2014. június 4.

E dolgok után...


Trausch Liza: E dolgok után

 1. Mózes 15: 1-6

1. Mózes 16: 1-6 és 15-17

1. Mózes 18: 1-2 és 9-15



Uram, hálát adunk érthetetlen kegyelmedért, amelyik utánunk járt és megtalált. Kérlek hadd jussunk el oda, hogy mindenünkké lehess. Köszönjük, hogy ezt akarod munkálni. Vidd véghez bennünk a teljes átadást, és segíts, hogy megépülhessen a harmadik oltár, hogy Veled való közösségben élhessünk ettől kezdve mindvégig. Neved dicsőségére. Ámen. 

Igénk ezzel kezdődik: "E dolgok után..." Milyen dolgok után? Isten megengedi hogy visszanézzünk és meglássuk, mi után vagyunk. Nem lehet az embernek úgy továbbmenni, hogy vissza ne nézne, és ne rendezne dolgokat.


Ábrahám amikor elvált Lóttól, rögtön utána azt mondta az Úr; megáldalak, nézz keletre, délre, északra és nyugatra, neked adom a földet. De még történtek dolgok, ami miatt Ábrahám nem úgy gondolkozott, hogy lesz ami lesz Lóttal, hanem amikor fogságba esett, utána ment válogatott legényeivel és kiszabadította.
Volt még egy dolog, aminek utána volt Ábrahám, amikor legyőzte a királyokat, és Sodoma királya felajánlja Ábrahámnak a zsákmányt. "És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt nem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad; én gazdagítottam meg Ábrámot. (1.Mózes 14,22-23). Szeretném ha látnád a tiszta kezeket, amiket felemel Ábrahám. Ábrahám egy olyan próbában állt most meg, ami után Isten ígéretet adhat neki.
A Biblia azt mondja: "A tisztakezű ember még erősebbé lesz." (Jób 17,8). Ha anyagi vonalon nem vagy tisztakezű, abban a pillanatban az áldást nem adhatja az Úr. Az anyagi dolog az első, amiben vizsgáztat az Úr. Nem kerülhet semmi az Ő szolgálatába, ami nem tiszta. Nem feltétlenül polgárilag, emberileg lopott dolog kell, hogy nálad legyen. De minden a tied Isten szerint? Az az enyém, amit Ő szánt nekem. Nincsen nálam olyan dolog, amit másnak szánt volna? Nem loptam, csak megtartottam, amit tovább kellett volna adnom. Isten szerint nem az enyém. Lehet ha belépne házunkba, sok dologra kérdezhetné, honnan került ez ide, nem én adtam, - szerezted.
Azt mondja Ábrahám: "Egy fonalszálat, egy sarukötőt sem veszek el." Nem nagy dologról van szó, hajszál pici dologról, nem nagy dolog egy fonalszál. Sokszor úgy vagyok valamivel, apróság ez. Ábrahám azt mondta: semmit nem veszek el abból, ami a tied.
Ilyen tiszta a szívünk, a kezünk, az indulatunk anyagi vonalon?
"E dolgok után", amikor levizsgázott Ábrahám ezen a vonalon, és amikor kiálta a próbát, amikor ott volt az óriási zsákmány, amit ő szerzett meg, ott áll, és felemeli tiszta kezeit,- egy fonalszálat, egy sarukötőt nem veszek el, - ezek után szól hozzá az Úr.
Vajon hozzánk nem azért nem szól-e, mert ebben soha nem vizsgáztatott le? Isten ismétlést ad amikor nem állok meg, olyan ismétlést, hogy nem mehetsz tovább, mert nem vagy utána ennek.
Életünkben az első vizsgatétel ez volt, hogy Isten adott olyan időket, hogy kenyeret nem tudtunk venni, de aztán adott sok-sok örömöt. Visszasírom azokat az időket, amikor ott kellett harcolni az Úr előtt, és senki nem tudhatta meg mi van, de kellő időben mindig ott volt minden. Ez az idő elmúlt, mert Isten levizsgáztatott. Csak akkor vihet tovább, ha túl jutottam a vizsgán. Anyagi vonalon levizsgáztathatott-e már úgy, hogy nem tapadhat a kezedhez semmi?
"E dolgok után" - így mondja az ige, - lett az Úr beszéde Ábrahámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám! Én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. Ezért énekeltük az éneket: "Paizsod, jutalmad Ő!" Az Úr önmagát adja. Minden helyett, amire azt mondjuk: nem, amit kiengedünk a kezünkből, azt mondja az Úr: önmagát adja. Amit értem elhagytál minden leszek helyette. Neked nem kellett Sodoma királyának jutalma, - én leszek helyette felette bőséges jutalmad.
Döbbenetes, mit felel erre Ábrahám. Az anyagi vizsgát kiállta, de itt azt mondja: "Uram Isten, mit adhatnál én nekem, holott én magzatok nélkül járok." Valami olyasmit mond Ábrahám, - nem Te kellesz, nekem egy gyerek kell!
Az Úr a legtöbbet ígéri neki, - mindened leszek. És ő azt mondja, - mit adhatnál? Mi ez ahhoz képest, hogy nincs gyerekem. Jó volna szembenézni vele, nincs-e a mi szívünkben is egy nagy kérés, - Uram de ez nekem nincs! Ilyenkor mindig azt mondjuk: Nem Téged kereslek. Valami mást! Sokszor mondja az Úr: Kérj amit akarsz. Mit kér a szíved? Az Úr csak azt hallja, amit a szíved dobog, - Uram ha megtérne a férjem, a gyermekem. Ez a szívünket szorongató kérés, és az Úr hallja.
Milyen rettenetes, hogy amikor az Úr a legtöbbet ígéri Ábrahámnak, akkor ő azt mondja: "Én magzatok nélkül járok... Ímé énnékem nem adtál magot, és az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm." Mire mondjuk ezt, - Uram nem adtad. Sok mindent adtál, de ezt nem adtad. Nézzünk most szembe vele, mi a szívem legmélyebb kérése és panasza az Úr felé?
Amikor azt ígérte, hogy "paizsod vagyok és jutalmad bőséges," - ez már Vele együtt minden. De mi azt mondjuk: jó, hogy vagy nekem, de nekem más is kell. Szokták mondani: olyan egyedül vagyok. - Dehát az Úr... Igen-igen, de nekem egy ember kellene. Milyen fájó lehet ez az Úrnak. Jó, de az Úr nem jár itt velem a lakásban, nekem egy férj, vagy egy gyerek kellene.
