Jeremiás 41,1-18
"Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahikám fiát, akit Babilónia királya az ország helytartójává tett. " (18.v.)
A félelem rossz tanácsadó!
Bekövetkezett a lehető legrosszabb. Lázadás során leölték a babiloni helytartót Júdeában. Jóllehet az "árulótól" így megszabadították a népet, de ez a lényegen nem sokat változtatott. Világos volt, hogy mire következtet ebből a babiloni megszálló hatalom: uralma megtagadására és a nép lázadására. Egy Babilonnal vívott újabb háború milyen pusztítást okozna és azt milyen bosszú követné, senki még csak elképzelni sem akarta. Bizonyosan nagyobb lenne a szenvedés, mint előbb, ha nem egyenest a halálban végződne. Ki az, akin ne lenne úrrá a félelem ilyen kilátások mellett? Egyiptom volt az az ország, amelyik elég hatalmas volt ahhoz, hogy védelmet nyújtson Babilon ellen. A menekülés tűnt az egyedüli megoldásnak, és a félelem szülte a döntést, hogy Egyiptomba menjenek. Hisz minden más értelmetlen lett volna!
Elgondolkodtató:
Hogy reagálok, ha rossz dolgok történnek? Hagyom, hogy a félelem irányítson? A saját értelmemre hagyatkozom? Vagy teret engedek annak, hogy felfedezzem, Isten több lehetőséget is tartogat számomra? Nyitott vagyok-e Isten akaratának elfogadására?
Ajánlott igeszakasz:
Róm. 12,5-10
Forrás
Fénysugarak - 2008.
