"...Nem úgy értem, hanem imádkoztál-e már ennek az ismeretlen férfinak a mostani életéért, növekedéséért, problémájáért? Ő itt van valahol, és szüksége van az imádságaidra. Imádkozhatsz úgy, ahogy egyik fiatal barátnőm teszi:
Azért imádkozom, hogy olyan emberré váljon, amilyenné Isten akarja, hogy legyen ; férfivá, a szó legigazabb bibliai értelemben, akire rábízhatom majd, hogy ő legyen az otthonunk feje.
Amint most Istennek adom őt imádságban, könnyebb lesz Istennek adni (és folyamatosan átadni) később. Ha Isten és én már most osztozunk ebben a kapcsolatban, akkor majd nem fog annyira úgy tűnni, hogy átveszi a vele való kapcsolatom helyét, hiszen Isten már most közénk tartozik.
Mikor imádkozol azért a férfiért, aki remélhetőleg eljön az éltedbe, mi lenne, ha kérnéd Istent, hogy készítsen fel arra, hogy a felesége légy? A mindennapok tapasztalataiban, a nehézségek közepette, melyeknek, úgy tűnik, nem sok köze van a dologhoz, még ebben a várakozási időben is, rá tudod-e bízni Istenre magad, hogy Ő formáljon téged megfelelővé ennek a bizonyos férfinak?..."
(Gini Andrews: Páratlan helyzet)
