"Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert és Jakabot, és Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük; És a ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelent nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek Jézussal. Péter pedig megszólalván, mondja Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni; csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja mit beszél, mivelhogy megrémültek. És felhő támadt, mely őket befogta, és a felhőből szózat jött, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagy hirtelen körültekintettek, senkit sem láttak többé maguk körül, egyedül Jézust. Mikor pedig a hegyről leszállottak, megparancsolta nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az embernek Fia a halálból feltámad. És ezt a szót megtartották magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljön, helyreállít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva őfelőle.
És mikor a tanítványokhoz ment, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietvén köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte az írástudókat: Mit versengtek ezekkel? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén, monda néki:Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng. És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás, és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte, és az fölkelt." Márk 9,1-27.
Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy hívásod hozzánk is elért. Köszönjük, hogy azért lehetünk itt, mert hívtál. Senki nem tudott volna bennünket idehozni, csak a Te Lelked. Kérlek áldj meg minket, hogy Igédből is halljuk mindig hívásodat. Áldd meg számunkra szavadat, hadd szóljon személyesen hozzánk. Ámen.
Azért olvastuk el az egész történetet, hogy lássuk hátteret. Jézus az első, akit látnunk kell. Ahhoz, hogy valaki újjászülessen, új élete legyen, két dolog szükséges: Jézust és önmagát kell meglátnia. Tekintetünk először essen Jézusra, aki valóban férfi volt, hiszen a Biblia is így nevezi: "fájdalmak férfia". (Ézsaiás 53,3.) Jézus Krisztus férfi volt, és mégis sokkal több ennél. Ha meglátjuk Jézus lényét, akkor látjuk magunkat is igazi valóságunkban.
Jézus az egyetlen igazi férfi. Egy gyermeket megkérdeztem, mit gondolsz, milyen lehetett Ádám, amikor Isten megteremtette? Kis gondolkozás után nagyon jó feleletet adott: azt gondolom, olyan lehetett, mint Jézus. A bűn-nélküli, tiszta, szent ember olyan, mint Jézus. Úgy gondolom, nekünk mindnyájunknak olyannak kellene lennünk, - különösen a férfitestvéreknek mondom, - olyanoknak kellene lenni, mint Ádám, az Istentől teremtett első ember, a bűn-nélküli ember. Tudjuk, hogy Ádám vétkezett, ezért bukott ember lett.
Másik arc amit láthatunk, a bukott ember, azt mondhatjuk: mi. A bukott ember arcában azonnal megláthatom a magam arcát. A Bibliában találkozunk ezzel a kifejezéssel: Ádámban. Az óember, a született természetem Ádámban, és a másik állapot amiről beszél így hangzik: Krisztusban. Nagyon hamar rá fogok jönni, hogy hol vagyok: Ádámban, vagy Krisztusban? Bukott ember vagyok, vagy már hasonlóvá lettem Krisztushoz?
A Biblia az egyetlen férfiről beszél most nekünk. A legtöbb ember azért nem tud megtérni, mert a másik emberhez hasonlítja magát. Nincs helyes mértékünk, akihez hasonulnunk kellene. Ez volt az egyik ok, amiért Isten elküldte Jézust, hogy megmutassa, milyennek kellene lennünk, milyennek tervezett és szeretne látni minket. Jézus a minta. Emlékszünk amikor Jézust Pilátus kiállítja a tömeg elé: Ime az ember! Ilyen az ember, a nehézben, a szenvedésben életének legnehezebb pillanatában. A helyes mértéket mutatja: milyennek kell lenni. Isten elküldte Jézust és azt mondta: ilyen az ember. Ha mérték alatt vagy, nem vagy ember. Újra mondom, ne egymáshoz hasonlítsuk magunkat, és ne gondoljuk, hogy több és jobb vagyok mint a másik ember. Ez nem helyes mérték!
