2016. szeptember 1.

Véget ért a nyár



Véget ért a nyár

"Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,

 és mi nem szabadultunk meg!" 
(Jeremiás 8,20)

Az a nyár, amiről itt Jeremiás ír, a Kr. e. 587. év nyara volt. Ezt követően Nebukadneccar babiloni király hadai a földdel tették egyenlővé Júda városait, köztük Jeruzsálemet és a templomot is. 
Az előző fejezetben Isten részletesen elmondja, hogy miért. "Loptok, gyilkoltok,paráználkodtok, hamisan esküsztök", pogány környezetetek hatására az ég királynőjének és egyéb bálványoknak áldoztok, asztrológiát és más sötét babonaságot gyakoroltok, mindezt leöntitek vallásos mázzal, és úgy vélitek, minden rendben van. Változni senki sem akar, "már pirulni sem tudnak". Pedig az egyetlen menekvés az őszinte bűnbánat lenne, s akkor Isten nem hajtaná végre a kilátásba helyezett ítéletet. Az a nyár még a kegyelmi idő meghosszabbítása volt. De hiába, az emberek nem arra használták, amire Isten adta. Így bekövetkezett az ítélet.  Komolyan vesszük-e, hogy minden bűnnek következménye van? Hisszük-e igazán, hogy minden megbánt és abbahagyott bűnre Isten bocsánatot ad? És arra használjuk-e a kegyelemből kapott időt, hogy megragadjuk az elkészített kegyelmet? Arra használjuk-e az alkalmakat, amire Isten adta? Így a nyár végén, tanév elején mindig feltűnik: milyen gyorsan megnőnek a gyerekek. Amit nem adtunk meg nekik kiskorukban, talán soha nem lehet pótolni. S milyen hamar elmennek az öregjeink - s mi itt maradunk sok lelkiismeret-furdalással a mulasztásaink miatt. És váratlanul távoznak sokan a derékhadból is.  Egyszer pedig elmúlik nemcsak egy nyár, hanem az életünk is. Mit kell majd mondani: sajnos nem szabadult meg, vagy ezt: idejében megragadta Isten szabadító kegyelmét, s most hazament hozzá a mennyei dicsőségbe?

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek... 
kihasználva az alkalmas időt,
mert az idők gonoszak." 
(Efézus5,15-16)

Forrás
Cseri Kálmán - A kegyelem harmatja

2016. augusztus 31.

Reménytelenség



Reménytelenség

Olyan, mint egy lopakodó vadállat,
rejtetten közeleg némán és csendesen,
először láthatatlanul és felismerhetetlenül,
aztán egyre hatalmasabbá válik.
Különösen éjszaka a sötétben
csap le vadmacskaként áldozatára,
és megkísérli felfalni....

Légy résen, és ne add fel,
hanem tarts ki
minden nyomorúság ellenére.

És gondolj rá:
VALAKI őrködik feletted.
Ő ismeri az alagút végét,
NÁLA nincs kiúttalanság.

Forrás: 
ETHOS ÚJSÁG - 2005/1.számából való.

2016. augusztus 7.

Értékes gondolatok



Pascal sok fajta szenvedésen ment keresztül élete folyamán, és az utolsó hat hónap alatt szenvedései fokozódtak. Azért imádkozott, hogy keresztyénként tudja elviselni.
„Bármilyen beteg is vagyok, szenvedéseimben hadd dicsőítselek Téged.”

Az alábbi egyike annak a tizenöt imádságnak, melyet azért írt, hogy betegségét Isten az Ő saját dicsőségére használja fel:

Vedd el, Ó Uram tőlem az önsajnálatot, önszeretetem könnyen termő gyümölcsét, mely csalódottságomból fakad, hogy nem vagyok olyan sikeres a világban, miként természetes vágyam diktálnák - hisz mindezek nincsenek tekintettel a Te dicsőségedre. Inkább teremts bennem a Tiédhez hasonló szomorúságot! Engedd, hogy fájdalmaim inkább megtérésem és megváltásom örömét fejezzék ki! Ne engedd, hogy eztán egészséget vagy életet kívánjak magamnak, hanem veled és benned töltsem és végezzem be életem. Nem imádkozom sem egészségért, sem betegségért, sem életért, sem halálért. Inkább azért imádkozom, hogy használd egészségemet, betegségemet, életemet és halálomat a saját dicsőségedre, az én megváltásomra, és a Te egyházad és szentjeid hasznára, akik közé reményeim szerint tartozom. Egyedül Te tudod, mi hasznos a számomra. Te vagy mindenható gazdám. Tégy, amint akarsz. Adjál nékem, vagy vegyél el tőlem. Alakítsd akaratomat a Tiédhez, és add, hogy szerény és teljes engedelmességben és szent bizalomban magamat teljesen a Te rendelkezésedre bocsássam! Add, hogy a Te örökkévaló, előrelátó gondoskodásod parancsait teljesíthessem! Add, hogy változatlanul imádjalak, bármit is bocsátasz reám.
( The Mind of Fire, An Anthology of the Writing of Blaise Pascal, Multnomah Press, 1989, 291. o.)

