„Recept” nehézségek esetére

„Recept” nehézségek esetére

Zsoltárok 31.

Bízz Istenben! Ezt már sokszor hallhattuk... 

Itt azonban egy olyan király írja ezt, aki éppen óriási nehézségeket él át. Ebben a helyzetben Isten ígéreteire emlékezik, és arra, amit korábban már átélt. Aláhúzhatod a szövegben Isten jellemzőit, melyek elmondják, hogy kicsoda ő és mit cselekszik. 

Olvasd el ezeket még egyszer, majd gondold végig az előtted álló hét kihívásait, feladatait. Szeretnél bízni Istenben? 

Dávid kézzelfoghatóan tapasztalja meg Isten segítségét, és azt, hogy az Úr láthatatlan, erős kezei fogják őt körül. A szó legszorosabb értelmében Isten kezében érezheti magát. Minden, ami őt éri, ezen a kézen keresztül kell, hogy menjen. Ezek a kezek jobban védik őt, mint a várfalak, és megtartják őt. A tudat, hogy Isten körülveszi őt, erőssé teszi arra, hogy lépéseket tegyen, és hogy odaálljon a kihívások elé. Dávid tudta, hogy a betegségek, fenyegetések,  és saját életének ideje, időtartama, lefutása is Isten kezében van.

 Teljesen tudatosan teszi le Isten kezébe mindenét, amije csak van, a jövőjét is. Te is jó kezekben tudhatod magadat?

Forrás : 

Fénysugarak - 2010.

Csak az Istenben bízni!

Ravasz László gondolatai

"Istent semmi sem bántja úgy meg, mintha nem bízunk benne vagy másban bízunk. Szeresd hát te is Őt! Mindenekfelett bízzál benne!"

"Tanuljunk meg végre csak az Istenben bízni! Lássuk meg, hogy minden el fog veszni, egyedül Isten marad meg. Aki erre a gondolatra telik meg vidám kedvvel, alkotóerővel, az az igazi keresztény ember."

Forrás

Ravasz László: Gondolatok
Kálvin Kiadó

Sose feledd!

"Isten ígéretei mindig nagyobbak lesznek a te problémáidnál!"

Mennyei Atyánk! 

Az a kérésünk, hogy végezd el a lehetetlent a szívünkben. Tényleg, Urunk, képtelenek vagyunk, mi nem tudjuk ezt összetartani. Mi nem tudjuk ezt megvalósítani. Mi nem tudjuk ezt megharcolni. Nekünk Rád van szükségünk. Istenünk, olyan hálásak vagyunk, hogy Te nem parancsot adsz nekünk, nem csak ukázokat osztogatsz, hanem hívsz bennünket, tanítasz bennünket, vonsz bennünket, munkálkodsz bennünk.

Istenünk, kérünk Téged, hogy szabadíts minket érzelmektől, amik korlátoznak, haragtól, gyűlölettől, fájdalomtól, félelemtől szabadíts Istenünk. Azért, hogy teljes szívvel kereshessünk Téged. Urunk, egyesítsd a szívünket, hogy teljes szívvel tudjunk keresni, szolgálni, ismerni Téged. Istenünk, munkálkodj bennünk!

Ámen.

A  kép forrás 

Facebook

Bízzál az Úrban!

Bízzál az Úrban!

"Grádicsok éneke Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!" 

( Zsoltár 131,1-3 )

" ... Erre hív minket az Úr az első estén, az első Igével. Sokat néztél magasra, sokat futottál a boldogság után. Olyan vagy, mint egy fáradt gyermek, és most azt kéri az Úr: próbálj olyan lenni, mint az elválasztott gyermek az anyja ölében. "Mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Nem követel, nem háborog, nem panaszkodik, - pihen. A német fordítás így mondja: Mint az elválasztott gyermek, úgy pihen, úgy nyugszik bennem a lelkem. Ez volna a legelső dolgunk. Igyekezzetek bemenni abba a nyugodalomba, amit az Úr szerzett. Aztán majd elmond Ő mindent, amit el akar mondani. Csak ma mondjuk el Neki: Uram, szeretnék megpihenni nálad.  

