A LEGJOBB, MIT TEHETÜNK
"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."
( Filippi 4,6)
Azt mondják, minden a fejben dől el. Vagyis felelősek vagyunk a gondolatainkért. A jó és a rossz gondolatok egyaránt nyomot hagynak a lelkünkön. Tegnap olvastuk, hogy "aki aggódik szívében, az levertté lesz..." Ma pedig arra tanít az Írás, hogy képességet kaptunk a gondolataink feletti uralomra. Fontos ezt a leckét megtanulnunk, mert magunkon kívül senkit sem okolhatunk, ha szívünkbe fészkel az aggodalmaskodás. Az ige arra ösztönöz, hogy vegyük fel a harcot, és uralkodjunk a ránk telepedni akaró félelmen, és ne engedjük, hogy átvegye az irányítást az életünk felett. Közismert dolog, hogy rossz hír hallatán meglegyinti szívünket az aggódás, de ne engedjük, hogy belénk telepedjen! Ha vissza-visszatérnek gondolataink a rossz hírekre, ha játszunk a gondolattal, hogy minket is elérhet a baj, akkor ez megüli a lelkünket. Ha elutasítjuk magunktól, megszabadulunk tőle. Ezt leginkább akkor érhetjük el, ha Isten gondviselése felől nem kételkedünk. Vértezzük fel magunkat a félelem és az aggódás ellen, és hálaadással éljük meg dolgainkat! A veszedelmek valóságosan körülvesznek, de hatalmas az Isten, hogy megoltalmazzon.
"Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem."
(Zsoltárok 27,5)
(Lukács Tamás)
