Gyökössy Endre
Akarsz-e meggyógyulni képzelgéseid rabságából?
Akarsz-e meggyógyulni képzelgéseid rabságából?
Amikor Jézus Krisztus megkérdezi a bethesdai beteg embert:
Akarsz-e meggyógyulni? - milyen természetes volna a válasz: - Hogyne akarnék!?... Ilyen természetes például Bartimeus válasza
Jézus kérdésére: - Mit akarsz, hogy cselekedjem véled?... - Hogy
lássak! (Márk 10,51)
Ez az ember a Bethesda tavánál ki se tudja mondani ezt a
szót: Akarok. Mert az akarata volt beteg. Sőt onnan eredhetett az a bűne
is, ami végül harmincnyolc éven át ágynak döntötte. De az akarat
megbetegedése vagy tartós betegsége mindig következmény. Ha valakinek
bénulni kezd fél-arca, vagy szája, lába, az orvos tudja, hogy ezt a
bénulást egy kis vérrög okozhatja az agyban. Nem a végtagokkal van a baj,
hanem feljebb és beljebb van a baj oka. Ha a vérrög esetleg
felszívódik, a végtagok is gyógyulni kezdenek. Így van az akarattal is: ha
az beteg, a lélek orvosa tudja, hogy feljebb, beljebb, a gondolattal,
a képzeletvilággal van baj. Mert igen nagy jelentőségű, hogy
miről gondolkodunk, fantáziálunk. Valószínű, hogy nem azok
vagyunk, AMINEK gondoljuk, képzeljük magunkat! (Például: nem vagyunk olyan
népszerűek vagy jó hírűek, emberek előtt kedvesek, stb.) De az biztos,
hogy azok vagyunk, AMIT gondolunk, képzelgünk!
Gondolataink, képzelgéseink adják meg lelkünk alapszínét.
Ahogy két egyforma pohár azonnal "más" lesz, ha az egyikbe
vörösbort, a másikba sósavat öntünk; így töltenek ki bennünket gondolataink és
adják meg lényünk jellegét. Gondolataink, képzelgéseink éppúgy
átcsillannak rajtunk, mint a poháron a folyadék.
Láttunk-e már csúnya arcot szépnek? Szép arcot -
visszataszítónak?
Öreg arcot - megfiatalodva, kisimulva? Fiatal arcot - napok
alatt megöregedni?... - A gondolat- és képzeletvilág
"varázsa" ez! De nemcsak nappal, még éjjel is hatnak gondolataink,
képzeletvilágunk.
Bekúsznak álmainkba és befolyásolják éjszakánkat,
pihenésünket. Nem mindegy, milyen gondolatokkal, fantáziálással alszunk el.
Tisztákkal vagy tisztátalanokkal-e? Gyűlölettel, vagy csöndes, békés
derűvel?
Elalvás előtt való gondolataink ugyanis álomnyitó
gondolatok. Azokhoz társulnak a tudatalattinak különböző mély rétegeiből feltörő
álmok.
Nem mindegy tehát, hogy gyilkosságról szóló
detektívregénnyel alszunk-e el, vagy az Igével! Haragosunk arcával, vagy
Jézusra gondolva. Egész éjszakánkat, sőt annak következményeképpen
egész másnapunkat befolyásolja, mert álmainkra esetleg nem
emlékezünk, de hangulata bennünk maradhat egész nap, ingerültség vagy
derültség formájában.
Ma már a tudomány is gyakran beszél arról, hogy agyunk
afféle hallatlanul finom ultra-mikrohullám leadó, tehát
továbbsugározza gondolatainkat, képzelgéseinket. Ma még fel sem tudja mérni a tudomány, hogy gondolatokkal
mit lehet ártani! (Jézus már beszél erről: "Én pedig azt mondom nektek:
aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele
szívében. " Máté 5,28)
Hogy gondolataink továbbsugároznak, arról sok kedves, öreg
házaspár is beszélhetne, akik már úgyannyira egymás "hullámhosszára"
hangolódtak, hogy olykor az egyik ki nem mondott kérdésére hangosan
válaszol a másik. És ma már számos tanulmányt ismerünk a
csecsemő-lélektan területéről, arról például: miért sír fel éjjel a kisgyermek - édesanyja gonosz gondolataira, tisztátalan képzelgéseire!
