"Jó szándékúak a baráttól kapott sebek."
(Példabeszédek 27:6)
A sebeknek előzménye van. Valami előidézi mindegyiket. Testi és lelki értelemben egyaránt igazak az előbbi megállapítások. Testileg gyakran előfordul, hogy sebeinknek mi magunk vagyunk az okozói. Figyelmetlenségből elvágjuk az ujjunkat, lehorzsoljuk a bőrt a lábunkról stb. Lelkileg viszont sokkal gyakoribb, hogy sebet ejtenek rajtunk. Mások olykor akarva-akaratlanul megbántanak bennünket. Ilyenkor a seb mélysége több mindenen múlik: érzékenységünkön, azon, hogy mit mondott, vagy tett valaki, s nem utolsósorban azon, hogy mennyire áll közel a szívünkhöz az, aki megsebzett.
Baráttól is kapunk sebeket – mondja Igénk. De ez jó szándékú. Az igaz barát jót akar. Tehát, ha sebet ejt, a szándék akkor sem a fájdalom okozáson, hanem a jó irányba terelésen van. Ha megsebez egy baráti szó, ne legyünk sértődöttek, inkább keressük meg egy ilyen helyzetben is a lelki növekedés lehetőségét.
(Katona Béla)
