Egy férfi, aki több

Egy férfi, aki több

"Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert és Jakabot, és Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük; És a ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelent nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek Jézussal. Péter pedig megszólalván, mondja Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni; csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja mit beszél, mivelhogy megrémültek. És felhő támadt, mely őket befogta, és a felhőből szózat jött, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagy hirtelen körültekintettek, senkit sem láttak többé maguk körül, egyedül Jézust. Mikor pedig a hegyről leszállottak, megparancsolta nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az embernek Fia a halálból feltámad. És ezt a szót megtartották magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljön, helyreállít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva őfelőle.

És mikor a tanítványokhoz ment, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietvén köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte az írástudókat: Mit versengtek ezekkel? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén, monda néki:Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng. És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás, és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte, és az fölkelt." Márk 9,1-27.

Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy hívásod hozzánk is elért. Köszönjük, hogy azért lehetünk itt, mert hívtál. Senki nem tudott volna bennünket idehozni, csak a Te Lelked. Kérlek áldj meg minket, hogy Igédből is halljuk mindig hívásodat. Áldd meg számunkra szavadat, hadd szóljon személyesen hozzánk. Ámen.

Azért olvastuk el az egész történetet, hogy lássuk hátteret. Jézus az első, akit látnunk kell. Ahhoz, hogy valaki újjászülessen, új élete legyen, két dolog szükséges: Jézust és önmagát kell meglátnia. Tekintetünk először essen Jézusra, aki valóban férfi volt, hiszen a Biblia is így nevezi: "fájdalmak férfia". (Ézsaiás 53,3.) Jézus Krisztus férfi volt, és mégis sokkal több ennél. Ha meglátjuk Jézus lényét, akkor látjuk magunkat is igazi valóságunkban.

Jézus az egyetlen igazi férfi. Egy gyermeket megkérdeztem, mit gondolsz, milyen lehetett Ádám, amikor Isten megteremtette? Kis gondolkozás után nagyon jó feleletet adott: azt gondolom, olyan lehetett, mint Jézus. A bűn-nélküli, tiszta, szent ember olyan, mint Jézus. Úgy gondolom, nekünk mindnyájunknak olyannak kellene lennünk, - különösen a férfitestvéreknek mondom, - olyanoknak kellene lenni, mint Ádám, az Istentől teremtett első ember, a bűn-nélküli ember. Tudjuk, hogy Ádám vétkezett, ezért bukott ember lett.

Másik arc amit láthatunk, a bukott ember, azt mondhatjuk: mi. A bukott ember arcában azonnal megláthatom a magam arcát. A Bibliában találkozunk ezzel a kifejezéssel: Ádámban. Az óember, a született természetem Ádámban, és a másik állapot amiről beszél így hangzik: Krisztusban. Nagyon hamar rá fogok jönni, hogy hol vagyok: Ádámban, vagy Krisztusban? Bukott ember vagyok, vagy már hasonlóvá lettem Krisztushoz?

A Biblia az egyetlen férfiről beszél most nekünk. A legtöbb ember azért nem tud megtérni, mert a másik emberhez hasonlítja magát. Nincs helyes mértékünk, akihez hasonulnunk kellene. Ez volt az egyik ok, amiért Isten elküldte Jézust, hogy megmutassa, milyennek kellene lennünk, milyennek tervezett és szeretne látni minket. Jézus a minta. Emlékszünk amikor Jézust Pilátus kiállítja a tömeg elé: Ime az ember! Ilyen az ember, a nehézben, a szenvedésben életének legnehezebb pillanatában. A helyes mértéket mutatja: milyennek kell lenni. Isten elküldte Jézust és azt mondta: ilyen az ember. Ha mérték alatt vagy, nem vagy ember. Újra mondom, ne egymáshoz hasonlítsuk magunkat, és ne gondoljuk, hogy több és jobb vagyok mint a másik ember. Ez nem helyes mérték!

Egy édesapát elvitte fia az iszákosmentő misszióra. A csendeshét végén mindenki elmondta, mit értett meg az Igéből magára nézve. Az apa hallgatott. Fia halkan megkérdezte: édesapámnak nincs valami mondanivalója? Fiam, kisangyal vagyok ezekhez képest. Nem tudom nem így látjuk-e magunkat mi is többi munkatársainkkal kapcsolatban, mint ez az édesapa? Nem káromkodok, nem lopok, nem csalok mint mások, kisangyal vagyok a többihez képest. Isten azért küldte az Úr Jézust, hogy megláthassuk, milyen az Isten szíve szerint való ember. Ezért olyan jó, hogy első pillantásunk Jézusra irányulhat és nem egymásra. Azért vagyunk itt, hogy lássuk Jézust és magunkat. Amint meglátod Ôt, magadat is látod.

Pár vonást szeretnék Jézusról elmondani: a legbátrabb ember, férfi volt, aki járt ezen a földön. Nem volt benne semmi számítás, személyválogatás, megalkuvás. Heródes és Pilátus előtt is bátran megmondott mindent, pedig tudta; életével játszik. Látjuk ezt a mérhetetlen bátorságot. Mi mindig vigyázunk arra, hogy mit mondunk. Jézus világosan, élesen beszél, és van amikor egy szót sem szól. Pilátus azt mondja: nekem nem szólsz-é, hiszen volna hatalmam, hogy elítéljelek, vagy megtartsalak. Jézus a hatalmasságok előtt is mindig ugyanaz volt, a legbátrabb ember. Mindig nyomában voltak a farizeusok, állandóan feljelentették. Jézus tudta, azért figyelik, hogy vádolhassák. Mégis ugyanúgy cselekszik. A száraz kezű embert is ezért lökték oda eléje. Jézus mindig visszautasíthatta volna: miért adjak okot most? De hívja és azt mondja: Nyújtsd ki a kezed! Szombat napon csodát tesz, meggyógyítja a száradtkezű embert. Semmi nem korlátozta Ôt abban, hogy megtegye azt, ami az Atya akarata.

