Ne félj !....

Ne félj!...

Ne félj olyannak lenni, amilyennek Isten akart és 

teremtett, tehát amilyen vagy! 

Ne félj elismerni a hibáidat, mert nincs egyetlen 

ember sem, aki soha nem hibázott!

Ne félj kimondani és képviselni őszinte véleményedet, 

mert mások csak ezáltal tudnak téged helyesen 

megítélni!

Ne félj megváltoztatni a véleményedet, ha egy másik 

vélemény meggyőz téged! Mert a vélemények olyanok, 

mint a tested bőre: ha nem tudnak veled együtt nőni, 

akkor kőkemény páncéllá válhatnak, amely végül 

megfojt!

Ne félj azoktól az emberektől, akik nem szeretnek. 

Azért nem szeretnek, mert tartanak tőled, és ezt csak 

te szüntetheted meg!

Ne félj a fontos és a sürgős között különbséget tenni, 

és a sürgős dolgot abbahagyni, ha valami fontos tennivalód akad!

 Mert a sürgős dolgok elrabolják az idődet, 

a  fontosak azonban meggazdagítják az életedet!

Ne félj a holnaptól, a jövőtől! 

Mert mindig csak feltételezheted, 

hogy mi fog történni. 

Egyedül Isten tudja, 

mi a terve veled!

Forrás: 

Vetés és Aratás - 2012./1.

Vidám nyárutó

Kovács József: Nyárutó

Fésűs Éva

Vidám nyárutó

Augusztusban már a nyár

kissé őszben sántikál,

ábrándozik, nem nevet,

falevelet festeget.

Körte pottyan, totyakos,

már a sün is pocakos,

folton-folt a káposzta,

kofa viszi városba.

Dinnye feje szép kerek,

olyan okos, szétreped!

Nyuszi füle nagyra nőtt,

ha leül is, látni őt.

Szóló szőlő kilenc tő,

őrzi madárijesztő,

széna, szalma, félkalap,

aki látja, elszalad!

Gyökössy Endre erősítő gondolatai

Akarsz-e meggyógyulni ?

Gyökössy Endre

Akarsz-e meggyógyulni akaratgyengeségedből?

Akarsz-e meggyógyulni?

Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni?

Van! Nem is kevés!

Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többé-kevésbé ezek közé tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában: Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj!?" De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a jeruzsálemi "Dagály-fürdő" oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a "vizek mozdulását": gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja: - Akarsz-e meggyógyulni ?

Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez? Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni? Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját, kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent meg lehet szokni.

Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen.

Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük "békésen együtt élni". - Van egy madárfajta, amelyik a krokodilus hátán él, teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg.

Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: - Nincs munkám! Vagy ezzel: - Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását - az ott sem jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával. Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba, az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel. De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához, hogy nem akart meggyógyulni - mert a pénzzel is lehet szimbiózisban élni. Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak: - Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből, szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból? 

Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te tudod: mivel, kivel élsz békés - talán nem is olyan békés! -együttélésben. Rettenetes "édes-kettesben", úgy, hogy közben egyre fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered. De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra, amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat.

Amire nem gondolnod - most szinte lehetetlen... Akarsz-e meggyógyulni belőle? Valóban meggyógyulni! - Nos: AKARSz-E?

"Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem is tudom, mit és hogyan kellene akarnom..." Egyszóval: az akarattal van baj. Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre!

Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő akarathiánya volt.

Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti:

"Többé ne vétkezzél! " Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn.

Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen Jézus kérdésére: "Akarsz-e meggyógyulni?" - tulajdonképpen nem is válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás.

Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember védekezése ez. Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult lesz. Mindezért - mást okol A történettel, de a magunk életével kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját

akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod...)

Az első kérdésre egy NEM - mel és egy IGEN - nel kell válaszolnunk: - NEM, nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani! IGEN, "szüksége van" rá mégis, mert az embernek van szüksége arra, hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert. Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg ott is Jézus az asszony kitartó akaratát: "Asszony, legyen a te akaratod szerint!" (Máté 15,28)

Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét, akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül ez a Jézus-i szavakból: "Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak akaratát, Aki elküldött engem - az Atyáét." (János 5,30) Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával Isten akaratát keresi.