Ha valamit nem jól tettél, van egy menedékhely. Ez az egyetlen hely a kereszt, ahol nem ér minket utol se vád, se követelés, se ördög, senki. "Mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Úgy nyugszik bennem a lelkem. 

Végül még egy mondat: "Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Az anyjánál pihenő gyermek tud várni. Isten ma azt mondja neked: bízzál, és várjál az Úrra ezen a héten. Ne várj senki másra, emberekre, dolgokra. Szíved forduljon oda teljesen az Úr felé, Ő tudja, mit akar adni. Legyünk itt úgy, hogy most ne mi akarjunk valamit, hanem bízzuk az Úrra, mit akar adni. Szemeink az Úrra nézzenek, és akkor nem tekintgetünk mindenfele. Akkor el tudjuk mondani: Uram, amit Te akarsz adni, amire szerinted szükségem van, azt add. 

Várjál az Úrra. Nem az ajándékaira, nem arra, amire úgy gondolod, hogy szükséged van. Jó nekünk úgy elindulni erre a hétre: Uram, mint az elválasztott gyermek, úgy akarok benned pihenni és várni arra, amit Te adsz nekem. Jó volna nem magasra látni, nem célokat kitűzni. Jó volna elengedni magunkat egészen abba a kézbe, amelyikre azt mondja az Ige: jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. Nem én tudom jól, Ő tudja jól. Lehet egészen mást ad, mint amit vársz. Nem kérdezem, mit vársz ettől a héttől. Várjad az Urat és bízzál Benne! "

( Trausch Liza )

„A reményben legyetek derűsek ..."

 

„A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.”

(Róm. 12,12-13)

Bármi legyen is, ami a padlóra küldött, szeretném elsuttogni neked azt az 5 legjobb dolgot, amit egy barátnőnek mondhatunk, szerintem.

Ez a lista mai igénk, a Róm 12,12-13 alapján született, és a címe:

 Szeretet.

1. „Te csodálatos vagy.”

(Róm 12,12: „A reményben legyetek derűsek...”)

Olyan kedves dolog, ha derűs reményt fecskendezel barátnőd szívébe azzal, hogy elmondod neki, miért különleges, miért tartod csodálatosnak.

A világ állandóan azon van, hogy hibáinkra, gyöngeségeinkre figyelmeztessen.

Adjuk hát meg egymásnak azt az örömet, hogy elmondjuk, milyen csodálatos barát, milyen csodálatos anya, milyen csodálatos bizonyságtevő, milyen csodálatos feleség, milyen csodálatos munkatárs, milyen csodálatos személyiség a másik.

2. „Én is.”

(Róm 12,12: „… a nyomorúságban béketűrők…”)

Ajándékozzuk meg barátnőnket saját történetünkkel, hisz mindnyájunk életében van nyomorúság, fájdalom, kudarc, sérülés. Mind meg tudunk betegedni testileg-lelkileg.

A béketűrő barát odaajándékozza együttérzését, mert neki is épp erre van szüksége. Az „Én is” kezdetű mondatokkal elismerem, hogy nem vagyok különb nálad, de együtt erősebbek vagyunk. Szeretetet ébreszt a lefegyverző felismerés, hogy mind együtt vagyunk a nyomorúságban.

3. „Imádkozom érted.”

(Róm 12,12: „… az imádságban állhatatosak…”)

Olyan jó az, ha elmondhatjuk valakinek, hogy kitartóan imádkozni fogunk érte. Van egy barátnőm, aki állhatatosan imádkozik értem, el is küldi mindig a kapcsolódó igéket sms-ben.

Nem csak arról van szó, hogy az adott helyzetről imádkozik. Azt szeretem benne, hogy velem van az imádságban, mintegy imával átsegít a szituációkon. Nem is tudom, hogy van türelme ennyi ideje újra meg újra ugyanazokkal a gondjaimmal bajlódni. Én néha már nagyon fárasztom saját magamat… de ő nem fárad. Mekkora ajándék! Tudom, tovább kell adnom azzal, hogy én is így imádkozom másokért.

4. „Segítek.”

(Róm 12,13: „Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak…”)

Ha látjuk, hogy egy barátnőnk, ismerősünk bajban van, hajlandók vagyunk megmozdulni, és segíteni a megoldásban?

