A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ne aggódj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ne aggódj. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 10.

"Semmiért se aggódjatok..."



"Semmiért se aggódjatok..."
 (Filippi 4:6)

Milyen szívmelengető biztatása van Isten Igéjének. Csak igazán azt nem értjük, hogy mire alapozza az, aki megfogalmazta. Pál apostol ugyanis börtönben ül. Onnan írja ezt a levelet. Mégis ezt írja egy egész gyülekezetnek. Vajon a börtönben élt át valami olyat az apostol, amiből rájött, hogy nincs miért aggódnia, sem neki, sem másoknak? Vagy valami másból fakad ennek a bátorító üzenetnek a háttere? Másból bizony: az Úrral való szoros kapcsolatából. Mert nemcsak úgy odalöki Pál egy egész gyülekezetnek ezt a pozitívnak tűnő gondolatot, hanem meg is magyarázza, hogy miért ne aggódjanak semmiért. Az aggódás ugyanis nyugtalanságot jelent. Valami szorongóvá, nyugtalanná teszi az embert, ami még meg sem történt, de bizonyára meg fog történni. Előre aggódunk, idegeskedünk a jövőben bekövetkező események miatt. Milyen balgák is vagyunk, amikor így teszünk! Olvastam valahol, hogy a jövővel kapcsolatos aggodalmaink 95%-a nem szokott teljesülni. Ehhez képest amennyi stressz, szorongás van a ma emberében, igazán megdöbbentő. De nekünk, hívő embereknek azért kellene sokkal kevesebbet aggódnunk, mert azt ugyan mi sem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de azt tudjuk, hogy a hatalmas Isten kezében van. Annak az Úrnak van kezében a számunkra ismeretlen jövő, aki megteremtette ezt a világot, aki Jézusban elkészítette minden bűnre a bocsánatot, aki örök életet ad a Benne hívőknek, és akinek kezébe már odatettük az életünket. Ez egy hallatlanul nagy nyugalmat, békességet kellene jelentsen számunkra. Vagy nem tettük bele egészen életünket az Úr kezébe?  


"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és 
könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."
 (Filippi 4:6)

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul" - ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla! Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: "Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni." 

Pál apostol természetesen tudta, hogy mit jelent aggódni. Tudta, hogy a hívő ember sem mentes az aggódástól, de megtalálta ennek a lehető legjobb ellenszerét. Kipróbálta, gyakorolta, bevált, és másoknak is ezért ajánlja. Ebben áll az apostol hitelessége. Nem ránk akar sózni valamit, ami vagy bejön, vagy nem, hanem tudja, hogy működik, hatásos, áldásos következményekkel jár. Az imádkozásról van szó. Az Isten előtti hálás szívű imádkozásról. Ha valami aggaszt, akkor kezdj el imádkozni. Még pedig ne csak úgy a kéréseidet zúdítsd az Úrra, hanem előbb fogalmazd meg, hogy mi mindenért vagy hálás Istennek. Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Aki csak kérni tud Isten előtt, az hasonlatos ahhoz a gyermekhez, aki mindig mindent megkap, amit kér, de megköszönni nem szokott semmit. Ez egy hálátlan lelkület, amely önzőséget takar, mert csak azt várja, hogy állandóan adjanak neki, míg ő képtelen a legkisebb dolgot is adni, ez pedig a köszönetmondás, a hála. Lehet, hogy nincs is ilyen gyermek a világon, de a tanulsága levonható számunkra ennek a gondolatnak: Isten elé nem csupán kérések garmadájával kell odaállnunk, hanem szívünk hálájával is. Ha ugyanis nincs bennünk hála, akkor nem fog csökkenti az aggódásunk sem. A hála ugyanis arról árulkodik, hogy észrevesszük, meglátjuk Isten áldásait életünkben, és nem felejtjük el megköszönni sem. Meglátjuk, tehát megtapasztaljuk, hogy Isten eddig is jelen volt életünkben, eddig sem feledkezett el rólunk, tehát ezután sem fog. A hálaadással teljes kérés őszinte bizalomról árulkodik. Bízom az Úrban, mert már sokszor bizonyította, hogy bízhatom Benne, ezért hálát adok, és kéréseimet is ezzel a lelkülettel tárom eléje. Így szoktunk imádkozni? 

