Szöllõsy István:
AJÁNDÉK
Ajándék mindegyik napod,
az élet, egyre teljesebben.
Úton vezérlő csillagod
s az árnyék, mely nyomomban rebben.
Ajándék gond, kudarc, remény
nehéz próbák dús áradatja
s végzésed tisztuló színe,
amely életem Feléd ragadja.
Gyermekmosoly, cirógató kéz,
május derűje, őszi pára
s ha fárasztó nap végivel
halk álmot küldesz éjszakára.
Ajándék mind a múlt s jövő:
lehet - napok, lehet, csak órák
s ajándékod mindegyre nő,
ha gondolok s nem gondolok Rád,
mert gondolsz rám Te szüntelen,
bár nem kérlek, hogy megsegíts,
kegyosztó kedved végtelen
s ajándék vagy Te is.