Egyik ismerősöm mindenét elvesztette egy gázrobbanásban. Összehoztunk egy „Jób-partit”. Mindenki hozott valamit, amivel segítheti a családot.

Nem tudtunk mindent pótolni azonnal. De segítettünk létrehozni egy alapot, amin újraépíthetik az életüket, és be tudtuk bizonyítani, hogy Isten gondoskodik róluk.

5. „Gyere el hozzám.”

(Róm 12,13: „Gyakoroljátok a vendégszeretetet.”)

Nagy szükség van rá, hogy otthonunk szentélyében fogadjuk egymást. Amikor együtt vagyunk, látjuk és halljuk egymást, valahogy értelmesebbé, mélyebbé válik a kapcsolat. Valódi beszélgetés alakul ki.

Az együtt megtört kenyér felett megtört szívünket is megosztjuk. És örömmel tárjuk fel egyéniségünk épen maradt értékeit. Az asztalon és különbözőségünkön átnyúlva egymáshoz, megfonjuk a barátság csodálatos kötelékét.

Igen, ez az öt jó, talán legjobb dolog, amit mondhatunk egymásnak.

Most hát én neked mondtam őket.

Megvallom, az utolsóval gondban vagyok. Kicsit abszurdnak tűnik, hogy mindnyájatokat ide ültesselek a konyhaasztal köré. De álmodozhatom róla!

Uram, köszönöm neked a barátság ajándékát. Mutasd meg, kérlek, kinek van ma szüksége biztató szavaimra. Jézus nevében, Ámen.

 

Forrás

Csendes percek Istennel

Bízzál ISTENBEN!

"Miért csüggedsz el, lelkem....?

Bízzál ISTENBEN!"

(Zsoltárok 42: 12)

Forrás

Facebook

GOLGOTA

Ladányi Andrásné Ági
GOLGOTA

Istenem!

Ez egy csoda.

Bármi rág belülről eltűnik tova.

Nem kell ehhez semmi:

Csak nézz a KERESZTRE, ennyi!

Betegség vagy bánat,

múltnak minden vádja,

egy pillantásra köddé válhat!

Engedd be KRISZTUST szíved trónjára,

feszítsd meg magad is:

a GOLGOTÁRA!

Linda Dillow és Lorraine Pintus: Érdemes várni

Elsődleges az Úr akarata, ahogy az ige is mondja " Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségleteteket." (Fil.4.19)

Fontos hogyan várakozunk, aktívan vagy passzívan?

A passzív várakozó "egyedülállóságának kanapéján henyél, s még mielőtt felrázhatná párnáját, az Elégedetlenség, Elbátortalanodás, Csüggedés és Depresszió pusztító csapata már be is fészkelte magát mellé. Teljesen elnyomják, s közben helyet szorítanak undok rokonaiknak, az Aggódásnak és a Dühnek.Ezek a társak annyira kisajátítják idejét és terét, hogy szinte már nem is marad helye Istennek, vagy annak, hogy másoknak adjon."

"Az aktív várakozó mindegy egyes pillanatban talál célt. A várakozás során irigylésre méltó bizalmat fejleszt ki Isten felé.

A Zsoltárok 37: 3-7 nagyszerűen jellemzi az aktív várakozót:

Bízzál az Úrban és tégy jót [úgy hogy elérsz másokat];

Lakozzál e földön [ Teremts otthont, telepedj le, élj békességgel ott, ahová Isten helyez.]

Gyönyörködj az Úrban [az Úr legyen az egyetlen örömöd ] és megadja szíved kéréseit.

Hagyd az Úrra [ teljes mértékben és fenntartás nélkül] utadat,

Bízzál benne, majd ő munkálkodik...

Csillapodjál le az Úrban és

Várjad őt."

De a várakozás mellé még fontosabb az imádkozás.

"Légy csendben, és várj az Úrra!" /Zsolt. 37.7/

"Csak Istennél csendesül el lelkem"( Zsolt.62:2)

"Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!2 /Zsolt.46,11/

(Linda Dillow és Lorraine Pintus: Érdemes várni c. könyvéből idézve)