Csodálatos, hogy az Úr mégis válaszol erre az igényre, és azt mondja Ábrahámnak: "Nem ez lesz a te örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd." Elhangzik a nagy ígéret. Vannak-e ígéreteid, amire tudod, hogy Isten mondta, és amit talán nagynak látsz, teljesíthetetlennek. Hány embernek mondta már az Úr, hogy idvezül a házanépe, és ott van benne a kérdés, hogyan tudná megtenni? Lehetetlen!
Ki tudja mit adott már neked Isten a szolgálatra nézve. Talán nagy ébredést ígért. Na nem! Elég ha néhányan megtérnek. Elég nekem Ismáel. Szeretném ha most visszagondolnál, adott az Úr ígéretet, és "nem lettél-e engedetlen a mennyei látás iránt?" Vagy azzal szemben, amit a tieiddel kapcsolatban, vagy a szolgálattal kapcsolatban mondott. Mondhatta-e már neked: "Számláld meg a csillagokat...Így lesz a te magod. Úgy szeretem az Urat, amikor szemléltető oktatást ad. Menj ki, számold meg, te csak így tudod megérteni, hogy ennyi lesz a te magod.
"És hitt Ábrahám, és tulajdoníttaték néki igazságul." Nem úgy van-e, hogy amit neked mondott az Úr, azt te nem párosítottad hittel? Amiért Ábrahám a hívők atyja lett, az egyszerűen azért van, mert Isten szavára épített.
A te hited a láthatókon nyugszik, vagy Isten szavára épül? Nem érzésekre, nem láthatókra, hanem az Isten világos, egyszerű, tiszta beszédére. Tudsz-e hinni, messze elhinni, építeni arra amit az Úr mond, mert akkor vagy a hívő Ábrahám magva.
Múlik az idő, múlnak az évek, és nem történik semmi. Érzed-e, milyen rettenetes dolog egy idős ember életében, akinek egyre kevesebb lehetősége van, hogy megtörténhessen amit az Úr ígért. Lehet, mikor először mondta Isten, még nem múlt el Sáránál az asszonyi természet. Hetvenöt éves volt, mikor kijött Ábrahám a földjéből, és száz, amikor Izsák születik. Huszonöt év, - és talán minden nap azt mondja, egyre kevésbbé lehet, múlik az idő, Isten nem csinál semmit. Nap-nap után, év-év után, és Sára nem lesz terhes.
Sára azt mondja, - csináljunk valamit. Látjuk az okos asszonyt, az okos feleséget, aki feláldozza magát, és azt mondja Ábrahámnak: menj be Hágárhoz, hogy Isten ígérete beteljesedhessen.
Okos asszony Sára, nem féltékeny mint más, aki azt mondja: belepusztulok. Ő azt mondja: menj be Hágárhoz. Óriási lépés Sáránál. Melyikünk tudná megtenni? Én adtam az öledbe. - Te meg tudnád tenni? Ez az asszony mindent megtesz, hogy az ígéret beteljesedjen. Nem rajtam keresztül, - nem baj, - csak beteljesedjen.
Kérdezem, Sára a hibás, vagy Ábrahám? Mind a kettő! Elsősorban Ábrahám, mert ő kapta az ígéretet, és ő volt a felelős ezért. Milyen könnyen rá lehet venni egy ingadozó hitű embert. Biztos Ábrahám is megingot már, hogy nem történik semmi. És most jön ez a jó ötlet. Hányszor volt jótanács az életünkben, hátha mégis nekünk is kell tenni valamit, hogy ez megvalósuljon? Ábrahám belemegy, pedig Hágár Egyiptombeli. Ábrahám keresztüllépi az akadályokat, hogy Isten ígérete beteljesedhessen.
"Nem koronáztatik meg, aki nem szabályszerűen küzd." (2.Tim. 2,5). Nem lehet szent ügyet szentségtelen eszközökkel véghezvinni.
Teherbe esik Hágár, és elkezdődik a tragédia, egy család békessége borul fel ezen, hogy nem tudtak az Úrra várni. Első komoly leckéje Isten gyermekének, hogy tanuljon meg várni. Várjuk az Urat, várjuk az áldást. Különben minden tönkremegy. Megromlik Ábrahám és Sára kapcsolata, a szolgálóval való kapcsolata, tönkremegy az egész ház békessége. Pedig jót akartak, Isten ígéretét akarták elősegíteni és tönkremegy minden.
Milyen rettenetes, hogy odaáll Sára, és azt mondja: "Bántódásom van miattad!" Hát ki kezdte ezt az egészet? És mégis most ki vádol? "Én adtam öledbe szolgálómat!" Én voltam a jó, én akartam segíteni. Te vagy a hibás Ábrahám!
Soha nem más az oka, - mindig csak én! Milyen nehéz eljutni oda, hogy ne okoljak mást. Azt mondja az Ige, majd ha "megszünsz ujjal mutogatni, és hamisságot beszélni," (Ézs 58,9), akkor ígéri az Úr az áldások tömegét.
Sára első dolga, hogy ujjal mutogat, - miattad. Tedd le a kezed, ne mutogass férjedre, gyermekedre, gyülekezetedre. Jó volna mellünket verve eljutni oda, egyedül én vagyok a hibás, - miattam!
"Bántódásom van miattad...nincsen előtte becsületem." Veszekedett az asszony és a szolgáló, azután az asszony és a férj. Ismerjük a történetet, - Ismáel miatt micsoda rengeteg szenvedés. Gondoljatok arra, milyen rettenetes a világ végéig való szenvedés. Megszületett egy nép. Egy ilyen emberi jó mennyi rosszat tud csinálni Isten dolgában, tervében.
"Tegyen ítéletet az Úr te közötted és én közöttem" - mondja Sára. Nem tudom nem áll-e el a lélegzeted, még az Urat is bizonyságul hívja. Hívő emberek sötét útjaikra elkezdik hívni az Urat. Annyira igaza van Sárának, hogy az Úr tegyen ítéletet.
Jaj Sára, - ne tegyen az Úr ítéletet, - legyen az Úr kegyelmes!
Ezután történik az, hogy tizenhárom évig hallgat az Úr. Megszületik Hágár fia, "És nevezte Ábrahám az ő fiának nevét, akit Hágár szült néki, Ismáelnek. Ábrahám pedig nyolcvanhat esztendős volt, mikor Hágár Ismáelt szülte Ábrahámnak." Nyolcvanhattól kilencvenkilenc éves korig nem szól az Úr Ábrahámhoz. Tudod testvér mit jelent az, ha csak rövid ideig is nem szól az Úr? Tizenhárom év! Múlik az idő, most már biztos, hogy csak Ismáel lehet az örökös.