Az apostol tulajdonképpen azt kéri a filippibeli gyülekezet tagjaitól: bízzatok az Úrban! Ezzel nem azt mondja, hogy majd csak lesz valahogy, vagy olyan még nem volt, hogy valahogy ne legyen, hanem azt mondja, hogy Isten kezében van a jelen és a jövendő is. Egy régi szép ének ezt így fogalmazza meg: Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik. 
Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem is az a feladatunk, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, hanem az, hogy bízzunk az Úrban! Nekünk, hívő embereknek, és a belőlünk álló gyülekezetnek az a feladatunk, hogy Istenre bízzuk magunkat! Akár jó következik ránk, és sikerülnek terveink, akár kevésbé jó vár bennünket, nekünk akkor is az a feladatunk, hogy bízzunk az Úrban! Ne magunkban bízzunk, mert csalódni fogunk. Ha önmagunkban, fiatalságunkban, erőnkben, ügyességünkben, okosságunkban bízunk, hamar csalódni fogunk. Nem is kér ilyesmit tőlünk a Szentírás sehol. Arra viszont kér, hogy minden utunkon gondoljunk Istenre és ne a magunk eszére támaszkodjunk, mert Ő egyengetni fogja ösvényeinket. (Példabeszédek 3:6) De jó lenne napról napra előre haladni ebben a bizalomban!


"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."

 (Filippi 4:6-7) 

Isten Igéje imádkozó életfolytatásra bíztat bennünket. Ez az élő Istennel való szoros kapcsolatot jelenti. Belegyökerezést az Úrba, az Ő akaratának keresését és megcselekvését. Ennek pedig következménye van személyes életünkre nézve, melyet így fogalmaz meg az apostol: és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Az imádkozó élet Istenre hangolt emberi élet valójában. Ennek pedig következménye egy olyan lelki béke, melyet senki és semmi nem adhat számunkra, csak az Úr Jézus Krisztus. Ő azt mondta búcsúbeszédeiben tanítványainak, hogy Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Ez a békesség a mindenkori tanítványoké lehet. De milyen békesség ez? Nézzünk rá két példát a Szentírásból! Biztosan emlékszünk arra a történetre, amikor a tanítványok hajója viharba kerül, és Jézus is ott van a hajóban, csak éppen alszik. A tanítványok mindent megtesznek azért, hogy mentsék a menthetőt, de nem bírnak a természet erőivel, és a legvégsőnek tűnő pillanatban felébresztik Jézust, aki szavával lecsendesíti a tomboló vihart és megkérdezi övéit: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Itt e történet kapcsán most "csak" arra csodálkozzunk rá, hogy Jézus a vihar ellenére milyen békésen aludt. Ez tényleg nem mindennapi békesség - mondhatjuk őszinte csodálattal. Aztán gondoljunk arra, amikor Jézust elfogják, kivallatják, elítélik, és ahogyan meghal a kereszten. Semmi teátrális jelenet, semmi kiakadás, ordítozás, méltatlankodás. Mert Ő ezért jött, és ilyen megmagyarázhatatlan isteni békességben hordozta el ezeket az eseményeket. Tehát a Jézus békessége azért különleges, mert nem függ a körülményektől. Nincs rá kihatással sem az anyagi, sem a politikai helyzet, sem semmi más. Ilyet kívánok mindnyájunknak! Ennek lehetősége ott van előttünk: imádságos életfolytatás, belegyökerezés az Úrba, újra és újra hálával elé tárni kéréseinket, bízni Benne és a körülményeinktől független békességünk lesz. Vagy már van is?  

Forrás: 
Napi ige és Gondolat - 2012.


2019. augusztus 5.