Forrás
Kézfogás a magasból

Nagy dolgokat várj Istentől!

 

 

"Isten véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik ... 

a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint."

 (Efézus 3, 20) 

Nagy dolgokat várj Istentől! 

Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erőt. Általa lett az üldözőből Jézus nevének hitvallója. Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette.

 

Ez az erő szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!"(Filippi 4:13) Máskor pedig: „Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett." Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2. Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt. Imádkozásán mint ragyogó korona, ott van Isten dicsőítése és imádása. Isten véghetetlen bőséggel mindent megtehet, azaz feljebb, mint valaha is megtapasztalhattuk.

Megtapasztaltuk már mi is Isten kegyelmének ezt a csodálatos erejét, amellyel új embert teremt? Új mederbe sodorta-e életünk folyamát ez az erő? Megtörtént bennünk is az a nagy változás, amit Pál ezekkel a szavakkal ír le: „A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden"? Amire semmiféle emberi rábeszélés vagy ékesszólás nem képes, amit az ember legjobb szándéka sem vihet véghez, azt elvégzi Isten hatalma. Elveszi belőlünk a kőszívet és ad helyette újat, mely készségesen követi az Ő vezetését. Azután naponta új erőt és új bátorságot ad arra, hogy legyőzzük a gonoszt. Segít elhordozni a nehézségeket. - Csak ha átéltük és mindig újra átéljük Istennek ezt az erejét, tudunk igazán bizalommal imádkozni.

Életünk legnagyobb csodája: az ember szívének megújulása. Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem, mert saját magában látja Isten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. Halálosan beteg lelke csodálatosan meggyógyult és most naponta Isten gyógyító erőiből él. Aki a legnagyobbat megtette, hogyne tenné meg a többit is? És ahogyan megmentette az én lelkemet, úgy másokat is életre vezethet. Imádságunk meghallgatásában is túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által - ami által fenntart és mindenen átsegít - fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa. Mindent úgy tud és úgy akar irányítani az életünkben, hogy célhoz érjünk.

(Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből)

Szeretett Isten gyermekei vagyunk

"Szeretni magunkat alapvető fontosságú. Ha nem szeretjük önmagunkat, akkor hogyan tudnánk szeretni másokat." 

"Isten szívében, elméjében minden ember egy, mi mind az Ő része vagyunk. Ő mindenkit egyformán nagyon szeret, valódi Énünket látja örömmel és szeretettel teli Szellemével/Szentlelkével, örömmel és szeretettel teljes valónkat. Nála nincsenek vallások, felekezetek, csak szeretett gyermekei - vagyis mi emberek, mindannyian."

(Mharisha True)

Rómabeliekhez írt levél 8,14-16

"Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, ismét a félelemre, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!" Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk."

Boldog Anyák Napját kívánok!

 

Boldog Anyák Napját kívánok! 

"Adhat Isten néked kincset, gazdagságot ,

Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,

Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,

Csak egyet nem adhatsz kétszer,

Édes jó anyát."

(Honthy Hanna)

Forrás

Facebook - Családi net.hu 

Szöllõsy István: AJÁNDÉK

Szöllõsy István:
 AJÁNDÉK

Ajándék mindegyik napod,

az élet, egyre teljesebben.

Úton vezérlő csillagod

s az árnyék, mely nyomomban rebben.

Ajándék gond, kudarc, remény

nehéz próbák dús áradatja

s végzésed tisztuló színe,

amely életem Feléd ragadja.

Gyermekmosoly, cirógató kéz,

május derűje, őszi pára

s ha fárasztó nap végivel

halk álmot küldesz éjszakára.

Ajándék mind a múlt s jövő:

lehet - napok, lehet, csak órák

s ajándékod mindegyre nő,

ha gondolok s nem gondolok Rád,

mert gondolsz rám Te szüntelen,

bár nem kérlek, hogy megsegíts,

kegyosztó kedved végtelen

s ajándék vagy Te is.

Porszem ember

Pecznyík Pál 

Porszem ember

Porszem ember vagyok, a sok porszem között,
de mióta Jézus, szívembe költözött,
Ő a dicső szobrász, formálgat engemet,

szebb dicső életre készíti lelkemet.