Az első várni nemtudás sokkal hosszabb várakozást idéz elő. Bár akkor tudott volna várni. Nem tudom csináltál-e már olyat, hogy nem jól történt, és újabb várakozás, egy újabb iskola következett. Ábrahám teljes reménytelenségbe kerülhetett, nincs itt más, Ismáel van, ez az Isten akarata.
Tizenhárom év után megszólal az Isten. Újra ideírhatnám: "Ezek után". "Én a Mindenható Isten vagyok!" Isten mindig úgy mutatkozik be, ahogyan arra nekünk szükségünk van. Ábrahám, nem hitted, hogy meg tudom tenni, pedig én a Mindenható Isten vagyok! Nem bírtad megvárni cselekvésem.
Ismered úgy az Urat, mint a Mindenható Istent? Nézz a körülményeidre, és kérd, hogy Isten kimondja,- én a Mindenható Isten vagyok. Így mondja tovább Ábrahámnak: "Járj én előttem!" Ki előtt jártál eddig, emberek előtt, saját szemed előtt? Hány szempár előtt járunk mi. És elveszted azt az egyetlen szempárt, aki előtt járnod kellene. Jó volna kimondani: Uram ettől a perctől kezdve egyetlen szempár érdekel, - Te mit szólsz hozzá? Ez a szempár belülről néz rád, és ítéli cselekedeteidet, beszédedet, és azt mondja, amit mondtál, előttem nem áll meg. Lehet emberek nagyra becsülik, de előttem nem áll meg, tisztátalan.
"Járj én előttem és légy tökéletes!" Egészen átadott. Légy tökéletes az odaadásodban, az odaszánásodban. Akarod-e, hogy életed egészen tökéletesen elégőáldozat legyen?
Ábrahám nem előttem jártál, nem volt teljes amit tettél. "Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek." (Jel 3,2). Légy tökéletes. És újra mondja az Úr az ígéretet. "Szárainak, a te feleségnek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. És megáldom őt, és fiat is adok őtőle neked, és megáldom, hogy legyen népekké, nemzetek királyai származzanak őtőle." Isten újra ismétli az ígéretet. Újra lehetőséget ad Ábrahámnak a hitre.
Nem tudom nem gondoltatok-e még arra, hát ilyen a hívők atyja? És még egy rettenetes dolog: "Arcra borult Ábrahám, és nevetett." (1.Mózes 17,17). Hogy illik össze ez a kettő? Megalázkodik, alárendeli magát, és közben nevet. Hányszor van bennem ez a kettő, imádkozom, és közben nem hiszem. Arcra borulok, mondom, hogy Uram, és közben nevetek. Hát ilyen a hívők atyja. Egyik a sátorban nevet, másik a szemébe nevet. "Nevetett, és gondolta az ő szívében." Testvér Isten mindig látja, amit a szívedben gondolsz. Miközben leborulsz és imádkozol, pontosan hall mindent. Azt gondolja Ábrahám: "Vajon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke, avagy Sára kilencven esztendős lévén szülhet-é?
Isten válaszol a gondolataira. De előbb még azt mondja Ábrahám: "Vajha Ismáel élne te előtted." (1.Mózes 17,18). Nem kell nekem más, megvan oldva a kérdés, minek megint elölről kezdeni a hitbeli dolgokat? "Az Isten pedig mondta: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezd annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ővele, örökkévaló szövetségül az ő magvának őutána."
Azért olvastam el, hogy lássuk, azután meg Sára nevet. Azt mondja az Ige: "Hol van Sára, a te feleséged?... Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és ímé akkor a te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik a sátor ajtajában, mely annak hátamegett van. Nevetett azért Sára ő magában."
Az első dolog amit nagyon komolyan szeretnék mondani: ne hallgatózz soha! Ne csak úgy, hogy ne tedd oda a füledet, hanem hogy a másik szobából hallani lehet amit beszélnek. Menj ki a szobából. Amit nem neked mondanak, nem kell hallanod. Akár véletlenül hallotta, akár a kulcslukra tette fülét, mindenképpen hallgatózott. A másod kézből hallott dolog is hallgatózás. Nem neked mondták, Isten előled elrejtette. Kérdezősködés, kíváncsiskodás, jaj nem neked mondta Isten, nem Sárának, Ábrahámnak mondta.
Látjátok Sára letagadta. "nem nevettem én." Rettenetes dolog, hogy belevisz a hazugságba, a hitetlenségbe. Teljesen lehetetlen, Ábrahám száz esztendős, Sára kilencven, - lehetetlen. Újra kérdezem, testvér, az "Istennél lehetetlen-é valami?"
A Zsidók 11-ben megdöbbenve olvastam: "Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, mivelhogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette." (Zsid 11,11). Hát ez nem így van, hát nem hitt, - hát kinevette Sára azt, aki az ígéretet adta. Hát miért írja akkor?
Mély vigasztalás volt számomra benne. Isten így látta. A kegyelem alatt így látta Sárát. Nem nézte azokat a rettenetes dolgokat, utálatosságokat, hűtlenségeket. Érted már mit jelent a kereszt? Isten téged nem olyannak lát amilyen valójában vagy, ha odamenekülsz a kereszt alá. Az Ószövetségben akik Hozzá menekültek, azokat Isten előre látja a kereszten keresztül. Az Újszövetség népét, minket, visszafele lát a kereszt alatt. A Bárány megöletett a világ alapjainak felvettetése előtt.
Pilátus azt kérdezte: "Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? Feleltek és mondták neki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe." (János 18,29-30). Izráel népe, a papok akkor gonosztevőnek látták Jézust.
Te kinek látod, - kinek mondod? Isten is gonosztevőnek mondja Jézust? Különben nem engedte volna két lator közé a fő-lator helyére feszíteni. A latrokon csak az ő bűnük volt. Az a gyilkosság amit ők elkövettek, az a lázadás. De Jézuson egy világ bűne volt. Most már érted, hogy Isten is kimondta rá, - a legnagyobb gonosztevő.
"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne." (2. Kor .5,21).

