Lelki érettség jele....

 A lelki érettség jele ...

"A lelki érettség jele nem az, hogy tisztának érezzük magunkat, hanem éppen az, hogy tudatában vagyunk tisztátalan voltunknak." 

(Philip Yancey)

A derék asszony

A derék asszony dicsérete

Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.

Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót. Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. Nem félti háza népét hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!

(Példabeszédek könyve 31:10-31)

Önfeláldozó szeretet

Önfeláldozó szeretet

 

"…járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. "

(Efézus 5:2)

A szeretet áldozathozatalt jelent, nemcsak valami feladását, hanem teljes önmagad, életed odaszánását, mindazzal együtt, ami benne érték, úgy, ahogy Jézus tette.

Odaszánva Magát szeretetből. Szeretetben járni azt jelenti, hogy kész vagy felebarátodért olyan áldozatokra is, melyeknek ára van. Tedd meg és megörvendezteted Isten szívét, mert így látja, hogy Jézus áldozata nem volt hiábavaló, mivel benned is követőre lelt.

( M. B.Schlink )

A nő

Kun Magdolna

A nő

A nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, s ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy az legyen benne, mi a férfiakban nincsen.
A nők valódi igazgyöngyszemek,
melyek minden ékkőnél szebben fénylenek.
Csak akkor váltanak szürkés matt színekre,
ha arcukon szánt időt a könnyek érző-cseppje.
Mert, minden nő lelke egy édenkerti rózsa,
a másik nem vágyának örök bódítója,
mely, csak akkor ontja igazán édes illatát,
ha férfitenyér érinti meg kitárult
szirmát.

Idézet

„Az élet minősége - akár 

tetszik, akár nem - attól 

függ, hogy mennyire vagy 

hálás Istennek.”

/Francis Frangipane/

Isten szolgája Mária - NŐI HIVATÁSOK 5.

NŐI HIVATÁSOK 5.
Isten szolgája Mária

"A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbent az ő beszédén és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szentlélek száll te reád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elment ő tőle az angyal." (Lukács 1,26-35).

"És megáldá őket Simeon, és monda Máriának az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek." (Lukács 2,34-35).

Szeretnénk hálát adni Urunk közöttünk megszólaló Igédért. Kérünk szólíts néven minket. Annyi nevünk volt már, kérünk, adj mindnyájunknak új nevet Ámen.

A nőnek különféle elhívásáról, és szolgálatáról beszéltünk ezen a héten. Most a legkomolyabbat, Isten szolgáját szeretnénk látni. Olyan nőről beszélünk most, aki leány is volt, és asszony is. Mikor elkezdi az Úrnak való szolgálatot, Józsefnek a menyasszonya. Amikor most erről a történetről beszélünk, Isten a lelkedről szeretne beszélni. A belső életedben pontosan megtörténik mindez, ami Mária életében végbement.

Sok embernek problémája a szeplőtelen fogantatás, hogyan lehet ez? Akivel megtörtént, az tudja. Azt mondja az Ige: "Örülj kegyelembe fogadott! Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél." Ez az, ami veled is megtörténhet, örülhetsz, mert kegyelmébe fogadott az Isten. Mária azt kérdezi: "Mi módon lesz ez?...És felelvén az angyal monda néki: A Szentlélek száll te reád." Tudjuk mennyi gúnyos mondatot hallunk a világban ezzel kapcsolatban. Az új élet valóban a Szentlélektől fogantatott benned. Ahogy Mária méhében hordozta, mi is ugyanúgy a szívünkben hordozhatjuk Jézust. Nyilván éreztétek; Isten Szentlelke itt van, velem, hozzám, rólam beszél. Ha valamit megértettél az Igéből, a Szentlélek árnyékozott be. Az volt fölötted! Teremtéskor az első napon Isten Lelke lebegett a vizek felett. Bárkiben bármi történt azért van, mert Isten Lelke lebegett felette. Ha csak egy szót értek is meg az Igéből, akkor is.

"Örülj kegyelembe fogadott, áldott vagy te az asszonyok között." Olyan nagy ajándék, hogy áldott lehetsz. Benned új élet keletkezik, és szentnek hívatik, nem én vagyok, Valaki bennem. "A Szentlélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának." Az új élet ami benned fogantatott szent. Azt mondja az Ige: "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." Hogyan lehet ez? Csak az Istentől, úgy, hogy az Úr van veled. Így szeretném mondani: az Úr van benned, hordozod, ahogy Mária hordozta Jézust.

Aki befogadta, mind Őt hordozza. Milyen öröm az anyának, amikor megmozdul benne az új élet. Új gondolatok, új vágyak ezek. Csodálatos, ha az ember ezt megérti. Hordozni kell, és meg kell születnie. Pál apostol mondja Galata 4,19-ben: "Gyermekeim! Akiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek a Krisztus." Mint az anyaméhben ahogy a gyermek kifejlődik. Először csak egy mag van benned. A lelki életben minden úgy történik, ahogyan a testi életben. Születés nélkül nincs újélet. Így van a magvetésnél is. Nem várhatod, hogy búza teremjen egy földön, ha nem vetetted el. A testi élet is így kezdődik, és ugyanerre a formára történik a lelki élet. Az Ige magva belehullik szívedbe, És elkezdődik az élet. A magzatnak, ami benned volt, mikor anyává lettél, ki kellett formálódnia.

Krisztus formálódik benned, ha hordozod ott belül. Nem könnyü dolog ez. Máriának sem volt könnyü. Mennyi szégyen származott ebből. Lehet téged is kinevetnek, hogy megbolondultál. Lukács első részében csupa öröm van, de aztán eljön Simeon, és világosan elmondja: "A te lelkedet is általhatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek." Tehát az örömmel vele jár a szenvedés is.

A helyzeted most a Máriáé. Ott van benned az új élet, hordozod, egyre jobban láthatóvá lesz, meg fog születni. Kiábrázolódik, kiformálódik benned a Krisztus. Amikor Mária végig hallgatta az angyalt, megkérdezte, mimódon lesz ez? Először ő is a testit értette. De aztán azt mondja: Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint. Látod Mária hogy odaadja magát? Az Úr mondott neki valamit, és erre ő azt válaszolta: itt vagyok Uram. Ahogy Ézsaiás is mondta: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ézsaiás 6,8.) Mondod-e most az Úrnak: ímhol a te szolgáló leányod, most már csak Neked akarok szolgálni. Szolgáltam az ördögnek, a bűnnek, a szenvedélynek, most szeretnék csak Neked szolgálni.

Egy másik helyen így beszél az Ige Máriáról: rátekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára. Vajon megalázhatott-e az Úr? Kicsivé lettél-e? Lehet már rád tekinteni? Mondhatod már: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, és a másik, hogy legyen nékem a te beszéded szerint. Összes tervem, elképzelésem áthúzva. Te mondd meg mi legyen velem, a gyerekkel, a lakással. Ez a legkomolyabb kérdés, eljutottam-e oda, hogy kimondjam: itt vagyok Uram, nincs kikötésem, legyen a beszéded szerint. Egyszer az embernek rá kell csodálkozni, hogy Istennél semmi nem lehetetlen. Engem is nagyon messziről hozott vissza az Úr. Egy hiú, önmagát imádó beképzelt emberből lettem Isten gyermeke. Pál apostol is így mondta: "De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne az örök életre." (1. Tim. 1,16.) Istennek semmi sem lehetetlen. Tudsz-e most így nézni önmagadra, az egész régi természetedre? Senki nem mondhatja: belőlem nem tud Isten semmit csinálni.

