társadalmi adottságokhoz igazodó forrásokról. A kérdés gyakran az, hogy a szolgálatra elhívott vagyonos vajon megérti-e, hogy neki ilyen egyedi felelőssége is van. 

/ Egri Béla /

Forrás

Napi áhítat

AKI AGGÓDIK: LEVERTTÉ LESZ

AKI AGGÓDIK: LEVERTTÉ LESZ 

 "Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli. Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom. Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet." 

( Példabeszédek 12,20-28 )

 "A rossz hír a hír" - mondják a hírek szakemberei, és ontják a háborúk, földrengések, áremelkedések, bűnesetek és tragédiák hírét. Elárasztja az emberiséget a mérhetetlenül sok rossz hír, és ez nem marad következmények nélkül. Egyfelől hírfüggővé teszi az embert, aki aztán csüng a tévén, internetes hírportálokon, másfelől átveszi az irányítást az emberi figyelem felett: a rossz híreket habzsoló ember tekintete rátapad a veszélyekre. Megtelik a szíve aggodalmaskodással, és nem képes jó dolgokban reménykedni. Nem a gondviselő Istenre néz, nem járja át lelkét Jézus kincset érő szava: "...a ti mennyei Atyátok pedig tudja, szükségetek van minderre." (Máté 6,32) A 25. versben megszólaló gondolati rím második mondata a jó szó hasznára irányítja a figyelmünket: "a jó szó viszont felvidítja" - tudniillik a szívet. A jó szó, az örömhír, a szép és felemelő dolgok híre ez. Mennyivel nemesebb és Krisztus tanítványaihoz méltóbb híradás arról szólni, hogy az út végén valami fenségesen jó dolog történik: "Hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1 János 3,2) Ez a hír, az evangélium nem tesz levertté, hanem felemel, és reménysége megújítja erőnket. 

(Lukács Tamás)

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok ..."

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat!"

 (Máté 5 : 16)

Krisztusnak a fent olvasható igei tanítását szeretnénk az Európai Önkéntesség Évében továbbadni. Nem szeretnénk Isten dicsőségét elhomályosítani, épp ezért nem a magunk dicsőségére és a köszönetért, elismerésért tesszük a dolgunkat. Nem alkalmanként, ráérő időnkben, hanem az Istentől kapott talentumainkkal, képességeinkkel, adottságainkkal folyamatosan, egész életünkben. S nem válogatunk a feladatok között, hanem valljuk: „jutalmam, hogy szolgálhattam!” Példát adhatunk a körülöttünk élőknek, elvezethetjük őket Isten közelébe, hogy ők is tanítvánnyá lehessenek. Lényünkké válik a szolgálat, nem várunk arra, hogy megkeressenek, felkérjenek, hanem a Krisztustól tanult magatartásunkkal igyekszünk az élet nehéz területére tévedt embertársainkon segíteni, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek. Ettől mássá lehet mások élete, s hiszem, élhetőbbé válik világunk.

(P. Tóthné Szakács Zita)

"Jó szándékúak a baráttól kapott sebek."

"Jó szándékúak a baráttól kapott sebek."

(Példabeszédek 27:6)

A sebeknek előzménye van. Valami előidézi mindegyiket. Testi és lelki értelemben egyaránt igazak az előbbi megállapítások. Testileg gyakran előfordul, hogy sebeinknek mi magunk vagyunk az okozói. Figyelmetlenségből elvágjuk az ujjunkat, lehorzsoljuk a bőrt a lábunkról stb. Lelkileg viszont sokkal gyakoribb, hogy sebet ejtenek rajtunk. Mások olykor akarva-akaratlanul megbántanak bennünket. Ilyenkor a seb mélysége több mindenen múlik: érzékenységünkön, azon, hogy mit mondott, vagy tett valaki, s nem utolsósorban azon, hogy mennyire áll közel a szívünkhöz az, aki megsebzett. 

Baráttól is kapunk sebeket – mondja Igénk. De ez jó szándékú. Az igaz barát jót akar. Tehát, ha sebet ejt, a szándék akkor sem a fájdalom okozáson, hanem a jó irányba terelésen van. Ha megsebez egy baráti szó, ne legyünk sértődöttek, inkább keressük meg egy ilyen helyzetben is a lelki növekedés lehetőségét.