Legyőzni a félelmet



Lou Stoops
LEGYŐZNI A FÉLELMET
( Részlet)

A félelem megbénítja az embert. Visszatart, eltántorít attól, hogy kinyúljunk és elérjük azokat a dolgokat, amelyek korábban ösztönöztek bennünket. Nem kellene ennek így lennie. Le lehet győzni ezt a fajta félelmet, de ez nem könnyű. Ezzel a típusú félelemmel szembe kell nézni és ez már önmagában is elegendő ok sokak számára, hogy feladják a próbálkozást. Túl fájdalmasnak tartják a félelmeikkel való szembesülést, így inkább nem vesznek róla tudomást. Vagy kitérően úgy tesznek, mintha a sors ezt mérte volna az életükre, ezáltal felmentve érzik magukat a félelemmel való szembenézés felelőssége alól. Ez azonban kevés vigaszt jelent, amikor a lehetőségek tovagördülnek mellettünk az életben. Ha soha nem veszed a bátorságot, hogy álmaid felé lépj, sok okod lesz bánkódni, mikor majd az élet visszapillantó tükrébe nézel.

A legtöbb dolog, amitől félünk, soha nem következik be. Becslések szerint azoknak a dolgoknak, amiért az emberek aggodalmaskodásodnak, 90%-a soha nem történik meg. Micsoda elvesztegetett idő mi lesz ha… kérdéseken töprengeni, amikor a mi lehet?-en is tudunk., Ne engedd meg magadnak, hogy aggódó gondolatokba merülj. Az aggódás a bizalom hiánya és az aggodalmaskodás nagy örömöktől foszt meg. Teljes elmédből koncentrálj a kedvező lehetőségekre. A reménység lelkével tekints a jövőbe és úgy szemléld félelmeid, mint amelyek alaktalan árnyékok csupán.


2009.

2019. február 28.

A LEGJOBB, MIT TEHETÜNK



A LEGJOBB, MIT TEHETÜNK 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." 
( Filippi 4,6) 

Azt mondják, minden a fejben dől el. Vagyis felelősek vagyunk a gondolatainkért. A jó és a rossz gondolatok egyaránt nyomot hagynak a lelkünkön. Tegnap olvastuk, hogy "aki aggódik szívében, az levertté lesz..." Ma pedig arra tanít az Írás, hogy képességet kaptunk a gondolataink feletti uralomra. Fontos ezt a leckét megtanulnunk, mert magunkon kívül senkit sem okolhatunk, ha szívünkbe fészkel az aggodalmaskodás. Az ige arra ösztönöz, hogy vegyük fel a harcot, és uralkodjunk a ránk telepedni akaró félelmen, és ne engedjük, hogy átvegye az irányítást az életünk felett. Közismert dolog, hogy rossz hír hallatán meglegyinti szívünket az aggódás, de ne engedjük, hogy belénk telepedjen! Ha vissza-visszatérnek gondolataink a rossz hírekre, ha játszunk a gondolattal, hogy minket is elérhet a baj, akkor ez megüli a lelkünket. Ha elutasítjuk magunktól, megszabadulunk tőle. Ezt leginkább akkor érhetjük el, ha Isten gondviselése felől nem kételkedünk. Vértezzük fel magunkat a félelem és az aggódás ellen, és hálaadással éljük meg dolgainkat! A veszedelmek valóságosan körülvesznek, de hatalmas az Isten, hogy megoltalmazzon. 
"Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem."
 (Zsoltárok 27,5) 

(Lukács Tamás)

2016. október 5.

Ne aggódj, inkább bízz! Az Úrban!



"Monda pedig az ő tanítványainak: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek."
 (Lukács 12 : 22)
Mennyi mindenért aggódunk! Szerintem sokkal többet aggodalmaskodunk, mint amennyi belefér az egészséges élet címszóba. A gond az, hogy valahol hitetlenség is az aggódás, és nagy mértékben gátolja a boldogságunkat. Az alábbi történet is kellő tanulságokat hordoz e témakörben:
  A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…
  A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…
  A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…
Ne aggódj, inkább bízz! Az Úrban! Boldog leszel meglásd!
(Katona Béla)

2015. november 9.

