2018. február 10.

Dosztojevszkij : A szeretet



Dosztojevszkij : 
A szeretet …

A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében.

Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát.

Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent.

Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.

Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni.

Végül eljutsz odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.

2018. február 7.

Meghallgatja az Úr.....



Meghallgatja az Úr.....

Nem a hangodat, nem ékes szavaidat,
Nem szépen kifejezett mondataidat,
Hanem szívednek őszinte vágyát,
A lelkednek igaz sóhajtását!

Meghallgatja az Úr! - Igéje mondja:
Ha szíved könyörögve eléje tárja
Minden szükséged, kérésed szavát,
Mert Ő a szívbe, vesébe belelát!

Meghallgatja az Úr és válaszát adja,
Szeretettel fordul feléd az arca:
"Hallottam szíved forró sóhajtását,
Rád adom kegyelmem hófehér ruháját!

Megbocsátottam minden bűnödet,
Néked adom áldott kegyelmemet!
Meghallottam könyörgésed szavát,
Reád takartam irgalmam palástját!"

Elfogadja az Úr a te imádságodat,
Ha átadod néki őszintén magadat!
Imádságod eljut füleihez,
És lehajol a te szeretteidhez!

Megment Ő szülőt és gyermeket,
Családtagokat és testvéreket!
Csak hittel kérjük, ne hagyjuk abba,
Imáinkat Ő mindig meghallgatja!

Drága ige ez, hittel ragadd meg!
Kéréseidet Neki mondjad el:
Könyörgő szíved elébe öntve,
Drága jóságát szívből megköszönve.

Téged is kérlek, ki ezt hallgatod,
Boldog leszel, ha hittel fogadod!
Legyél az imában mindig kitartó,
A meghallgatásért hálákat adó!

Köszönjük meg mindig a gyógyulást,
Áldott kezéből vett szabadulást!
Gondviselését, mellyel elhalmozott,
Szent kegyelmét, mellyel oltalmazott.

Mondjuk el másoknak is szeretettel,
Hogy jó Istenünk senkit sem vet el!
Csak jöjjünk Hozzá könyörögve, kérve,
S megtart bennünket áldott kegyelme.


2018. február 4.

Igazi boldogság!



Pecznyík Pál:
Igazi boldogság!

Boldogságot keres,
földön legtöbb ember,
ám sokak kezében,
virág helyett, fegyver.
Mit ér vagyon, hírnév,
ha boldogság nincsen
nem vásárolható
földön, gyémánt kincsen!
Sok kettétört élet,
boldogságra vágyott,
hiába kereste,
így halálra váltott.
Múló boldogságot
bár ad, ez a világ,
de hamar elillan,
mint nyári délibáb.

Igazi boldogság,
Jézusban nyerhető,
hozzáfordulóknak,
örömmel adja Ő!
Jertek hát Jézushoz,
boldogságra vágyók,
bánatos szívűek,
halál révén járók.
Hőn vágyott boldogság,
csak Nála lelhető,
boldoggá változik,
a Hozzá érkező.
Megváltónk jól tudja,
mi hiányzik nékünk,
égi boldogságban,
lehessen a részünk.

Celldömölk,
2011. X. 24.

2018. január 14.

Hűségről



47. Hűség

"A sikeres házasság harmadik eleme Isten rendjének elfogadása és a szexualitással való megfelelő élés mellett a hűség"

(Elisabeth Elliot : Nőnek születtél)

Zsoltárok 25:10 : 

"Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják."

Zsoltárok 37:3: 

"Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj."

2018. január 8.

Az Isten szerint való nő - Eszterré válni


Az Isten szerint való nő - Eszterré válni

"...Derék asszonyt kicsoda találhat?..." "Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van."
(1.Sámuel 16:7)

"Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Xerxész királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Így ment be a leány a királyhoz..." Eszter 2:12-13
Mindig lenyűgöz ez a nagy előkészület, amin a leendő királynénak, Eszternek keresztül kellett mennie mielőtt Xerxész király elé járulhatott volna. Lenne olyan közülünk, aki 12 hónapig tartó szépítkező kezelésen szeretne átesni, mielőtt álmai férfijával találkozik? Valószínűleg nem, de azért próbáljuk meg elképzelni a lehetőségeket. Egy évet elkülönítve élni egyetlen cél érdekében - hogy mindent kihozz magadból annak az embernek, akit mindennél jobban szeretsz. Értékes idő szépségápolásra, hogy bölcsességet szerezz, hogy tanuld az etikettet, hogy erősítsd az erényeidet és építsd a jellemed.
Eszter felkészülése arra az időszakra emlékeztet engem, ami aközött telik el, hogy feléled a vágy egy fiatal nő szívében, hogy megossza az életét a társával és a pillanat közt, mikor az oltár elé indul. Legtöbbünknek ez a felkészülési idő nem tűnik másnak, mint a várakozás idejének. Egyedülálló nők gyakran úgy látják magukat, mint akik a polcon ülnek, míg az élet tovahalad, vagy, mint akik a kispadon ülnek, mások pedig játszhatnak. Nem veszik észre, hogy elpazarolják az életük legfontosabb időszakát; megfosztják magukat a nagyszerű örömtől és a jutalomtól, megfosztják a jövendőbelijüket egy még erényesebb nőtől, és megfosztják Istent egy hű szolgától, aki által nagy dolgokat cselekedhetne.
Ahogy Eszternek fel kellett készülnie mielőtt királyné lehetett volna egy egész királyság felett, úgy minden nőnek fel kell készülnie mielőtt belevághatna az élet legfontosabb és legnehezebb hivatásába - feleségnek és anyának lenni. Eszternek meg kellett ismernie a királyság törvényeit, amihez tartozott, a királyi udvar szabályait, a magas pozícióval járó intellektuális, érzelmi és lelki kihívásokat. Egyszerűen szólva Eszternek teljesen át kellett formálódnia egy fiatal hölgyből királynévé, mielőtt viselhette volna a címet és betölthette volna a tisztséget. Ugyanígy egy egyedülálló keresztény nőnek is meg kell tanulnia a Mennyei Királyság törvényeit, mielőtt összeköti életét azzal, akit Isten neki készített elő. Felkészült kell legyen intellektuálisan, érzelmileg és lelkileg; nem a királyi udvar szolgái által valami pogány templomban, hanem maga Isten által, az Ige által és más Isten szerint való nők által, akik már előtte felkészültek.
Az egyedülállóság nem időpocsékolás vagy a pálya szélén üldögélés, hanem egy olyan időszak, amit Isten kifejezetten azért adott a nőnek, hogy olyanná válhasson, amilyennek Ő akarja látni, és olyan dolgokra használja, amikre házasság után nem tudná. Az egyedülállóság időszakában a nőknek fejleszteniük kell olyan erényeiket, amelyek segítik, hogy Isten szerint valók legyenek, hogy felajánlhasson a leendő férjének és a világnak valami többet mint egy csinos arc.
Emlékezz az egyedülállóságod idején, hogy nem csak te vagy egyedülálló, hanem a leendőbelid is ugyanilyen szakaszokat él át. Nem lenne szörnyű úgy találkozni a férfival, aki a férjed lesz, hogy ott jössz rá, hogy ő arra használta az elmúlt időszakot, hogy Istent szolgálja és jobb férjjé legyen számodra, míg te nem használtad ki ugyanezt az időt az Úr szolgálatára és nem használtad ki a lehetőséget, amit Isten adott a fejlődésre? Nem lenne ugyanilyen borzasztó érzés megtudni, hogy a férjed az egyedülállósága minden napján imádkozott a szükségeidért és Isten munkájáért az életedben, míg te nem imádkoztál őérte és nem is feleltél Isten kegyelmére, ami adatott neked az ő imái eredményeképp?
Csodálatos dolog, mikor Isten megajándékoz egy nőt férjjel. Azzal a bizonyos valakivel, aki "egyszerűen tökéletes" számára, akit gondosan és szándékosan formált Isten, hogy eggyé váljon vele. Akkora öröm visszatekinteni egy nőnek és arra emlékezni, hogy Isten, hogy tette késszé arra, hogy várjon a "nagy Ő"-re, "Ő" pedig hűséges volt. Tudni pedig, hogy mint egyedülálló nő kihasználta az időt, hogy Istent keresse és hűséges legyen hozzá, és az Ő tervéhez, még nagyobb öröm. Hogy egy pillanatig sem kívánt megszökni ebből az állapotból, csak arra vágyott, hogy továbbra is Istenben bízzon és várjon az Ő kegyelmére.
Semmilyen értelemben sem tragédia egyedülálló keresztény nőnek lenni, csak a világ ültette be a keresztény tudatba azt a hamis állítást, hogy tragédia lenne. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy, ha "nincs senkid" vagy nem "keresel valakit aktívan", akkor valami nincs rendben veled. Egy másik hazugság, hogy a "szingli" nőknek randizgatniuk kéne, hogy férjet találjanak, mintha egy plázában nézegetnék a kirakatot. Egy még nagyobb hazugság, hogy egy egyedülálló nőnek válogatás nélkül ki kell fejezni vonzódását, hogy "tapasztaltabb" lehessen, hogy tudja, mit kell tennie, mikor megtalálja azt a bizonyos valakit. Kedves keresztény nőtestvér, hazugság és sérti Istent, ha azt mondod, hogy a tapasztalat a legjobb tanácsadó; és, ha a világnak az is a mottója, hogy "Élj és abból tanulj!", a Biblia azt tanácsolja, hogy "Tanulj és aszerint élj!". Nem kell tapasztaltnak lenned, csak annak kell tudatában lenned, hogy mit mondott Isten és ahhoz kell engedelmesnek lenned. Nem kell álmaid férfiját keresned, hanem várnod kell arra a férfira, akit Isten választott neked. És mikor ő jön, nem a múlt tapasztalatai fogják működtetni a házasságotokat, hanem a szüzesség, a tisztaság és az istenfélelem. El kellene takarnunk az arcunkat ennek a gonosz világnak a módszereitől és tapasztalat hajhászásától, és csak arra nézni, amit Isten helyezett az ösvényre, amelyet nekünk készített.
