"...Derék asszonyt kicsoda találhat?..." "Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van."
(1.Sámuel 16:7)
"Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Xerxész királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Így ment be a leány a királyhoz..." Eszter 2:12-13
Mindig lenyűgöz ez a nagy előkészület, amin a leendő királynénak, Eszternek keresztül kellett mennie mielőtt Xerxész király elé járulhatott volna. Lenne olyan közülünk, aki 12 hónapig tartó szépítkező kezelésen szeretne átesni, mielőtt álmai férfijával találkozik? Valószínűleg nem, de azért próbáljuk meg elképzelni a lehetőségeket. Egy évet elkülönítve élni egyetlen cél érdekében - hogy mindent kihozz magadból annak az embernek, akit mindennél jobban szeretsz. Értékes idő szépségápolásra, hogy bölcsességet szerezz, hogy tanuld az etikettet, hogy erősítsd az erényeidet és építsd a jellemed.
Eszter felkészülése arra az időszakra emlékeztet engem, ami aközött telik el, hogy feléled a vágy egy fiatal nő szívében, hogy megossza az életét a társával és a pillanat közt, mikor az oltár elé indul. Legtöbbünknek ez a felkészülési idő nem tűnik másnak, mint a várakozás idejének. Egyedülálló nők gyakran úgy látják magukat, mint akik a polcon ülnek, míg az élet tovahalad, vagy, mint akik a kispadon ülnek, mások pedig játszhatnak. Nem veszik észre, hogy elpazarolják az életük legfontosabb időszakát; megfosztják magukat a nagyszerű örömtől és a jutalomtól, megfosztják a jövendőbelijüket egy még erényesebb nőtől, és megfosztják Istent egy hű szolgától, aki által nagy dolgokat cselekedhetne.
Ahogy Eszternek fel kellett készülnie mielőtt királyné lehetett volna egy egész királyság felett, úgy minden nőnek fel kell készülnie mielőtt belevághatna az élet legfontosabb és legnehezebb hivatásába - feleségnek és anyának lenni. Eszternek meg kellett ismernie a királyság törvényeit, amihez tartozott, a királyi udvar szabályait, a magas pozícióval járó intellektuális, érzelmi és lelki kihívásokat. Egyszerűen szólva Eszternek teljesen át kellett formálódnia egy fiatal hölgyből királynévé, mielőtt viselhette volna a címet és betölthette volna a tisztséget. Ugyanígy egy egyedülálló keresztény nőnek is meg kell tanulnia a Mennyei Királyság törvényeit, mielőtt összeköti életét azzal, akit Isten neki készített elő. Felkészült kell legyen intellektuálisan, érzelmileg és lelkileg; nem a királyi udvar szolgái által valami pogány templomban, hanem maga Isten által, az Ige által és más Isten szerint való nők által, akik már előtte felkészültek.
Az egyedülállóság nem időpocsékolás vagy a pálya szélén üldögélés, hanem egy olyan időszak, amit Isten kifejezetten azért adott a nőnek, hogy olyanná válhasson, amilyennek Ő akarja látni, és olyan dolgokra használja, amikre házasság után nem tudná. Az egyedülállóság időszakában a nőknek fejleszteniük kell olyan erényeiket, amelyek segítik, hogy Isten szerint valók legyenek, hogy felajánlhasson a leendő férjének és a világnak valami többet mint egy csinos arc.
Emlékezz az egyedülállóságod idején, hogy nem csak te vagy egyedülálló, hanem a leendőbelid is ugyanilyen szakaszokat él át. Nem lenne szörnyű úgy találkozni a férfival, aki a férjed lesz, hogy ott jössz rá, hogy ő arra használta az elmúlt időszakot, hogy Istent szolgálja és jobb férjjé legyen számodra, míg te nem használtad ki ugyanezt az időt az Úr szolgálatára és nem használtad ki a lehetőséget, amit Isten adott a fejlődésre? Nem lenne ugyanilyen borzasztó érzés megtudni, hogy a férjed az egyedülállósága minden napján imádkozott a szükségeidért és Isten munkájáért az életedben, míg te nem imádkoztál őérte és nem is feleltél Isten kegyelmére, ami adatott neked az ő imái eredményeképp?