A bélpoklosokat megérinti, a körülötte állók is elcsodálkoznak, nem fél, hogy Ő is bélpoklos lesz. Mindenki messze elkerülte őket, nemhogy érintette volna. Vagy nézzük a dühöngő őrültet, a gadarénust, akinek senki nem mert közelébe menni. Végül ott ül Jézus lábainál, mint egy szelíd gyermek. Jézus nem félt tőlük. Ha mi találkozunk valaki ilyennel, azonnal elhúzódunk, jaj nehogy...Jézus a legbátrabb ember, - jó volna, ha ezt most meglátnád. A férfit, aki több nálunk, és több mint férfi.

Jézus miközben a legbátrabb, a legtapintatosabb is. Ez a kettő nem szokott együtt lenni. Nagyon sokszor a bátor ember goromba, kemény. Jézus bátor és tapintatos. Egyesül benne ez a két tulajdonság. Amikor olvasod az Igét, próbáld az Ige kicsi ablakán keresztül át látni Jézust. A legtapintatosabb, amikor a templomban eléje viszik a házasságtörő nőt azért, hogy Jézus csapdába kerüljön. Akkor is elfogják, ha azt mondja: meg kell kövezni, de akkor is, ha azt mondja: nem. Egy olyan csapda, amiből nincs kiút. Jézus egy szót nem szólt eddig ehhez az asszonyhoz. Szavával sem bántja. Nem szól addig, amíg vádolóit el nem küldi egy olyan világos, tiszta, egyszerű szóval: aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ. Mikor egyedül marad az asszony, akkor sem mondja: micsoda asszony vagy te, hogy lehet így élni, nem szégyelled magad? Csak annyit mond: Nem kárhoztatlak. Jézus valóban a legbátrabb és a legtapintatosabb, ahogy ezzel a tetten kapott asszonnyal bánik.

A vámszedőkkel és bűnösökkel együtt eszik, nem veti meg őket, nem undorodik senkitől. A bélpoklostól nem undorodik, hozzáér. Nem szégyenít meg senkit, akárki jön hozzá. Máténak sem mondja: te anyagias, te csaló! Ennyit mond: Kövess engem! Mellette Máté tud magáról mindent. Mert Jézus a legtisztább ember! Ő az, aki a szíve legmélyéig tiszta. Olyan sokszor figyeltem magam, azért mondok dolgokat másra, hogy valamilyen módon kitűnjek. Jézus volt a legtisztább, akiből ragyogott, sugárzott a tisztaság, csak oda kellett lépnie valaki mellé, és az mindent tudott magáról. Benne a világosság jött a világba. Ebben a világosságban látjuk mi is majd a vélt bátorságunkat, tisztaságunkat.

A legtisztább ember jár a szennyben. Gondoljunk arra a mérhetetlen szennyre, ami körülötte volt. A parázna nő könnyeivel öntözi lábait, hozzáér, és Jézus tiszta marad. Bárkivel nyugodtan kapcsolatba kerül, nincs egy szennyes gondolata, egy szennyes kívánsága. Egy férfi aki tiszta, aki több mint mi. A fiatalok mondják: olyan természetes, hogy felmerülnek bennünk a kívánságok. Nézd Jézust, benne az embert, rádobják a szennyet: mi nem paráznaságból születtünk. Azzal is vádolják: az ördög által űzi ki az ördögöket. Állandóan rádobják a saját gondolatuk szennyét, és Jézus tiszta, ragyogó. Jézust állandóan körülveszik a legszörnyűbb, legcsúnyább vádakkal: Magad teszel bizonyságot, - a te bizonyságtételed nem igaz. Káromlással vádolják: hogy mered magad Isten Fiává tenni? Mindenhonnan dobálják, és Jézus egyre ragyogóbb, egyre tisztább. Csak az lesz piszkos, aki ezt megtette. Soha ne félj attól, amit emberek mondanak rád. Ha nem igaz, csak fényesebben derül ki igazságod és tisztaságod.

Azt mondtam: Jézus a legtisztább és legalázatosabb ember. Együtt van a bűnösökkel, és paráznákkal. Hogy botránkoztak a farizeusok, mit keres ez a tanító ezek között az emberek között? Amikor a bűnös asszony érinti Jézust, azt mondják a farizeusok: ha ez tudná, hogy ki s miféle ez az asszony... Nagyon sokszor úgy nézünk a másik emberre, hogy jobbnak érzem magam. Jézus soha nem néz így emberekre. Nem eshet senki olyan mélyre, hogy Jézus ne legyen továbbra is barátja.

Egyik nagypénteken egy faluban hirdettem Igét. Valaki arról beszélt, hogy Jézussal mindent lehetett csinálni, arcul ütni, belerúgni. Egy percig rajtam is végigfutott: mit teszek én Vele? Isten odaadta Őt és mindent lehetett Vele csinálni. Ezen az alkalmon úrvacsoraosztás volt, közben bejött a templomba egy részeg fiatalember. Állandóan ez izgatott, oda fog-e jönni úrvacsorát venni. Hát lehet ezt? Egy percig eszembe jutott: Jézussal mindent lehetett csinálni. Ezt is eltűri, nem szakad ránk a plafon, nem mozdul meg a föld alattunk. Jézus a legszeretőbb ember. Isten szeretete az, ami rajta keresztül kiárad. És mert Ő így szeret, megfeszítőiért nem bosszúért imádkozott, hanem: Atyám bocsáss meg nekik. Ő mindenkit szeretett. A legélesebb példa, hogy Júdást is szerette. Feltűnt már nektek hogyan beszélt Júdással? Mit mondtunk volna neki, ha hozzánk jön? Ő így mondta: Barátom, miért jöttél? Júdás szeretetéről is tudta, hogy el fog fogyni, Péterről is, hogy meg fogja tagadni. Mivelhogy szerette az övéit, mindvégig szerette őket. Felismerted-e ezt a szeretetet, amelyik képes volt önmagát adni érted, és értem? A mi szeretetünk olyan hamar elfogy.

