2016. október 26.

Reformáció Napjára!


Luther Márton 95 tételének felrakása

Luther Mártom
Erős vár a mi Istenünk

Erős vár a mi Istenünk,
    Kemény vasunk és vértünk.
    Inségben együtt van velünk,
    Megvált és harcol értünk.
    Kél az ősi rossz,
    Bajvető gonosz,
    Csel vad fegyvere,
    Erőszak ővele,
    A földön ő az első.

    Önnön erőnk csak délibáb
    És bizony esnénk esten.
    De harcba küldte Egy Fiát
    Értünk maga az Isten.
    Kérded-é, ki az?
    Jézus, az igaz.
    Sok had, Egy a fő,
    Nincs Isten más csak Ő,
    Krisztus a Győzedelmes.

    S ha földön ördög nyüzsgene
    És elnyelni akarna,
    Meg nem riadnánk – ellene
    Győz hitünk diadalma.
    A világi úr
    Tombolhat vadul,
    Semmit sem tehet,
    Ő megítéltetett.
    Megrendül egy szavunkra.

    Él, áll az ige igazul,
    Akárki vesse-hányja.
    Táborainkra száll az Úr
    Szent Lelke, adománya.
    Jóhír, nő, család,
    Jószág, test, világ
    Veszhet, vihetik
    Veszendő kincseik', –
    Miénk marad az ország.

József Attila fordítása

2016. október 18.

KICSI ÉS NAGY KÉRÉSEINK



KICSI ÉS NAGY KÉRÉSEINK

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással
tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..."
( Filippi 4,6 )


Ha tudatosítottuk magunkban, hogy kihez imádkozunk, ha hálát adtunk Isten sok jótetteiért, amelyeket eddig tapasztaltunk, akkor elé tárhatjuk kéréseinket. Nincs olyan jelentéktelen ügyünk, ami neki nem fontos, mert ő szerető Atyánk, és nincs olyan nagy kérés, amit ne tudna megadni, mert mindenható Úr. Aki így ismeri Istent, az azt is el tudja fogadni, ha nem teljesíti a kéréseinket, hiszen Ő jobban tudja, mire van valóban szükségünk, mint mi magunk. 
Ha azonban Isten jól tudja, mire van szükségünk, miért kérjük tőle?

Azért, hogy mi is megtudjuk, mert gyakran éppen az imádkozás közben lesz világossá a számunkra, hogy kéréseink jók-e.

Mindig hasznos, ha előbb más! ok szükségeit visszük Isten elé, és nem mindjárt a magunkét. Sok ígéretünk van arra, hogy a másokért elmondott imádság kedves Isten előtt  és meghallgatja azt. Sok esetben nincs is más módunk embereken segíteni, csak a közbenjáró imádság által. Az imádság elõtt sem térbeli távolság, sem a másik ember elzárkózása nem jelent akadályt. Másként fogunk beszélni istenrõl az embereknek, ha közben Istennek beszélünk róluk imádságban. Még az ellenségeinkkel való kapcsolatunk is megváltozik, ha tudunk imádkozni értük. (Máté5,44).

Józsué harcolt a völgyben az ellenséggel, s a csata kimenetele attól függött, hogy az idős Mózes közben imádkozott a hegyen (2 Móz. 17,11). Mi gyakran már el is felejtjük, mit kérünk Istentől, de az Ige azt mondja: megvannak a kéréseink őelőtte (1 Ján.5,15).

Jézus Krisztus arra tanít, hogy a könyörgésben állhatatosak legyünk, s hogy tudjuk mindig őszintén így befejezni: "mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te" ( Máté 26,39).


Legyen a te akaratod; Ami jó s rendes, te tudod;
Azért a mi akaratunkat Tetszésed szerint hordozzad,
Hogy amit szeretsz: szeressük, Amit te gyűlölsz: gyűlöljük.
(XVI. századi német ének nyomán) 


Forrás
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja 


2016. október 15.

Határozott rendeltetéssel teremtve



"Ha boldogok akarunk lenni és tartalmas életre vágyunk, akkor meg kell ismerjük Istennek az életünkre vonatkoztató rendelkezéseit, meg kell tudjuk, Ő mire tett minket alkalmassá és az Általa elkészített tervbe bele kell illeszkedjünk! Isten minden teremtménye számára külön tervet készített el, akkor biztos számomra és számodra is ... tehát a feladatunk az, hogy megtaláljuk a pontos helyünket ebben a tervben!"

(Smart, F. - Young, J.:A nő Isten gondolatai szerint című könyvből idézve)

2016. október 10.

Mit akar tőlünk Isten?



W. Becker
Mit akar tőlünk Isten?

A SZÍVÜNKET,
hogy azon keresztül az embereket szeresse;
A KEZÜNKET,
hogy vele az elesettet felemelje;
A LÁBUNKAT,
hogy vele az evangéliumot mindenhova elvigye;
A SZEMÜNKET,
hogy vele a titkon szenvedőket megtalálja;
A NYELVÜNKET,
hogy vele a bűnbánóknak kegyelmet hirdessen;
AZ ERŐNKET és JAVAINKAT,
hogy velük szent országát felépítse;
A TUDÁSUNKAT,
hogy vele a tévelygőket a helyes útra terelje;
A RÉSZVÉTÜNKET,
hogy vele a szenvedőket megvigasztalja;
AZ IDŐNKET,
hogy szólhasson hozzánk és feladatokat adjon;
Egyszóval Isten mindenünket akarja, hogy ennek fejében gyermekévé fogadjon,
mennyei polgárjoggal felruházzon, szent szolgálatára felavasson,
egy életen át megáldjon isteni békességgel,
szent örömmel s az örök élettel megajándékozzon.