Csodálatos dolog, mikor Isten megajándékoz egy nőt férjjel. Azzal a bizonyos valakivel, aki "egyszerűen tökéletes" számára, akit gondosan és szándékosan formált Isten, hogy eggyé váljon vele. Akkora öröm visszatekinteni egy nőnek és arra emlékezni, hogy Isten, hogy tette késszé arra, hogy várjon a "nagy Ő"-re, "Ő" pedig hűséges volt. Tudni pedig, hogy mint egyedülálló nő kihasználta az időt, hogy Istent keresse és hűséges legyen hozzá, és az Ő tervéhez, még nagyobb öröm. Hogy egy pillanatig sem kívánt megszökni ebből az állapotból, csak arra vágyott, hogy továbbra is Istenben bízzon és várjon az Ő kegyelmére.
Semmilyen értelemben sem tragédia egyedülálló keresztény nőnek lenni, csak a világ ültette be a keresztény tudatba azt a hamis állítást, hogy tragédia lenne. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy, ha "nincs senkid" vagy nem "keresel valakit aktívan", akkor valami nincs rendben veled. Egy másik hazugság, hogy a "szingli" nőknek randizgatniuk kéne, hogy férjet találjanak, mintha egy plázában nézegetnék a kirakatot. Egy még nagyobb hazugság, hogy egy egyedülálló nőnek válogatás nélkül ki kell fejezni vonzódását, hogy "tapasztaltabb" lehessen, hogy tudja, mit kell tennie, mikor megtalálja azt a bizonyos valakit. Kedves keresztény nőtestvér, hazugság és sérti Istent, ha azt mondod, hogy a tapasztalat a legjobb tanácsadó; és, ha a világnak az is a mottója, hogy "Élj és abból tanulj!", a Biblia azt tanácsolja, hogy "Tanulj és aszerint élj!". Nem kell tapasztaltnak lenned, csak annak kell tudatában lenned, hogy mit mondott Isten és ahhoz kell engedelmesnek lenned. Nem kell álmaid férfiját keresned, hanem várnod kell arra a férfira, akit Isten választott neked. És mikor ő jön, nem a múlt tapasztalatai fogják működtetni a házasságotokat, hanem a szüzesség, a tisztaság és az istenfélelem. El kellene takarnunk az arcunkat ennek a gonosz világnak a módszereitől és tapasztalat hajhászásától, és csak arra nézni, amit Isten helyezett az ösvényre, amelyet nekünk készített.
Isten pontosan tudja, hogy mire van szükséged és jobban tudja a szíved vágyait, mint te magad. Isten szereti a meglepetéseket. Nem akarja, hogy te kutass a férjed után, Ő akarja neked elhozni, és valószínűleg akkor, mikor a legkevésbé számítasz rá. Ha nem engedelmeskedsz ennek a tanácsnak, ahogy sok más nő tette előtted, és magad akarod elintézni ezt, akkor talán találsz valakit, de nagyon valószínű, hogy akit találsz, az nem az igazi.
