KICSI ÉS NAGY KÉRÉSEINK

KICSI ÉS NAGY KÉRÉSEINK

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással
tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..."
( Filippi 4,6 )

Ha tudatosítottuk magunkban, hogy kihez imádkozunk, ha hálát adtunk Isten sok jótetteiért, amelyeket eddig tapasztaltunk, akkor elé tárhatjuk kéréseinket. Nincs olyan jelentéktelen ügyünk, ami neki nem fontos, mert ő szerető Atyánk, és nincs olyan nagy kérés, amit ne tudna megadni, mert mindenható Úr. Aki így ismeri Istent, az azt is el tudja fogadni, ha nem teljesíti a kéréseinket, hiszen Ő jobban tudja, mire van valóban szükségünk, mint mi magunk. 

Ha azonban Isten jól tudja, mire van szükségünk, miért kérjük tőle?

Azért, hogy mi is megtudjuk, mert gyakran éppen az imádkozás közben lesz világossá a számunkra, hogy kéréseink jók-e.

Mindig hasznos, ha előbb más! ok szükségeit visszük Isten elé, és nem mindjárt a magunkét. Sok ígéretünk van arra, hogy a másokért elmondott imádság kedves Isten előtt  és meghallgatja azt. Sok esetben nincs is más módunk embereken segíteni, csak a közbenjáró imádság által. Az imádság elõtt sem térbeli távolság, sem a másik ember elzárkózása nem jelent akadályt. Másként fogunk beszélni istenrõl az embereknek, ha közben Istennek beszélünk róluk imádságban. Még az ellenségeinkkel való kapcsolatunk is megváltozik, ha tudunk imádkozni értük. (Máté5,44).

Józsué harcolt a völgyben az ellenséggel, s a csata kimenetele attól függött, hogy az idős Mózes közben imádkozott a hegyen (2 Móz. 17,11). Mi gyakran már el is felejtjük, mit kérünk Istentől, de az Ige azt mondja: megvannak a kéréseink őelőtte (1 Ján.5,15).

Jézus Krisztus arra tanít, hogy a könyörgésben állhatatosak legyünk, s hogy tudjuk mindig őszintén így befejezni: "mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te" ( Máté 26,39).

Legyen a te akaratod; Ami jó s rendes, te tudod;
Azért a mi akaratunkat Tetszésed szerint hordozzad,
Hogy amit szeretsz: szeressük, Amit te gyűlölsz: gyűlöljük.

(XVI. századi német ének nyomán) 

Forrás
Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja