Ádventi ének

 

 

Szabolcska Mihály:
Ádventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

  Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jön fel
Üdvözítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Add meg, ó Uram...

Helena Gysin
Add meg, ó Uram...

Add meg, ó Uram, hogy kiálljam a próbát,

a szenvedést elhordozzam,

a várakozásban türelmes legyek,

a betegségben a bátorságom ne veszítsem el,

az egyedüllétben ne legyek keserűvé,

a szükségben a reményt soha ne adjam fel.

Te változtasd a rosszat jóvá,

a szomorúságot örömmé,

a sírást nevetéssé,

a hanyatló bátorságot új reménnyé,

a csalódást hitté.

Így az emberek megláthatják, 

hogy én a Te gyermeked vagyok, 

Te pedig az én Atyám vagy.

Isten határai

Isten határai

"Hogyan is vagyunk a határokkal? Az élet telve van velük. Akadályok, korlátok, falak – minden téren. Erkölcsi, anyagi, kapcsolati, ideológiai. Sokat topogunk körülöttük. Nézzük jobbról, nézzük balról… elölről, hátulról… Miért vannak itt ezek a sorompók? Honnan vannak itt ezek a korlátok? Ha arra vannak, hogy átmásszunk rajtuk, rendben. De ha azért vannak itt, hogy valamitől elválasszanak – felejtsük el. Nem szeretjük a határokat. Alapvetően nem keltenek bennünk jó érzéseket. Zsigerileg ellenszenvesek. Akadályoznak, elveszik szabadságunkat. Ezért éljük meg sikerként, ha átléptünk egy-egy határt, és kudarcként vagy frusztrációként, ha ez nem sikerült. Ma Isten határairól kívánok szólni. Sőt, nem csak szólni, hanem az az imádságom, hogy találkozásunk legyen a határok Istenével. Találkozásunk - először, másodszor, majd harmadszor… Isten határai először, másodszor, harmadszor. Mit is jelent ez?

 I. Isten határai először: nem szeretjük azokat

 Nem szeretjük a határokat, Isten határait sem. Ezért megmagyarázzuk, és így lesz a világosságból sötétség, a sötétségből világosság, az igazból hamis, a hamisból igaz. Az életet halálnak mondjuk, a halál választását pedig életnek és szabadságnak állítjuk be. A férfit nőnek, és a nőt férfinak – ha nekünk éppen úgy tetszik. A lopás élelmesség, a kizárólagos házasság elavult, meghaladott intézmény. Lehet, hogy azt mondod, ez nem te vagy, de hadd szorongassalak egy kicsit a találkozás felé: biztos, hogy van olyan terület az életedben, ahol te is leráznád/lerázod Isten határait. Ahol megmagyarázod, vagy elhallgatod, figyelmen kívül hagyod, és megtaposod. Nézz szembe, állj elé ennek a Teremtő és útmutatást adó Istennek! Találkozz azzal, aki – hiába a relativista korszellem, a politikai korrektség feltétel nélküli parancsa, önmagunk felmentésének ezer és ezer kifinomult technikája – minden szégyen és magyarázkodás nélkül ma is azt mondja, én vagyok az Úr, a teremtő, az alkotó, a szabadító; nincs más Isten rajtam kívül.

 II. Isten határai másodszor: az Ige testté lett

 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott.” – Teremtményi lét. Isten korlátozza magát: belép az általa teremtett világba, egy lesz a teremtmények közül. Megszületik emberként, kiszolgáltatott csecsemő, aki anyja gondoskodására szorul, felnövekszik, él, tanul, dolgozik, tanul, ennie és innia kell, elfárad, haragszik, gyászol, örvendez… Térhez és időhöz kötött, kitéve az időjárásnak, az elemeknek, a víznek, a szélnek. Az Ige, aki által minden lett, és nélküle semmi sem lett, egyszer csak alárendeli magát mindazon erőknek, a teremtett világ erőinek, amit önmaga alkotott. Nem szükségből, nem kényszerből, hanem egészen más okból. Isten, aki határokat húz, önmagát korlátozta Jézusban.

