"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben
mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt."
(Filippi 4:6)
Gondviselő Istenünk van. Olyan Urunk, aki tudja, hogy mi a jó nekünk. Ő ugyanis az üdvösségünk felől tekint életünkre. Tehát mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja. (272. dicséret) Akkor pedig egy lehetőségünk van: a hálaadásé.
Olykor imáink nagy része kérés. Csak kérünk, elsősorban önmagunk, másodsorban szeretteink részére bizonyos dolgokat. Nincs ezzel semmi gond, de hálaadás nélkül az egész nem más, mint hálátlan követelőzés. Milyen rossz lenne számunkra, ha gyermekeink állandóan csak a kéréseikkel ostromolnának bennünket! Ha napról napra azzal jönnének, hogy nekik erre vagy arra van szükségük s közben soha nem mondanák azt, hogy köszönöm anya vagy apa. Ugyanilyen a helyzetünk Mennyei Atyánkkal, hiszen nem mindegy, hogy kéréseiket soroló vagy hálát adni is tudó gyermekei vagyunk Neki!
Olykor imáink nagy része kérés. Csak kérünk, elsősorban önmagunk, másodsorban szeretteink részére bizonyos dolgokat. Nincs ezzel semmi gond, de hálaadás nélkül az egész nem más, mint hálátlan követelőzés. Milyen rossz lenne számunkra, ha gyermekeink állandóan csak a kéréseikkel ostromolnának bennünket! Ha napról napra azzal jönnének, hogy nekik erre vagy arra van szükségük s közben soha nem mondanák azt, hogy köszönöm anya vagy apa. Ugyanilyen a helyzetünk Mennyei Atyánkkal, hiszen nem mindegy, hogy kéréseiket soroló vagy hálát adni is tudó gyermekei vagyunk Neki!
Az ige arra bíztat, hogy kérjünk, de mindezt tegyük hálaadással! Csak úgy lehet meghitt kapcsolat ember és Isten között, ha nem felejtjük el, hogy kinek köszönhetünk mindent az életünkben!
( Katona Béla )
Forrás:
Napi Ige és Gondolat - 2010.