Egy férfit látunk, aki sokkal több, mint ember, - Isten-ember. A Biblia úgy beszél Jézusról, mint pásztorról. Azt mondja az Ige: a pásztor az ajtón jön be. Tudjátok mi az ajtó, min keresztül ebbe a világba jövünk? A születés. Megalázta magát, úgy született, mint te, meg én. "Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk." (Ézsaiás 9,6.) Jézus ajtón jött be ebbe a világba. Az ördög nem jött ajtón. A pásztor az ajtón jött be, és végigélt mindent, mint ember. Éhes volt, fáradt volt, ember volt. És mégis több: Isten-ember volt. Az Ige testté lett, az Isten ember alakjában lejött erre a földre, és most a felolvasott részben az Isten-embert látjuk. Jézus fölvitte Pétert, Jakabot és Jánost egy hegyre, és ott elváltozott. Nem olyan volt, mint amilyennek eddig ismerték. Elmondja az Ige, hogy változott el: "Ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet." El tudjátok képzelni, milyen lehetett a tanítványoknak Az, akit egészen közelről ismertek, akivel együtt ettek, együtt vándoroltak a világ útján, egyszer csak elváltozik, egy ragyogó fehér alak áll előttük. Aztán megjelenik Mózes, és megjelenik Illés. Mózes a törvény, és Illés a próféta. A Kijelentés beteljesülése. Egy másik evangélium elmondja, Jézus haláláról beszélgettek. Kinek volt erre szüksége? Jézusnak? Gondolom, hogy neki is. Utolsó megerősítés szenvedése előtt, beszélhetett valakikkel, akik értik Őt.

Életem bizonyos időszakában úgy voltam, csak pár szót tudnék beszélni egyetlen emberrel, aki ismeri Jézust, hogy ne érezném, magam egyedül ezen a földön. Senki nem ért meg. Milyen nagy öröm, ha az ember csak ránézhet valakire, már minden jól van. Egy tekintet megerősíthet: úgy gondolkozom mint te, itt vagyok, segítek. Arra gondoltam, Jézusnak is szüksége volt arra, hogy mennyei erősítést kapjon itt a mennyei világból.

Talán még inkább a tanítványoknak és nekünk, mert ott láthatták, hogy igazán milyen Jézus, hogy kicsoda Ô. Mennyei dicsőségben láthatták Ôt, aki velük együtt vándorolt.

Aztán Pétert látjuk, akinek mindig vannak ötletei, Péter az állandó kezdeményező, csinálni szeretne valamit. Építsünk három hajlékot. Péter állandó kezdeményező. Aztán jön a fényes felhő, minden eltűnik, és nem láttak mást, csak Jézust egyedül. Még egy mondat: "Ez az én szerelmes Fiam!" Ez a férfi, aki ott függ majd a kereszten tehetetlenül, nyomorultul, véresen, ez a férfi Isten Fia, maga a testet öltött Isten. Nekünk ezen a földön nem lehet mást látni a mennyből, csak Jézust egyedül. A tanítványok elől minden eltűnt, de maradt Valaki. Milyen jó volna, ha ezen a héten Valakit kaphatnál, aki marad, aki otthon a legnehezebb körülmények között is ott van. Ha majd elmúlik az egészség, akkor is mindened meglesz, ha Ő marad semmi nem hiányzik. "Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok!" Nagyon személyesen mondja az Úr: Őt hallgassátok! Az emberi szón keresztül Őt hallgasd. A hirdetett Igén keresztül Őt hallgasd. Jó volna ha szívünkben maradna ez a mondat, - Uram Téged hallgatlak, szólj hozzám.

Imádkozzunk! Uram nagyon köszönöm, hogy mindig van nekünk szóló üzeneted. Amikor igehirdetésre készülök, szeretnélek csak Téged hallani, mondanivalódat, akaratodat. Köszönöm Jézus, hogy Te voltál a legengedelmesebb ember, aki mindig az Atya akaratát kerested. Kérünk formálj minket önfejű, akaratos, magunkat dicsőítő emberekből alázatos, csendes, Rád figyelő gyermekeiddé. Köszönöm, hogy mi is el tudunk változni. Kérlek, hogy mennyei, isteni erőddel változtass el minket akaratod szerint, képedre. Áldj meg mindnyájunkat, hadd legyünk Hozzád hasonlóak, hogy mindenki felismerhesse majd rajtunk arcodat. Ámen.

(Trausch Liza - Igehirdetésekből)

Isten határai

Isten határai

"Hogyan is vagyunk a határokkal? Az élet telve van velük. Akadályok, korlátok, falak – minden téren. Erkölcsi, anyagi, kapcsolati, ideológiai. Sokat topogunk körülöttük. Nézzük jobbról, nézzük balról… elölről, hátulról… Miért vannak itt ezek a sorompók? Honnan vannak itt ezek a korlátok? Ha arra vannak, hogy átmásszunk rajtuk, rendben. De ha azért vannak itt, hogy valamitől elválasszanak – felejtsük el. Nem szeretjük a határokat. Alapvetően nem keltenek bennünk jó érzéseket. Zsigerileg ellenszenvesek. Akadályoznak, elveszik szabadságunkat. Ezért éljük meg sikerként, ha átléptünk egy-egy határt, és kudarcként vagy frusztrációként, ha ez nem sikerült. Ma Isten határairól kívánok szólni. Sőt, nem csak szólni, hanem az az imádságom, hogy találkozásunk legyen a határok Istenével. Találkozásunk - először, másodszor, majd harmadszor… Isten határai először, másodszor, harmadszor. Mit is jelent ez?