Isten pontosan tudja, hogy mire van szükséged és jobban tudja a szíved vágyait, mint te magad. Isten szereti a meglepetéseket. Nem akarja, hogy te kutass a férjed után, Ő akarja neked elhozni, és valószínűleg akkor, mikor a legkevésbé számítasz rá. Ha nem engedelmeskedsz ennek a tanácsnak, ahogy sok más nő tette előtted, és magad akarod elintézni ezt, akkor talán találsz valakit, de nagyon valószínű, hogy akit találsz, az nem az igazi.
Mint nők, a természetünk megkívánja a férfiak társaságát. Ez Istentől van, ezért jó. De ezzel együtt tévedünk, ha azt hisszük, hogy belehalunk, ha ez a szükség nincs betöltve. Az, hogy szükségünk van valaki más társaságára, nem ugyanaz, mint, hogy szükségünk van a következő lélegzetvételre. Legalább addig túl kell élned társaság nélkül, míg Isten elvégzi a tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére: " Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni" (1 Kor. 10:13)
Rájöttem, hogy két fő oka van annak, hogy valaki "kétségbeesetten" vágyjon valakire. Először is, mert nem ismerik Istent annyira, amennyire kellene. Isten nem minden vigasz Istene? Isten nem a magasságos Úr, aki betölt mindent mindenhol? Akkor miért kellene panaszkodnunk, hogy milyen üresnek és mennyire egyedül érezzük magunkat? Lehetséges, hogy Isten megnyújtsa az egyedülállóságunk időszakát, hogy megtaláljuk az életünket nála és megtanuljunk teljesnek lenni Őbenne? Ha azért akarunk annyira megházasodni, mert úgy érezzük, hogy egy férj majd betölti az életünket vagy, hogy valamilyen módon majd kiegészít minket, akkor súlyosan csalódni fogunk a házasságunkban. Egy férfi sem, legyen akármilyen istenfélő, nem képes átvenni Isten helyét az életünkben; ezt csupán gondolni is bálványimádás. Ha nem tölt be minket Isten most és egészít ki Krisztusban a jövőben, akkor még egy mennyben köttetett házasság sem lesz képes változtatni az üresség érzetünkön. 
A másik fő oka a kétségbeesett keresésnek a puszta önzőség. Mikor azért van szükségünk valakire, hogy érezzük, hogy valaki szeret, vagy mikor kell valaki, hogy ne érezzük magunkat egyedül, akkor csupa rossz indokból akarunk megházasodni. Nem úgy kellene nézni a házasságra, mint egy lehetőségre, hogy betöltsük a szükségeinket, hanem, mint egy lehetőségre, hogy mi betölthessük valaki más szükségeit. Ha nem tanultuk meg, hogy Istentől elvegyük a választ a szükségeinkre, akkor valószínűleg túlterheljük a férjünket a saját szükségeinkkel tudtunkon kívül. Ismertem keresztény nőket, akik úgy töltötték el napjaikat, hogy felfalták őket a saját szükségeik és folyamatosan azon siránkoztak, miért nem hozott már Isten valakit az életükbe. De miért bízna Isten egy szíve szerint való férfit egy olyan nő gondjaira, akit magába szippantanak a saját igényei és nem használja a szabadságát az egyedülállósága idején, hogy Istent szolgálja és felkészítse magát Isten tervére? Egy ilyen nő, nem tudna valami sokat felajánlani egy istenfélő férjnek!
Kedves barátom, az egyedülállóságra, mint a házasságra, úgy kellene tekinteni, mint egy speciális és élvezetes időszakra Isten gondviselésében. Nem úgy kéne rá gondolni, mint puszta körülményre vagy átokra, amiből kétségbeesetten szabadulni kéne. Egyedülállónak lenni egy olyan időtartam, amikor Istenről és magunkról kell tanulnunk, amikor fel kell fedeznünk, kik vagyunk az Úrban és növekednünk kell egyre inkább Krisztus képmására. Egy időszak, mikor buzgónak és lelkesnek kell lennünk a jó munkában és részt kell vennünk a mások felé való szolgálatban. Meg van a maga varázsa az egyedüllétnek is, amit élveznünk kell a maga idejében, mert valószínűleg visszatérni már nem fog. Nincs annál szomorúbb, mikor egy már házas nő azon sajnálkozik, mi mindent tehetett volna, míg egyedül volt. Mindent elvesztett, mert sietett megházasodni anélkül, hogy belegondolt volna Isten tervébe vagy munkájába. Az életünk minden szakaszának megvan a maga szépsége és varázsa. Az az imám minden egyedülálló keresztény nőért, hogy tudják élvezni ezt az időszakot ahelyett, hogy elhinnék a világ hazugságait. Hogy követeljék Isten tökéletes akaratát és ne elégedjenek meg semmi kevesebbel. Hogy tudjanak türelmesen várni Istenre, akitől minden jó és tökéletes ajándék származik. Hogy tudjanak Eszterekké válni, kihasználni az időt akármennyit is tart Isten szükségesnek arra, hogy gyönyörűvé tegye őket belül és kívül.
"Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Xerxész királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel. Így ment be a leány a királyhoz..." (Eszter 2:12-13)

