Az Isten szeretet.
2016. szeptember 8.
AZ ISTEN SZERETET
Varga Béla:
AZ ISTEN SZERETET
Az Isten szeretet.
Az Isten szeretet.
Aki úgy szeretett,
hogy Jézust adta neked
meg neked.
Hogy ne legyen gyűlölet,
de testvérként éljenek ,
mindenütt az emberek.
Szünjön gyűlölet, harag,
mindenütt a Nap alatt
Add át neki magadat,
hogy békesség szeretet
töltse be a szíveket.
Az Isten szeretet,
Ki csodát cselekedett,
melynél nagyobb nem lehet.
Remélhetek én és te,
út nyílott a mennyekbe.
Mert az Isten szeretet
és nekünk megengedett,
hogy ne kelljen kint állni,
bebocsátásra várni.
Legyen neved akárki.
Az Isten szeretet!
Kinek szíve megesett.
Könyörült az emberen,
ne félj, mert van kegyelem.
Felé nyújtom , koldus tenyerem.
2016. szeptember 6.
Gondviselés
Aki a csillagok számát ismeri és nevükön szólítja,
ígérete szerint bekötözi a vérző sebet és
meggyógyítja a megtört szívet.
Ha minden más bizonytalan is, egy dolog bizonyos:
Isten gondot visel a hívőkről. A gondviselés kinyitja a
második ajtót, ha az első becsukódik.
Jóllehet a gondviselés néha komor színezetűnek
látszik, a lényege mégis világosság, lappangó fény,
mely előbb-utóbb a déli napsugár erejével fog
előtörni,
Vesd a jövőnek gondját oda, ahová való: Istenre!-
Az Isteni gondviselés a gondterhes kedélynek
nyugvópárnája.
(Spurgeon gondolatai)
2016. szeptember 4.
Szaléz Szt. Ferenc : Bevezetés a hívő életbe
"A szent barátság nem a külsőt, hanem az egyszerűséget és a szerénységet, nem a cirógatást, hanem a tisztaságot és az őszinteséget keresi, nem sóhajtozik, hacsak nem a menny után, nem törekszik bizalmasságokra, hacsak nem a lélek dolgainak megosztására, nem panaszkodik, hacsak nem azért, hogy az emberek nem szeretik Istent: ezek a tisztaság csalhatatlan jelei.
A világ barátság megzavarja az ítéletet...A szent barátságnak tiszta fénye van és nem akar elrejtőzni, hanem örömmel jelenik meg a jó emberek előtt..."
( Elisbath Elliot: Társkereső )
2016. szeptember 1.
Véget ért a nyár
Véget ért a nyár
"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg!"
"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg!"
(Jeremiás 8,20)
Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is.
Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. "Loptok, gyilkoltok,paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrológiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, "már pirulni sem tudnak". Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Isten nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. Így bekövetkezett az ítélet. Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta? Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is. Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek...
kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak."
kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak."
(Efézus5,15-16)
Forrás
Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