És jól tudjuk, milyen feszült lehet egy családi légkör, anélkül,
hogy egy szó is elhangzanék. A gondolat sugárzik, mint a rádium: öl vagy
gyógyít.
Következésképpen kimondhatjuk, hogy gondolat- és
képzeletvilágunk: lelkünk hajtóereje, dinamikája. Nem mindegy tehát, hogy ez a dinamizmus, ez a döbbenetes erő mivel van megtöltve. Azaz
nem mindegy, hogy gondolat- és képzeletvilágunk milyen töltésű. Szinte
élet és halál kérdése; sőt az örök élet és örök halál kérdésévé is
válhat.
Lehet tiszta, jó érzelmekkel megtöltött, de lehet tisztátalan
és gonosz érzelmekkel teli gondolat- és képzeletvilágunk. Így
is mondhatnám: gondolat- és képzeletvilágunk lehet pozitív és
negatív töltésű.
A pozitív töltés - pozitív embert formál. Dinamikus,
lendületes, alkotó, építő, gyógyító egyéniséget.
A negatív töltés negatív embert alakít. Széteső, lágy, puha,
tétova, gátlásokkal teli, vagy éppen romboló, rossz hatású
egyéniséget. Negatív gondolat például: "Ez úgysem fog
sikerülni!" - s a gondolat megtelik borúlátó, keserű érzelmekkel. És ha valaki gondolatban
máris csődöt mondott, az saját bukását, sikertelenségét készíti
elő.
Aki sasra vadászik, ne tartsa puskáját lefelé! Aki el akar
érni valamit, annak a célra kell szegeznie a tekintetét, nem az akadályokra. Milyen megdöbbentően megelőzi ezt a mélylélektani
tételt Jézus, amikor így szól a kapernaumi századoshoz:
"Legyen neked a te hited szerint!" (Máté 8,13)
Mert mindaz, amiről eddig szó volt - hitkérdés is.
Gondoljunk csak bele, ha hitetlenkedő, kesergő, borúlátó megjegyzéseinkre
megszólalna mögöttünk Jézus: - Legyen neked a te hited szerin t!... Gondolataink, képzeletvilágunk nemcsak sorsunkra, életünkre, jövendőnkre hatnak ki, hanem testi egészségünket is
befolyásolják.
Valaki a "kiborulás" szélén került lelki
gondozóhoz. Orvosi leletei effélékről beszéltek: magas vérnyomás, szívzavar, fulladás, vastagbélhurut, halálfélelem... Reggel kimerülten ébred,
éjjel nem tud aludni, nappal pedig folyton leragad a szeme. Már-már a leszázalékoltatás gondolatával foglalkozik, de ezt orvosi
leletei nem teszik indokolttá, panaszai ellenére sem.
A beszélgetések során kiderül, hogy évek óta rögeszméje,
kényszeres gondolata az: hogyan tudná majd egyszer a rajta esett
sérelmeket megbosszulni?! Ezzel alszik el, ezzel kel, ezzel fekszik. Természetesen naponként kell találkoznia azokkal, akiket
gyűlöl - sőt ilyenkor udvariasan kell mosolyognia éppen azokra, akiket képzelgéseiben megkínoz. Ez szinte kibírhatatlan
feszültséget szül és sokféle gátlást, következésképpen testi zavart okoz, egészen
a munkaképtelenségig.
Mihelyt megértette a Miatyánknak ezt a mondatát:
"Bocsásd meg... miképpen mi is megbocsátunk... " és azt az egyszerű
tényt, hogy gondolatai, képzelgései egyedül csak neki ártanak, s ezt a
lelki beszélgetés során le tudta tenni: rohamosan megkezdődött
testi gyógyulása is.
Vagy: Egy ember, ahányszor csak szülővárosába utazik, hogy
édesanyját meglátogassa, mihelyt messziről meglátja a templom tornyát,
amelynek tövében valamikor égető megszégyenítés érte: asztmatikus
rohamot kap, mert megrohanják régi szégyene emlékei. A rohamok csak akkor
és ott jelentkeznek.