Édesanyám azt mondta: nem tudom elképzelni, amit az Ige mond, hogy mindnyájan olyanok leszünk, mint Ő. Azt kérdeztem tőle: ha van egy rossz bőröd, és van egy jó cipész mester, lesz abból cipő? Ha jó a mester akkor igen. Azt mondtam: tedd oda a te rossz bőr életedet a Mester kezébe és hidd el, hogy lesz. Amit az Úr elkezdett, bevégzi. Ki fog benned ábrázolódni a Krisztus, akár elképzeled, akár nem. Merd elhinni, hogy az Úr meg tudja veled tenni a legnagyobb csodát.

Persze a szorongattatás között nagyon sötét van, a szívedet általhatja az éles tőr. A formálás dolga nem egyszeru, különösen ha kemény és ellenálló az anyag. Sok-sok eszköz kell ahhoz, hogy benned az Úr kiformálhassa Krisztust.

Nézzük végig Mária életét. Nem volt könnyű dolog elsőszülött gyermekét jászolba fektetni. Nyilván már akkor is áthatotta szívét az éles tőr. 12 éves korában elveszítik Jézust. Ha már egyszer benned élt és ismered az Urral való közösséget, nincs rosszabb mint elveszíteni Jézust. Nincs bennem az igazi öröm, boldogság. Emlékezzünk vissza a válaszra, amit Mária a 12 éves gyermektől kap: Nem tudod, hogy nékem az én Atyám dolgaiban, - eredeti szöveg szerint - az én Atyám házában kell lennem? Az éles válasz is tőr! Kevés közöm van hozzád, az a dolgom, hogy Atyám házában legyek. Mária hazamegy, de szívében ott forog az éles tőr. Voltál már úgy, hogy egyre eszedbe jutott, és egyre jobban szúrt? Gondoljunk arra, hogy Mária gyermekei, Jézus testvérei nem akarnak hinni Jézusban. Kánában elhangzik felé Jézus kemény szava: Mi közöm nekem tehozzád? Mária annyira egy akart lenni gyermekével, miért ez a kemény válasz? Csak tanácsot akar adni, és Jézus egyre inkább eltávolodik tőle, nincs beleszólása dolgaiba, nő a távolság közöttük. Aztán elmegy Jézus és elkezd tanítani, és annyi nehezet hall róla, meg akarják ölni, kövezni. Azt hiszem minden hír amit Mária Jézusról hallott, éles tőr volt számára.

Nem könnyű dolog Máriának lenni. Mégis a legcsodálatosabb dolog, de a legnehezebb is. És a legvalóságosabban ott van, amikor Jézus elindul a kereszt útján, amikor meghallja, hogy elfogták, és ott áll a kereszt alatt és végig kell néznie szenvedését annak, akit a legjobban szeret. Egyszer valaki úgy ábrázolta a keresztet, hogy a szögek a kereszt másik oldalán Isten szívét járták át. Az a festő valamit megértett a keresztből, hogy amit Jézussal tettek, azt az Istennel tették. Nem volt könnyű Máriának ott állni, és végignézni mindent. Nem mondhatta, hogy nem akarom, nem bírom látni.

Ha igazán Jézust hordozod, átéled majd a keresztet, és meglátod, hogy ami ott történt érted, az valóságos szenvedés, és nem egy szép mese, amit mindig újra elmondanak. De látjátok, az Úr Jézus, ott is gondol az anyjára, ott is tapasztalhatja szeretetét: "Asszony, imhol a te fiad!" Jánosnak azt mondja: "Imhol a te anyád!"

Aztán ott van Mária a felházban, amikor imádkoznak, ott van a tanítványokkal, amikor a Szentlélek kitöltetik, és átéli, mi lett a következménye Jézus szenvedésének. Átéli a győzelmet is. Vajon így leszel-e te is, egészen odaadod-e magad az Úrnak, és mondod-e: Uram mindarra nézve amit szenvednem kell, - imhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a te akaratod szerint. Jó volna, ha kiábrázolódna benned a Krisztus. Jézus nem rejtette el arcát a köpdösés elől sem. Jó volna Vele együtt járni, hogy igazán áldássá lehess.

Mária soha nem akart középpont lenni. Soha nem mondta: mennyit szenvedtem. Semmi én-szagú mondat nem hagyja el száját. Amikor a legkellemetlenebb mondatokat mondja neki Jézus, nem sértődik meg. Akkor sem sértődik meg, mikor Jézus azt mondja: aki az én beszédemet hallgatja, az az én fitestvérem, nőtestvérem, és anyám. Milyen bántásokat kap attól, akit a legjobban szeret. Tudod, hogy a formáltatásodban az is benne van, hogy bántanak, sértenek? Mária nem sértődik meg, ott a kereszt alatt sok minden kiformálódott már benne.

Vágyad-e, hogy minden formáltatáson keresztül kiábrázolódhassék benned a Krisztus? A világ nem téged keres, Krisztust szeretnék látni. Úgy örülök, amikor a görögök azt mondják a tanítványoknak: látni akarjuk Krisztust. Akarsz-e Mária lenni, hordozni, és megszülni Jézust? Hogy benned is kiformálódjon, benned is megszülessen, és benned is láthatóvá legyen. A szülés mindig fájdalommal jár. Tudod ki szenved? Az óembered. Ha Jézus növekedik benned, neked alább kell szállanod. Vállalod-e, akarsz-e Mária lenni? Milyen jó volna ha engednéd, hogy kiformálódjék benned Krisztus. Ha nem tudod kimondani: ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem akaratod szerint, feleslegesen töltötted itt az időt. Ha kimondod, meghallhatod: áldott vagy az asszonyok között.

Egy kislány édesanyját látogatni járt be egy kórházba. A mellette levő ágyon aki feküdt azt mondta az édesanyának: úgy várom, hogy a maga kislánya bejöjjön. Nézem az ajtót, nem a szeretteimet várom, a kislányt. Mikor bejön olyan mintha besütne a nap. Áldott kislány volt, mert már kiformálódott benne a Krisztus. Vajon téged kísérni fog-e a ragyogás? A középkori szenteknek pléhkoszorút rajzoltak a fejük köré. Mikor hitre jutottam megértettem, azt a világosságot, ragyogást, akarják ezzel ábrázolni, ami körülveszi azt az embert, aki az Úré.

Egy kisfiú édesanyjával egy katolikus templomban volt, és azt kérte, mutasson neki egy szentet. Az édesanya az ablakon lévő szentképek közül rámutatott egyre, - látod kisfiam, az ott egy szent. A kisfiú nézi egy darabig, az ablakon besütött a nap, aztán megszólal: tehát akiken keresztül besüt a nap, azok a szentek? Azt mondtam: a legjobb megfogalmazás volt.

Most hazamégy, - átsüt-e rajtad a nap? Beszélhetsz amit akarsz, ha nem süt át, üres szöveg marad. Teljes szívből mondd most az Úrnak: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a beszéded szerint. Hadd ábrázolódjon ki bennem a Krisztus, hadd lássa mindenki, aki Őt keresi. Ha az Úr elkezdheti benned, akkor viheted ennek a világnak Jézust, Akire olyan nagy szüksége van minden embernek. Jézus azért adta magát érted, hogy életedben Ő kiábrázolódhassék.