Mint nők, a természetünk megkívánja a férfiak társaságát. Ez Istentől van, ezért jó. De ezzel együtt tévedünk, ha azt hisszük, hogy belehalunk, ha ez a szükség nincs betöltve. Az, hogy szükségünk van valaki más társaságára, nem ugyanaz, mint, hogy szükségünk van a következő lélegzetvételre. Legalább addig túl kell élned társaság nélkül, míg Isten elvégzi a tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére: " Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni" (1 Kor. 10:13)
Rájöttem, hogy két fő oka van annak, hogy valaki "kétségbeesetten" vágyjon valakire. Először is, mert nem ismerik Istent annyira, amennyire kellene. Isten nem minden vigasz Istene? Isten nem a magasságos Úr, aki betölt mindent mindenhol? Akkor miért kellene panaszkodnunk, hogy milyen üresnek és mennyire egyedül érezzük magunkat? Lehetséges, hogy Isten megnyújtsa az egyedülállóságunk időszakát, hogy megtaláljuk az életünket nála és megtanuljunk teljesnek lenni Őbenne? Ha azért akarunk annyira megházasodni, mert úgy érezzük, hogy egy férj majd betölti az életünket vagy, hogy valamilyen módon majd kiegészít minket, akkor súlyosan csalódni fogunk a házasságunkban. Egy férfi sem, legyen akármilyen istenfélő, nem képes átvenni Isten helyét az életünkben; ezt csupán gondolni is bálványimádás. Ha nem tölt be minket Isten most és egészít ki Krisztusban a jövőben, akkor még egy mennyben köttetett házasság sem lesz képes változtatni az üresség érzetünkön.
A másik fő oka a kétségbeesett keresésnek a puszta önzőség. Mikor azért van szükségünk valakire, hogy érezzük, hogy valaki szeret, vagy mikor kell valaki, hogy ne érezzük magunkat egyedül, akkor csupa rossz indokból akarunk megházasodni. Nem úgy kellene nézni a házasságra, mint egy lehetőségre, hogy betöltsük a szükségeinket, hanem, mint egy lehetőségre, hogy mi betölthessük valaki más szükségeit. Ha nem tanultuk meg, hogy Istentől elvegyük a választ a szükségeinkre, akkor valószínűleg túlterheljük a férjünket a saját szükségeinkkel tudtunkon kívül. Ismertem keresztény nőket, akik úgy töltötték el napjaikat, hogy felfalták őket a saját szükségeik és folyamatosan azon siránkoztak, miért nem hozott már Isten valakit az életükbe. De miért bízna Isten egy szíve szerint való férfit egy olyan nő gondjaira, akit magába szippantanak a saját igényei és nem használja a szabadságát az egyedülállósága idején, hogy Istent szolgálja és felkészítse magát Isten tervére? Egy ilyen nő, nem tudna valami sokat felajánlani egy istenfélő férjnek!
Kedves barátom, az egyedülállóságra, mint a házasságra, úgy kellene tekinteni, mint egy speciális és élvezetes időszakra Isten gondviselésében. Nem úgy kéne rá gondolni, mint puszta körülményre vagy átokra, amiből kétségbeesetten szabadulni kéne. Egyedülállónak lenni egy olyan időtartam, amikor Istenről és magunkról kell tanulnunk, amikor fel kell fedeznünk, kik vagyunk az Úrban és növekednünk kell egyre inkább Krisztus képmására. Egy időszak, mikor buzgónak és lelkesnek kell lennünk a jó munkában és részt kell vennünk a mások felé való szolgálatban. Meg van a maga varázsa az egyedüllétnek is, amit élveznünk kell a maga idejében, mert valószínűleg visszatérni már nem fog. Nincs annál szomorúbb, mikor egy már házas nő azon sajnálkozik, mi mindent tehetett volna, míg egyedül volt. Mindent elvesztett, mert sietett megházasodni anélkül, hogy belegondolt volna Isten tervébe vagy munkájába. Az életünk minden szakaszának megvan a maga szépsége és varázsa. Az az imám minden egyedülálló keresztény nőért, hogy tudják élvezni ezt az időszakot ahelyett, hogy elhinnék a világ hazugságait. Hogy követeljék Isten tökéletes akaratát és ne elégedjenek meg semmi kevesebbel. Hogy tudjanak türelmesen várni Istenre, akitől minden jó és tökéletes ajándék származik. Hogy tudjanak Eszterekké válni, kihasználni az időt akármennyit is tart Isten szükségesnek arra, hogy gyönyörűvé tegye őket belül és kívül.
"Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Xerxész királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Így ment be a leány a királyhoz..." (Eszter 2:12-13)
Mindig lenyűgöz ez a nagy előkészület, amin a leendő királynénak, Eszternek keresztül kellett mennie mielőtt Xerxész király elé járulhatott volna. Lenne olyan közülünk, aki 12 hónapig tartó szépítkező kezelésen szeretne átesni, mielőtt álmai férfijával találkozik? Valószínűleg nem, de azért próbáljuk meg elképzelni a lehetőségeket. Egy évet elkülönítve élni egyetlen cél érdekében - hogy mindent kihozz magadból annak az embernek, akit mindennél jobban szeretsz. Értékes idő szépségápolásra, hogy bölcsességet szerezz, hogy tanuld az etikettet, hogy erősítsd az erényeidet és építsd a jellemed.
Eszter felkészülése arra az időszakra emlékeztet engem, ami aközött telik el, hogy feléled a vágy egy fiatal nő szívében, hogy megossza az életét a társával és a pillanat közt, mikor az oltár elé indul. Legtöbbünknek ez a felkészülési idő nem tűnik másnak, mint a várakozás idejének. Egyedülálló nők gyakran úgy látják magukat, mint akik a polcon ülnek, míg az élet tovahalad, vagy, mint akik a kispadon ülnek, mások pedig játszhatnak. Nem veszik észre, hogy elpazarolják az életük legfontosabb időszakát; megfosztják magukat a nagyszerű örömtől és a jutalomtól, megfosztják a jövendőbelijüket egy még erényesebb nőtől, és megfosztják Istent egy hű szolgától, aki által nagy dolgokat cselekedhetne.
Ahogy Eszternek fel kellett készülnie mielőtt királyné lehetett volna egy egész királyság felett, úgy minden nőnek fel kell készülnie mielőtt belevághatna az élet legfontosabb és legnehezebb hivatásába - feleségnek és anyának lenni. Eszternek meg kellett ismernie a királyság törvényeit, amihez tartozott, a királyi udvar szabályait, a magas pozícióval járó intellektuális, érzelmi és lelki kihívásokat. Egyszerűen szólva Eszternek teljesen át kellett formálódnia egy fiatal hölgyből királynévé, mielőtt viselhette volna a címet és betölthette volna a tisztséget. Ugyanígy egy egyedülálló keresztény nőnek is meg kell tanulnia a Mennyei Királyság törvényeit, mielőtt összeköti életét azzal, akit Isten neki készített elő. Felkészült kell legyen intellektuálisan, érzelmileg és lelkileg; nem a királyi udvar szolgái által valami pogány templomban, hanem maga Isten által, az Ige által és más Isten szerint való nők által, akik már előtte felkészültek.
Az egyedülállóság nem időpocsékolás vagy a pálya szélén üldögélés, hanem egy olyan időszak, amit Isten kifejezetten azért adott a nőnek, hogy olyanná válhasson, amilyennek Ő akarja látni, és olyan dolgokra használja, amikre házasság után nem tudná. Az egyedülállóság időszakában a nőknek fejleszteniük kell olyan erényeiket, amelyek segítik, hogy Isten szerint valók legyenek, hogy felajánlhasson a leendő férjének és a világnak valami többet mint egy csinos arc.
Emlékezz az egyedülállóságod idején, hogy nem csak te vagy egyedülálló, hanem a leendőbelid is ugyanilyen szakaszokat él át. Nem lenne szörnyű úgy találkozni a férfival, aki a férjed lesz, hogy ott jössz rá, hogy ő arra használta az elmúlt időszakot, hogy Istent szolgálja és jobb férjjé legyen számodra, míg te nem használtad ki ugyanezt az időt az Úr szolgálatára és nem használtad ki a lehetőséget, amit Isten adott a fejlődésre? Nem lenne ugyanilyen borzasztó érzés megtudni, hogy a férjed az egyedülállósága minden napján imádkozott a szükségeidért és Isten munkájáért az életedben, míg te nem imádkoztál őérte és nem is feleltél Isten kegyelmére, ami adatott neked az ő imái eredményeképp?
