Zsoltár

Nádasdi Éva  

Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.

Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.

Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,

éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.

Félutamon szólok hozzád: közel legyél,

Istenország. Adjál, Uram - enyhet adni: ne kelljen így megfáradni

Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.

Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.

Fiókád - én - elesetten keresgéllek elveszetten.

Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:

család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:

néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.

Adjál nekem Uram - békét, add az ember menedékét;

segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;

Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:

nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;

vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből;

társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;

Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni:

ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam:

bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:

segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt - ember lenni.

A Te kezedben

Vargha Gyuláné 

A Te kezedben 

 

Mily boldogok, kik benned bízva tudják,

hogy minden a Te szent kezedbe’ van. 

Te szabtad meg a csillagoknak útját,

s a lágy szellőét is, mely elsuhan.

Ha úgy akarnád, minden romba dőlne,
de megvéded a gyönge nádat is.
Kezed benyúl a múltba és jövőbe,
kevélynek ostor, gyöngének pajzs. 

Kezedben tartod elmúlandó éltem
s azt is, mi bennem mindörökre él.
Te munkád az, hogy hű öledbe tértem,
s szívem most már benned hisz és remél.

Kezedben tartod mind, mi nékem drága:
családomat, hazát és nemzetet.
S míg hozzád száll fel ajkam hő imája,
megtartod őket, s megvédelmezed.

Míly jó pihenni ebben a tudatban,
gyermekként járni földi utamat,
és megnyugodni bízó hittel abban:
minden te szent kezedben van, s marad.

Vigasz-tapasz

 Vigasz-tapasz 

2.Kor. 1, 1-7.

"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, 
az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene" 
(3.v.)

Ha egy kisgyerek elesik, és felhorzsolja a térdét megkapja a "vigasz-tapaszt". Vagyis: vigasztalást az édesanyjától, és tapaszt a sebre. Ezután többnyire minden rendben van, és a gyerek újra elszaladhat. Pontosan így van ez velünk is. Isten karjába vethetjük magunkat, ha elesünk, ha elveszítünk egy jó barátot vagy barátnőt, megbukunk egy fontos vizsgán. Mennyi minden billenthet ki bennünket egyensúlyunkból és mennyi bántás érhet még! 

A jó hír: Istennek mindig van "vigasztaló-tapasza" számodra. Ő minden "esésnél" vagy gondnál ott van, még ha nem is olyan valóságosan, mint egy földi anya. Vigasztal, és segíti begyógyulni sebeinket. Pál személyesen megtapasztalta ezt, sőt, ezzel bátoríthatta a korintusiakat (4.v.), akiknek hasonló nehézségeken kellett keresztülmenniük. Igen hasznos találmány az ilyen "vigasz-tapasz", amit tovább lehet adni. Isten vigasztalása nemcsak az én sebeimre hat jótékonyan, hanem másokon is segíthet. 

Rajtam múlik, hogy közelebb viszem-e másokhoz Isten vigasztalását, Ő soha nem hagy kétségbeesni, és nem hagyja magukra a benne bízókat sebeikkel. 

Elgondolkodtató: 

Kinek adhatom tovább Isten vigasztalását és bátorítását? 

Ajánlott igeszakasz: Zsoltárok 27.

Visszhang

Füle Lajos

Visszhang

Különös alkalom:

mikor nincs más szavam,

a csendet hallgatom,

a csendnek hangja van.

Úgy támad messziről,

úgy árad messzire,

a lélek csendfalán

visszhangzik - az Ige.