Akarsz-e meggyógyulni ?
Gyökössy Endre
Akarsz-e meggyógyulni akaratgyengeségedből?
Akarsz-e meggyógyulni?
Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar
meggyógyulni?
Van! Nem is kevés!
Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek
közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A
betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a
medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz
felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett
betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már
milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e
meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy
amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek,
más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és
járj" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát,
és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a
meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az
ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta
nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta
neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után
találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme,
meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék
veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az,
aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány
évet a jeruzsálemi "Dagály-fürdő" oszlopos csarnokában
töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte
várta a "vizek mozdulását": gyógyulását, de évek múltán
már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma
is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű
és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy
ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: - Akarsz-e meggyógyulni ?
Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki
kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy
valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már
harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a
púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet
szokni. Mindent meg lehet szokni.
Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték,
azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig
betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére,
társaságába kerülhessen.
Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük
"békésen együtt élni". - Van egy madárfajta, amelyik a krokodilus
hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal.
Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már
nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és
cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes
és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg.
Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta,
mondván: - Nincs munkám! Vagy ezzel: - Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De
miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását - az ott
sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már
teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még
barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy
ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át
őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi
barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek
már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a
vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni - mert a pénzzel is lehet
szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: - Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból,
amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a
maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban
meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott
indulataidból?
Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál
félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés - talán nem is olyan békés! -együttélésben. Rettenetes "édes-kettesben", úgy,
hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj
csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod
odamutat.
Amire nem gondolnod - most szinte lehetetlen... Akarsz-e
meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! - Nos: AKARSz-E?
"Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem
tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom..." Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból
származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai
betegre!
Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának
alap-oka az ő akarathiánya volt.
Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus
figyelmezteti:
"Többé ne vétkezzél! " Arra lehet következtetnünk,
hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn.
Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán
hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval
sem, hiszen Jézus kérdésére: "Akarsz-e meggyógyulni?" -
tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés,
siránkozás.
Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az
egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata:
Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba
csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg
bénult lesz. Mindezért - mást okol A történettel, de a magunk
életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:
1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?
2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le
saját
akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod...)
Az első kérdésre egy NEM - mel és egy IGEN - nel kell
válaszolnunk: - NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud
gyógyítani! IGEN, "szüksége van" rá mégis, mert az embernek
van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az
embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként
becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: "Asszony, legyen a te akaratod szerint!" (Máté 15,28)
Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt
hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni
hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata,
az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen
szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: "Én nem a magam akaratát
keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem - az Atyáét." (János 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg
az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára,
akaratával Isten akaratát keresi.
Forrás
Kézfogás a magasból
Kézfogás a magasból