Imádkozzunk! Szeretnék hálát adni Uram, hogy Máriát nézve újra teljes szívvel kimondhatom, semmi más célja nincs az életemnek, csak azért élek ezen a földön, hogy Jézust hordozzam, bármilyen fájdalomba kerül, és bármennyire szenved ezen az óember. Hadd kérjelek, hogy cselekedj, vidd véghez munkádat, amit elkezdtél. Köszönöm, hogy nincs nagyobb boldogság ezen a földön, mint áldássá lenni. Hadd merjük magunkat egészen odaadni a kezedbe a nevedért, és azért, hogy a neved dicsőíttessék ezen a földön. Ámen.

Biatorbágy, 1986. augusztus 4-8.

(Trausch Liza)

Forrás:
 Trausch Liza írásai honlapról

Nézd ...

"Nézd vége van a télnek ...

Megjelentek a virágok a földön,

itt az éneklés ideje ..."

(Én.Én. 2: 11- 12)

"Az öröm nyugodt bizonyosság abban, hogy Isten életem minden dolgát a kezében tartja."

(Kay Warren)

Forrás

Lydia Magazin

Az anya Rebeka - NŐI HIVATÁSOK 4.

NŐI HIVATÁSOK 4.

Az anya Rebeka

"Izsák pedig negyven esztendős volt, mikor feleségül vette Rebekát a Sziriából való Bethuélnek leányát, Mesopotámiából, a Sziriából való Lábánnak húgát. És könyörgött Izsák az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatta őt: és teherbe esett Rebeka, az ő felesége. Tusakodnak pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: ha így van, miért vagyok én így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És beteltek az ő szülésének napjai és ímé kettősök voltak az ő méhében. És kijött az első, és vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijött az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva; azért nevezték nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős volt, mikor ezek születtek. És felnevelkedtek a gyermekek, és Ézsau vadászathoz értő mezei ember volt, Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. Szereti azért Izsák Ézsaut, mert szájaíze szerint való a vad; Rebeka pedig szereti Jákóbot." (1. Mózes 25,20-28).

Nagyon köszönjük Uram, hogy meg fogod mutatni azt az egy lépést. Ha színed előtt kell megtenni csendben, kérünk vigyél oda minket. Köszönjük, hogy tudod, mi az amit tőlünk vársz. Ha otthon kell megtenni bocsánatkérésben, segíts engedelmeskedni. Hadd bízzuk Rád magunkat egészen, és csak Neked engedjünk Ámen.

A nőnek most tulajdonképpeni hívatását látjuk: anya. Meglátjuk, milyen az Isten szerint való anya. Rebeka házassága Isten szerint való volt. A történetet ismerjük, hogyan ment el Eliézer menyasszonyt keresni Izsák számára, hogyan találta meg, milyen engedelmesen mondott igent Rebeka, és ment el idegen földre, hogy felesége legyen Izsáknak. Rebeka húsz éves lehetett, férje negyven, és azt olvassuk: hatvan éves volt Izsák, mikor a gyermekek születtek.

Egy házasságot látunk, ami az Úr szerint kezdődött, és valami elromlott. A gyerekek akkor kerülnek nehéz helyzetbe, amikor a férj és feleség viszonya nem Isten szerint való. Néhány jel arra mutat, valami nincs itt teljesen rendben. Izsák imádkozik Rebekáért, hogy gyermeke legyen. Kicsit már furcsa; nem együtt kérték? A következő mondat még különösebb: teherbe esik Rebeka, és érzi a belső tusakodást méhében. Ikrei lesznek, és azt kérdezi Rebeka: "Ha így van, miért vagyok én így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat." Miért nem Izsák ment el? Vagy miért nem mentek ketten? Itt már egy kicsit elszakad Rebeka Izsáktól. Komoly kérdés: szerette Rebeka Izsákot? Asszony testvéreknek szeretném a kérdést feltenni: szereted a társadat? Az Úr adta a társadat? Rebeka életében ez teljesen világos, és mégis előfordulhat, hogy meghidegül a szeretet, és az asszony önállósítja magát? Úgy megy el kérdezősködni, hogy nem beszélte meg nyomorúságát férjével? Nem közös probléma volt ez? Mintha Rebeka elkülönítette volna magát.

Különbség van az asszony, és a leány között. A leány egymaga keresi az Urat, és olyan a kapcsolata Vele, hogy neki jelent meg dolgokat. Az asszonynak feje a férje, ha hozzámentem vállalnom kell, hogy ő a fő. Láttuk Ábrahám és Sára házasságát, mind a kettő bukott, de ez nem választotta szét őket egymástól. Sára meg tudott bocsátani, és Ábrahám is. Ekörül a házasság körül nincs minden rendben. Rebeka külön kezd kérdezősködni. Az ígéretet neki mondja el az Úr a prófétán keresztül. Nem tudom nem lett volna-e más, ha Izsák az Úr szájából hallja, és nem feleségén keresztül. Nagyon sok házasság akkor romlik el, mikor az asszony oktatni kezdi férjét. Vagy amikor csalódik férjében, odajut: majd én egyedül csinálok mindent, egyedül nevelem a gyerekeket. Úgy látszik, mintha Izsák nem tudta volna elfogadni, mintha nem emlékezne rá, mit is mondott az Úr. Persze nem neki mondta, Rebekának. Rebekán keresztül jut el hozzá az ígéret.

Elérkezik az idő, megszületnek a gyermekek, Izsák szereti Ézsaut, Rebeka pedig Jákóbot. Hányszor halljuk, mikor a férj mondja feleségének: a te lányod, vagy amikor a feleség mondja: a te fiad. Annyit jelent: nem az enyém. Szétválnak már akkor, amikor még a gyerekek kicsik. Izsák testi emberré lett, az idős Izsák szereti a hasát. Hány asszonynak van olyan férje, hogy csak a hasát szereti, az italt, vagy a szexet, és nagyon sokszor ezért van a megvetés. Lehet Rebekában is megszületett a gondolat: ennek az embernek engedjek én? Sára nem vetette meg Ábrahámot. Társ maradt, segítőtárs! Rebeka megszűnik segítőtárs lenni. Sokszor az az érzése az embernek, már nem szeretik úgy egymást. Amikor Eliézer hozta Rebekát, Izsák az anyja sátrába vitte be, és szerette Izsák Rebekát. Most pedig a vadat szereti. A szájíze szerint való ételt. Lehet hogy Rebeka megveti, lenézi az idős férjet. Talán csak a hibáját látja már, amit nem lehet elviselni, mindig csak ez van, hogy mit eszünk?

Gondolj most a házastársadra. Isten kérdez, - szereted a társadat? Az volna Isten szerinti, hogy akármilyen, akkor is szeresd. Nem arról van szó; ha rendes, ha jó, ha megcsinál mindent. Az ember sokszor önmagát szereti a gyermekben. Olyan mint én voltam. Izsák önmagát szereti Ézsauban, és Rebeka Jákóbban. Értitek mit jelenthetett ez a gyerekek között? Ők ezt világosan látják, és tudják, ki van a pártomon. Egy családban elkezdődik a háború, a gyerekek között már odáig fajul a dolog, Ézsau meg akarja ölni Jákóbot. Ennek a szülők az okai! Ha a házastársak között megromlik a szeretet, elromlik minden. Ez a család már nem olyan, mint az Ábrahámé, ez már nem meleg otthon. A gyerek olyan mint egy gyenge növény, napfény kell neki, szeretet, melegség, öröm, békesség. Jaj ha keménység, veszekedés, versengés van. Ha vigyáz is az apa, vagy anya, egy véletlenül elszólt mondatból minden kiderül.