 I. Isten határai először: nem szeretjük azokat

 Nem szeretjük a határokat, Isten határait sem. Ezért megmagyarázzuk, és így lesz a világosságból sötétség, a sötétségből világosság, az igazból hamis, a hamisból igaz. Az életet halálnak mondjuk, a halál választását pedig életnek és szabadságnak állítjuk be. A férfit nőnek, és a nőt férfinak – ha nekünk éppen úgy tetszik. A lopás élelmesség, a kizárólagos házasság elavult, meghaladott intézmény. Lehet, hogy azt mondod, ez nem te vagy, de hadd szorongassalak egy kicsit a találkozás felé: biztos, hogy van olyan terület az életedben, ahol te is leráznád/lerázod Isten határait. Ahol megmagyarázod, vagy elhallgatod, figyelmen kívül hagyod, és megtaposod. Nézz szembe, állj elé ennek a Teremtő és útmutatást adó Istennek! Találkozz azzal, aki – hiába a relativista korszellem, a politikai korrektség feltétel nélküli parancsa, önmagunk felmentésének ezer és ezer kifinomult technikája – minden szégyen és magyarázkodás nélkül ma is azt mondja, én vagyok az Úr, a teremtő, az alkotó, a szabadító; nincs más Isten rajtam kívül.

 II. Isten határai másodszor: az Ige testté lett

 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott.” – Teremtményi lét. Isten korlátozza magát: belép az általa teremtett világba, egy lesz a teremtmények közül. Megszületik emberként, kiszolgáltatott csecsemő, aki anyja gondoskodására szorul, felnövekszik, él, tanul, dolgozik, tanul, ennie és innia kell, elfárad, haragszik, gyászol, örvendez… Térhez és időhöz kötött, kitéve az időjárásnak, az elemeknek, a víznek, a szélnek. Az Ige, aki által minden lett, és nélküle semmi sem lett, egyszer csak alárendeli magát mindazon erőknek, a teremtett világ erőinek, amit önmaga alkotott. Nem szükségből, nem kényszerből, hanem egészen más okból. Isten, aki határokat húz, önmagát korlátozta Jézusban.

 Isten határai – határátlépések sorozata, amelyek során önmaga szab határokat önmagának, amely a végsőkig megy: a halálig, a pusztulásig. Isteni határátlépés a mennyből a földre, a lelki valóságból az anyagiba, a teremtőiből a teremtményibe, az igazságból a kegyelembe, az életből a halálba. Szabad-e a testté lett Ige, Jézus, e határok között? Aki ismeri, látja őt, csak azt válaszolhatja, igen, szabad. Ellentmondanak-e a határok a szabadságnak? Ha Jézusra nézünk, azt kell mondanunk, nem. Miért? Mert a szabadság a szeretetben van, és nem a függetlenségben és az öntörvényűségben. Mert a határok Istene a szeretet Istene. Mert Isten határai a szeretet és élet határai. Mert az öntörvényűség, a függetlenség, a teljes magunkra maradás – azaz a korlát és határ nélküliség – nem más, mint a pokol. Az élet, a szeretet pedig nem más, mint az, ahogy Isten odaadja magát nekünk, értünk, hogy bennünket Jézusban magához öleljen, és szeretetében szabaddá tegyen. Mert amíg a határtalan szabadság felszámolja az életet, a minden határokkal teli szeretet létesíti azt. Ezért jöjjetek, és találkozzunk Isten határaival harmadszor is!

III. Isten határai harmadszor: nálad, előtted és benned 
Hol a határ? – tegyük fel a kérdést újra! Ha a testté lett Igében, Jézusban Isten határtalan – hiszen minden határt áthidaló – szeretete jelent meg, akkor a határ, most már, nálad, előtted ill. benned van. Akkor azzal találkozol, aki „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be”, de akiről azt is megtudjuk, hogy „akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” A határ azok között van, mondja a határtalan szeretet Istene, akik befogadják ill. nem fogadják be őt.

Hol vannak Isten határai? Itt, előtted, sőt, benned. Mert az egyetlen egy igazán döntő határ az, hogy benned él-e határtalan szeretet Istene, a teremtő, a törvényadó, az önmagát korlátozó, a megfeszített Isten, vagy pedig nélküle, csak magadra utaltan létezel? Isten határai nem a kozmoszban vannak – Isten határai nálad, előtted, benned vannak. És akár sikerként, akár kudarcként élted meg a karácsonyi határátlépéseket, most tedd meg a nagy határátlépést: Uram, jöjj az életembe, és én teljes szívvel követlek téged. ÁMEN!

(Lovas András)

Forrás

János 1:1-14.

Gazdagréti Református Gyülekezet honlapjáról

2010.

Igazi boldogság!

Pecznyík Pál:
Igazi boldogság!

Boldogságot keres,

földön legtöbb ember,

ám sokak kezében,

virág helyett, fegyver.

Mit ér vagyon, hírnév,

ha boldogság nincsen

nem vásárolható

földön, gyémánt kincsen!

Sok kettétört élet,

boldogságra vágyott,

hiába kereste,

így halálra váltott.

Múló boldogságot

bár ad, ez a világ,

de hamar elillan,

mint nyári délibáb.

Igazi boldogság,

Jézusban nyerhető,

hozzáfordulóknak,

örömmel adja Ő!

Jertek hát Jézushoz,

boldogságra vágyók,

bánatos szívűek,

halál révén járók.