Sárának a hitetlensége, nevetése, a várni nem tudása, az önálló cselekvése mind rajta volt a Bárányon. Egy világ bűne, - az első embertől az utolsóig!
Szeretném ha most felnéznél a keresztre és kimondanád: bűnné lett érettem. Akkor Isten Jézusért úgy lát, mint ahogyan Sárát látta, - "hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette." Egyszerűen személycsere történt. Te függsz a kereszten Jézus helyén, és Ő Jézust látja életedben. Látod, - ilyenek a hithősök.
Szeretném ha eljutnál oda, te hitetlen hívő, hogy újra bocsánatot kapj egész eddigi hívő életedre. 

Imádkozzunk! Úr Jézus, köszönöm, hogy mint hívő gonosztevő ott állhatok a Te kereszted előtt, és láthatom, mivé lettél helyettem. Segíts, hogy soha ne legyen a kereszt megszokott nekem. Segíts, hogy mindig átéljem, hogy a tiszta, a szent, a bűn nélkül való ott függ a kereszten két lator között a helyemen.
Úr Jézus kérlek, hogy a hitetlen hívő életem minden bűnét, önálló cselekvését hadd tegyem oda a te véred alá. Kérlek azért adj újra kegyelmet, hogy újra kezdhessük, hogy járhassunk Előtted teljes szívvel és tökéletesen. Kérünk, add meg ezt nekünk, nevedért. Ámen.