(Katona Béla)

" Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. "

"Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. "

(Zsoltárok 112:1)

Minden ember alapvető vágya, hogy boldog szeretne lenni. Sokféle úton keresik az emberek a boldogság felé vezető utat. Általában mindenki könnyű, terhektől mentes módon szeretne boldogsághoz jutni. A boldogság kimerül abban, hogy egészséges vagyok, sok pénzem van, nem kell aggódnom dolgokért... Sokat jelentenek ezek, jobb tőle a kedvünk, de vajon ebben áll a boldogság? Az Ige is a boldogságról beszél:„Boldog ember az, aki…” De ezt követően nem könnyed dolgokról hallunk. Nehezebb utakat említ a Biblia és azt mondja ezzel, hogy aki mer rálépni ezekre a nem könnyű ösvényekre, az lesz boldog ezektől. A boldogságot a zsoltár az istenfélelemben mutatja fel elsősorban. Te hol keresed?

(Berencsi Balázs)

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."

(1 Péter 5:7)

Gondjai mindenkinek vannak, de súlyúk nemcsak a nagyságuktól függ. Mire is gondolok? Ez a történet megvilágítja: A fura kis emberke a kurzus első perceiben leült egy pohár vízzel a kezében és azt kérte, tippeljék meg a víz súlyát. Mondtak mindenféle számokat ötven grammtól kétszáz grammig, de nem nagyon jutottak dűlőre. Ő azonban kifejtette a súlya teljesen relatív, hiszen attól függ hány percig tartjuk a kezünkben. Ha egy perc telik el még könnyű a pohár, ha tíz, akkor már egyre nehezebbé válik, fél óra után pedig fájnak és remegnek a kezünk izmai, és alig várjuk, hogy letehessük. Emberünk a vizet a problémáinkhoz hasonlította, amelyeket hordozunk magunkkal és a súlyuk az évek során egyre nagyobbra nő stresszt és szomorúságot okozva ezzel. A kis tanítás lényege tehát az: hogy minden dolgot, amely feszültséget okoz a lelkünkben, el kell engedni, a múltban történt sérelmeket el kell felejteni, hiszen az évek során problémákat okozhatnak mind lelki, mind testi szinten.

Testvér! Kicsinek tűnő terhek alatt is megszakadhatsz, ha sokáig nyomják válladat! Tedd le hát az Úr elé, és ne vedd vissza többé! Ez minden gondra, nyomorúságra egyaránt vonatkozik. Nézz magadba: most éppen mit tehetnél le, hogy könnyebb legyen az életed?

(Katona Béla)

Hála

M. G. Schneider

Hála

Hála, hogy újra itt a reggel.

Hála Tenéked, Istenem.

Hála, hogy minden gondom hittel

Terád vethetem.

Hála barátért, testvérszívért,

Hála mindenkiért neked.

Hála, hogy minden bántást, sértést

elfeledhetek.

Minden bánatért hálát adok.

Hála, hogy jó szó jut nekem.

Hála, hogy vezet engem karod

Át az életen.

Hála, hogy Igéd által látok.

Hála, hogy adod Lelkedet.

Hála, hogy minden embert átfog

Nagy szereteted.

Hála, hogy örök irgalmadnak

Nincsen határa, Istenem.

Hála, hogy szívem hálát adhat

Ma és szüntelen!

Adjatok hálát az Úrnak az Ő kegyelméért ..."

"Adjatok hálát az Úrnak az Ő kegyelméért 
és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

 (Zsoltárok 107 : 8)

Csak két dologért kell hálát adnunk? Az nem is sok! 

De mi is az a kettő: az Ő kegyelme,
 és az emberek iránt való csoda dolgai. 

Csak kettő, de benne van az egész életed/m!

"Semmi felől ne aggódjatok ..."

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban 

és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." 

(Filippi 4:6)

Milyen könnyen aggódunk feleslegesen. Ha pedig Istenhez fordulunk, gyakran csak kéréseinkkel árasztjuk el Őt. Könyörgéseinkben legyen ott a hála. Van miért hálát adnunk!