Gondolj arra, a kedvencnek is ártasz, és nemcsak Ézsau megy tönkre, Jákób is. Pedig az anya szeretete teljesen felé fordul. Aki átélte gyermekkorában, hogy a másikat szerették, tudja milyen ez a szenvedés. Elkezdődik az irigység, féltékenység, amikor mindenért én vagyok a hibás, vagy mindent a másik kap meg. Ugyanezt érzik a gyeremekeid is otthon. Gyermekeid hogyan nevekednek fel, mit látnak, mit hallanak otthon? Nálatok is mindig puskaporos a levegő?

Egy fiú mondta el, az édesapám szegény családból származó valaki volt, az anyám úrilány, és mindig megvetette az apámat, lenéző, megvető mondatok hangzottak el, - mit hoztál ide? Mi gyerekek az apám pártján voltunk. Rettenetes volna, ha nálatok is valami ilyen alakulna ki: egyik hozzám húz, másik az apjához. Itt ez a helyzet: "Szereti azért Izsák Ézsaut, Rebeka pedig szereti Jákóbot." Tulajdonképpen nem egymásért, hanem egymás ellen vannak. A Példabeszédek könyve leírja a derék asszony dicséretét. Egy mondat van benne: "Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban." (Péld.31,10-11.) Derék asszony vagy, aki jóval illeti férjét? Jó szóval, szeretettel, akármilyen? És életednek minden napján?

A gyerekek közül bálványa lesz egyik az egyiknek, másik a másiknak. Mindegyik önmagát imádja a gyermekben. Olyan mint én, azért megértem, szeretem, engedek neki, nagyon sokszor az ujja köré csavar. A bálványimádás legmélyebb foka az önimádat. Rebeka nem segítőtársa Izsáknak, hanem ellensége. Nem vagy a férjed ellensége? Nem vagy a legélesebb kritikusa? Nem mondasz-e olyanokat rá a gyerek előtt, hogy utána magad is úgy látod: ezt nem lett volna szabad!

Rebeka. feleség sem volt igazán, - de anya sem! Rebeka tudja Isten ígéretét, tartja is magát ahhoz. De mivel elszakadt férjétől, nem imádkozik érte. Miért nem mondja a megvénhedt Izsáknak: Izsák emlékezz, megmondta az Úr, a nagyobb szolgál a kisebbnek. Az elsőszülöttségi áldás nem az Ézsaué! Milyen jó lett volna, ha tudtak volna egymással beszélni. Sok házasságban már csak kemény, durva szavak hangzanak el, már nem is tudnak együtt imádkozni. Milyen más lett volna, ha megbeszélhették volna: ezt mondta az Úr, imádkozzunk együtt érte.

Rebeka kezébe veszi a kezdeményezést. Hány asszony mondta már férjére: a gyerekekhez nem ért, a pénzkezeléshez sem. A férjem egy pipogya, nulla, lehetetlen ember, mindent nekem kell csinálni. Lehet Rebeka is így nézte a nálánál húsz évvel idősebb, tényleg lágy embert, Izsákot. Ahelyett hogy segített volna, hogy határozottabb legyen, azt mondta, - tegyük félre, majd én. Egy kicsit Rebeka is Sára lánya, amikor Izsák behívja Ézsaut és elmondja, meg szeretné áldani, Rebeka hallgatódzik és meghallja, és úgy gondolja, most már sürgősen cselekedni kell. Megint csak nem Izsákhoz megy. Úgy megromlott a kapcsolat, hogy már nem lehet rajta segíteni? Izsák félre van dobva, majd én! Rebeka hívja fiát, a kedvencét, és elmondja neki: "Ímé hallottam, hogy atyád szólt bátyádnak, Ézsaunak mondván: Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked." Értitek ezt a rettenetes mondatot: ne az Úr szavára hallgass. Az sem jut eszébe, kérdezzük meg az Urat, most már magánosan sem kérdezi meg, tudom én hogyan kell ezt megoldani gyorsan, sebesen.

Soha ne siess azzal, mindig van annyi időd, hogy csendben lehess. Amikor Dániel könyvében arról olvasunk, hogy az összes bölcset kivégzik a babilóniai udvarban, Dániel időt kért a királytól. Döntés előtt kérj időt, nem kell félni, hogy elkések. Ha Rebeka akkor kicsit gondolkozik, imádkozik, - de látjátok elszakadt az Úrtól, és elszakadt férjétől is. "Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked." (1. Mózes 27,8.) A kedvenc egyetért vele. Nem izgatja a csalás, csak egytől félt, hogy kiderül. "Netalán megtapogat engem az én atyám, és olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot, és nem áldást hozok magamra." És akkor megint a rettenetes mondat: "Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra." (1. Mózes 27,12-13.) Ennyire szereti gyermekét, és ennyire nem szereti már az Urat? Nem gondolt arra, mit teszünk itt az Úr ellen?

Rettenetes dolog a kedvenc. Később Józsefnél meglátjuk mi lesz belőle, mit kell végig járni neki a cifra ruha miatt. Rebeka nem tudja, mit árt a kedvencnek. Gondolj arra, mit ártasz kedvencednek a kényeztetéssel, a megkülönböztetéssel.

Rebeka mindenre gondol, ügyes asszony, még az is eszébe jut, mi lenne ha megtapogatná az apja Jákóbot, még a szagáról se ismerje fel. És Isten engedi, hogy sikerüljön. Hiszen csak egy mozdulat, és minden kiderül. Rebeka így gondol rá, mindent jól csináltam. Minden sikerült, Jákób megkapta az áldást.És Jákób mégsem kapja meg az áldást. A Jabbók révénél azt mondja: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engemet!" (1. Mózes 32,26.) Nem volt áldott Jákób. Izsák megáldotta, de az Úr nem áldhatja meg a bűnt. Jákóbnak hiányzott az Isten áldása. Akkor kapta meg, amikor bűnét meglátta, mikor kimondja, hogy csaló vagyok, és az Úr előtt harcolja meg a maga harcát, akkor áldja meg az Úr.

Rettenetes dolog, ha az anya elhagyja Istentől rendelt helyét, mint feleség, beleszeret gyermekébe, és abban önmagába. Jön a csalás, a hazugság, egyik rosszat a másik után csinálja. A két testvér szembe kerül egymással olymódon, hogy Ézsau meg akarja ölni Jákóbot. Kitört a családi háború. Gondoljátok el, hogy doboghatott Rebeka szíve: és ha most megöli?!

De kész a következő terve, elég okos, és ügyes anya ő. Hírül vitték neki: Ézsau megöléssel fenyegeti Jákóbot. Rebekát semmi nehéz nem kényszerítette az Úrhoz? Mikor még méhében tusakodtak a gyermekek tudott menni az Úrhoz. Amikor már maga akarja megoldani a dolgokat, az út egyre messzebb visz az Úrtól.

Aztán jön a többi hazugság, és szegény, megcsalt, öreg Izsák hallgatja az ájtatos szöveget: "Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók; minek nékem az élet?" (1. Mózes 25,46.) Megint hazudik Rebeka. Nem ezért küldi el Jákóbot. "Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel, fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba. És maradj nála egy kevés ideig, míg a bátyád haragja elmúlik; Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?" (1 Mózes 27,43,45.) Hát megfosztatott! Soha többé nem látta kedvencét. Jákób visszajön, de Rebeka már nem él. Hogy Rebeka valaha megtért-e mérhetetlen sok bűnéből, hogy volt-e neki még igazi, Isten előtt való bűnbánata, erről nem értesít a Biblia.