(Trausch Liza)

2014. május 19.

Isten akaratából



Efézus 1,1-14
Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efézusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert Őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hivőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az Ő dicsőségének magasztalására.

Cseri Kálmán: Isten akaratából

"...Isten ajándékokat kínál, de csak a Krisztusban kaphatjuk meg mindazt, amit nekünk szánt. Aki Jézust befogadja az életébe, minden túlzás nélkül vele együtt mindent megkapott, amire szüksége van ebben az életben és az örök életben, csak még nem bontotta ki ezt a nagy csomagot. A keresztyén élet tulajdonképpen egy nagy csomagbontás. Egyre több mindent felfedezünk, hogy mi-mindent kaptunk mi Krisztusban. Sokszor éppen úgy fedezünk fel egy-egy addig nem ismert vagy meg nem becsült ajándékot, hogy éppen arra van szükségünk valamely nyomorúságban. Hogy szabadítást ad valamiből, hogy erőt ad valamihez, hogy felismerjük, valaminek mi a célja, hogy úgy használ minket mások javára, hogy mi tudjuk a legjobban, hogy a képességeinken messze felül tudtunk valamit adni abból, amit mi is úgy kaptunk. És egyre inkább csodálkozik a hívő: mi-mindent kaptam én Krisztusban. Ezeket úgy külön-külön, Jézus nélkül nem lehet kapni. ...."

2014. május 18.

Nem tudnál igyekezni, Istenem?



Nem tudnál igyekezni, Istenem?
Amy Carroll

„Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.” 
(Préd . 3,11)

Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”

Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.

Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.

Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.
Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony. Igazi szappanoperába való történet.
Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.
Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).
Ezt olvassuk az Ézs. 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.
Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni.

Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.

Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.02.20.

2014. május 16.

Istenem, segíts ...



Segíts meg engem Uram Isten, szabadíts meg engem a Te kegyelmed szerint! 
 Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram! 
(Zsoltárok 109: 26-27)

Istenem,
segíts a tekintetemet a problémáról és a körülményekről
Rád emeleni."

Forrás
Facebook - Keresztény idézetek

2014. május 7.

Uram, imádkozom




Forrás
Facebook - Ez a nap.hu

2014. május 1.

Erősítésként



FÁRADTSÁG 

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket"
( Máté 11 : 28 )

* Sok szellemi tapasztalatot szerezhetünk a fáradtság idején, de ez attól függ, hogyan nézünk szembe vele.
Először is miben fáradunk el?
-      elfáradunk a várakozásban
-      elfáradunk a tanulásban
-      elfáradunk az ellenséggel való küzdelemben
-      elfáradunk a kritikáktól és az üldözéstől.

*  Emberi erőnknek határa van … Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy kicsúszik a talaj a lábunk alól.

*   Minél tovább tart ez a fáradékony időszak, annál jobban felemészti bensőnket.  

* Torkunkat fullasztja, megfojtja a reményünket, a motivációnkat, az optimizmusunkat, a bátorságunkat.

Tudnunk kell, hogy Isten nem úgy ad erőt és bátorságot, mint egy  gyógyszertáros, akinek átadjuk a kiváltandó receptet..

Az Úr nem azt ígérte, hogy ad majd valamit inni, ami segíteni fog a fáradság tüneteit kezelni.

Ő saját Magát ígérte nekünk! 
Ez minden! Ez elegendő!

Jézus a Szabadító azt mondja:
 „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."   
(Máté 11:28-30)

Sokszor megengedjük, hogy az élet körülményei leverjenek. 
-  A csüggedés irányítja az elhatározásainkat?
-  A bátorságunk helyet ad a konformizmusnak. (nincs munkám, beteg vagyok, miből vásárolok ezt vagy azt, stb.)?
- A hit csupán szóvá válik számunkra, egy dísztárggyá, ami szép ugyan, de nem tudunk mit kezdeni vele?

* Nem szabad megengednünk, hogy ez megtörténjen! Mikor már fogytán az erőnk, és jön a fáradság, halljuk, hogy valami azt suttogja a fülünkbe: "Add fel!" Akkor töltsük meg a szellemi tüdőnket az Úr kegyelmének szelével és higgyünk, hogy mindez el fog múlni, mert mellettünk van szerető, erős és fáradhatatlan Istenünk.
Nincs olyan fáradság, amely ellen tudna állni Jelenlétének! 

(Nemet Erzsike)

2014. április 16.

Lelki érettség jele....



 A lelki érettség jele ...

"A lelki érettség jele nem az, hogy tisztának érezzük magunkat, hanem éppen az, hogy tudatában vagyunk tisztátalan voltunknak." 
(Philip Yancey)

2014. április 14.

A derék asszony




A derék asszony dicsérete

Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót. Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek. Nem félti háza népét hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó. Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!

(Példabeszédek könyve 31:10-31)

Önfeláldozó szeretet



Önfeláldozó szeretet
 
"…járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. "
(Efézus 5:2)

A szeretet áldozathozatalt jelent, nemcsak valami feladását, hanem teljes önmagad, életed odaszánását, mindazzal együtt, ami benne érték, úgy, ahogy Jézus tette.
Odaszánva Magát szeretetből. Szeretetben járni azt jelenti, hogy kész vagy felebarátodért olyan áldozatokra is, melyeknek ára van. Tedd meg és megörvendezteted Isten szívét, mert így látja, hogy Jézus áldozata nem volt hiábavaló, mivel benned is követőre lelt.

( M. B.Schlink )

2014. április 13.

A nő



Kun Magdolna
A nő

A nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, s ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy az legyen benne, mi a férfiakban nincsen.
A nők valódi igazgyöngyszemek,
melyek minden ékkőnél szebben fénylenek.
Csak akkor váltanak szürkés matt színekre,
ha arcukon szánt időt a könnyek érző-cseppje.
Mert, minden nő lelke egy édenkerti rózsa,
a másik nem vágyának örök bódítója,
mely, csak akkor ontja igazán édes illatát,
ha férfitenyér érinti meg kitárult
szirmát.