 (Kálmán Dávid)

"Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében..."

"Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, 

várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre." 

(Júdás 21.)

Éljünk úgy, hogy Isten szeretete határozza meg egész életünket. 

Ő irgalmas marad hozzánk, és szeretete örök. 

Egyszülött Fiát is feláldozta, hogy nekünk örök életünk lehessen! 

(Kálmán Dávid segédlelkész, Nagyvarsány)

"Elég neked az én kegyelmem..."

"Elég neked az én kegyelmem..." 

(2. Kor. 12:9)

Az egyik közismert és közkedvelt, remek focista szerint a futballisták nem keresnek sokat. Nem? Példának hozza fel az angol válogatott egyik ászát, a heti 250.000 angol fontot kereső, mostanság meglehetősen halovány sztár „gyenge” keresetét. Ez tényleg nem sok. Számítsuk csak át: 320X250.000 = 80.000.000. Ennyit keres forintba átszámolva ez a sajnálni valóan kevés bevételű focista. Hetente. Ez tényleg nem sok. Vajon meg tud élni belőle? Nem a kedélyeket szeretném borzolni, de ha jól belegondolunk, akkor nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy a legtöbb ember hazánkban egész életében (!!) nem keres annyit, mint a fent említett focista egyetlen hét alatt. Mégis elégedetlenkednek időnként ezek a csillagászati árakat kereső profik. Irigykedni persze nem érdemes senkire. Aki jelentősen jobban keres, mint mi – legyen bármi a foglalkozása, vagy hivatása –, gondoljunk arra, hogy vajon tudnánk-e azt csinálni és olyan minőségben, mint ő? Továbbá mi, hívő emberek nem feltétlenül csak a földi dolgokra tekintünk. Mi tudjuk, hogy az odafenn valókkal kell törődnünk. A földi életre nézve pedig az Úr azt mondja nemcsak Pál apostolnak, hanem nekünk is: elég neked az én kegyelmem. Erre lehet, sokan azt mondanák, hogy Isten kegyelméből nem lehet megélni. Ám mi tudjuk, hogy csak abból lehet megélni, mert az elég. Mindenre. 

(Katona Béla)

Forrás: Napi Ige és Gondolat -2010.

Hálaadás

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, as aki ilyen úton jár, 

annak mutatom meg Isten szabadítását." 

(Zsoltárok 50:23)

A hálaadás az az áldozat, amellyel az ember Istent tisztelheti. De ezt a hálát Isten igényli is.

 Legyünk Isten iránti hálával, mert ez az út a szabadulásunkhoz vezet.

 (Horváth Géza, nagyvarsányi református lelkipásztor)

Idézet

Györgyi Giergi Alajos: Fehér ruhás hölgy

"Alakuljon bármiképp az életem, történjék bármi az életemben, csak az Úr Isten akarata érvényesüljön, és akkor nekem mindig boldognak és megelégedettnek kell lennem." 

( Mozart )

Az emberi élet helyes tanítása

Az emberi élet helyes tanítása

"Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR!

 Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. Az ÚR hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog félni az ő nevét -: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte!" 

( Mikeás 6,8-9)

Isten akaratát kell keresnünk az élet minden területén. Ő a tanítómester. Tőle mindent megtanulhatunk, "ami az életre és a kegyességre való" (2Pt 1,3). Sajnos manapság mi emberek annyira el vagyunk foglalva magunkkal, hogy nem szánunk időt arra, hogy igazán tanulmányozzuk Isten akaratát. Ezért ezen a héten Isten tanítani akar minket alapvető témákról. Ilyen az élet témája. Mi az élet? Szórakozás, pénzkeresés? Ennél sokkal több. Jó cselekedetek, karitatív tevékenység? Ennél is sokkal több. 