Hőn vágyott boldogság,

csak Nála lelhető,

boldoggá változik,

a Hozzá érkező.

Megváltónk jól tudja,

mi hiányzik nékünk,

égi boldogságban,

lehessen a részünk.

Celldömölk,

2011. X. 24.

Egy férfi, aki hisz

Egy férfi, aki hisz 

"Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, 

megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: 

Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, 

és többé belé ne menj!" 

(Márk 9,25.)

Kérünk Urunk, hogy ha még valakinél kint állsz zörgetve, könyörülj rajtunk, hogy idejében megnyithassuk az ajtót. Uram hadd tudjunk úgy hazamenni, hogy nálunk és bennünk lakhass. Áldj meg minket úgy, hogy ami még akadály, az mind félrekerüljön az útból. Segíts, hogy fenntartás nélkül át tudjuk adni magunkat Neked. Áldd meg most az Igét számunkra és szólíts meg minket Ámen.

Egy kérdéssel kezdem: kihez jöttél? Jézushoz hoztad saját lelkedet, belső és külső problémáidat? Az ember nagyon sokszor egy helyhez, emberekhez jön, és ezért nem történik semmi. A hitetlenség megkötözi Jézus kezét, és tehetetlenné lesz. Talán életedben is azért nem tehet csodát, mert hitetlen vagy. Azért mondja világosan: "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." Amikor ezt meghallotta, akkor kezd el ez az ember igazán imádkozni. Akkor kezd el folyni a könnye, megérti: én vagyok a felelős.

Egyetlen bűn van. János evangéliuma azt mondja, amikor eljön a Szentlélek megítéli a világot, "Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem." (János 16,9.) A hitetlenség az egyetlen bűn. Ha végignézzük a bűnöket rájövünk, minden ennek a következménye. Fussuk át a Tízparancsolatot. Ha hinnél Istenben nem kellene a bálvány, a másik isten, elég volna Ő. Ha igazán hinnél Benne, megszentelnéd az ünnepnapot, neki adnád a vasárnapot. Nem kellene ölni, haragudni, nem kellene dolgokért verekedni, nem kellene háborúzni, irigynek és önzőnek lenni; nem kellene paráználkodni, nem kellene lopni, kívánni.

Nem hiszek Istenben, ha nem Tőle várok mindent. Az Ige azt mondja: "Minden lehetséges a hívőnek." Minden Istentől jön. A hit az Úrral való kapcsolat. Ha ez a kapcsolat megszakad, akkor semmid nincs. Ha ez megvan, akkor minden lehetséges, akkor minden van. Az egyetlen bűn, hogy elszakadtál Istentől, mert nem hiszel Benne igazán.

Amikor az első ember bűnbe esett, a mennyországot veszítette el. Mindent onnan kapunk ami a lelkünknek kell, erőt, szeretetet, örömöt, békességet. Amikor az ember elszakadt Istentől, mindent magának kellett megszereznie. Egyedül maradt! A lelket a testen keresztül próbálom kielégíteni. Amit nem kapunk meg a mennyből, megpróbáljuk pótolni élvezetekkel. A legkülönfélébbekkel próbálkozunk.

A Biblia beszél egy emberről, aki csűreit lerontja, hogy nagyobbakat építsen. Utána ezt mondja: "Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!" A léleknek nem lehet élvezeteket, anyagiakat adni, mert nem él vele. Nem lehet megelégíteni szép házzal, új autóval, szórakozással, tévével, szexel. Ugyanolyan éhes marad, mert nem ezeket eszi. Mindig több kell neki, és az sem elég. Utána még éhesebb lesz, még jobban vágyik Isten szeretetére. A léleknek mennyei kenyér kell: szeretet, öröm, békesség. Ettől az igazi, mennyből való tápláléktól elszakadt az ember.

Itt látjuk a szegény apát, akire visszatették a teljes felelősséget: "Ha hiheted, minden lehetséges a hívőnek." A bűn az, hogy nem hiszel Benne, és ezért hiányzik minden, ami onnan felülről való. Hiányzik az erő, azért vagyunk fáradtak. Az egész világ fáradt. Fáradt fiatalok. Ézsaiás azt mondja: megfáradnak az ifjak. Barátnőm mondta el, kisfia óvodába járt, mikor hazajött azt kérte, kisfiam, rakódjál el. A gyerek ránéz anyjára és azt mondja: az ember holtfáradtan hazajön az óvodából, és akkor még rakódjon. Fáradtak a gyerekek, az ifjak, a felnőttek, fáradt az egész világ. Nem az a baj, hogy túl sok a feladat, hanem hogy nincs erő, elszakadtunk az erőforrástól. Valahol olvastam, a tenger mellett egy tó folyón keresztül összeköttetésben volt a tengerrel. Sós vize volt, tengeri halak voltak benne. Aztán egy földmozgás miatt ez a kapcsolat megszakadt, nem jött a sós víz. Azt vették észre, hogy a halak egyre fáradtabbak, már nincs kedvük mozogni. Végül elpusztultak, mert a vízből kifogyott a só.

Ha megszakad kapcsolatom az Úrral, egyre boldogtalanabb, fáradtabb leszek. Nincs öröm, szeretet, békesség, hát miből kaphatnék, - tévé nézésből, szórakozásból? Nézem ősszel a fáradt leveleket, életük a fában volt. Nézem a virágokat a vázában, napról napra lankadtabbak, mert elszakadtak gyökerüktől, amiben az élet volt. Fáradt életünknek az a baja, hogy nincs kapcsolatunk Istennel.