Egy édesapát elvitte fia az iszákosmentő misszióra. A csendeshét végén mindenki elmondta, mit értett meg az Igéből magára nézve. Az apa hallgatott. Fia halkan megkérdezte: édesapámnak nincs valami mondanivalója? Fiam, kisangyal vagyok ezekhez képest. Nem tudom nem így látjuk-e magunkat mi is többi munkatársainkkal kapcsolatban, mint ez az édesapa? Nem káromkodok, nem lopok, nem csalok mint mások, kisangyal vagyok a többihez képest. Isten azért küldte az Úr Jézust, hogy megláthassuk, milyen az Isten szíve szerint való ember. Ezért olyan jó, hogy első pillantásunk Jézusra irányulhat és nem egymásra. Azért vagyunk itt, hogy lássuk Jézust és magunkat. Amint meglátod Ôt, magadat is látod.
Pár vonást szeretnék Jézusról elmondani: a legbátrabb ember, férfi volt, aki járt ezen a földön. Nem volt benne semmi számítás, személyválogatás, megalkuvás. Heródes és Pilátus előtt is bátran megmondott mindent, pedig tudta; életével játszik. Látjuk ezt a mérhetetlen bátorságot. Mi mindig vigyázunk arra, hogy mit mondunk. Jézus világosan, élesen beszél, és van amikor egy szót sem szól. Pilátus azt mondja: nekem nem szólsz-é, hiszen volna hatalmam, hogy elítéljelek, vagy megtartsalak. Jézus a hatalmasságok előtt is mindig ugyanaz volt, a legbátrabb ember. Mindig nyomában voltak a farizeusok, állandóan feljelentették. Jézus tudta, azért figyelik, hogy vádolhassák. Mégis ugyanúgy cselekszik. A száraz kezű embert is ezért lökték oda eléje. Jézus mindig visszautasíthatta volna: miért adjak okot most? De hívja és azt mondja: Nyújtsd ki a kezed! Szombat napon csodát tesz, meggyógyítja a száradtkezű embert. Semmi nem korlátozta Ôt abban, hogy megtegye azt, ami az Atya akarata.
A bélpoklosokat megérinti, a körülötte állók is elcsodálkoznak, nem fél, hogy Ő is bélpoklos lesz. Mindenki messze elkerülte őket, nemhogy érintette volna. Vagy nézzük a dühöngő őrültet, a gadarénust, akinek senki nem mert közelébe menni. Végül ott ül Jézus lábainál, mint egy szelíd gyermek. Jézus nem félt tőlük. Ha mi találkozunk valaki ilyennel, azonnal elhúzódunk, jaj nehogy...Jézus a legbátrabb ember, - jó volna, ha ezt most meglátnád. A férfit, aki több nálunk, és több mint férfi.
Jézus miközben a legbátrabb, a legtapintatosabb is. Ez a kettő nem szokott együtt lenni. Nagyon sokszor a bátor ember goromba, kemény. Jézus bátor és tapintatos. Egyesül benne ez a két tulajdonság. Amikor olvasod az Igét, próbáld az Ige kicsi ablakán keresztül át látni Jézust. A legtapintatosabb, amikor a templomban eléje viszik a házasságtörő nőt azért, hogy Jézus csapdába kerüljön. Akkor is elfogják, ha azt mondja: meg kell kövezni, de akkor is, ha azt mondja: nem. Egy olyan csapda, amiből nincs kiút. Jézus egy szót nem szólt eddig ehhez az asszonyhoz. Szavával sem bántja. Nem szól addig, amíg vádolóit el nem küldi egy olyan világos, tiszta, egyszerű szóval: aki közületek nem bűnös, az vesse rá az első követ. Mikor egyedül marad az asszony, akkor sem mondja: micsoda asszony vagy te, hogy lehet így élni, nem szégyelled magad? Csak annyit mond: Nem kárhoztatlak. Jézus valóban a legbátrabb és a legtapintatosabb, ahogy ezzel a tetten kapott asszonnyal bánik.
A vámszedőkkel és bűnösökkel együtt eszik, nem veti meg őket, nem undorodik senkitől. A bélpoklostól nem undorodik, hozzáér. Nem szégyenít meg senkit, akárki jön hozzá. Máténak sem mondja: te anyagias, te csaló! Ennyit mond: Kövess engem! Mellette Máté tud magáról mindent. Mert Jézus a legtisztább ember! Ő az, aki a szíve legmélyéig tiszta. Olyan sokszor figyeltem magam, azért mondok dolgokat másra, hogy valamilyen módon kitűnjek. Jézus volt a legtisztább, akiből ragyogott, sugárzott a tisztaság, csak oda kellett lépnie valaki mellé, és az mindent tudott magáról. Benne a világosság jött a világba. Ebben a világosságban látjuk mi is majd a vélt bátorságunkat, tisztaságunkat.