 Isten határai – határátlépések sorozata, amelyek során önmaga szab határokat önmagának, amely a végsőkig megy: a halálig, a pusztulásig. Isteni határátlépés a mennyből a földre, a lelki valóságból az anyagiba, a teremtőiből a teremtményibe, az igazságból a kegyelembe, az életből a halálba. Szabad-e a testté lett Ige, Jézus, e határok között? Aki ismeri, látja őt, csak azt válaszolhatja, igen, szabad. Ellentmondanak-e a határok a szabadságnak? Ha Jézusra nézünk, azt kell mondanunk, nem. Miért? Mert a szabadság a szeretetben van, és nem a függetlenségben és az öntörvényűségben. Mert a határok Istene a szeretet Istene. Mert Isten határai a szeretet és élet határai. Mert az öntörvényűség, a függetlenség, a teljes magunkra maradás – azaz a korlát és határ nélküliség – nem más, mint a pokol. Az élet, a szeretet pedig nem más, mint az, ahogy Isten odaadja magát nekünk, értünk, hogy bennünket Jézusban magához öleljen, és szeretetében szabaddá tegyen. Mert amíg a határtalan szabadság felszámolja az életet, a minden határokkal teli szeretet létesíti azt. Ezért jöjjetek, és találkozzunk Isten határaival harmadszor is!

III. Isten határai harmadszor: nálad, előtted és benned 
Hol a határ? – tegyük fel a kérdést újra! Ha a testté lett Igében, Jézusban Isten határtalan – hiszen minden határt áthidaló – szeretete jelent meg, akkor a határ, most már, nálad, előtted ill. benned van. Akkor azzal találkozol, aki „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be”, de akiről azt is megtudjuk, hogy „akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” A határ azok között van, mondja a határtalan szeretet Istene, akik befogadják ill. nem fogadják be őt.

Hol vannak Isten határai? Itt, előtted, sőt, benned. Mert az egyetlen egy igazán döntő határ az, hogy benned él-e határtalan szeretet Istene, a teremtő, a törvényadó, az önmagát korlátozó, a megfeszített Isten, vagy pedig nélküle, csak magadra utaltan létezel? Isten határai nem a kozmoszban vannak – Isten határai nálad, előtted, benned vannak. És akár sikerként, akár kudarcként élted meg a karácsonyi határátlépéseket, most tedd meg a nagy határátlépést: Uram, jöjj az életembe, és én teljes szívvel követlek téged. ÁMEN!

(Lovas András)

Forrás

János 1:1-14.

Gazdagréti Református Gyülekezet honlapjáról

2010.

Mint senki más

 

Szent-Gály Kata

 Mint senki más 

 

Te ismersz engem, úgy, mint senki más:

 tudod felőlem, mit én sem tudok, 

hogy ki vagyok, 

s mit akarok. 

 

Mielőtt végigmondanám a szókat, már észrevetted, 

hogyan alakult az eszme bennem. 

Mielőtt az utat végigjárnám, te láttad: 

vissza is jöttem. 

 

 Előtted nem titok az élet, 

és benne minden összefüggések világosak 

és áttekinthetők. Látod a múltban a jövőt, 

magban a fát, a szunnyadó, 

pöttyös tojásban a domb jövendő kórusát. 

 

És tudod azt is, hogy mivé leszek, 

ki behunyt szemmel csak megyek, megyek.

Imádság

 

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

 

 

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

(Luk 4,38-44)

 

Jézus soha nem fáradt annyira, hogy ne fogadná szívesen az embereket. Mindez nagy bátorságot ébreszt bennünk. Forduljunk hozzá, bármiben hiányt szenvedünk, mert nagylelkűségének nincs határa! Forduljunk hozzá, ha bűnösök vagyunk, mert irgalmasságának, megbocsátásának nincs határa!

 (Horváth István Sándor - Evangélium)

 

Isten áldásai

ISTEN ÁLDÁSAI

Megáld az Isten,

amikor szilárdan jársz a becsület útján,

és arról nem térít le semmi!

Megáld az Isten,

amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább az életet,

és mégis erőt veszel magadon.

Megáld az Isten,

amikor szó nélkül végzed munkádat, noha tudod,

hogy nem kapsz köszönetet érte.

Megáld az Isten,

amikor a legjobb tehetséged szerint dolgozol,

és senki sem veszi ezt érte!

Megáld az Isten,

amikor az emberek hálátlanok veled szemben,

és te mégis szereted őket.