Vagy: Ki ne ismerné azt a jelenséget, hogy elég egyeseknek
egy nemszeretem ételre gondolni; máris csalánkiütést kapnak? A
legújabb mélylélektani és orvosi irodalom szerint, huzamosan tartó,
kellemetlen gondolatok, keserűségek és izgalmak övsömört vagy akár
furunkulust is okozhatnak. A nagyon gyakran gondolt gondolatok és az ismételten
elképzelt képzelgések úgynevezett kényszergondolatokká és kényszerképzetekké alakulhatnak. Amelyek már maguktól bukkannak fel. Amelyeket már "muszáj" megélni! Minden életörömét és lendületét
elvehetik annak, aki fölött úrrá válnak. Ilyenek például a szadisztikus
gondolatok, amikor valaki szüntelenül arra kell, hogy gondoljon, hogy valakit
vagy valakiket meg kell kínoznia, szúrnia, ütnie vagy vágnia,
vagy csak bele kell csípnie a másik karjába, és már alig képes
visszatartani magát. - Ilyenek a parázna képzeletek, amelyekből alig lehet kiszabadulni. Vagy valaki például azért nem jár templomba,
mert mihelyt megkezdődik az istentisztelet, hangtalanul
szidalmaznia kell Istent, az Igét, az igehirdetőt. Föl kell ugrania és ki kell
futnia a templomból, hogy ez be ne következzék hangosan is.
Természetesen ez már súlyos betegség és már nem lelkigondozói, hanem orvosi
eset elsősorban.
Íme, csak ennyit arról, hogy testünkre visszahatnak a
gondolataink, képzelgéseink, és igen súlyosan hatnak vissza, ha azok
érzelmi töltése negatív.
A mi generációnk egyik legnagyobb lélektani felfedezése,
hogy az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak gondolatai.
Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a
cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig
más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és
így másképpen alakul és alakít.
Amit úgy tartanak számon, mint a "mi generációnk nagy
felfedezését", azt jól ismeri Jézus Krisztus, amikor annyiszor
hangsúlyozza: - Térjetek meg! (Márk 1,15)
A megtérés az ősi szöveg szerint: metanoia, amelynek első
jelentése a szótárban: a gondolkozás megváltoztatása. Minden megtérés
gyökere ez. Ha ez nem történik meg, csak álmegtérés történhetik, valami
érzelmi bizsergés, ami hamarosan elillan. De mindig az a nagy kérdés: hogyan változtathatjuk meg gondolkodásunkat, azaz: hogyan kezdődhetik meg bennünk a
megtérés? Vagy ha már megtértünk, hogyan frissülhet és újulhat meg
bennünk új-szövetségünk?
Azt tudjuk, hogy Jézus Krisztus a kezdeményező. - Hogy nem kereshetnénk Őt, ha Ő nem keresne bennünket. Hogy meg se
találhatnánk, ha Ő már meg nem talált volna. De azt is tudjuk, hogy Jézus
Krisztus senkit sem kényszerít semmire. És vannak lépések, amelyeket
nekünk kell megtennünk Felé, ha csak néhány lépés is ez. Nos, van-e
ilyen lépés kifelé - képzelgéseink rabságából?... Az Ige különösképpen három lépést mutat; ezek elfogadása és
átélése gyógyító erejű:
1. "Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok
ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész
megbocsátani." (Ézs 55,7)
Elhagyni az utat?! Hogyan?
Egy férfi Jézus Krisztus Igéjének hatása alatt abbahagyta az
ivást. Időnként azonban újra és újra megrohanják a kísértések. A
kívánság ereje letörve gyöngülő akaratot - többször elsodorja a
kocsma közelébe, de ott megáll a sarkon, belefogódzik egy rozsdás csatornacsőbe, mint a fuldokló egy parti gyökérbe, lehunyja
szemét és így szól Jézus Krisztushoz:
- Jézusom, aki velem vagy, akarsz inni velem egy fröccsöt?
Ha ezt a kérdést felteszi, már el tudja engedni a görcsösen
fogott csatornacsövet, akarata megújul és hátat tud fordítani a
kocsmának.