Jákóbnak látjuk a nagyon nehéz útját, a rengeteg csalást és csalódást, amin végig megy, míg végre az Ézsauval való találkozás előtt eljut a bűnbánat helyére. Mit alapozhat meg egy anya gyermekei életében? Mennyire megnehezíti az útját! m Rebeka mindent megcsinált a gyermekért, és minden rosszul sikerült. Jákób még benne volt a szenvedések sorozatában, amikor az édesanya már nem tudja igazítani életét. Milyen jó, hogy nem tudja igazítani. Istennek el kell venni Rebekát az útból. Milyen anya vagy? Szereted az Urat? Tudod, hogy Ő az egyetlen utad férjeddel együtt? Tudod hogy alá kell rendelned magadat az Úrnak? Szegény Jákób, ott a Jabbók révénél egyedül kell megküzdenie mindazzal a bunnel, amibe belevitte az anyja. Milyen jó lett volna, ha annakidején mondja neki: nem fiam, hazugsággal, csalással nem. Isten mindent lát.

Megnehezíted majd gyermekeid életét? Talán már nem is látod, mi lesz majd a vége. Látod az anyát? Mondhatták Rebekára: milyen jó anya, ügyesen elegyengeti gyermeke útját: menj Lábánhoz. Tudod hova küldi élete legnehezebb időszakában? Ahol a csalót megcsalják, ahol mindent visszakap. Jó volna megnézni, - nem vagy Rebeka? Nem intézkedsz otthon? Nem a kezedben van minden titok, hazugság? Hányszor mondja az anya: nem kell erről tudni apádnak, hogy pénzt adtam neked. Milyen rettenetes dolog, az anyán keresztül ezt látja és tanulja meg a gyerek. Rebeka nincs benne a hithősök sorában. Ő nem hit által cselekedett, hanem saját esze és akarata szerint. Amikor Jákób visszajön, Izsák még élt, Ézsauval kibékült, minden rendeződik, csak Rebeka nincs sehol. Komoly kérdés, eljutott-e oda Rebeka, hogy megbánta amit tett? Jó mellette látni egy másik asszonyt, Annát, aki gyermekét születése pillanatában odaadja az Úrnak. Nem volt könnyű odaadni azt a gyermeket, akiért annyit imádkozott és annyira várt, de megtette. Sámuelből az Úr prófétája lett, anyja imádságán keresztül. Ha eddig Rebeka voltál, az Úr most átformálhat új emberré.

Imádkozzunk! Urunk tudod igazán mennyire bennünk van a Rebeka természet. Hadd kérjünk most Uram, hogy könyörülj rajtunk, hadd legyen most igazi megtérésünk. Mutasd meg azt az egy lépést, ami visszavezet az isteni rendbe, az alárendelt életbe. Ne engedd, hogy tovább lázadjunk, tovább mondjuk a magunk igazát. Hadd tudjuk ma igazán megadni magunkat akaratod szerint kegyelemre Ámen.

(Trausch Liza)

Forrás:
Trausch Liza írásai honlapról 

"Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell."

"Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell."

 (Jelenések 2:10)

Sajnos világunk egyik jellemző életérzése a félelem. Pedig a Biblia lapjain számtalanszor olvashatjuk: Ne félj! Ebben az Igeversben ez még hangsúlyosabban áll előttünk: Semmit ne félj! Még az ellenségtől sem, még azok miatt sem, akik miatt szenvedned kell. Nem azért, mert erős vagy, hanem azért, mert a legnagyobb Király oldalán állsz.
 

A háziasszony Márta - NŐI HIVATÁSOK 3.

NŐI HIVATÁSOK 3.
A háziasszony Márta

"Lett pedig, hogy mikor az úton mentek, hogy Ő bement egy faluba; egy Márta nevű asszony pedig befogadta Őt házába. És ennek volt egy Mária nevezetu testvére, ki is Jézus lábainál leülve, hallgatja az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem a szolgálatban? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog, és Mária a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle." (Lukács 10,38-42.)

Hadd áldjunk Urunk, hogy mindegyikünkhöz egészen közel vagy. Áldunk, hogy Benned élünk, mozgunk. Kérünk, ne mulasszuk el most azt a lehetőséget, hogy lépjünk Feléd, egészen nálad legyünk. Kérünk mutasd meg mindnyájunknak azt a lépést, amit vársz tőlünk. Ámen.

Újra egy asszony képét szeretnénk látni, és abban magunkat, az ügyes háziasszonyt. Maga Jézus is elmondja Mártáról dicséretképpen, szorgalmas, és sokra igyekszik. Márta jó háziasszony: ügyes, tiszta, rendszerető. Jézus otthon érezte magát náluk, nyitva volt előtte a ház. Nagyon nagy dolog, ha valaki befogadja Jézust házába. Egyetlen betű van, aminek nem kellene itt lenni. Mártának háza az "ő" háza. Nagyon rossz mikor minden fölött ott van, az "enyém". Az én házam, az én konyhám, az én bútorom. Ha valaki az Úré, akkor már nincs én házam, konyhám, kertem. Az egész Márta-féle szolgálat mögött ott van ez az egy szó: "én".

Márta befogadta Jézust házába, pedig ugyanúgy Mária és Lázár háza is volt. Márta úgy érezte, hogy az övé, mert ő tartja rendben, ő a háziasszony, az ő akarata teljesül, ő dönt dolgokban. Az Úr most azt kérdezi tőled, - a lakásod a tiéd? Oda ne hordja be senki a sarat.

Márta befogadta Jézus házába. Jézus jól érezte magát náluk. Vendégfogadó ház volt, ahol szerették a vendéget. Örülsz a hozzád jövőknek? Vagy arra gondolsz, hogy megint minden rendetlen lesz? Jézus otthon van nálad? Lelkészek mondják; mióta az emberek meggazdagodtak, szebb náluk minden, nagyon kevés helyen kérnek házi istentiszteletet. Szép a szőnyeg, a bútor, félti a háziasszony. De azt is átéltem, a parókiára sem mennek be, mert ott is nagy rend van.

Szereted, ha sokan jönnek hozzád? Házadat félted, vagy az embereket szereted? Házad vendégfogadó ház? Mártáé az volt! Persze most jön 13 ember, Jézus és tanítványai. Örömmel befogadta őket, pedig lehet éppen reggel takarított ki. Egy budapesti asszony mondta mikor sokan jöttek hozzá: tudod nem izgat, ez szent sár, emberek az Urat keresték, azért hozták ide, boldogan takarítottam utánuk. Sokkal rosszabb lenne, ha már nem jönnének az Úrért, és nem volna sár. Ha már az Úré vagy, sem a szőnyeg, sem a bútor nem a tied, nem kell féltened a dolgokat.

Márta a tiszta, a vendégszerető háziasszony befogadta házába Jézust. Jézus azt mondotta: aki befogad egyet a legkisebbek közül, engem fogad be. Mindenkivel úgy kellene bánni, mintha Jézus jönne rajtuk keresztül. Jézus jól érezte magát abban a házban. De baj van, Jézus ott csak vendég volt. Gyerekkorunkban így imádkoztuk: "Jöjj Úr Jézus, légy vendégünk." Mikor megértettem Jézus nem vendég, többé nem imádkoztuk. Van, aki vendégnek hívja, időnként ott van Jézus, de elmegy majd. Az a jó, ha Jézus nem vendég, - házigazda, - mi vagyunk vendégek Nála. Ő ad meg mindent. Mindnyájan egy házigazdának vagyunk vendégei, nekünk van megköszönnivalónk.

