Hoztál-e napsugárt?

Ésaiás 52,6-12
"Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
(Máté 5,16)

Füle Lajos
Hoztál-e napsugárt?

Kinnt szürke köd, bennt rosszkedv réme árt...
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?

Mert kell a fény, az újuló öröm,
Hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.

Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,

akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Megterhelt szív, ó, tedd le gondod!

Megterhelt szív, ó, tedd le gondod!

Nézz menny felé, lehorgadt fő!

Megérkezett újból a reggel,

Amelyen nyugalmat ad Ő!

Azért, mert ezt úgy rendelte,

Mert maga is megnyugodott,

Mert Jézus e reggelen

Sírjából feltámadott!

Hagyd ott Egyiptom hiú fényét,

Nyugodjék most a tégla, sár...

Gyönyörködjék Istenben lelked,

Mannát szedni iparkodjál!

Menj be az Úrnak templomába

És add meg fogadásodat.

Mint pap vegyülj buzgó imába,

Magasztald szívből az Urat!

Ím, Jézus szívem felavatta,

Hogy néki templommá legyen,

Hogy aztán Ő lakozzék abba,

S dicsőíttessék e helyen.

Itt van, Uram, fogadd el tőlem,

Világossággal töltsd be azt,

És adj lelki erőt énnékem,

Hogy megtartsam parancsodat!

Ha éltem munkásnapja véget

Ér, s részemre estvéledik,

Megszűnt a bűn rabszolgasága,

A testem földbe tétetik;

S ha testem-lelkem előjönnek

Megdicsőülve, ékesen:

Majd akkor foglak, Jézus,

Téged dicsérni szépen, bűntelen!

(A hit hangjai, 1915. kiadás, 379., ének)