Ókeresztyén áldó imádság

Ókeresztyén áldó imádság

Az Úr legyen előtted:
mutassa neked a helyes utat!
Védő karjával Ő legyen mögötted!
Karja oltalmat ad.
Hogy vigasztaljon, az Úr legyen benned!
Legyen fölötted, hogy munkád, tetted,
szavad megáldja!
Így kísérje életedet Isten áldása!

( Ford. Túrmezei Erzsébet )

ÁLDÁS

ÁLDÁS

 Legyen áldott, kedves testvérem, a mai napod. Ennek minden perce, amit azért kaptál, hogy a Mindenható, bölcs, szerető és áldó Isten, a te Urad, legjobb terve megvalósulhasson. Valósuljon meg általad is, benned is, és minden, amit teszel, amit szólsz, munkálja ennek a megmentő munkának a kibontakozását. Lásd meg, ismerd fel, amit Ő gondolt el veled kapcsolatban, és általad, és bontakozzon ki mindez, szavaid útján, viselkedésed, döntéseid útján, ahogy szeretsz, ahogy adsz, ahogy felemelsz, vigasztalsz, bíztatsz, és megoldáshoz segítesz másokat. Adjon az Úr, a te Istened látást neked ma a problémák megoldásra, amik mind ott vannak Őelőtte, legyen hit a szívedben, és növekedj a reménységben, hogy meg fogod látni az Ő szabadítását. Légy áldott, és magvető, ezen a mai napon. Az Úr angyala járjon tábort körülötted, és amire kezedet veted, legyen jó szerencsés. Légy védelem alatt. A Bárány Jézus Krisztus vérének oltalma alatt. Az Ő nevében. Légy áldott. Ámen.

Zsolt 119,15. 

„A Te határozataidról GONDOLKODOM, és a Te ösvényeidre NÉZEK.”

(Dr. Kováts György)

Forrás

Facebook - Dr. Kováts György
2014.
 

A félelem rossz tanácsadó!

Jeremiás 41,1-18

"Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahikám fiát, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett. " (18.v.) 

A félelem rossz tanácsadó!

Bekövetkezett a lehető legrosszabb. Lázadás során leölték a babiloni helytartót Júdeában. Jóllehet az "árulótól" így megszabadították a népet, de ez a lényegen nem sokat változtatott. Világos volt, hogy mire következtet ebből a babiloni megszálló hatalom: uralma megtagadására és a nép lázadására. Egy Babilonnal vívott újabb háború milyen pusztítást okozna és azt milyen bosszú követné, senki még csak elképzelni sem akarta. Bizonyosan nagyobb lenne a szenvedés, mint előbb, ha nem egyenest a halálban végződne. Ki az, akin ne lenne úrrá a félelem ilyen kilátások mellett? Egyiptom volt az az ország, amelyik elég hatalmas volt ahhoz, hogy védelmet nyújtson Babilon ellen. A menekülés tűnt az egyedüli megoldásnak, és a félelem szülte a döntést, hogy Egyiptomba menjenek. Hisz minden más értelmetlen lett volna!

Elgondolkodtató: 

Hogy reagálok, ha rossz dolgok történnek? Hagyom, hogy a félelem irányítson? A saját értelmemre hagyatkozom? Vagy teret engedek annak, hogy felfedezzem, Isten több lehetőséget is tartogat számomra? Nyitott vagyok-e Isten akaratának elfogadására? 

Ajánlott igeszakasz:

 Róm. 12,5-10 

Forrás

Fénysugarak - 2008.

A 18. zsoltár

A 18. zsoltár így szól erről:

„Az Úr az én kőszálam.” 

Ez a szikla szilárd alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.

„Az Úr az én váram.”

 A váron belül biztonságban élhetek, hiába támad az ellenség. A védőfalak körülvesznek minden oldalról.

„Az Úr az én megmentőm.” 

Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.

„Az Úr az én Istenem.” 

Mindenható, örökkévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos közösségben élhetek vele, az én Istenemmel!

„Az Úr az én pajzsom.”

 Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én pajzsom.

„Az Úr az én hatalmas szabadítóm.” 

Kiemel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollaival befedez. Nem hagy el.

„Az Úr az én fellegváram.” 

Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt.

Forrás:

 Vetés és Aratás