Ravasz László gondolatai a nőkről:
"Az igazi női jellem meglepetés, ritkaságszámba menő lelet, mint a diónyi igazgyöngy, az öklömnyi gyémánt.
Keresni, mélységeket és távolságokat kell megjárni, hinni kell benne és Istentől kérni, s amikor megadatott, akkor örülni kell neki és megbecsülni.
Ha valahol, ennél a drágagyöngynél van helye a figyelmeztetésnek: óvakodj az utánzatoktól!
A világot férfiak kormányozzák, de a férfiakat asszonyok ihletik. Minden nagy ember mellett ott van egy fényes árnyék: az anya, a hitvese vagy a leánya.
Legyen a nő jóra vezérlő erő, magasba vivő szárny, hazasiető út.
Mindent elfelejtünk, csak azt nem, amit az édesanyánktól tanulunk.
Tőle tanuljuk anyanyelvünket, az első imádságot, a karácsonyi történetet.
Van egy belső szépség, ami időfeletti, s a kislányokban éppúgy sugárzik, mint a nagymamákban.
A jó asszony nevet a következő napnak.
Ez a mosoly a hitnek és a bizalomnak a mosolya.
Nem sír, nem fél, nem panaszkodik, hanem mosolyog, mert a hegyeken túl közeleg a hajnal. Szent és győzedelmes ez a mosoly.
Lát mindent, ami reá vár, tudja, hogy megáldoztatik, mint Jefte leánya, de nem sír: nevet a következő napnak."