2016. október 5.

Ne aggódj, inkább bízz! Az Úrban!



"Monda pedig az ő tanítványainak: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek."
 (Lukács 12 : 22)
Mennyi mindenért aggódunk! Szerintem sokkal többet aggodalmaskodunk, mint amennyi belefér az egészséges élet címszóba. A gond az, hogy valahol hitetlenség is az aggódás, és nagy mértékben gátolja a boldogságunkat. Az alábbi történet is kellő tanulságokat hordoz e témakörben:
  A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.
- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…
  A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé. Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…
  A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…
Ne aggódj, inkább bízz! Az Úrban! Boldog leszel meglásd!
(Katona Béla)

2016. október 1.

"Az Úr közel!"



"Az Úr közel!" 
(Filippi 4:5)

Istenről sokan azt gondolják, hogy megközelíthetetlen magasságban él, és velünk, emberi teremtményeivel nem ér rá törődni. Mai igénk örömhíre azonban éppen az, hogy Isten közel van hozzánk. Számtalan ige bíztat bennünket ennek komolyan vételére. Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig - mondja Jézus. Ne félj, mert veled vagyok, megerősítlek, meg is segítlek - olvashatjuk egy másik helyen (Ézs 41:10). Kevés lenne a hely ahhoz, hogy az előbbiekhez hasonló tartalmú összes igét ideírjam, azonban arra elég, hogy ma is erőt merítsünk az Úr jelenlétéből.

Sok a munkád? Nagy terheket cipelsz? Lelkileg leterhelt vagy? Legyen ott a tudatodban, hogy az Úr közel van hozzád! Nem távolról nézi küzdelmeinket, hanem egészen közel jön hozzánk! Ez a csoda: Isten annyira szeret bennünket, hogy közel jön egyszerű életünkhöz azért, hogy segíthessen!

Elkeseredett, megfáradt vagy éppen örvendező állapotunkban is erőt jelenthet számunkra a mai ige: az Úr közel! Ez az ige reményt, vigaszt, biztatást hordoz. Elfogadjuk vagy egyedül küszködünk?

(Katona Béla)

2016. szeptember 8.

AZ ISTEN SZERETET



Varga Béla: 
AZ ISTEN SZERETET

Az Isten szeretet.
Aki úgy szeretett,
hogy Jézust adta neked
meg neked.
Hogy ne legyen gyűlölet,
de testvérként éljenek ,
mindenütt az emberek.

Szünjön gyűlölet, harag,
mindenütt a Nap alatt
Add át neki magadat,
hogy békesség szeretet
töltse be a szíveket.

Az Isten szeretet,
Ki csodát cselekedett,
melynél nagyobb nem lehet.
Remélhetek én és te,
út nyílott a mennyekbe.

Mert az Isten szeretet
és nekünk megengedett,
hogy ne kelljen kint állni,
bebocsátásra várni.
Legyen neved akárki.

Az Isten szeretet!
Kinek szíve megesett.
Könyörült az emberen,
ne félj, mert van kegyelem.
Felé nyújtom , koldus tenyerem.

2016. szeptember 6.

Gondviselés


Aki a csillagok számát ismeri és nevükön szólítja,
ígérete szerint bekötözi a vérző sebet és
meggyógyítja a megtört szívet.

Ha minden más bizonytalan is, egy dolog bizonyos:
Isten gondot visel a hívőkről. A gondviselés kinyitja a
második ajtót, ha az első becsukódik.

Jóllehet a gondviselés néha komor színezetűnek
látszik, a lényege mégis világosság, lappangó fény,
mely előbb-utóbb a déli napsugár erejével fog
előtörni,

Vesd a jövőnek gondját oda, ahová való: Istenre!-
Az Isteni gondviselés a gondterhes kedélynek
nyugvópárnája.

(Spurgeon gondolatai)

2016. szeptember 4.

Szaléz Szt. Ferenc : Bevezetés a hívő életbe




Szaléz Szt. Ferenc : 
Bevezetés a hívő életbe

"A szent barátság nem a külsőt, hanem az egyszerűséget és a szerénységet, nem a cirógatást, hanem a tisztaságot és az őszinteséget keresi, nem sóhajtozik, hacsak nem a menny után, nem törekszik bizalmasságokra, hacsak nem a lélek dolgainak megosztására, nem panaszkodik, hacsak nem azért, hogy az emberek nem szeretik Istent: ezek a tisztaság csalhatatlan jelei.
A világ barátság megzavarja az ítéletet...A szent barátságnak tiszta fénye van és nem akar elrejtőzni, hanem örömmel jelenik meg a jó emberek előtt..."

( Elisbath Elliot: Társkereső )

2016. szeptember 1.

Véget ért a nyár



Véget ért a nyár

"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,

 és mi nem szabadultunk meg!" 
(Jeremiás 8,20)

Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is. 
Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. "Loptok, gyilkoltok,paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrológiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, "már pirulni sem tudnak". Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Isten nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. Így bekövetkezett az ítélet.  Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta? Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is.  Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek... 
kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak." 
(Efézus5,15-16)

Forrás
Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja