AKI AGGÓDIK: LEVERTTÉ LESZ
"Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm. Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele. Utálja az ÚR a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli. Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával. A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog. Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja. Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk. A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom. Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet."
( Példabeszédek 12,20-28 )
"A rossz hír a hír" - mondják a hírek szakemberei, és ontják a háborúk, földrengések, áremelkedések, bűnesetek és tragédiák hírét. Elárasztja az emberiséget a mérhetetlenül sok rossz hír, és ez nem marad következmények nélkül. Egyfelől hírfüggővé teszi az embert, aki aztán csüng a tévén, internetes hírportálokon, másfelől átveszi az irányítást az emberi figyelem felett: a rossz híreket habzsoló ember tekintete rátapad a veszélyekre. Megtelik a szíve aggodalmaskodással, és nem képes jó dolgokban reménykedni. Nem a gondviselő Istenre néz, nem járja át lelkét Jézus kincset érő szava: "...a ti mennyei Atyátok pedig tudja, szükségetek van minderre." (Máté 6,32) A 25. versben megszólaló gondolati rím második mondata a jó szó hasznára irányítja a figyelmünket: "a jó szó viszont felvidítja" - tudniillik a szívet. A jó szó, az örömhír, a szép és felemelő dolgok híre ez. Mennyivel nemesebb és Krisztus tanítványaihoz méltóbb híradás arról szólni, hogy az út végén valami fenségesen jó dolog történik: "Hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában." (1 János 3,2) Ez a hír, az evangélium nem tesz levertté, hanem felemel, és reménysége megújítja erőnket.
(Lukács Tamás)