Kedves vagy Istennek!



"Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.
 Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." 
(Máté 10: 30-31)

Kedves vagy Istennek!


Ez a mondat akkor hangzott el Jézustól, amikor kiküldte tizenkét tanítványát a szolgálatba. Tudták a feladatukat, hogy mire hívta el őket, mégis elbizonytalanodtak, szívük mélyén aggódtak, hogy hogyan is lesz az, amikor önállóan, Jézus nélkül kell tanítaniuk, prédikálniuk, gyógyítaniuk, Isten országának eljövetelét hirdetniük. Nem tudták levetkőzni azt a nagyon is emberi vonást, amit aggódásnak nevezünk. Kutatók felfedezték, hogy körülbelül 40%-ban olyasmiért aggódunk, ami sohasem történik meg; aggodalmaink 30%-a a múltra vonatkozik, amin már úgysem tudunk változtatni; 12%-ban mások dolgai miatt aggódunk, amelyekbe nem kellene beleavatkoznunk; 10% a valós vagy képzelt betegségekkel kapcsolatos aggodalom, és mindössze 8%-ban aggódunk olyasmiért, ami valóban bekövetkezhet, megtörténhet az életünkben.
Jézus megígérte övéinek, hogy velük van minden napon a világ végezetéig. Ha ezt elhiszed, akkor sokkal könnyebben fogod a mindennapok gondjait, aggodalmait megélni. Maga Jézus ugyanis azt mondja, hogy értékesek vagyunk az Isten számára, ismeri az életünket, hiszen neki köszönhetjük azt. Ismeri a gondolatainkat, hogy éppen miért vagy kiért aggódunk. Reá kell néznünk minden körülmények között. Az aggodalom elbizonytalanítja az embert, hiszen máris teret ad olyan gondolatoknak, amelyek elvonják a figyelmünket mennyei Atyánkról, vagy kételkedni kezdünk abban, aki annyira szerette övéit, hogy életét is odaadta értünk. Isten gondot visel a teremtett világról, és benne nemcsak "az ég madarait" vagy a "mező liliomait" élteti, gondozza, hanem sokkal inkább téged akar minden bajtól és nehézségtől megóvni. Ezt akkor fogjuk igazán megérteni, ha felhagyunk az aggódással, és minden erőnkkel, szívünkkel-lelkünkkel egyedül Krisztus ígéreteiben bízunk. És akkor valóban megtapasztaljuk, hogy ő velünk van életünk minden pillanatában.

Forrás
 Lelki útravaló a mai napra
http://www.evangelikus.hu/lelki-taplalek/napiige

2015. május 2.

Ne aggodalmaskodjatok!



NE AGGODALMASKODJATOK!

"Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind meg-adatnak néktek." 
(Lukács 12,31)

Isten azt szeretné, ha az Ő gyermekei a legvidámabb emberek lennének ezen a földön. Sajnos a mai életben a legközpontibb az anyagi kérdés. Ha két ember összetalálkozik, biztos, hogy arról beszélnek, mi lett drágább, és hogyan fogunk megélni. Jézus nem sokkal előbb azt mondja, és ezt jó volna nagyon komolyan meghallani: "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete!" Sajnos, telhetetlenek vagyunk, mindig több kellene. Emelkedik az életszínvonal, és emelkednek az igények. Pedig Jézus világosan megmondja, nem a vagyonnal való élésben van az embernek a boldogsága. Nagy tévedés, ha azt hisszük, hogy a vagyon, a sok, a még több, a szebb lakás boldogít.