Csodálatos dolog, mikor Isten megajándékoz egy nőt férjjel. Azzal a bizonyos valakivel, aki "egyszerűen tökéletes" számára, akit gondosan és szándékosan formált Isten, hogy eggyé váljon vele. Akkora öröm visszatekinteni egy nőnek és arra emlékezni, hogy Isten, hogy tette késszé arra, hogy várjon a "nagy Ő"-re, "Ő" pedig hűséges volt. Tudni pedig, hogy mint egyedülálló nő kihasználta az időt, hogy Istent keresse és hűséges legyen hozzá, és az Ő tervéhez, még nagyobb öröm. Hogy egy pillanatig sem kívánt megszökni ebből az állapotból, csak arra vágyott, hogy továbbra is Istenben bízzon és várjon az Ő kegyelmére.
Semmilyen értelemben sem tragédia egyedülálló keresztény nőnek lenni, csak a világ ültette be a keresztény tudatba azt a hamis állítást, hogy tragédia lenne. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy, ha "nincs senkid" vagy nem "keresel valakit aktívan", akkor valami nincs rendben veled. Egy másik hazugság, hogy a "szingli" nőknek randizgatniuk kéne, hogy férjet találjanak, mintha egy plázában nézegetnék a kirakatot. Egy még nagyobb hazugság, hogy egy egyedülálló nőnek válogatás nélkül ki kell fejezni vonzódását, hogy "tapasztaltabb" lehessen, hogy tudja, mit kell tennie, mikor megtalálja azt a bizonyos valakit. Kedves keresztény nőtestvér, hazugság és sérti Istent, ha azt mondod, hogy a tapasztalat a legjobb tanácsadó; és, ha a világnak az is a mottója, hogy "Élj és abból tanulj!", a Biblia azt tanácsolja, hogy "Tanulj és aszerint élj!". Nem kell tapasztaltnak lenned, csak annak kell tudatában lenned, hogy mit mondott Isten és ahhoz kell engedelmesnek lenned. Nem kell álmaid férfiját keresned, hanem várnod kell arra a férfira, akit Isten választott neked. És mikor ő jön, nem a múlt tapasztalatai fogják működtetni a házasságotokat, hanem a szüzesség, a tisztaság és az istenfélelem. El kellene takarnunk az arcunkat ennek a gonosz világnak a módszereitől és tapasztalat hajhászásától, és csak arra nézni, amit Isten helyezett az ösvényre, amelyet nekünk készített.
Isten pontosan tudja, hogy mire van szükséged és jobban tudja a szíved vágyait, mint te magad. Isten szereti a meglepetéseket. Nem akarja, hogy te kutass a férjed után, Ő akarja neked elhozni, és valószínűleg akkor, mikor a legkevésbé számítasz rá. Ha nem engedelmeskedsz ennek a tanácsnak, ahogy sok más nő tette előtted, és magad akarod elintézni ezt, akkor talán találsz valakit, de nagyon valószínű, hogy akit találsz, az nem az igazi.