Amikor kiírtuk "Isten Háza", kérdés volt számunkra, megtehetjük-e? Méltó-e Hozzá, ahogyan csináljuk a dolgokat? Akarata érvényesül itt mindenben? Azért imádkozunk, bárki aki belép ide, azonnal a Házigazdával, Jézussal találkozzon. Harminc éve lesz, hogy itt vagyunk, de előtte húsz évvel már hívők laktak itt. Ezzel az Igével építették: "Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr." (Aggeus 1,8.) Ezt az Igét ismételte Isten mikor idekerültünk. Akik építették egy kicsit más célra adták oda, akkor változtatott Isten gazdát, és minket hívott ide. Mindent úgy építettünk tovább, hogy az Úrnak. Ha elmegyünk, az Úr marad. Itt mindig az Ő munkája folyik, mert erről Ô gondoskodik. Milyen nagy dolog, ha egy házban ilyen élet folyik. A ház átveszi a légkört, és a falak is szent falak lesznek. Mondhatjátok-e: Uram magammal együtt a házamat is szeretném Neked adni.

Jézus jön tanítványaival, a vendégekkel sok dolog van. Elég ha valahova csak 2-3 vendég érkezik, már felborul az egész ház. Aki a saját dicsőségét keresi, mindent rosszul csinál, és sorozatosan bukik. A kérdés: az Úrnak csinálod, vagy magadért? Azt akarod, hogy minden mintaszerű legyen és mondhassák: ez háziasszony!

Betért oda ez a 13 ember, és Márta azonnal kapkod, sürög-forog, ahogy szoktál. És közben sajnálja magát. Szoktad sajnálni magad, és talán mondod is, hogy ebben a házban mindent nekem kell csinálni? Hány asszonynak az a baja férjével, hogy nem segít, magára hagyja. Hazajön, leül, újságot olvas, nem veszi észre mennyit dolgozom. Márta ügyes volt, gyorsan csinált mindent, közben ott volt benne a feszültség, hogy ez a Mária pedig csak üldögél. Felháborító, hogy erre van ideje! Benned is ott van; mindent csak én? Mártában gyűlt a felháborodás, az igaza. Ez a legveszedelmesebb! Kevésbé félek a bűneimtől, azok megaláznak, az Úrhoz visznek. Az igazam megkeményít, és elválaszt az Úrtól. Magadban morogsz, az elégedetlenség és önsajnálat légkört csinál és légkört ront. Ne csodálkozz, ha férjed nem szeret otthon lenni. Mindig érzi a sértődött, feszült hangulatot. Megint nem tetszik valami, mert nem úgy van, ahogy ő akarja. Sajnos forr belül, és a forró gőz felemeli a fedőt, és kijön.

Rettenetes abban az öngőzben élni, ami Mártát hajtja. Látjuk hogy nála is kijön a fölös gőz, de a légköre addig is megvolt. Márta ingerült, mert nem veszik észre. Ez a mi bajunk is! Az otthoniak megszokták, minden természetes, minden készen van. Engem pedig nem vesznek észre. Ez a rettenetes ebben a jó háziasszonyban, ebben az énközpontú életben, hogy egyszer tényleg kijön a gőz; van egy testvérem, neki is csinálni kellene. Van férjem, nagylányom, csinálják ők is. Nyugodtan tanul, soha meg nem kérdezi; segítsek valamit? Valaki azt mondta: ebben a házban nyugodtan meg lehet szakadni, senki nem veszi észre. Voltál-e már úgy: senkinek nem szólok, csinálom némán, én vagyok az áldozat. Milyen rettenetes ilyen gondolatokkal élni. Volt mikor odajutottam, este megsirattam magam, potyogtak a könnyeim önmagam fölött. Később megtanított az Úr, - sajnálod magad? Akkor itt baj van!

Jó volna ha megállnál az önsajnálatban. Azt mondja a Biblia: "A világ szerint való szomorúság halált szerez." ( 2. Kor. 7,10/b.) Sok öngyilkosságnak ez az oka, annyira sajnálja magát az ember, hogy odajut; legjobb volna meghalni. Talán nem vetted még a mérget, vagy kötelet kezedbe, de a gondolat ott volt benned.

Szegény Márta! Itt a döntő pillanat, nem bírja tovább, kijön a száján. Márta előáll! Ránk is jellemző ez a mondat. Azt mondja az Ige: "Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállván azért, monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?" Márta rendre utasítja Jézust: nincs-é arra gondod? Hányszor utasítottad rendre Istent: Uram nem látod, hagyod, hogy belepusztuljak ebbe az egészbe?

Eszembe jutott Péter. Tulajdonképpen Márta egy Péter-szerű asszony. Péter félrehívta és megdorgálta Jézust: nem eshetik ez meg teveled! Márta ugyanezt csinálta, Uram nincs-é erre gondod? Jó, hogy a többiek nem veszik észre, - de már Te sem veszed észre? Nem érdekes, hogy megszakadok, hogy össze fogok esni, és egyszer végem lesz? Márta azt is megmondja, a másiknak mit kellene csinálnia. Sok hívő ember imádságban diktál Istennek. Te is adsz tanácsot Istennek?

Jézusban nincs felháborodás. "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok." (Máté 11,29.) Jézus válasza tele van szeretettel. Első szava a dicséret. Lehet egy ilyen önsajnálkozó, énközpontú embert dicsérni? Márta, Márta. Mindig mosolygok, ha az ember kétszer mond egy nevet. Nem biztos, hogy dicséret jön utána, ha annak hangzik is. "Szorgalmas vagy és sokra igyekszel". A dicséret tulajdonképpen megrovás. Figyeljétek meg, az Úr nem úgy beszél, mint mi, mindig meglátja a jót, nemcsak a hibát.

Figyeljük meg a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írott levél mindig dicsérettel kezdődik. Az efézusiaknak, így ír: "És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el." (Jelenések 2,3.) Aztán mondja: "De!" Itt is van egy de. "Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog." Jó volna egyszer meghallgatni, mit mond neked az Úr a "de" szó után?!

Egyszer erről a "de" szóról beszéltem egész héten. "Naámán... vitéz hős volt, de bélpoklos." (2 Kir 5,1.) "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jelenések 2,6.) Mártánál is azt mondja Jézus: de elvesztetted a jó részt. Ez az egy "de" szó áthúz minden dicséretet.

Lehet úgy vagy, minden rám marad. Egy a szükséges, a dolog. Az az egy szükséges dolog, amit Mária választott: Jézus, Ő maga. Mária Őt hallgatta. Jézus ott volt a házban, de Márta nem vette észre, ő csak magát látta.

Egy a szükséges: az Úrral való kapcsolatod, Ő maga, hogy Őt lásd meg mindenben, és mondhasd: ez megint az Úr volt. Minden napom elveszett, ha nem látom Őt. Egy a szükséges dolog: hogy megismerjék Jézust.

Mária ott ül Jézus lábainál, megtalálta helyét. Márta nem volt Jézus lábainál. Egy magasságban volt Vele, sőt magasabban volt, mert kritizált is. Eljutottál-e valaha Jézus lábaihoz, amikor semmivé lettél, és Ô lett Valaki, a Nagy, a Csodálatos. Mária a jó részt választotta. Látod Márta, nem a világi, nem az anyagiak a fontosak, nem a munka a dolgod. Azt mondja az Ige: "Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek." (Máté 6,33.) A többi ráadásul adatik. Ha tudnád mennyire így van. Mielőtt talán fáradsz és erőlködsz, mellesleg megadatik.

Családomat megkérdeztem: miért tértetek meg? Azt felelték: mert láttuk milyen boldog vagy, és mi is azok akartunk lenni. "Akik Őreá néznek, azok felvidulnak." (Zsoltár 34,6.) Az öröm titka: Jézust nézd. Ha magamat nézem, tönkremegyek. Nézd Jézust, és akkor a családod is meglátja Őt. Egy a szükséges dolog, ne erőlködj tovább, kerülj a lábaihoz, onnan csodáld, és hallgasd Őt, és akkor a jó részt választottad, mely el nem vétetik tőled. Nem elvétetik, hanem adatik hozzá, és megszaporíttatik.

Jó volna, ha most megtalálnád az igazi helyedet, ahol Jézus csinál mindent. Sokszor azzal a gondolattal keltem föl: lehetetlen elkészülni mindennel. Olyan jó meglátni: nem nekem kell csinálni, majd az Úr. Valaki mondta, nem ér rá reggel csendességet tartani, annyi a munkája. Azt mondtam: olyan vagy, mint az az ember, akinek fűrészgépe van, és kézzel fűrészel, nem ér rá bekapcsolni az áramot. Azt mondtam akkor este: Uram minden kész, és még fáradt sem vagyok. "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Filippi 4,13.) Mintha azt mondanám: mindnere van erőm az erőforrásban, csak kapcsolatban kell lennem Vele.

Jó részt választani annyit jelent, kapcsolatban lenni Vele, ülni a lábainál, miközben a dolgom végzem. Miközben végzem a dolgom, legyek ott a lábainál. Márta vagy, vagy Mária? Mártával még egyszer találkozunk Lázár halálánál. Megy Jézus elé, szemrehányás van benne: "ha itt lettél volna!" Amikor Jézus megteszi a csodát, akkor is beleszól: nem lehet elvenni a követ, szaga van! Márta mindig mindent jobban tud, és van mondanivalója.

Jézus ezen a szomorú alkalmon, Lázár sírjánál találkozik még Mártával. Mindkét testvér ugyanazt mondja: "ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem." A nagy különbség, hogy Mária megint odaesik a lábaihoz. Márta megint fölülről mondja a dolgokat. A szöveg ugyanaz, - de a szív egészen más. Lehet imádkozol, de vajon milyen szívvel?

Amikor Lázár kijött a sírból, sokan látták a csodát, sokan hittek a zsidók közül, akik Máriához jöttek. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megvilágosítson, és áldás ragyoghasson rajtad keresztül, az emberek az Urat találják meg körülötted, akkor számodra egy a szükséges dolog: a Vele való kapcsolat.

Eljutottál-e már Jézus lábaihoz? Hiába hallgatod az Igét, ha nem jutsz el oda. Ha majd a kemény, büszke, önhitt szíved összetörik úgy, hogy teljesen megsemmisülve odajutsz Jézus lábaihoz, akkor jönnek majd Jézushoz sokan rajtad keresztül.

Imádkozzunk! Tudod Uram, hogy test szerint pontosan olyan ember vagyok, mint Márta. Mindig valamit csinálni kell, dolgozni kell, még a lelki munkában is. Uram olyan sokszor elmulasztom azt az időt, amikor ott lehetnék lábaidnál, hogy jobban megismerhetnélek Bocsásd meg, hogy Nálad is magamat keresem, a tisztábbat, a jobbat, a megszenteltebbet, az igazabbat. Kélek segíts, könyörülj rajtunk, hogy Téged keressünk. Áldalak, hogy az asszonyoknak is azt mondták az angyalok: ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Azt is tudod most, mit keresünk itt. Hadd legyenek itt olyanok, akik már Téged keresnek. Olyan jó volna, ha áradhatna rajtunk keresztül a szereteted, a lényed Ámen.

(Trausch Liza)

NEM MINDENT

Herjeczki Géza: 
NEM MINDENT

Nincsenek véletlenek.

De azt tőlem ne kérdezd,
miért akarta éppen így az Úr?

Mesterem nekem
nem jelent ki mindent.
- Bár tudja jól, hogy fáj,
ha dolgait nem értem.

Szomorúan néz rám
és örömmel.
Szeret.
Magához int.
De beszédéből csak
szavakat értek.

Csodálatos szavakat értek.

A második mérföld

"Ha pedig valakinek egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre."

( Máté 5 : 41 )

" ... A második mérföld az egyetlen érték, ami soha el nem múlik. Mert háttere, indítéka, alapja és mozgatója a csendben munkálkodó, nem hangoskodó, mindennél nagyobb és soha el nem múló nem emberi eredetű szeretet."

( Zergi Gábor : "Mert ez a Te életed!" )

Igei alapok

Igei alapok

Bibliai szövegrészek (Igék ), melyek a házasságról szólnak:

(Az alábbi gyűjtemény csupán néhány szemelvény, messze nem a teljesség igényével)

1. Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! (1Mózes 1, 26-28)

- Isten az embert a maga képviseletére teremtette, azaz, hogy Isten akaratát hajtsa végre ebben a világban. Az uralkodás eredeti jelentése: felelős gondviselés, nem pedig zsarnokság.

- A Mindenható Isten az embert férfivá és nővé teremtette. Az ember a férfi és a nő! Még ma sem minden vallásban és kultúrában természetes ez a gondolkodás, hogy a férfi is ember és a nő is ember. A férfi és a nő egyenértékű ember. Ugyanakkor azzal, hogy az ember kétnemű, ebben már benne van, hogy közösségre teremtett lény, akinek társra van szüksége.

- Isten a teremtési rend szerint nem tett különbséget a férfi és a nő ember mivolta között, ezért valljuk, hogy a férfi és a nő egyenrangú! Az ember, a férfi és a nő teremtetett az Isten képére, hasonlatosságára. Az embernek, a férfinek és a nőnek adta Isten a parancsot a teremtett világ uralom alá hajtására.

- Az egyenrangúság és az egyenjogúság között igen jelentős különbség van! Az egyenrangúság tanítása értékesnek tartja a férfit férfiként és a nőt nőként, míg az egyenjogúság tanítása – anélkül, hogy feltétlenül ez lenne a célja – gyakorlatilag eltörli a nemi szerepek közötti különbséget, s ezzel felborítja a teremtési rendet.

Az egyenrangúság tanítása arról szól, hogy a férfi és a nő egyformán értékes, de szükségük van egymásra, kiegészítik egymást az élet minden területén. Az egyenrangúság gondolata tehát harmóniát eredményez, kölcsönös tiszteletet és megbecsülést. Közösséget ad.

Az egyenjogúság ezzel szemben egyformává akar tenni: Hiszen mindkét nembeli meg tudja tenni ugyanazt, mindkettő képes ugyanarra, mindkettőnek joga van ugyanazt tenni. Ez a szemlélet – a maga lelki, biológiai és anatómiai tévedéseivel együtt (ld. pl.: „Hova vesszük a levegőt?”) – nem harmóniát eredményez, hanem versenyt férfi és nő között, míg végül eljut arra a gondolatra, hogy nincs is szükség a másikra, lehet nélküle is élni. Sőt végül: kívánatos a másik nem nélkül élni (férfiak és nők tudatos szinglisége, feminizmus, stb.).

Vagy ha mégis szükség van a másikra, ezt a szükséget a lehető legminimálisabb szinten kell megélni, nehogy „függővé váljunk a másiktól”. Az egyenjogúság ezzel éppen az ellentétét éri el, amit eredetileg akart, mert így a másik ember már csak „használati eszközzé” silányodik az egyenjogúság szemléletét vállalók számára, amiben természetesen az is benne van, hogy az így gondolkodó is csupán használati eszközzé silányodik a másik ember, a másik nembeli számára. Amíg szüksége van rá, addig kell, azt követően pedig le lehet tenni, ki lehet dobni, ki lehet zárni… Ez a szemlélet megöli és feleslegessé teszi a közösséget, a házasságot.