Jézus szerint az aggodalmaskodó ember számára egyetlen orvosság van: "Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek." Isten most azt tanácsolja, hogy indulj el Őt keresni. Amint ezt teszed, eléd jön az Atya. Jézusban testet öltött az Isten, lejött erre a földre, hogy megkeresse aggódó, félő, nyugtalankodó gyermekét. Hadd mondjam az örömüzenetet: Isten országának csak a kapujáig kell menni. Isten országának ajtaja a kereszt. Ott már nyakadba borul az Atya. Ott már körülfonnak az ölelő karok.

Sokszor nem a lábainkkal, a szívünkkel kell mennünk. Az elindulás nagyon sokszor imádkozást jelent. Az imádkozás pedig célba érkezést. Akarsz-e odaérni a kereszthez? Akarsz-e odatalálni, ahol beléphetsz a mennyek országába egy életre, egy örök életre?

Forrás
Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."

2015. április 19.

"Semmiért se aggódjatok..."


 

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban  
és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. " 
(Filippi 4:6) 

Fel kell ismernünk, hogy mindennapi tevékenységeinkhez, küzdelmeinkhez erőre van szükség. A mi erőnk azonban véges, éppen ezért kell abból a forrásból meríteni, mely kiapadhatatlan! „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul” – ismerjük jól ezt az igét, de gyakran megfeledkezünk róla!
Életünkben sokkal több aggódás, nyugtalanság van jelen, mint kellene! Mit teszünk ezekkel? Pál apostol azt javasolja, hogy semmiért se aggódjunk, egyszerűen csak vigyük Isten elé imáinkban életünket, és ha mindezt hálás szívvel és rendszeresen tesszük, akkor Isten rendíthetetlen békéjét kapjuk meg! Van egy olyan fegyver a kezünkben, amellyel életünket és mások életét is meg tudjuk változtatni! Ez a fegyver szó szerint a kezünkben, az összekulcsolt kezünkben van! Az imádság által ugyanis Isten erejét hozzuk életünkbe! Isten ereje körülményeket és kapcsolatokat tud megváltoztatni. Segít megbirkózni az élet napi problémáival. Meg tud gyógyítani testi és lelki bajokat. Segít házassági problémák és anyagi nehézségek legyőzésében. Tulajdonképpen mindenfajta nehézséget, válságot vagy csüggedést megold! Valaki azt mondta, hogy amikor dolgozunk, akkor mi tesszük a dolgunkat, amikor pedig imádkozunk, akkor Isten végzi a munkát! Természetfölötti ereje az imádkozók rendelkezésére áll, akiket az a meggyőződés hat át, hogy Isten mindent mássá tehet! A kételkedők érvelhetnek azzal, hogy a meghallgatott imádságok csak a véletlen művei, de amint egy angol érsek egyszer megjegyezte: „Csodálatos, mennyi a véletlen egybeesés, amikor valaki elkezd imádkozni.” 

Forrás:  

Barbara C. Ryberg :
 MIÉRT AGGÓDJAK?

Vezet – nemcsak évről-évre.
Segít – nemcsak napról-napra.
Megvéd lépésről lépésre.
Utam híven igazgatja.


Nem szövök távol terveket.
Csak ezt a percet ismerem.
„Menj, amerre fényem vezet!“
– szól az Úr, az én Istenem.

Boldogan várom tanácsát
pillanatról pillanatra.
Aki ma annyi áldást ád,
holnap újra rámhullatja.

Mért küszködjek, mért aggódjak?
Isten Fiát adta nekem.
Ura ő mának, holnapnak.
Áldd és segít idejében.

Forrás
http://keresztyenversek.wordpress.com/…/_…/barbara-c-ryberg/

2013. augusztus 15.

Ne aggodalmaskodj!



Ne aggodalmaskodj!


„Ne aggódjatok…” (Máté 6:31)


2013. március 14.

"Ne aggodalmaskodj!"