Hála, idősen is, eszköze lehetek,

Vele: tűzön - vízen, keresztülmehetek!

Amíg Vele járok, nem ijeszt félelem, 

kezében tudhatom, megváltott életem!

Övé már régóta szívem, kezem, lábam, 

bennem: Ő világít, e sötét világban. 

Mert még ma is sokan, sötétségben mennek, 

és ha nem látnak fényt, örökre elvesznek. 

Porszem ember vagyok, sivatagi vándor,

lelkem kis sátora, már viharvert sátor. 

Jézussal vonulok, lelki sivatagban, 

Vele bátran megyek vészben, viharokban. 

Csak csodálni tudom, hogy engem, porszemet, 

még ha megbántom is, így óv és így vezet. 

Ő a dicső Király, Világ Teremtője, 

porszem bűnösöknek, áldott Megmentője!

Nem csak lejött hozzánk, hanem meg is váltott, 

hol halál aratott, Ő egyedül járt ott!

Áldozatos harca, győztesen ért véget! 

Mégis kész győzelmét megosztani, véled.

Lehetsz hű gyermeke te is, az Atyának, 

ám csak úgy, ha hátat fordítsz a világnak!

Celldömölk 
2012. VII. 18.

Feltámadás boldog reménye

Feltámadás boldog reménye ...

Feltámadás boldog reménye 

Az éggel már ma összeköt.

Nem borulunk le többé félve 

A szomorú sírok fölött.

A fejfákat átkarolva ,

Az égre bátran nézhetünk,

Honnan az Úr felénk hajolva

Biztat,hogy ott van életünk. 

Nincs a sírba örök enyészet,

Ember csak új hazát cserél.

Ami minket itt lent is éltet,

A lélek az örökké él.

Mi az égből keblünkre szálla,

Győzni fog az a sír felett,

És megmarad Istennek hála 

A hit, remény és szeretet.

Úr Jézusunk,dicsőség néked,

Hogy újra élsz és nem vagy halott!

Harmadnapra, amint ígérted ,

Fölépítéd a templomot.

E templom az Istennek háza,

Ott lesz a mi örök hazánk.

Megnyílik a Jézus szavára,

Ha a földről eltávozánk.       

SZERESS!

"És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is,

 szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból." 

(1.Korinthus 13,3)

Az előző versek leírják, hogy szólhatsz csodálatosan, lehet mindenféle tudományod, adakozhatsz, lehet hatalmas hited, Isten azt mondja rá, hogy semmi. A legnagyobb emberi érték is semmi. Testedet tűzre adhatod, feláldozhatod magad - Isten előtt semmi. Előtte egyetlen érték a szeretet. Jézus parancsa így hangzik: sze-ress! Kettős ez a parancs: "Szeresd a te Uradat, Istenedet... és a te felebarátodat" (Lk 10,27). Nézzük a parancsolat második felét. Gondolj valakire, akit a világon a legjobban szeretsz. Gondolj a szüleidre, akár élnek, akár nem. Vajon türelmes voltál velük és szerető? Nem voltál fölényes? Nem beszéltél velük úgy, hogy sem türelem, sem szeretet nem volt benne? Nem utasítottad vissza őket? Nem mondtad, hogy régimódiak? Olyan sokszor elmondják gyerekek, ápoltam, mindent megtettem. Biztos? Senki úgy nem gondozta szüleit, mint én. Igazán? Türelmes voltál, amikor feldöntött valamit? Soha nem mondtad, hogy ne válogasson?! Szerettél-e, mint házastárs? Az úrasztala előtt ígérted, hogy szeretem. Aztán jöttek a rigolyák, furcsaságok, nem gondoltad, hogy ilyen. Türelmes vagy hozzá, ha rendes, ha rendetlen? Mit nem tudsz elviselni a másikban? Hogy mindig beszél? Vagy az ellenkezője, hogy mindig hallgat. Nem ismerem igazán, mert nem szól semmit sem. Szeretném, ha ma látnád azt a képet, ami bevésődött a szívedbe, amit szeretnél elfelejteni, de nem tudsz. Hallanád azt a hangot, ahogy beszéltél velük, és látnád azt a tengernyi mulasztást, amit nem tettél meg velük szemben.

Trausch Liza: 
"... beszéded megelevenít..."