A hit tulajdonképpen a lélek szeme. Hitben járunk, nem látásban. Nincs kapcsolatunk Vele, nehezeinkben, szükségeinkben nem nézünk fel Rá, és ez a bajunk. Lenézünk magunkra, és azt látjuk, hogy ez az egész hívő élet nekem nem megy. Hívőkre nézünk, akik ugyanúgy buknak mint mi; világiakra nézünk, akiknek minden sikerül, csak az Úrra nem nézünk.

A legrettenetesebb, ha a Sátánra nézünk, mert igézetébe kerülünk. Onnan jönnek a legszörnyűbb gondolatok, legjobb ha elpusztítod magad, semmi értelme nincs ennek az életnek. A Sátán teljesen tönkretesz. A kígyó ránéz a kismadárra, és nem tud többé kikerülni szeme sugarából, és besétál a kígyó szájába. Az ördög rád néz, - kár próbálkozni, neked ez nem megy. Hiába kezded újra, nem fog sikerülni. Figyeljük meg, miket tud mondani. Nagyon sokszor önmagadra, a természetedre fordítja vissza a szemed. Jézus mondja tanítványainak: emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette ezeket. A bálványokról, sötét hatalmakról emeld fel szemedet Őreá. "Akik Őrá néznek, azok felvidulnak." (Zsoltár 34,6.) Abban a percben tele leszel örömmel. "Ha hiheted ezt", annyit jelent: nézz rám, minden lehetséges a hívőnek. Ami soha nem ment neked, az lehetséges. Gondolj bukásaidra, az egész lehetetlen életedre, hisz mindig magadra, másokra, és sokszor a Sátánra néztél. Most azt mondja neked az Úr: emeld fel szemedet, nézz Őreá.

Hinni annyit jelent, felemelni szemedet az Úrra. Ezért mondja Jézus ennek a szegény apának, minden rajtad múlik. Addig nem tehetek semmit, amíg nem adsz rá lehetőséget. Istennek ahhoz, hogy cselekedhessen, a hit ad lehetőséget. Ő nem erőltet ránk semmit, anélkül hogy Tőle kérnénk. Mersz-e ma úgy felnézni Rá: Uram veled minden lehetséges. A hit következménye az azonnali öröm. Aki már egy pillantást vetett az Úrra, az tudja. Le ne vedd a szemed többé Róla, ne nézd önmagadat, a körülményeket, dolgokat. Az ördög ezt akarja elérni, ne engedj, ne higgy neki!

Egy nyaram legkedvesebb igéje az volt, amikor Pál apostol dolgát megvizsgálták, és megállapították: ez veszedelmes ember. Egész nyáron ez a két szó énekelt, zenélt bennem: Istenem segíts, hadd legyek az ördögre nézve olyan veszedelmes, amilyen ezen a földön ember csak lehet. Az az ember veszedelmes, aki az Úrra néz. Nincs ereje, képessége, csak egyszerűen kapcsolatban van az erő egyetlen nagy forrásával, az Úrral. Nem lehet olyan nehézség az életemben, ami fölött az Isten nem tudna győzni. Valaki azt mondta: Istennel egyetlen ember mindig óriási többség. Jó volna most így nézni az otthoni nehézségekre: semmi az egész.

Valaki azt mondta nekem: magának minden semmi. Nem nekem, az Úrnak! Neki semmi megváltoztatni családodat, új életet adni szeretteidnek. Minden lehetséges, ha hiheted, ha szemeidet Őfelé fordítod, és látod a hatalmast, az erőset.

Hinni annyit jelent: mindent Tőle várni. Odaírod-e most az életed regénye fölé: most pedig mindent Tőle várok.

A legnagyobb csoda történt itt ezzel az emberrel, amikor az Úr visszautalt rá mindent. "A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram!" Szeme abban a pillanatban az Úrra néz. Utána mond még egy mondatot: "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." Nagyon vigyázz, ne a hitedre, az Úrra építs akire nézel. Lehet egy perc múlva kételkedik, hátha mégsem. Uram Te légy segítségül, amikor Rád nézek, Benned bízom, nem saját hitemben. Valaki azt mondta: mindent ennek a nagy hitemnek köszönhetek. Dehogy annak, az Úrnak köszönhetsz. Nem lenne bolondság, ha a villanykörtének tulajdonítanám azt, hogy világít? Az áramforrásból jön a világosság, nem a körtéből.

Az Úr az aki erőt ad. Csak Ő tud megtartani, Ő az erős! Az igében olvastuk, hogy aki Péterben erős volt, bennem is erős. Nem én vagyok erős, ugyanaz a Jézus aki Péterben erős volt, erős bennem is. Hit által ugyanaz a Jézus lakik a szívedben. Azt mondja az Ige: "Lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben." (Efézus 3,17.) Minden hit által történik, a hit kapcsolat az erőforrással.

Testvér most minden rajtad múlik. Isten visszautalta a felelősséget rád. Nézz Jézusra. Emeld fel most szemeidet minden másról Őreá, ne engedd, hogy az ördög odaigézze magadra, emberekre. Merj egyedül csak Reá nézni, hogy Ő cselekedhessen, Ő szerethessen rajtad keresztül. Csak Ő a megoldás, Ő az élet, Ő az akire szükségem van. Ez annyit jelent: "hiszek Uram!" Abban a pillanatban, amikor az apa kimondta, Jézus cselekedett. Azt mondja az Ige: a tömeg még jobban összetódult, és Jézus így szólt: "Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!" Hit által Jézus lehetőséget kapott a cselekvésre. Adsz-e lehetőséget az Úrnak? Megnyitod-e az ajtót? A hit ajtónyitás. Annyit jelent: Uram most Te. Nem próbálkozom, nem erőlködöm tovább.