Ahol mi már nem tudunk semmit "beleadni" gyöngülő
akaraterőnkbe, Ő még mindig bele tudja adni Önmagát! Elhagyni a gondolatokat?! Annyi mindent elhagytunk, s készek vagyunk elhagyni. Meg
kell tanulnunk gondolatokat is elhagyni. Az elhagyásnak egyik módja a kibeszélés. Egyszer ki kell
beszélnünk fojtogató gondolatainkat - a lelkigondozónak. Ahogy az a
vérfolyásos asszony ott a kapernaumi utca porában elmondott Jézusnak
"mindent, igazán" (Márk 5,33). Szüntelenül ki kell beszélnünk, ki
kell mondanunk az Úrnak beteg gondolatainkat, hogy elvehesse tőlünk.
Egy ismerősöm, ha este vagy éjjel gonosz indulatok rohanják
meg, lelép az ágyáról, letérdel és Jézusra gondol. Így is mondhatnám:
imádkozik.
Próbáld meg egyszer! Milyen más gondolatok kísértenek fekve,
és milyen más gondolataink támadnak, amikor térdepelünk! Mennyi minden "lemarad", s mennyi gondolatot el lehet hagyni !
Azt mondják: a gondolatok szállnak leggyorsabban. Megtapasztalhatod:
térdeiden "röpülve" meg tudod előzni rossz és gonosz
gondolataidat.
2. "...Foglyul ejtvén minden gondolatot... engedelmeskedjünk Krisztusnak" (2 Kor. 10,5/b).
Imádsággal meg lehet kötözni, sőt "be lehet
kísérni" Jézus Krisztus elé gondolatainkat. Döntéseink előtt - gondolatban -
megkérdezhetjük
Tőle: - Te mit gondolsz, Uram?
Van egy keleti közmondás: "Legokosabb a kígyót még
tojásában megölni."
Legokosabb, ha gondolatainkat még akkor ejtjük foglyul,
mielőtt cselekedetté válhatnának. Ez a lázadó gondolatok
legyőzésének módja.
3. Végül: "...testvéreim, ami igaz, ami tisztességes,
ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes
és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és
átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek
lesz a békesség Istene!" (Filippi 4,8-9)
Röviden így mondhatnám: Gondoljunk többet Istenre, hogy az Ő
akaratát cselekedhessük!
Nehéz gyűlölködve vagy tisztátalanul gondolni valakire - s
ugyanakkor Jézusra is gondolni... Gondolunk-e annyit az Úrra, mint egy haragosunkra?
Egy édesapa belép a szobába és sírva találja kislányát egy
dolgozat felett: - Nem megy? kérdi szelíden.
- Nem! - szipog a kislány.
- Szedd össze csak az eszecskédet és az akaratodat, és menni
fog.
- Már mindent összeszedtem, édesapám, és nem megy.
- Mindent? Igazán mindent összeszedtél? kérdezi az édesapa
és belemosolyog a csodálkozó leányszembe. - Engem még "nem
szedtél össze", nekem, látod, még nem szóltál.
Mindent összeszedtél, mindent megkíséreltél - és mégsem
megy?!
Neki, Neki szóltál már? - Felé fordulva, megfordulva
szóltál-e már?
Nos: akarsz gyógyulni?
Akarathiányodból, zilált testi-lelki állapotodból? Metanoia:
Térj meg!
Változtasd meg gondolataidat!
Az elmondott három lépés a te
feladatod!
l. Elhagyni.
2. Foglyul ejteni.
3. Ezekről - Róla - gondolkodni !
De mielőtt az első lépést megtennéd, arra gondolj:
Mit és Kit hagyott el Jézus Krisztus érettünk?
Hogyan esett
foglyul érettünk?
Hogyan gondol ránk, sőt van velünk szüntelen?
Mert lehetséges olyan szimbiózis, együttélés is, mint a szőlőtő
és a szőlővesszőé. Mi Őbenne Ő pedig mibennünk.
"Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok
gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." "Eddig nem
kértetek semmit azén nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. "
(János 15,5 és 16,24)
Forrás
Kézfogás a magasból