Pascalnak, mint kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek, a szenvedés adatott.
„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak, hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette.” ( Fil. 1:29)
Nem ragaszkodott többé a saját életéhez, feladta becsvágyó terveinek megvalósítását. Minden vonakodás, minden számítgatás, minden visszatartás a múlté.

Forrás:
Elisabeth Elliot - Út a szenvedésen át című könyvéből

2016. július 7.

Ha képes vagyok ...



"Ha képes vagyok egyetlen fénysugarat vetni valaki útjára, ha képes vagyok segíteni egy léleknek, hogy világosabban lássa életét vagy feladatait, s ezáltal áldást hozok rá, ha képes vagyok letörölni egy könnycseppet egy ember arcáról, akkor e világi életem nem volt hiábavaló."
(Ismeretlen szerző)

Forrás
Csendes Percek Istennel

2016. július 1.

A két legfontosabb....



"A két legfontosabb nap az életedben az,
amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért."
(Mark Twain)

A kép forrása :
http://redhairpaintings.blogspot.hu/
Edvard Killingworth Johnson
"Lavender"

2016. június 3.

Mosolyogj!




Mosolyogj! :)

Van, amit nagyon szeretnék,
Sokszor ezért is harcolok,
Hogy a kedved derűs legyen
Mosolyogj!

Munkában, ha megfáradtál,
S vár még rád számtalan dolog,
Ne gondolj most kicsit rájuk,
Mosolyogj!

Mikor életed útjain,
Elveszíted a jó nyomot,
Térképet rajzolok neked.
Mosolyogj!

Hűs kezemmel megenyhítem,
Láztól oly forró homlokod.
Mesélek, míg el nem alszol.
Mosolyogj!

Néha, mikor szomorú vagy,
Szemedben kristály könny ragyog,
Nézz rám, s könnyed fátylán át
Mosolyogj!

Egyszer vége minden télnek,
Jönnek a szép, tavasz napok.
Többé már nem kell mondani,
Mosolyogj!

2016. május 26.

Imádság



"...Nem úgy értem, hanem imádkoztál-e már ennek az ismeretlen férfinak a mostani életéért, növekedéséért, problémájáért? Ő itt van valahol, és szüksége van az imádságaidra. Imádkozhatsz úgy, ahogy egyik fiatal barátnőm teszi:

Azért imádkozom, hogy olyan emberré váljon, amilyenné Isten akarja, hogy legyen ; férfivá, a szó legigazabb bibliai értelemben, akire rábízhatom majd, hogy ő legyen az otthonunk feje.
Amint most Istennek adom őt imádságban, könnyebb lesz Istennek adni (és folyamatosan átadni) később. Ha Isten és én már most osztozunk ebben a kapcsolatban, akkor majd nem fog annyira úgy tűnni, hogy átveszi a vele való kapcsolatom helyét, hiszen Isten már most közénk tartozik.

Mikor imádkozol azért a férfiért, aki remélhetőleg eljön az éltedbe, mi lenne, ha kérnéd Istent, hogy készítsen fel arra, hogy a felesége légy? A mindennapok tapasztalataiban, a nehézségek közepette, melyeknek, úgy tűnik, nem sok köze van a dologhoz, még ebben a várakozási időben is, rá tudod-e bízni Istenre magad, hogy Ő formáljon téged megfelelővé ennek a bizonyos férfinak?..."

(Gini Andrews: Páratlan helyzet)

2016. május 23.

"Az igaz ember pedig hitből fog élni."



"Az igaz ember pedig hitből fog élni."
 (Róma 1:17)