Kitárod-e szélesre az ajtót? Egy asszony az igehirdetésből csak annyit értett meg, hogy Jézust be kell engedni. Mikor hazament, minden ajtót kinyitott, és azt mondta: Úr Jézus minden ajtó nyitva van, gyere be. És bejött. Mondod-e ma az Úrnak: Úr Jézus minden ajtó nyitva van, az életem, a munkahelyem, a házaséletem, a gyermeknevelés ajtaja, jöjj be. A hit ajtónyitás, és Jézus cselekszik. Jézus parancsol és akkor történik valami. Neki hatalma van azt mondani: "te néma és süket lélek menj ki belőle." Úgy szeretem, hogy az Úr mindig olyan egyszerűen cselekszik. A tanítványok erőlködtek. Ő pedig egyszerűen megdorgálja a tisztátalan lelket, mint egy rossz gyermeket. Milyen semmi ez neki. Emberek a legkülönbözőbb varázslást csinálják, Ő pedig szól és a tisztátalan lélek enged neki. Senki másnak nem enged. Ha benned Jézus van, neked is enged.

Milyen jó volna, ha ma így néznél fel Rá: Uram, most minden Te legyél az életemben. Hiszek Uram, átadom az életem, cselekedj bennem.

Jó volna a teljes csőd után igazán odajutni, hogy minden újjá lett. Vajon Jézus lehetőséget kap-e, hogy rajtad keresztül cselekedjen? Megnyitod-e igazán a hit ajtaját? Mondod-e: hiszek Uram, most már Rád bízom magam, kezedre bízom magam, - Te cselekedj!

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy Hozzád szólhatunk. Jelenlevő, hatalmas, erős Isten vagy. Áldunk Úr Jézus, hogy egy szívvel szólíthatunk meg Téged. Könyörülj rajtunk, hogy szélesre tárjuk szívünk ajtaját. Adj bátorságot ahhoz, hogy mindent Rád bízzunk. Ismertesd meg velünk ezt a boldog, szabad, Téged dicsérő életet. Hadd köszönjük meg, hogy minden dicsőség a Tied. Szabadíts meg minden akarástól, erőlködéstől, csinálástól. Segíts Uram engedni ma Neked. Könyörülj rajtunk, hogy igazán bejöhess és igazán bennünk lakhass. Kérünk Téged Uram, hogy add meg ezt mindnyájunknak. Dicsőítsd meg magadat hátralevő életünkben Ámen.

(Trausch Liza - Igehirdetésekből)

A SZABADÍTÓ JÉZUS

A SZABADÍTÓ JÉZUS

“Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

(János 8,34, 36)

“Bizony, bizony” - ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok előtt mondja, amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit. A bűnnek nem csak szolgái, hanem rabjai is tudunk lenni. Sajnos nem vesszük komolyan Isten szavát, és könnyelműen tesszük a bűnt. A bűn erősebb nálunk, és rabságba hajt.

Gondolj az indulataid rabságára, jogaid keresésének rabságára, nyelved rabságára. Nem állod meg, hogy ne mondd a magad igazát. Rabság az érzékenység. Folyton megsértődöm. Foglya vagyok a pénznek, újra és újra belekerülök a rabságába. Rabszolgája vagy a gondolataidnak, amiknek hiába akarsz, nem tudsz határt szabni.
Az Igében van egy másik mondat. Rettenetes volna, ha Jézus nem mondta volna ki: “Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Nem kell szolgaságban maradnod. Szabadításra van szükséged, és Isten küldte a Szabadítót. Aki tudja már a szíve mélyén, hogy nincs más kiút, az fusson Jézushoz, mert Rá van szüksége.

Mit jelent Hozzá futni? Péter a hajón volt, amikor Jézus a tengeren járt, és átúszta azt a kétszáz singet, ami közte és Jézus között volt. A gadarénus Jézus lábai elé dobta magát. Mi a távolság közted és Jézus között? Talán csak annyi, hogy őszintén elmondd: Uram, reménytelen vagyok. A büszkeséged, a hiúságod, hogy azért vagyok én valaki, dobd Jézus lábai elé. Annyit jelent, átadok mindent, és Reád bízom magamat.

Csak Jézus a Szabadító! Ő az Isten szerelmes Fia, akiben az Atya gyönyörködik! Ő a győztes Bárány, a kereszt győztese, Aki életét adta érted, értem.

Forrás

Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."

Jézus érted is megtette. Érted?!

Jézus érted is megtette. Érted?!

A békesség Istene az, aki a szívekben is békét tud teremteni. Ahogy a háborgó tengert lecsendesítette Jézus, úgy tudja a mi háborgó lelkünket is lecsendesíteni. Nem kell más, csak az, hogy engedjük át Jézusnak az irányítást.

Az egyik legnehezebb dolog az életben, hogy feladjam a saját akaratomat. Isten elveszi az akaratomat? - kérdezhetnéd.

Nem elveszi, hanem átadhatod neki, de amit nem akarsz, azt nem fogja rád kényszeríteni.

Nem könnyű átadni, sőt nem is lehet. Egyedül legalábbis nem. Hol lennék, ha Jézus nem segít? Az én erőm kevés, de ha Ő ad erőt, és Ő a segítségem, akkor minden könnyebb és egyszerűbb.

Elmondom, mert átéltem Isten nélkül, és átéltem Istennel is a nehéz helyzeteket. Bizton állítom, hogy Istennel könnyebb.

Ahogy a Biblia írja: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."

Hát szokott Isten hazudni? Az ember igen, de Isten nem. Voltam nehéz helyzetben anyagilag, és voltam nehéz helyzetben lelkileg is, de Isten egyikben sem hagyott cserben. "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!"- mondja az Úr.

Én megtettem, és íme itt vagyok. Ha engem meghallgatott, téged is megfog. Miért keressük a megoldást a mulandóban?