"Ne aggodalmaskodj! ... "
( Máté 6.fejezete )

"Ne aggodalmaskodj, hanem bízd rá magad mennyei Atyádra, aki gondoskodik rólad! – bátorít Jézus. És ne terheld magad a jövőben várható esetleges problémákkal se; ha majd aktuális lesz, ráérsz Isteneddel együtt keresni a megoldást. Törődj a mával! Tedd meg, amit ma kell megtenned! Szeresd, akit talán holnap már nem lehet! Rendezd Istennel és embertársaddal, amit ma még rendezni tudsz! Bánd meg a bűnt, amelyet régóta meg kellene bánnod! De mindenekelőtt keresd Isten országát és igazságát, akkor a többi ráadásul megadatik… "


(Hulej Enikő)

2013. január 7.

„ Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk …!”



„ Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk …!”
(Efézus 1:7)

Hagyj fel az állapotod miatti aggodalmaskodással,és kezdj el helyzetedre koncentrálni ! Tudod, az állapotod sohasem fog megváltozni, amíg meg nem érted a helyzetedet. 
Minden állapot ideiglenes, jön és megy , változik, de a helyzeted Krisztusban örök! 
Pál azt mondja : ”ha valaki Krisztusban van új teremtés az !” (2. Kor.5:17 ) Ez azt jelenti, bocsánatot nyertél, meg vagy váltva, és Isten szemében tökéletessé lettél. 
A megváltás a váltságdíj kifizetését jelenti. Azt írja le, hogy Isten halálraítéltként börtönben tart téged a bűneid miatt. Amikor azonban látta Jézus vérét, minden ellened szóló vádat kihajt a tárgyalóteremből , a börtönöd ajtaja kitárul, s immár szabad vagy! Csodálatos ! 
Nem számít  milyen keményen próbálkozol vagy mennyire odaszánt vagy, ötven emberöltő alatt sem tudnád kifizetni adósságodat. Csak Jézus tudja ezt megtenni, mert csak Ő tudott egy bűntől teljesen mentes életet felajánlani.
Azonban nem elég kiadni a felszabadulási nyilatkozatot: a rabszolgáknak is tudniuk kell róla, és a legeslegutolsó személy a földön, aki szeretné, hogy erről tudjanak, az a rabszolga tartó.
Ha nem tudod,hogy szabad vagy, akkor az elmédben megkötözve maradsz, és aszerint is fogsz élni . Szóval, amikor az ördög az állapotodra mutat, emlékeztesd a helyzetedre. 
Mondd neki : „Lehet ,hogy vannak még építés alatt álló területek az életemben, de Isten még mindig szeret, elfogad és 100% ban mellettem áll !"

2012. október 27.

AKI AGGÓDIK: LEVERTTÉ LESZ



AKI AGGÓDIK: LEVERTTÉ LESZ 

 "Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli. Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom. Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet." 
( Példabeszédek 12,20-28 )

 "A rossz hír a hír" - mondják a hírek szakemberei, és ontják a háborúk, földrengések, áremelkedések, bűnesetek és tragédiák hírét. Elárasztja az emberiséget a mérhetetlenül sok rossz hír, és ez nem marad következmények nélkül. Egyfelől hírfüggővé teszi az embert, aki aztán csüng a tévén, internetes hírportálokon, másfelől átveszi az irányítást az emberi figyelem felett: a rossz híreket habzsoló ember tekintete rátapad a veszélyekre. Megtelik a szíve aggodalmaskodással, és nem képes jó dolgokban reménykedni. Nem a gondviselő Istenre néz, nem járja át lelkét Jézus kincset érő szava: "...a ti mennyei Atyátok pedig tudja, szükségetek van minderre." (Máté 6,32) A 25. versben megszólaló gondolati rím második mondata a jó szó hasznára irányítja a figyelmünket: "a jó szó viszont felvidítja" - tudniillik a szívet. A jó szó, az örömhír, a szép és felemelő dolgok híre ez. Mennyivel nemesebb és Krisztus tanítványaihoz méltóbb híradás arról szólni, hogy az út végén valami fenségesen jó dolog történik: "Hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1 János 3,2) Ez a hír, az evangélium nem tesz levertté, hanem felemel, és reménysége megújítja erőnket. 