Mindig lenyűgöz ez a nagy előkészület, amin a leendő királynénak, Eszternek keresztül kellett mennie mielőtt Xerxész király elé járulhatott volna. Lenne olyan közülünk, aki 12 hónapig tartó szépítkező kezelésen szeretne átesni, mielőtt álmai férfijával találkozik? Valószínűleg nem, de azért próbáljuk meg elképzelni a lehetőségeket. Egy évet elkülönítve élni egyetlen cél érdekében - hogy mindent kihozz magadból annak az embernek, akit mindennél jobban szeretsz. Értékes idő szépségápolásra, hogy bölcsességet szerezz, hogy tanuld az etikettet, hogy erősítsd az erényeidet és építsd a jellemed.

Eszter felkészülése arra az időszakra emlékeztet engem, ami aközött telik el, hogy feléled a vágy egy fiatal nő szívében, hogy megossza az életét a társával és a pillanat közt, mikor az oltár elé indul. Legtöbbünknek ez a felkészülési idő nem tűnik másnak, mint a várakozás idejének. Egyedülálló nők gyakran úgy látják magukat, mint akik a polcon ülnek, míg az élet tovahalad, vagy, mint akik a kispadon ülnek, mások pedig játszhatnak. Nem veszik észre, hogy elpazarolják az életük legfontosabb időszakát; megfosztják magukat a nagyszerű örömtől és a jutalomtól, megfosztják a jövendőbelijüket egy még erényesebb nőtől, és megfosztják Istent egy hű szolgától, aki által nagy dolgokat cselekedhetne.

