Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd (részlet)

Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd
(részlet)

"Egy csoda úton van feléd!"

- írta valaki messziről

bátorító levélben neked.

De hadd írjak most én is levelet,

s beszélgessek benne veled.

Örömmel, bátran, bizonyosan

hadd írjam meg, hogy tévedés:

egy csoda kevés!

Nem egy, hanem száz és számtalan,

minden nap új csoda

van úton feléd!

Hogy letörölje könnyed,

hogy kútja legyen erőnek, örömnek,

szolgálatnak, bizakodásnak,

teherbírásnak,

megbocsátásnak,

megoldhatatlan kérdéseidre

váratlan megoldásnak!

Jézus Krisztusban

minden nap új csodák földje

nyílik eléd!

Száz és számtalan,

minden nap új csoda

van úton feléd!

Bár hittel hinnéd,

és soha, soha

ne felejtenéd !

Túrmezei Erzsébet: Már meghallgatott!

Túrmezei Erzsébet

Már meghallgatott!

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

csodálatos ígéret!

Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói

Tüzelőért könyörögtek térden,

Mert fogytán volt, és kemény volt a tél...

S még imádkoztak, amikor begördült

A fával megrakott szekér,

Mert egy gazdát arra indított Isten,

Hogy kicsinyein így segítsen.

Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!

De ha évekig várunk feleletre,

S megfáradunk... halványul a reményünk...

Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? - kérdezzük lankadtan.

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

Aztán titkokat tár a Szentlélek,

Atyánk szívébe látó ablakot -

Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek...

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,

Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,

Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam.”

 (Ésaiás 65:24)