Mint nők, a természetünk megkívánja a férfiak társaságát. Ez Istentől van, ezért jó. De ezzel együtt tévedünk, ha azt hisszük, hogy belehalunk, ha ez a szükség nincs betöltve. Az, hogy szükségünk van valaki más társaságára, nem ugyanaz, mint, hogy szükségünk van a következő lélegzetvételre. Legalább addig túl kell élned társaság nélkül, míg Isten elvégzi a tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére: " Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni" (1 Kor. 10:13)
Rájöttem, hogy két fő oka van annak, hogy valaki "kétségbeesetten" vágyjon valakire. Először is, mert nem ismerik Istent annyira, amennyire kellene. Isten nem minden vigasz Istene? Isten nem a magasságos Úr, aki betölt mindent mindenhol? Akkor miért kellene panaszkodnunk, hogy milyen üresnek és mennyire egyedül érezzük magunkat? Lehetséges, hogy Isten megnyújtsa az egyedülállóságunk időszakát, hogy megtaláljuk az életünket nála és megtanuljunk teljesnek lenni Őbenne? Ha azért akarunk annyira megházasodni, mert úgy érezzük, hogy egy férj majd betölti az életünket vagy, hogy valamilyen módon majd kiegészít minket, akkor súlyosan csalódni fogunk a házasságunkban. Egy férfi sem, legyen akármilyen istenfélő, nem képes átvenni Isten helyét az életünkben; ezt csupán gondolni is bálványimádás. Ha nem tölt be minket Isten most és egészít ki Krisztusban a jövőben, akkor még egy mennyben köttetett házasság sem lesz képes változtatni az üresség érzetünkön.
A másik fő oka a kétségbeesett keresésnek a puszta önzőség. Mikor azért van szükségünk valakire, hogy érezzük, hogy valaki szeret, vagy mikor kell valaki, hogy ne érezzük magunkat egyedül, akkor csupa rossz indokból akarunk megházasodni. Nem úgy kellene nézni a házasságra, mint egy lehetőségre, hogy betöltsük a szükségeinket, hanem, mint egy lehetőségre, hogy mi betölthessük valaki más szükségeit. Ha nem tanultuk meg, hogy Istentől elvegyük a választ a szükségeinkre, akkor valószínűleg túlterheljük a férjünket a saját szükségeinkkel tudtunkon kívül. Ismertem keresztény nőket, akik úgy töltötték el napjaikat, hogy felfalták őket a saját szükségeik és folyamatosan azon siránkoztak, miért nem hozott már Isten valakit az életükbe. De miért bízna Isten egy szíve szerint való férfit egy olyan nő gondjaira, akit magába szippantanak a saját igényei és nem használja a szabadságát az egyedülállósága idején, hogy Istent szolgálja és felkészítse magát Isten tervére? Egy ilyen nő, nem tudna valami sokat felajánlani egy istenfélő férjnek!
Kedves barátom, az egyedülállóságra, mint a házasságra, úgy kellene tekinteni, mint egy speciális és élvezetes időszakra Isten gondviselésében. Nem úgy kéne rá gondolni, mint puszta körülményre vagy átokra, amiből kétségbeesetten szabadulni kéne. Egyedülállónak lenni egy olyan időtartam, amikor Istenről és magunkról kell tanulnunk, amikor fel kell fedeznünk, kik vagyunk az Úrban és növekednünk kell egyre inkább Krisztus képmására. Egy időszak, mikor buzgónak és lelkesnek kell lennünk a jó munkában és részt kell vennünk a mások felé való szolgálatban. Meg van a maga varázsa az egyedüllétnek is, amit élveznünk kell a maga idejében, mert valószínűleg visszatérni már nem fog. Nincs annál szomorúbb, mikor egy már házas nő azon sajnálkozik, mi mindent tehetett volna, míg egyedül volt. Mindent elvesztett, mert sietett megházasodni anélkül, hogy belegondolt volna Isten tervébe vagy munkájába. Az életünk minden szakaszának megvan a maga szépsége és varázsa. Az az imám minden egyedülálló keresztény nőért, hogy tudják élvezni ezt az időszakot ahelyett, hogy elhinnék a világ hazugságait. Hogy követeljék Isten tökéletes akaratát és ne elégedjenek meg semmi kevesebbel. Hogy tudjanak türelmesen várni Istenre, akitől minden jó és tökéletes ajándék származik. Hogy tudjanak Eszterekké válni, kihasználni az időt akármennyit is tart Isten szükségesnek arra, hogy gyönyörűvé tegye őket belül és kívül.
írta: Charo & Paul Washer
