Porszem ember

Pecznyík Pál 

Porszem ember

Porszem ember vagyok, a sok porszem között,
de mióta Jézus, szívembe költözött,
Ő a dicső szobrász, formálgat engemet,

szebb dicső életre készíti lelkemet.

Hála, idősen is, eszköze lehetek,

Vele: tűzön - vízen, keresztülmehetek!

Amíg Vele járok, nem ijeszt félelem, 

kezében tudhatom, megváltott életem!

Övé már régóta szívem, kezem, lábam, 

bennem: Ő világít, e sötét világban. 

Mert még ma is sokan, sötétségben mennek, 

és ha nem látnak fényt, örökre elvesznek. 

Porszem ember vagyok, sivatagi vándor,

lelkem kis sátora, már viharvert sátor. 

Jézussal vonulok, lelki sivatagban, 

Vele bátran megyek vészben, viharokban. 

Csak csodálni tudom, hogy engem, porszemet, 

még ha megbántom is, így óv és így vezet. 

Ő a dicső Király, Világ Teremtője, 

porszem bűnösöknek, áldott Megmentője!

Nem csak lejött hozzánk, hanem meg is váltott, 

hol halál aratott, Ő egyedül járt ott!

Áldozatos harca, győztesen ért véget! 

Mégis kész győzelmét megosztani, véled.

Lehetsz hű gyermeke te is, az Atyának, 

ám csak úgy, ha hátat fordítsz a világnak!

Celldömölk 
2012. VII. 18.

Feltámadás boldog reménye

Feltámadás boldog reménye ...

Feltámadás boldog reménye 

Az éggel már ma összeköt.

Nem borulunk le többé félve 

A szomorú sírok fölött.

A fejfákat átkarolva ,

Az égre bátran nézhetünk,

Honnan az Úr felénk hajolva

Biztat,hogy ott van életünk. 

Nincs a sírba örök enyészet,

Ember csak új hazát cserél.

Ami minket itt lent is éltet,

A lélek az örökké él.

Mi az égből keblünkre szálla,

Győzni fog az a sír felett,

És megmarad Istennek hála 

A hit, remény és szeretet.

Úr Jézusunk,dicsőség néked,

Hogy újra élsz és nem vagy halott!

Harmadnapra, amint ígérted ,

Fölépítéd a templomot.

E templom az Istennek háza,

Ott lesz a mi örök hazánk.

Megnyílik a Jézus szavára,

Ha a földről eltávozánk.