Sokunk által ismert református püspökünk, kinek nevét most nem kívánom említeni, ha a reformációról beszélt, s érzékeltetni akarta, mit is jelent a reformáció, a következő példát mondta el illetve mutatta meg: Nyakkendőjét az ujjaival tartva elmondta, hogy annak a nyakkendőnek is volt tervezője, aki kigondolta, milyen legyen. Volt, aki kiszabta az anyagot, aki megvarrta, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell. Ez a folyamat a „formáció”, vagyis a megformálás. A püspök ezután tenyerébe gyűrte a ruhadarabot, s így szólt: ami most történt a nyakkendőmmel, nem más, mint a „deformáció”. Már nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Végül ismét kiegyenesítve, kisimítva mondta: ez pedig a „reformáció”.
A mi életünknek is volt megtervezője, megalkotója, s így megalkotása, formációja is. De legnagyobb sajnálatunkra, bűneink miatt akár naponta is deformáljuk életünket, de az egész világot is. Jézus Krisztus formálhat újra eredeti állapotunkra, vagyis ő reformálhat bennünket. A nagy reformátorok, Luther, Kálvin, Zwingli és a többiek is így gondolták, ezért tették egyedüli alapnak Jézus Krisztust, és az Isten Igéjét, a Szentírást. A te életed is akkor lehet olyan, amilyennek alkotója, a nagy tervező kigondolta, ha helyes alapot választasz. Ezt naponta meg kell tenned, nem elég, ha egyszer egy napra úgy döntesz. Így mindig a Krisztusban megújulva nyerhetsz erőt a mindennapokhoz. Így gondolkodó hívők sokasága képes megújítani, ha kell naponta a református egyházat is! 

(Jakab István)

Forrás: 
Napi Ige és Gondolat -2010.

2016. május 12.

Az Isten ajándéka!


C.H. Spurgeon és felesége, Susannah


Jézus így válaszolt: “Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.”
 (János 4:10)

Ó, Te sajgó lábú, elcsigázott, megfáradt Férfiú, aki ily módon ülsz ott annál a kútnál, s egy szegény, bűnös asszonytól kérsz inni egy kis vizet – Te vagy az én Uram és Megváltóm; Benned hiszek, Téged szeretlek és imádlak!
Már közel kétezer év eltelt azóta, hogy eme édes szavakat kimondtad, melyek most vigasztalják szívemet – mégis mily nagy erővel, vigasszal és áldással érintenek meg igéid itt, a jelenben!
„Ha tudnád.” Uram, Te elmondtad nekem, ki is vagy; kegyelmedben kijelentetted magad számomra. Tudom, hogy Te vagy „Istennek azon áldott ajándéka”, aki egyedül képes arra, hogy megmentse és megelégítse lelkemet. A mennyei szeretet óriási mélysége és szélessége jelent meg Benned. Uram, nemcsak az én szükségemre mutattál rá – hanem arra is, hogy kegyelmed és erőd bőségesen be tudja azt tölteni.
Én csak egy, ürességtől tátongó bűnös lélek vagyok – Te pedig egy, a teljességet birtokló Krisztus!
„Te kérted volna!” Ó, Istennek Áldottja, igen, ezt is megtanítottad nekem, és képessé tettél arra, hogy így tegyek. A szívem azon szüntelen kiáltása, hogy „Uram, add nekem ezt az élő vizet!” – jól ismert figyelő füleid számára. Te magad vagy az, akire vágyom; Uram, „utánad szomjazik a lelkem”! Az ajándékaid, a kegyelmed, vagy akár még a Te dicsőséged sem tudja betölteni egy olyan lélek szíve vágyát, melyben kimunkáltad, hogy csak utánad vágyakozzon. Te, a minden más egyéb, értékes ajándék Adományozója – Te magad vagy a legkiválóbb, a „kimondhatatlan” ajándék. Uram, kérlek, öntsd a Te élő szereteted bőséges folyamát az én üres, szomjazó szívembe! Add nekem önmagad – vagy meghalok!
S mivel kértelek erre, hiszem, hogy meg is adod, mert Te magad mondtad: „Ő adott volna”, és én halkan elsuttogom magamnak az áldott szavakat, „Aki szeretett engem, és önmagát adta értem”. Szívem megtelik a bűnbocsánat kiváltotta szent, túláradó örömmel, és az Istennel való békesség betölti és megelégíti lelkemet.
Így, én áldott Uram – a lelkem, mint egy fáradt kis madárka, összecsukja szárnyait az isteni vigasz eme édes kútfőjénél; belemászik ebbe az áldott „Kőszikla-Hasadékba” – és ott megpihen! – 
Susannah Spurgeon (1832–1903)

Forrás

2016. május 3.

Az elég titka



Füle Lajos :
Az elég titka 

Az elég több a soknál
a szépségből,
a tehetségből,
a sikerből,
a szeretetből,
az élet édes ízeiből.

Sokan szeretnék ezt a többet,
mert a sok nem elég,
mert a sok kevés,
mert az elég mértéke más
és más a lényege.

Neked sokad van már,
de nincs még eleged.
Én ismerem az elég titkát,
és megmutatom neked:

Mid van, amit nem kaptál volna?
Milyen végtelen sokat kaptál!
S mindaz megsokszorozódna,
ha érte szívből hálát adnál.
Tedd meg, ha teheted!

Akkor... kinyílik fölötted az ég,
fény hull szívednek minden zegzugába
és – ez elég.