Ha eddig Isten nélkül éltél, most próbáld ki Ővele. Nem muszáj, lehet nemet is mondani. Élhetsz úgy, mint eddig. Isten nem kényszerít rád semmit, amit nem akarsz.

De hatalmas ígérete van azok számára, akik elfogadják az ő kegyelmét. Kegyelem, mert ingyen van. El lehet utasítani, de el is lehet fogadni. Te döntesz.

Isten üzenni szeretne neked valamit: "Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!"

Isten már elkészítette a békességet, az üdvösséget, amely a tiéd lehet. Hogy sokat veszíthetsz?

Ha odaadod magad neki, mindent odaadnál, hogy a közelében lehess.

Mit is mondhatnék még? Az élet Ura életet, igazi életet szeretne adni. Most nem a rohanó stresszes és kapkodós mindennapokra gondolok, amiben az embernek szusszanni sincs ideje, hanem arra az életre, amire Jézus hív. Arra az életre, ami nem e világhoz igazodik, és nem önmagamról szól.

Arra az életre gondolok, ami Jézusban gyökerezik, és tőle kapja az erőt, a hitet, a reményt.

Kötöz a világ, vagy ami benne van? Jézus szabadulást ígér. Nem fog cserbenhagyni. Engem sem hagyott cserben. Most menjek ki a világból? Vonuljak remetének? Szó sincs róla, hiszen Isten nem kivesz a világból, hanem megtart benne.

Most mi az igaz? - kérdezheted. Annyi vallás, annyi tanítás, annyi eszme. Mi az igazság? Hol az igazság? Merre keressem?

Sok út van, de Jézus azt mondja, hogy én vagyok az út.

Sokféle igazság van, de Jézus azt mondja, hogy én vagyok az igazság.

Sokféle élet van, de Jézus azt mondja, hogy én vagyok az élet.

Tudd meg, hogy Jézus szeret, és olyannak szeret, amilyen vagy. Lehetsz fekete vagy fehér, egészséges vagy beteg, fiatal vagy öreg. Ő alkotott, és tud rólad mindent. Ismer téged, és tudja azt, amit csak te tudsz.

Őelőtte nem lehet titkod. Hát nem csodálatos?

Jézus odament azokhoz is, akiket lenéztek, akiket megvetettek. Ő nem személyválogató. Lehetsz gazdag vagy éppen szegény, lehetsz lenézett vagy menő, tudd meg, hogy Isten előtt épp olyan elesett vagy. De van egy jó hírem. Isten nem akarja, hogy a kétségeid és félelmeid között vergődj. Szabadítót küldött, aki hozzánk hasonlóvá, emberré lett. Isten maga jött közénk Jézusban.

Jézus azt mondta: "Aki engem lát, látja az Atyát."

Bízz az Úrban, mert a bizalom nem szégyenít meg.

Boldogok, akik az Úrban találnak békességet, mert nem kiborulnak, hanem leborulnak.

(Érted?!)

Csak Jézussal!

Pecznyík Pál
 Csak Jézussal!

Jézus nélkül ember, időt
veszteget,
nélküle a bűnön, győzni
nem lehet!
Jézus nélkül meddő, földi
lelki harc,
nélküle mi vár ránk? Szégyen,
és kudarc.
Jézus miérettünk jött, a
földre le,
hogy halálos bűnünk, terhét
átvegye!
Jézus szíve vére, bűnünk
ára volt!
Immár szabad, akit Sátán
elrabolt!
Jézus győzelméről zengjen,
énekünk,
Vele győzelmes lesz, földi
életünk!
Jézussal juthatunk tűzön,
vízen át,
Ő helyez fejünkre, élet
koronát!

Celldömölk
2011. XII. 29.

JÉZUS HITE

JÉZUS HITE

“...hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.”
 (Róma 3,2, 6b)

Jézus onnan jött, amit mi csak a hitünkkel tudunk felfogni. Számára teljes valóság volt a kárhozat, üdvösség, örök élet, Isten angyalainak világa. Nagy hitre volt szüksége, amikor látta itt a földön a különféle beteg embereket, és Isten nevében kimondhatta feléjük a gyógyító szót. Tudott segíteni a vakokon, sántákon, bélpoklosokon. Hite által halottak nyerhettek életet. Jézus szavára a naini ifjú felült és élt. Amikor Lázár sírjához lépett, minden tiltakozás ellenére volt hite az oszló hullát élettel megtölteni.

Vajon Jézus hitéből való vagy már? Benned ugyanaz a hit van, mint Benne volt? Jézus a Szentlélek által belőled is tud egészen új embert teremteni. Jézus hite elég arra, hogy szabad légy, és másként folytasd az életed, mint eddig tetted.

Olyan sokszor, amikor életem legnehezebb helyzetét jártam végig, és azt mondtam, hogy nem tudok megállni, arra gondoltam, ha az Úrnak volt hite, hogy beleengedjen ebbe a helyzetbe, ha Ő megbízik bennem, én is bízzam Őbenne.

Nézz a körülményekre, ahol élsz, ahová Isten állított. Hidd el, meg tud tartani, győzelmes életet tud adni. Van-e hited azokra az emberekre nézve, akik között élsz? Hidd el, elég Jézus hite, szeretete arra, hogy a legnehezebb embereket is újjáteremtse.

Bár úgy tudnál nézni minden emberre, mint Istennek egy drága gyöngyére. Akkor másképp néznéd a házastársad, gyermeked, szomszédod, vagy lelkész a gyülekezetét. Egy családban vagyunk öten - öt drágagyöngy! Ne azt keresd a másikban, ami rossz, a drágagyöngyöt lásd meg benne. Messzire gurulva, bepiszkolódva.

Akarj Jézus hitéből való lenni, hogy másokat az Ő közelségébe segíthess!

Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."