Ahogy Eszternek fel kellett készülnie mielőtt királyné lehetett volna egy egész királyság felett, úgy minden nőnek fel kell készülnie mielőtt belevághatna az élet legfontosabb és legnehezebb hivatásába - feleségnek és anyának lenni. Eszternek meg kellett ismernie a királyság törvényeit, amihez tartozott, a királyi udvar szabályait, a magas pozícióval járó intellektuális, érzelmi és lelki kihívásokat. Egyszerűen szólva Eszternek teljesen át kellett formálódnia egy fiatal hölgyből királynévé, mielőtt viselhette volna a címet és betölthette volna a tisztséget. Ugyanígy egy egyedülálló keresztény nőnek is meg kell tanulnia a Mennyei Királyság törvényeit, mielőtt összeköti életét azzal, akit Isten neki készített elő. Felkészült kell legyen intellektuálisan, érzelmileg és lelkileg; nem a királyi udvar szolgái által valami pogány templomban, hanem maga Isten által, az Ige által és más Isten szerint való nők által, akik már előtte felkészültek.

Az egyedülállóság nem időpocsékolás vagy a pálya szélén üldögélés, hanem egy olyan időszak, amit Isten kifejezetten azért adott a nőnek, hogy olyanná válhasson, amilyennek Ő akarja látni, és olyan dolgokra használja, amikre házasság után nem tudná. Az egyedülállóság időszakában a nőknek fejleszteniük kell olyan erényeiket, amelyek segítik, hogy Isten szerint valók legyenek, hogy felajánlhasson a leendő férjének és a világnak valami többet mint egy csinos arc.

Emlékezz az egyedülállóságod idején, hogy nem csak te vagy egyedülálló, hanem a leendőbelid is ugyanilyen szakaszokat él át. Nem lenne szörnyű úgy találkozni a férfival, aki a férjed lesz, hogy ott jössz rá, hogy ő arra használta az elmúlt időszakot, hogy Istent szolgálja és jobb férjjé legyen számodra, míg te nem használtad ki ugyanezt az időt az Úr szolgálatára és nem használtad ki a lehetőséget, amit Isten adott a fejlődésre? Nem lenne ugyanilyen borzasztó érzés megtudni, hogy a férjed az egyedülállósága minden napján imádkozott a szükségeidért és Isten munkájáért az életedben, míg te nem imádkoztál őérte és nem is feleltél Isten kegyelmére, ami adatott neked az ő imái eredményeképp?

Csodálatos dolog, mikor Isten megajándékoz egy nőt férjjel. Azzal a bizonyos valakivel, aki "egyszerűen tökéletes" számára, akit gondosan és szándékosan formált Isten, hogy eggyé váljon vele. Akkora öröm visszatekinteni egy nőnek és arra emlékezni, hogy Isten, hogy tette késszé arra, hogy várjon a "nagy Ő"-re, "Ő" pedig hűséges volt. Tudni pedig, hogy mint egyedülálló nő kihasználta az időt, hogy Istent keresse és hűséges legyen hozzá, és az Ő tervéhez, még nagyobb öröm. Hogy egy pillanatig sem kívánt megszökni ebből az állapotból, csak arra vágyott, hogy továbbra is Istenben bízzon és várjon az Ő kegyelmére.

