Jöjj el, Szentlélek!

Somogyi Imre 

Jöjj el, Szentlélek!

Fájó emberszívbe, 

mint gyógyító balzsam,

lázongó lélekbe, 

mint hódító dallam,

zokogó sírásra, 

mint öröm harangja,

életnek, tavasznak 

hívogató  hangja:

Jöjj el, Szentlélek!

Gyenge női szívbe, 

mint az erő lángja,

kereső lélekbe, 

mint lobogó fáklya,

kedvesség és jóság 

langyos fuvalmával,

a szelíd Megváltó 

gyöngéd uralmával:

Jöjj el, Szentlélek!

Kis gyermeki szívbe, 

mint a csengő ének,

ártatlan lélekbe, 

mint a vidám élet,

ezüstkacagással, 

angyalseregekkel,

atyai mosollyal, 

igaz szeretettel

Jöjj el, Szentlélek!

Családi tűzhelyre, 

mint a hit szikrája,

- békesség, boldogság 

borulván így rája, -

magas palotáknak 

fényes nagytermébe,

kicsi házikóknak 

virágos csendjébe

Jöjj el, Szentlélek!

Szomorú özvegyhez, 

mint a remény napja,

éhező árvákhoz, 

mint az árvák atyja,

könnyek törlésére, 

orvosság-adásra,

testvéri szent csókra 

és vigasztalásra

Jöjj el, Szentlélek!

Bűnnek tengerében 

hánykodó habokra,

minden nemzetekre, 

kicsikre-nagyokra,

hitnek sugarával, 

Jézus szerelmével,

az örök Atyának 

örök kegyelmével

Jöjj el, Szentlélek!

Forrás
Fohász.infó

Nem kell semmi más

Pálfy Gabriella 
Nem kell semmi más

Nem kell semmi, csak hogy láss:

Ő az Úr, és senki más.

Úgy szeretne szeretni!

Indulj el hát, keresni!

Od’adta az életét,

rabláncod így tépte szét.

Minden jó csak Benne van,

veled csak jó terve van.

Szeret téged; megáldott,

hogy te is élj, megváltott.

Elfogadott – ne tagadd!

Szent kezére bízd magad!

Nem kell semmi, csak hogy láss:

Ő az Úr, és senki más.

Reeve Pearce: Szívtől-szívig

Reeve Pearce: 
Szívtől-szívig

Van-e valaki vajon,

Ki osztozna velem azon,

Mit anyaként megéltem,

Mit feleségként átéltem ?

Szívtől-szívig...

Aki imádkozna velem,

Kivel megoszthatnám hitem,

S mindazt a derűt, bút,

Mi mára s holnapra jut?

Szívtől-szívig...

Kölcsönadnád-e szemed,

Hogy lássam vele tetteimet ?

Odaszánod-e füled,

Hogy meghalld,mit mondok neked ?

Szívtől-szívig...

Ó, mennyire szeretnék Jézusért élni,

Drága szabadításáról beszélni.

Kérlek , segíts az ő útján járni,

Hozzá egyre jobban hasonlítani

Szívtől-szívig...

"Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok..."

"Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, 
és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló…" 

(1Korinthus 15:10)

Mindenki egyedi teremtése az Úrnak. Egyedi feladatunk, küldetésünk van. Olyan, mint te vagy, senki nincs ezen a világon. Időnként beleeshetünk abba a hibába, hogy szívesen cserélnénk valakivel. Más bőrében könnyebb lenne – gondoljuk. Téves ez a gondolkodás. Légy önmagad! Légy az, akinek Isten teremtett, végzed azt, amit az Úr rád bízott. A következő történet segít jobban megvilágítani ezeket a gondolatokat:  

Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.

A tölgyhöz fordult.

- Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.

A fenyőre nézett.

- Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
A szőlőhöz lépett:

- Megfonnyadtam, mert soha sem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát.
- Azt gondoltam, - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot.
Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

Ugye már nem akarsz más lenni, mint önmagad a Krisztusban?

"Arra vagyok elhívva, hogy az én lényem kicsiny edényébe magának Istennek titokzatos, tökéletes élete csorduljon bele, és megtöltse azt színültig."

 (Viktor János)

Forrás:

Napi Ige és Gondolat - 2012.