"Mert reménységben tartattunk meg;
a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?"
(Róm. 8:24)
Gondold meg, hogy mit jelent a remény!
Belévetett bizalmat.
Milyen belévetett bizalmat?
Olyan bizalmat, amely kötődik valamihez.
Mihez kötődik?
Kinek-kinek máshoz, de valamihez vagy valakihez biztosan.
Mihez kötődik a bizalom és így a reménység?
Ahhoz, aminek sikerült kivívnia a figyelmemet.
Mi vívja ki a figyelmedet?
Amit érdekesnek és értékesnek látok.
Mit látsz értékesnek?
Ami megérint.
Mi érint meg?
Ami valahogy és valamiért egy belső receptoromat elkezdi foglalkoztatni.
Mi foglalkoztatja azt a bizonyos belső receptorodat?
Az, ami fontos nekem.
Ami fontos Neked, az olyan könnyen jött, könnyen megy dolog?
Egyáltalán nem.
Miért?
Sokat kell harcolni érte. Lehet, hogy nem a megszerzéséért, de a megtartásáért mindenképpen.
No, ezért kell a reménységért küzdeni.
A küzdelem nem különleges dolog, hiszen a mindennapjainkban a jó megoldásokért mindig meg kell harcolni.
Miért hisszük, hogy a reménységért nem kell?
A reménységért is kell tenni, hiszen sokszor azt sem tudjuk, hogy miért kellene reménykednünk. Nem tudjuk, hogy miben vagy kiben kellene reménykednünk. Hogyan szeretnénk reménykedni, ha azzal már nem is foglalkozunk, hogy mi a fontos nekünk és éppen ezért már csak automatikusan hagyjuk, hogy megtörténjenek dolgok velünk? Pedig, ha elkezdjük keresni, hogy mi a fontos nekünk, mit szeretnénk elérni, milyen céljaink vannak, akkor elkezdenek dolgok és személyek fontosak lenni, és a fontossá-válás során elkezdünk járni azon az úton, ahol eddig nem is tudtunk és nem is mertünk, és hirtelen elkezd velünk mindaz megtörténni, amiről azt hittük, hogy nem is fog, és ezen az úton megtaláljuk a reménységet is.
Ez az egyik módja annak, hogyan lelhetünk rá a reménységre. Ez az egyik útja, de nem az egyetlen. Mindannyiunknak a saját útját kell megtalálnia.
Az azonban biztos, hogy nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk.
Turcsik Ferenc
lelkész
Reménység Istene a mi erősségünk!
a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?"
(Róm. 8:24)
Gondold meg, hogy mit jelent a remény!
Belévetett bizalmat.
Milyen belévetett bizalmat?
Olyan bizalmat, amely kötődik valamihez.
Mihez kötődik?
Kinek-kinek máshoz, de valamihez vagy valakihez biztosan.
Mihez kötődik a bizalom és így a reménység?
Ahhoz, aminek sikerült kivívnia a figyelmemet.
Mi vívja ki a figyelmedet?
Amit érdekesnek és értékesnek látok.
Mit látsz értékesnek?
Ami megérint.
Mi érint meg?
Ami valahogy és valamiért egy belső receptoromat elkezdi foglalkoztatni.
Mi foglalkoztatja azt a bizonyos belső receptorodat?
Az, ami fontos nekem.
Ami fontos Neked, az olyan könnyen jött, könnyen megy dolog?
Egyáltalán nem.
Miért?
Sokat kell harcolni érte. Lehet, hogy nem a megszerzéséért, de a megtartásáért mindenképpen.
No, ezért kell a reménységért küzdeni.
A küzdelem nem különleges dolog, hiszen a mindennapjainkban a jó megoldásokért mindig meg kell harcolni.
Miért hisszük, hogy a reménységért nem kell?
A reménységért is kell tenni, hiszen sokszor azt sem tudjuk, hogy miért kellene reménykednünk. Nem tudjuk, hogy miben vagy kiben kellene reménykednünk. Hogyan szeretnénk reménykedni, ha azzal már nem is foglalkozunk, hogy mi a fontos nekünk és éppen ezért már csak automatikusan hagyjuk, hogy megtörténjenek dolgok velünk? Pedig, ha elkezdjük keresni, hogy mi a fontos nekünk, mit szeretnénk elérni, milyen céljaink vannak, akkor elkezdenek dolgok és személyek fontosak lenni, és a fontossá-válás során elkezdünk járni azon az úton, ahol eddig nem is tudtunk és nem is mertünk, és hirtelen elkezd velünk mindaz megtörténni, amiről azt hittük, hogy nem is fog, és ezen az úton megtaláljuk a reménységet is.
Ez az egyik módja annak, hogyan lelhetünk rá a reménységre. Ez az egyik útja, de nem az egyetlen. Mindannyiunknak a saját útját kell megtalálnia.
Az azonban biztos, hogy nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk.
Turcsik Ferenc
lelkész
Reménység Istene a mi erősségünk!
