Imádság
Köszönöm,
Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új
életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet,
céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled,
velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink.
Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a
kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek
bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket,
amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk,
megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a
belőlük fakadó gyümölcsöknek.
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából
jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban
szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé
hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt,
és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a
betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette
kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt
kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és
nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus.
Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig
keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el
tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell
Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta
tanítását Galilea zsinagógáiban.
(Luk 4,38-44)
Jézus soha nem fáradt annyira, hogy ne fogadná szívesen
az embereket. Mindez nagy bátorságot ébreszt bennünk. Forduljunk hozzá,
bármiben hiányt szenvedünk, mert nagylelkűségének nincs határa!
Forduljunk hozzá, ha bűnösök vagyunk, mert irgalmasságának,
megbocsátásának nincs határa!
(Horváth István Sándor - Evangélium)
