"Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem,
keresém őt, és meg nem találtam."
(Énekek Éneke 3,1)
Az ember azt keresi, aki nélkül képtelen emberhez méltó életet élni. Keres valakit, akit szeret - de akit mégsem tudott annyira szeretni, hogy el ne veszítse. Ilyen az ember szeretete Isten iránt: megbicsakló, feledékeny. Isten úgy szeret, hogy képtelen elveszíteni. Az elveszíteni képes szeretet keresi tehát a múlhatatlant - a véges keresi a végtelent; a mulandó az állandót, a hűt, a változatlant. Az ember keresi Istent, Aki maga a szeretet.
Az Énekek Éneke verseiben a kereső szeretet a menyasszony alakjában jelenik meg. Milyen a mi hitünk? Hite mindenkinek van, még az ördögöknek is. Az a kérdés: milyen e hit? Kereső hitem van-e, vagy közömbös? Nem az a kérdés, van-e bennem szeretet, hanem kereső-e a szeretetem.
VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL - 2010.