- A teremtési rendet elfogadó ember számára a férfi értékes férfiként, a nő értékes nőként. Ezért nem várjuk el a férfitól, hogy nőként gondolkodjon, érezzen és viselkedjen, és nem várjuk el a nőtől, hogy férfiként gondolkozzon, érezzen és viselkedjen. Mert megvan a rangja, ugyanolyan a rangja a férfinak és a nőnek.

- Ezzel együtt jár az is, hogy magamat is elfogadom abban a nemben, amelyben teremtettem, és nem gondolom, hogy alacsonyabb rangú lennék azért, mert férfi vagyok, vagy alacsonyabb rangú lennék azért, mert nő vagyok, amikor képtelen vagyok megtenni azt, amire a másik képes.

- A házasság így lesz két, egyenrangú félnek a szövetsége, akik a nekik adatott értékekkel kiegészítik a másik életét, s ezzel meggazdagítják kölcsönösen egymást. De ez azt is magában hordozza, hogy a házasságban nem ugyanaz a feladata és szerepe a férfinak és a nőnek. És ezt a különbözőséget természetesnek fogadjuk el, kölcsönös tisztelettel és irigység nélkül!

- Szaporodjatok és sokasodjatok: Az első szó a termékenység áldását jelenti az eredeti nyelvben: legyen utódotok! A második szó a gyermekek számára vonatkozik: legyenek többen gyermekeitek, mint ti vagytok!

A mai világban tudatosan „vállalt” – helyesebben kikényszerített – kettő, egy vagy egysem ellentmond Isten áldásának! Katasztrófába, összeomlásba viszi az Isten áldását visszautasító társadalmakat! Nekünk, keresztyéneknek tudatosan, Istenben bízva kell elfogadnunk áldását, amit Isten ajándékba ad, nem pedig ránk kényszerít. Mégis: az el nem fogadott áldással magunkat, népünket, az emberiséget tesszük szegényebbé!

Ugyanakkor áldásról van szó, azaz többletről. A gyermek a házasságban többlet, de nem maga a házasság alapja. A házasság értelmét önmagában az adja, hogy egy férfi és egy nő életre szóló szövetséget köt, hogy egymásnak társai, egymásnak segítői, egymásnak örömei lesznek.

2. Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
(1Mózes 2, 18-24)

- Isten az embert közösségre teremtette. Ezért a magány, az egyedülállóság általában nem az ember természetes állapota. Az ember természetes módon vágyik közösségre, társra. Amikor azonban társról van szó, akkor nem bűn-társról beszél a Szentírás, sem pedig szórakozó partnerről, nem szabadidő-társról, hanem segítőtársról.

- A „hozzáillő”-nek fordított segítőtárs tulajdonképpen jelenlévő, körülötte lévő segítőtársat jelent. Azaz nemcsak alkalmi segítőt, hanem állandóan mellette lévőt.

- Figyelemre méltó, ahogy a Szentírás kimondja: ilyen segítőtársat ember csak emberek közül talál. Nem pótolhatja semmilyen más élőlény, még ha nagyon is kötődünk egy-egy házikedvenchez, vagy adott élethelyzetben valóban komoly segítséget nyújtó, életet mentő jószághoz. Állat (és növény) közössége nem pótolhatja az emberi közösséget. Ez ugyanígy igaz volt az ókorban, mint igaz jelen korunkban.

- A képekben elmondott hitvallás tulajdonképpen az ókori ember gondolkodása szerint ugyanazt mondja el, amiről fentebb már szó volt: Az ember: férfi és nő. Egyedül a nő egészítheti ki a férfit, és egyedül a férfi egészítheti ki a nőt az Isten teremtési rendje szerint.

- Az oldalborda nem anatómiai kép, (volt idő, amikor azt állították, hogy a férfinek eggyel kevesebb bordája van…) hanem hitvallás: Az asszony nem a férfi koponyacsontjából való: nem nőhet a fejére. Az asszony nem a férfi sarokcsontjából való: nem nézheti a férfi lábtörlőnek. Az asszony oldalbordából való: a szív mellől, a legnemesebb szervek mellől: az asszony érték, egyenértékű a férfival! Ez a bibliai hitvallás is a férfi és a nő egyenrangúságát hirdeti. A „csontomból való csont, testemből való test” azt jelenti: olyan, mint én. Hozzám hasonló.

- Elhagyja apját és anyját: Új életet kezd, amelyben összeforr a feleségével (szó szerint: hozzátapad – ezt jelenti a „ragaszkodik”) és a korábban két élet most már egy. Azaz a házastárssal való kapcsolat minden más kapcsolatnál szorosabb. Ezért kell elhagyni – elengedni – a szülőket (és testvért, és barátot, stb.), hogy a házaspár szövetsége a legerősebb legyen az emberi kapcsolatok között. Mert ők már többé nem kettő, hanem egy. (Ezt szokták egyes polgári esküvői szertartáson azzal kifejezni, hogy az ifjú pár két külön gyertyával egyszerre meggyújt egy középen álló nagyobbat, majd a két gyertyát elfújja, s csak egy ég már középen: A két láng, a két élet végérvényesen eggyé lesz…)

Sok házassági válságot okozott már, amikor egyik vagy másik házastárs nem tudta elengedni a szüleit vagy a testvéreit, s még mindig a szülő, testvér, nagyszülő döntött az életükről, nem pedig a házaspár közösen…

Elhagyja apját, anyját… Természetesen nem az eldobást jelenti ez, hiszen a Szentírás igen hangsúlyosan beszél a szülő iránti tiszteletről és kötelezettségről, amit nem szüntet meg a házasság. Csak immár nem egy gyermek, hanem egy házaspár gyakorolja a szülő iránti tiszteletet és kötelességet.

Ugyanakkor a szülőknek is tudomásul kell venni, hogy a fiuk, vagy lányuk immár nem hozzájuk tartozik első renden, hanem a házastársához.

Amikor az Úr Jézus Krisztust kérdezték a házassági válásról, ő éppen a fenti Igére hivatkozva válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté ev. 19, 4-6)

3. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.(Efézus 5, 21-33)

Ezt a szakaszt, amely egy nagyobb szakaszból származik, keresztyén házirendnek is nevezzük, több más hasonló szakaszhoz hasonlóan. (Kolossé 3, 18-21; 1Péter 3, 1-7) Ez utóbbiból a 7. vers ez: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”

4. Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! (Ruth 1, 16-17)

Ez az idézet nem szerelmesekről szól. Egy özvegyasszonynak a már szintén özvegy menye ígéri meg, hogy soha el nem hagyja. Ez az idézet a szeretetben megérett hűségről szól. Ezért lett a keresztyén szerelmes fiatalok kedves idézetévé.

S végül a Bibliából még egy olvasmányra hívom most fel a figyelmet:

Az Énekek éneke az ókori szerelmi költészet egyik gyöngyszeme. Szerelmeseknek és házaspároknak ajánlott olvasmány. Hányféleképpen lehet kifejezni a vágyakozást, a ragaszkodást, a szerelmesben való gyönyörködést!

Isten megajándékozott a szerelemmel, és annak a házasságban feltétlen helye van!

Azzal, hogy férfivá és nővé teremtett bennünket, belénk teremtette az egymás iránti vágyat, az egymáshoz való vonzódást, és megajándékozott a szerelem örömével, a szexualitás ajándékával. Élhetünk és éljünk vele, mint Isten ajándékával, a házasság közösségében!

„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8, 6-7)

Forrás: Parókia Portálból