Semmilyen értelemben sem tragédia egyedülálló keresztény nőnek lenni, csak a világ ültette be a keresztény tudatba azt a hamis állítást, hogy tragédia lenne. Az egyik legnagyobb hazugság, hogy, ha "nincs senkid" vagy nem "keresel valakit aktívan", akkor valami nincs rendben veled. Egy másik hazugság, hogy a "szingli" nőknek randizgatniuk kéne, hogy férjet találjanak, mintha egy plázában nézegetnék a kirakatot. Egy még nagyobb hazugság, hogy egy egyedülálló nőnek válogatás nélkül ki kell fejezni vonzódását, hogy "tapasztaltabb" lehessen, hogy tudja, mit kell tennie, mikor megtalálja azt a bizonyos valakit. Kedves keresztény nőtestvér, hazugság és sérti Istent, ha azt mondod, hogy a tapasztalat a legjobb tanácsadó; és, ha a világnak az is a mottója, hogy "Élj és abból tanulj!", a Biblia azt tanácsolja, hogy "Tanulj és aszerint élj!". Nem kell tapasztaltnak lenned, csak annak kell tudatában lenned, hogy mit mondott Isten és ahhoz kell engedelmesnek lenned. Nem kell álmaid férfiját keresned, hanem várnod kell arra a férfira, akit Isten választott neked. És mikor ő jön, nem a múlt tapasztalatai fogják működtetni a házasságotokat, hanem a szüzesség, a tisztaság és az istenfélelem. El kellene takarnunk az arcunkat ennek a gonosz világnak a módszereitől és tapasztalat hajhászásától, és csak arra nézni, amit Isten helyezett az ösvényre, amelyet nekünk készített.

Isten pontosan tudja, hogy mire van szükséged és jobban tudja a szíved vágyait, mint te magad. Isten szereti a meglepetéseket. Nem akarja, hogy te kutass a férjed után, Ő akarja neked elhozni, és valószínűleg akkor, mikor a legkevésbé számítasz rá. Ha nem engedelmeskedsz ennek a tanácsnak, ahogy sok más nő tette előtted, és magad akarod elintézni ezt, akkor talán találsz valakit, de nagyon valószínű, hogy akit találsz, az nem az igazi.

Mint nők, a természetünk megkívánja a férfiak társaságát. Ez Istentől van, ezért jó. De ezzel együtt tévedünk, ha azt hisszük, hogy belehalunk, ha ez a szükség nincs betöltve. Az, hogy szükségünk van valaki más társaságára, nem ugyanaz, mint, hogy szükségünk van a következő lélegzetvételre. Legalább addig túl kell élned társaság nélkül, míg Isten elvégzi a tökéletes munkáját benned. Emlékezz az Igére: " Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni" (1 Kor. 10:13)

Rájöttem, hogy két fő oka van annak, hogy valaki "kétségbeesetten" vágyjon valakire. Először is, mert nem ismerik Istent annyira, amennyire kellene. Isten nem minden vigasz Istene? Isten nem a magasságos Úr, aki betölt mindent mindenhol? Akkor miért kellene panaszkodnunk, hogy milyen üresnek és mennyire egyedül érezzük magunkat? Lehetséges, hogy Isten megnyújtsa az egyedülállóságunk időszakát, hogy megtaláljuk az életünket nála és megtanuljunk teljesnek lenni Őbenne? Ha azért akarunk annyira megházasodni, mert úgy érezzük, hogy egy férj majd betölti az életünket vagy, hogy valamilyen módon majd kiegészít minket, akkor súlyosan csalódni fogunk a házasságunkban. Egy férfi sem, legyen akármilyen istenfélő, nem képes átvenni Isten helyét az életünkben; ezt csupán gondolni is bálványimádás. Ha nem tölt be minket Isten most és egészít ki Krisztusban a jövőben, akkor még egy mennyben köttetett házasság sem lesz képes változtatni az üresség érzetünkön. 

A másik fő oka a kétségbeesett keresésnek a puszta önzőség. Mikor azért van szükségünk valakire, hogy érezzük, hogy valaki szeret, vagy mikor kell valaki, hogy ne érezzük magunkat egyedül, akkor csupa rossz indokból akarunk megházasodni. Nem úgy kellene nézni a házasságra, mint egy lehetőségre, hogy betöltsük a szükségeinket, hanem, mint egy lehetőségre, hogy mi betölthessük valaki más szükségeit. Ha nem tanultuk meg, hogy Istentől elvegyük a választ a szükségeinkre, akkor valószínűleg túlterheljük a férjünket a saját szükségeinkkel tudtunkon kívül. Ismertem keresztény nőket, akik úgy töltötték el napjaikat, hogy felfalták őket a saját szükségeik és folyamatosan azon siránkoztak, miért nem hozott már Isten valakit az életükbe. De miért bízna Isten egy szíve szerint való férfit egy olyan nő gondjaira, akit magába szippantanak a saját igényei és nem használja a szabadságát az egyedülállósága idején, hogy Istent szolgálja és felkészítse magát Isten tervére? Egy ilyen nő, nem tudna valami sokat felajánlani egy istenfélő férjnek!