1. Élj törvény szerint! Isten törvénye szerint, de a saját országod törvényei szerint is. Isten parancsolataiban elmondja akaratát a mi javunkra. Nekünk jó elsősorban az, ha Istenre hallgatunk, de ugyanakkor Isten is örül ennek. És ha ő örül, akkor nekem több vágyam lesz cselekedni akaratát.
Ez azt is jelenti, hogy becsületesen akarok élni. Mikeás próféta idejében az erkölcs siralmas állapotban volt. Az emberek csaltak, loptak, és pusztították egymást. Sajnos nincs ez másképp manapság sem. Mit tesz ilyenkor a hívő? Igazságos cselekedeteivel világít, és így mutat Istenre. 

2. Törekedj szeretetre! Ez a parancs inkább az indulatokra vonatkozik. Az igazságosság önmagában keménnyé és szigorúvá tesz, de szeretettel ötvözve határozottá, teljes meggyőződésűvé tesz. Ugyanígy ha csak a szeretet van önmagában, akkor az puhánnyá, lággyá tesz, ezért kell az igazság melléje, mert így lesz hatékony és igazi a szeretet. "Az igazságot szeretettel" - mondja Pál apostol. És ha ezeket az erényeket Isten egybeszerkesztette, akkor ember ne válassza el!
A szeretetnek kell késztetnie bennünket a cselekedetekre, erre kell törekednünk. Az "agapé" szeretet legyen a célunk, az isteni szeretet, amely ad, és nem vár el érte semmit. Önzetlen és önfeláldozó. A Krisztus szeretete ilyen volt, a mienk is lehet ilyen. 

3. Légy alázatos Isteneddel! Itt életünk vezérelvéről van szó. Milyen emberek vagyunk? Olyanok, akik dicsekszenek, vagy olyanok, akik szelídek és alázatosak? Alázatban úgy lehet járni, ha engedelmeskedünk Istennek, így elismerjük, hogy ő rendelkezik velünk. Másképp nem lehet. Akár vesszővel közeledik hozzánk, és int, akár ajándékkal, és bátorít, ragaszkodjunk hozzá!
Hogyan lehet így élni? Tartva Istennel a kapcsolatot, mindent megbeszélve vele. Kérve az ő tanácsát mindenben, a mai napon is. Így az igazságosság, a szeretet és alázat jellemzi életed, és ez az, ami igazán számít.

 (Szűcs Sándor)

Forrás

Napi áhítat - 2012.

"Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! "

"Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! "
(Példabeszédek 23:26)

Kié a szíved? – ez az igen lényegre törő kérdés vár választ tőlünk mai Igénkben. Ahol kincset találtál, odahúz a szíved is.Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is – mondja Jézus. Közismert és közkedvelt énekünk sorai teljesen egybevágnak Igénkkel: Szívemet Hozzád emelem és Benned bízom Uram… Útaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem… Sok minden és sok mindenki kéri a szívünket. Nem véletlen, hogy a Példabeszédek könyve 4. részében ezt olvassuk: minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet. Szíved teljesen az Úré vagy csupán fél szívvel szolgálod Őt? Vizsgáld meg, hogy nem hajolt-e el szíved az Úrtól? Ha szereted az Urat teljes szívedből, boldogságod forrására rátalálsz!

Forrás: Napi Ige és Gondolat - 2010.

Idézet

"Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. 

Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat."

 (Sören Kierkegaard)

"Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? "

"Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? "

(Példabeszédek 20:6)

 Hát igen. Sokan vannak, akik megtévesztenek, szép szavakkal, kedves gesztusokkal. Amíg el nem érik, amit akarnak, addig mindent megtesznek, hogy bizalmunkba férkőzzenek. Aztán sokszor sajnos hátba döfnek. Amikor hűségről beszélünk, leginkább a házasságra gondolunk, de a hűség nem csak a házasságban kell, hogy jelen legyen. Ott kellene lennie a munkahelyen, a baráti társaságokban is. De ma már nem divat, mivel az én lett az első. Panaszkodunk, hogy nincs kiben bízzak, de vajon mi megbízhatóak vagyunk? Vajon mi, hűségesek vagyunk? Vagy mi is olyanok vagyunk, mint mindenki más? Igyekezzünk változni, hogy így is képviselhessük Istenünk arcát ebben a világban. 

(Forró Éva)

Forrás: 

Napi Ige és Gondolat 2010.