Értékes gondolatok

Pascal sok fajta szenvedésen ment keresztül élete folyamán, és az utolsó hat hónap alatt szenvedései fokozódtak. Azért imádkozott, hogy keresztyénként tudja elviselni.

„Bármilyen beteg is vagyok, szenvedéseimben hadd dicsőítselek Téged.”

Az alábbi egyike annak a tizenöt imádságnak, melyet azért írt, hogy betegségét Isten az Ő saját dicsőségére használja fel:

Vedd el, Ó Uram tőlem az önsajnálatot, önszeretetem könnyen termő gyümölcsét, mely csalódottságomból fakad, hogy nem vagyok olyan sikeres a világban, miként természetes vágyam diktálnák - hisz mindezek nincsenek tekintettel a Te dicsőségedre. Inkább teremts bennem a Tiédhez hasonló szomorúságot! Engedd, hogy fájdalmaim inkább megtérésem és megváltásom örömét fejezzék ki! Ne engedd, hogy eztán egészséget vagy életet kívánjak magamnak, hanem veled és benned töltsem és végezzem be életem. Nem imádkozom sem egészségért, sem betegségért, sem életért, sem halálért. Inkább azért imádkozom, hogy használd egészségemet, betegségemet, életemet és halálomat a saját dicsőségedre, az én megváltásomra, és a Te egyházad és szentjeid hasznára, akik közé reményeim szerint tartozom. Egyedül Te tudod, mi hasznos a számomra. Te vagy mindenható gazdám. Tégy, amint akarsz. Adjál nékem, vagy vegyél el tőlem. Alakítsd akaratomat a Tiédhez, és add, hogy szerény és teljes engedelmességben és szent bizalomban magamat teljesen a Te rendelkezésedre bocsássam! Add, hogy a Te örökkévaló, előrelátó gondoskodásod parancsait teljesíthessem! Add, hogy változatlanul imádjalak, bármit is bocsátasz reám.

( The Mind of Fire, An Anthology of the Writing of Blaise Pascal, Multnomah Press, 1989, 291. o.)

Pascalnak, mint kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek, a szenvedés adatott.

„Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak, hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette.” ( Fil. 1:29)

Nem ragaszkodott többé a saját életéhez, feladta becsvágyó terveinek megvalósítását. Minden vonakodás, minden számítgatás, minden visszatartás a múlté.

Forrás:
Elisabeth Elliot - Út a szenvedésen át című könyvéből

Méltóság és érdem

Méltóság és érdem

“Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.

Mármost min jár az ember esze? Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.”

“Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik őket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet.”

( Blaise Pascal )