Kedves barátom, az egyedülállóságra, mint a házasságra, úgy kellene tekinteni, mint egy speciális és élvezetes időszakra Isten gondviselésében. Nem úgy kéne rá gondolni, mint puszta körülményre vagy átokra, amiből kétségbeesetten szabadulni kéne. Egyedülállónak lenni egy olyan időtartam, amikor Istenről és magunkról kell tanulnunk, amikor fel kell fedeznünk, kik vagyunk az Úrban és növekednünk kell egyre inkább Krisztus képmására. Egy időszak, mikor buzgónak és lelkesnek kell lennünk a jó munkában és részt kell vennünk a mások felé való szolgálatban. Meg van a maga varázsa az egyedüllétnek is, amit élveznünk kell a maga idejében, mert valószínűleg visszatérni már nem fog. Nincs annál szomorúbb, mikor egy már házas nő azon sajnálkozik, mi mindent tehetett volna, míg egyedül volt. Mindent elvesztett, mert sietett megházasodni anélkül, hogy belegondolt volna Isten tervébe vagy munkájába. Az életünk minden szakaszának megvan a maga szépsége és varázsa. Az az imám minden egyedülálló keresztény nőért, hogy tudják élvezni ezt az időszakot ahelyett, hogy elhinnék a világ hazugságait. Hogy követeljék Isten tökéletes akaratát és ne elégedjenek meg semmi kevesebbel. Hogy tudjanak türelmesen várni Istenre, akitől minden jó és tökéletes ajándék származik. Hogy tudjanak Eszterekké válni, kihasználni az időt akármennyit is tart Isten szükségesnek arra, hogy gyönyörűvé tegye őket belül és kívül.

írta: Charo & Paul Washer
fordította: Fodor Hanna

2017. december 16.

"Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában."



"Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában."
 (Lukács 2:11)

Karácsonykor azok tudnak boldogan ünnepelni, akik tudják, hogy kit és miért ünneplünk. A legtöbb ember sajnos önmagát, vagy a családját ünnepli. Evés, ivás, kikapcsolódás, az igazi ünnepelt pedig sehol. Jézusról egy szót sem. Nincs közünk hozzá. Kikapcsolódunk, ahelyett, hogy bekapcsolódnánk. Pedig üdvösségünk megadója, megszerzője, bűnbocsánatunk és örök életünk megvalósítója és felkínálója született karácsonykor. Érted és értem. De vajon értjük mi ezt? Kire nézünk, kit látunk az ünnepen? Nem baj, ha látjuk a családunkat, ha látjuk, keressük és megtapasztaljuk a megnyugvás óráit, de látjuk-e Jézust? Nem a kis Jézuskát, az Úr Jézust. Hogyan is fogalmaz a költő?

Ünnepelj, de ne vesztegelj
ott a jászol mellett.
Azt ismerd meg, kiben minden
ígéret betellett!

Hitet, reményt, békességet,
üdvösséget úgy hoz,
ha eljutsz a kisdedtől a
győzelmes Krisztushoz!

Ilyen karácsonyt kívánok mindnyájunknak és azt, hogy ennek örömüzenete az év többi napján is átragyogjon rajtunk, mások számára látható és nyilvánvaló módon!

(Katona Béla)

ÁLDOTT ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!
 

2017. október 24.

