Elég Isten a boldogságodhoz?

Elég Isten a boldogságodhoz?

 

Elég az a szeretet, megbecsülés, biztonság és jövő, amit Tőle kaptál, és elvehetetlenül a tiéd? Elég Ő maga? Ha megsejted, kicsoda, erre a kérdésre igennel fogsz válaszolni. A többi áldás csak ráadás.

Akárhogy is alakul az életed regénye, bárhová mész, gazdagabbá fogod tenni azt a helyet. Áldás lehetsz mások életében. Kincs van benned elrejtve. Valaki, a Tökéletes Valaki mindent odaadott, hogy az Övé lehess. Szerencsés fickó, aki rajta kívül még fölfedez. Megízlelheti az életet, ami benned van.

Tedd a keresztre, ami korlátoz!
Menj keresztül a falon!
Többé nem fog korlátozni!
Nem leszel szegényke, aki mellett elment az élet, és ő lemaradt. 

El tudod mondani őszintén, hogy:

• Élvezem, amikor fent vagyok, és elfogadom azt is, amikor lent.
• Mind kaland.
• Elfogadom magamat is, mindenféle állapotomban.
• Elfogadom Isten tervét, akár mehetek arra, amerre szeretnék, akár nem.
• Élvezem a jelenlétét, és
• nagyra becsülöm mindazt, amim VAN.

Mert Tőle kaptam. Minden és mindenki az Ő ajándéka.

 Kolossé 3:1-2

"Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben."

Forrás

KÉK NEVELÉS

A belső szépség

"Minden nő belső szépségre lett teremtve!"
 

Forrás

www.keresztenyszepsegportal.hu

Belső szépség - Jézus szépít

"Levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt". 

(Kolossé 3,9-10)

Az új ember Krisztusra tekintő ember - nem tekintélyekre, nem másokra néz, hanem Krisztusra. Nagyon divatos most ez a szó, hogy "új" - ezt írják a hirdetések, az újságok. "Ilyen mosópor még nem volt!" Minden új - csak a szerző, a gyáros a régi. Minden politikai rendszer meg akarja valósítani az "új embert". De új ember csak ott van, ahol új a szív. A felöltözött ember az új ember. Itt az életkor nem számít. Megdöbbentő, amikor Káleb, egy nyolcvannégy éves öregember azt mondja Mózesnek és Józsuénak, hogy adjanak neki meghódítani való földet, de nem olyat, ahova szépen besétálhat - "azért add nékem ezt a hegyet ... Anákok vannak ott, és nagy, erősített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiűzöm őket, a mint megmondotta az Úr." (Józs 14,12) És ez az ember, bár nem volt zsidó, bekerült Krisztus családfájába. Vannak húszéves öregek és nyolcvanéves fiatalok. "Vén korban is gyümölcsöznek..." - ígéri az ige (Zsoltárok 92,15). Biztasson bennünket, hogy a hívő ember nem vénül meg. Ha Krisztusban vagyunk, fiatalok vagyunk! Ez az, ami megvidámít.

A lányoknak-asszonyoknak álljon itt egy kozmetikai recept egy öreg nagymamától, aki már közel volt a nyolcvanhoz. Megkérdezték, hogy mi a titka annak, hogy olyan üde, olyan szép? Azt mondta: "A Kozmetikusomat csak ajánlani tudom! A kezem azért olyan sima, mert az irgalmasság kenőcsét használom.
A lábam azért olyan friss, mert az egyenes járás krémjét kenem rá. A szemem azért olyan élénken ragyogó, mert az Isten szeretete fényesíti." A bűn megöregít. Jézus megszépít! Az ember pusztán hiúságból is hívő lenne, ha tudná ezt a szent titkot... 

Forrás

Visky Ferenc
MÉZ A SZIKLÁBÓL

2011.

"Csalóka a báj, mulandó a szépség..."

  

"Csalóka a báj, mulandó a szépség, 

de az URat félő asszony dicséretre méltó."

(Példabeszédek 31:30)

Az idő eljár mindenki fölött. Még a derék asszonyok fölött is. Ez egyáltalán nem sértő megjegyzés szeretne lenni. Sokkal inkább az élet realitása van mögötte. A szépség is mulandó, ezt mindnyájan tudjuk, mégis oly nehéz tudomásul venni. A mögöttünk hagyott idő nagysága mutatja igazán, hogy mennyire mulandó a szépség. A fiatal és szép lányokból idővel feleség, édesanya, anyós, nagymama lesz. Idővel. Általában. Közben, amíg valakiből anyós lesz, addig legalább egy kicsit (de az is lehet, hogy nagyon) megkopik a szépsége. Ez egyrészt természetes. Másrészt ezért sem kell erre építeni, mert mulandó. 

A házasságot pedig éppen úgy, mint az egész életet valami olyanra kell(ene) építeni, ami örök. Vagyis olyan valakire, akiben nincs változás, sem fénynek vagy árnyéknak váltakozása. Olyan valakire, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ezért bár a külső emberünk (a testünk) megromlik, de a belső (a lelkünk) megújul napról napra. Ilyen Istenre építést és általa való megújulást kívánok a derék asszonyoknak, és persze minden derék férfi embernek is!  

 (Katona Béla)