(Lukács Tamás)

2012. szeptember 21.

"Semmi felől ne aggódjatok ..."



"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban 
és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." 
(Filippi 4:6)

Milyen könnyen aggódunk feleslegesen. Ha pedig Istenhez fordulunk, gyakran csak kéréseinkkel árasztjuk el Őt. Könyörgéseinkben legyen ott a hála. Van miért hálát adnunk!

 (Kálmán Dávid)

2012. július 15.

"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti"



NE HAGYD KI ISTENT A SZÁMÍTÁSODBÓL

"Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti" 
(Zsoltárok 37,5).

Ne számolj Isten nélkül! Isten nélkül készített számadásunkat Ő - úgy látszik - remekül fel tudja forgatni. Olyan helyzetbe jutunk, amit nem Isten vett tervbe s akkor egyszerre rájövünk, hogy nélküle készítettük a számadásunkat. Ő, az első tényező, nem volt benne! Az aggodalmaskodásoktól és tépelődésektől csak egyetlen egy őrizhet meg: ha Istent, a legnagyobb tényezőt belevesszük a számításainkba.
Megszoktuk, hogy a hitéletben Istent kell első helyre tenni, mégis afelé hajlunk, hogy arcátlanság volna az élet gyakorlati dolgaiban is neki adni az elsőséget. Ha úgy képzeljük, hogy először vasárnapi hangulatba kell öltöznünk ahhoz, hogy Istenhez közeledhessünk, akkor sohasem jutunk közelebb hozzá. Amint vagyunk, úgy kell mennünk.
Számításodban ne légy tekintettel a gonoszra. Valóban azt akarja Isten, hogy ne számoljunk a gonosszal? "A szeretet... nem rója fel a gonoszt" (1.Kor. 13,5). Tudomásul veszi a gonoszt, de nem tekinti számottevő tényezőnek. Ha Isten nélkül számolunk, a gonosszal számolunk, figyelembe vesszük számításunkban, és szemmel tartásával okoskodunk.
A borús napokkal se számolj előre. Mi baj érhet egy borús napon, ha Jézus Krisztusban bízol? Az Úr Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Ján. 14,1). (Szó szerint: "Ne engedd nyugtalankodni...".) Isten nem őrzi meg szívedet a nyugtalanság lehetőségétől. A parancs így szól: "Ne engedd..." Dobd ki magadból az aggodalmaskodást naponta akár százegyszer is, míg meg nem szokod, hogy Istennel számolj, Őrá nézve készítsd terveidet.


Forrás:
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

2012. április 21.

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban ..."



"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben 
mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." 
(Filippi 4:6) 

Gondviselő Istenünk van. Olyan Urunk, aki tudja, hogy mi a jó nekünk. Ő ugyanis az üdvösségünk felől tekint életünkre. Tehát mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja. (272. dicséret) Akkor pedig egy lehetőségünk van: a hálaadásé. 

Olykor imáink nagy része kérés. Csak kérünk, elsősorban önmagunk, másodsorban szeretteink részére bizonyos dolgokat. Nincs ezzel semmi gond, de hálaadás nélkül az egész nem más, mint hálátlan követelőzés. Milyen rossz lenne számunkra, ha gyermekeink állandóan csak a kéréseikkel ostromolnának bennünket! Ha napról napra azzal jönnének, hogy nekik erre vagy arra van szükségük s közben soha nem mondanák azt, hogy köszönöm anya vagy apa. Ugyanilyen a helyzetünk Mennyei Atyánkkal, hiszen nem mindegy, hogy kéréseiket soroló vagy hálát adni is tudó gyermekei vagyunk Neki! 


Az ige arra bíztat, hogy kérjünk, de mindezt tegyük hálaadással! Csak úgy lehet meghitt kapcsolat ember és Isten között, ha nem felejtjük el, hogy kinek köszönhetünk mindent az életünkben! 


( Katona Béla )

Forrás: 
Napi Ige és Gondolat - 2010.