„Ne vedd a szívedre ezt a dolgot…”



"Ne vedd a szívedre ezt a dolgot ..."
 ( 2 Sámuel 13,20-39 )
Mi a megoldás egy ilyen nyomorúságos helyzetben? – Hallgasd el, légy csendben, ne legyen nagyobb botrány, tartsd titokban (20). – Ne vedd a szívedre, nem kell mindent mellre szívni (20). – Sunyin nem szólni sem jót, sem rosszat, és az adott pillanatban, csellel bosszút állni, ahogy Absolon megölte testvérét bűnéért, és azért a sok nyomorúságért és gyalázatért, amit rájuk hozott (23-29) – Egyszerűen várni arra, hogy eltelik az idő, és az ember csak megvigasztalódik. Annyi mindent megold az idő (39). – Keserves tehetetlenséggel sírni, de ez nem a bűnbánat sírása, hanem a hangos düh kifejezése (36). – Mi a megoldás? Egyik sem. Csak a megtérés, az újjászületés hoz valóságos megoldást. A megoldás Krisztus. De Ő a legnyomorúságosabb helyzetben is szabadulást, újrakezdést ad, de már az Isten vitathatatlan és üdvözítő rendjében. Erre van szükségünk nekünk is.
Lukács 5,27-39
Forrás :
Ige mellett

2017. október 4.

Szeretni, szeretni



Páskulyné Kovács Erzsébet verse 
Szeretni, szeretni

Indulunk, megyünk.
Örülve, sírva.
Sorsunk valahol
előre írva.
Nem tudni milyen
álom-képletek
vannak a titkok mögé
rejtve el,
amit a holnap zár
előlünk el. 

Emberek! Emberek!
Valami mégis
miénk, bennünk van,
gyönyörű végig!
- Szeretni, szeretni:
Ez a mi dolgunk!
Bárhol, bármerre
vihet a sorsunk,
elvehet tőlünk mindent az élet:
A szeretet Istenből
mégis a miénk lett!

2017. október 2.

Fohász



Budai Ildikó

Uram, irgalmazz meg minekünk, 
Mert a Te kegyelmedből élhetünk. 
Te formázd, vezesd az életünk, 
Legyen hozzád méltó igaz kincs. 
Vigyázz ránk, ha kétségek gyötörnek, 
Ha mégis a hitetlenség erősebb. 
Add a hitet kérlek a szívünkbe, 
Hogy egész életünket ez ragyoghassa be. 
Mert ragyogni, örülni, szeretni csupán
Az tud, ki híven megy a Te lépteid nyomán. 

 2002.

Forrás:
Szivárvány blogból

2017. szeptember 5.

KRISZTUS LEVELE



KRISZTUS LEVELE


“A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.” (2.Korinthus 3,2)

Aki nem akarja olvasni az Igét, annak is olvasni kell az övéiben. Nem lehet nem olvasni. Isten a tőle messzire szakadt embernek utána megy a levelekkel. Ateista, istentagadó - minden ember olvas az övéi életéből. Nem zárkózhat el előle, ott él mellette. Mekkora szeretete ez az Istennek, hogy az Őt semmibe vevő világgal levelezik! Neked is, nekem is ilyen levélnek kell lenni. Vajon illatos levél vagy-e, aki hordozza az Írójának az illatát?
Istennek első levele népével kapcsolatban a Tízparancsolat volt. Mózes összetörte, mert rettenetes volt, hogy mit csinált közben a nép. Isten újra megírta! Utána jött az embernek, testet öltött, hogy találkozhasson Vele.
Isten Igéjén keresztül levelezik az övéivel. Olvastad ma reggel a neked szóló levelet? A szemeddel vagy a szíveddel olvastad? Tulajdon kezével írta: Lelke által. Az Ő megszakadt szíve itt van az Igében. A szívedig ért-e, amit ma küldött? Engeded-e, hogy írjon a szíved táblájára, vagy pedig elhúzod a papírt? Beleírhatja-e szeretetéből az ítéleteit? Isten ítélete szent szeretet! Hiába mondták már mások, hogy türelmetlen és szeretetlen vagy, nem hitted.
A szívbe nem lehet fájdalom nélkül írni. Isten szeretete a te életedben is szenvedő szeretet. Miért engedte meg Isten, hogy úgy támadjon fel Jézus, hogy rajta voltak a sebek? Mert minden embernek látnia, olvasnia kellett, hogy ez már a sírból feltámadó, ragyogó, győztes szeretet. Csak akkor lesz győzelmes a szereteted, ha átmentél a halálon, a bántásokon. Ez már nem a te emberi, kedveskedő, szíveskedő szereteted. Nem olcsó dolog Isten leve-lének lenni. Légy Általa írott levéllé!

Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."