A legtisztább ember jár a szennyben. Gondoljunk arra a mérhetetlen szennyre, ami körülötte volt. A parázna nő könnyeivel öntözi lábait, hozzáér, és Jézus tiszta marad. Bárkivel nyugodtan kapcsolatba kerül, nincs egy szennyes gondolata, egy szennyes kívánsága. Egy férfi aki tiszta, aki több mint mi. A fiatalok mondják: olyan természetes, hogy felmerülnek bennünk a kívánságok. Nézd Jézust, benne az embert, rádobják a szennyet: mi nem paráznaságból születtünk. Azzal is vádolják: az ördög által űzi ki az ördögöket. Állandóan rádobják a saját gondolatuk szennyét, és Jézus tiszta, ragyogó. Jézust állandóan körülveszik a legszörnyűbb, legcsúnyább vádakkal: Magad teszel bizonyságot, - a te bizonyságtételed nem igaz. Káromlással vádolják: hogy mered magad Isten Fiává tenni? Mindenhonnan dobálják, és Jézus egyre ragyogóbb, egyre tisztább. Csak az lesz piszkos, aki ezt megtette. Soha ne félj attól, amit emberek mondanak rád. Ha nem igaz, csak fényesebben derül ki igazságod és tisztaságod.
Azt mondtam: Jézus a legtisztább és legalázatosabb ember. Együtt van a bűnösökkel, és paráznákkal. Hogy botránkoztak a farizeusok, mit keres ez a tanító ezek között az emberek között? Amikor a bűnös asszony érinti Jézust, azt mondják a farizeusok: ha ez tudná, hogy ki s miféle ez az asszony... Nagyon sokszor úgy nézünk a másik emberre, hogy jobbnak érzem magam. Jézus soha nem néz így emberekre. Nem eshet senki olyan mélyre, hogy Jézus ne legyen továbbra is barátja.
Egyik nagypénteken egy faluban hirdettem Igét. Valaki arról beszélt, hogy Jézussal mindent lehetett csinálni, arcul ütni, belerúgni. Egy percig rajtam is végigfutott: mit teszek én Vele? Isten odaadta Őt és mindent lehetett Vele csinálni. Ezen az alkalmon úrvacsoraosztás volt, közben bejött a templomba egy részeg fiatalember. Állandóan ez izgatott, oda fog-e jönni úrvacsorát venni. Hát lehet ezt? Egy percig eszembe jutott: Jézussal mindent lehetett csinálni. Ezt is eltűri, nem szakad ránk a plafon, nem mozdul meg a föld alattunk. Jézus a legszeretőbb ember. Isten szeretete az, ami rajta keresztül kiárad. És mert Ő így szeret, megfeszítőiért nem bosszúért imádkozott, hanem: Atyám bocsáss meg nekik. Ő mindenkit szeretett. A legélesebb példa, hogy Júdást is szerette. Feltűnt már nektek hogyan beszélt Júdással? Mit mondtunk volna neki, ha hozzánk jön? Ő így mondta: Barátom, miért jöttél? Júdás szeretetéről is tudta, hogy el fog fogyni, Péterről is, hogy meg fogja tagadni. Mivelhogy szerette az övéit, mindvégig szerette őket. Felismerted-e ezt a szeretetet, amelyik képes volt önmagát adni érted, és értem? A mi szeretetünk olyan hamar elfogy.
Egy férfit látunk, aki sokkal több, mint ember, - Isten-ember. A Biblia úgy beszél Jézusról, mint pásztorról. Azt mondja az Ige: a pásztor az ajtón jön be. Tudjátok mi az ajtó, min keresztül ebbe a világba jövünk? A születés. Megalázta magát, úgy született, mint te, meg én. "Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk." (Ézsaiás 9,6.) Jézus ajtón jött be ebbe a világba. Az ördög nem jött ajtón. A pásztor az ajtón jött be, és végigélt mindent, mint ember. Éhes volt, fáradt volt, ember volt. És mégis több: Isten-ember volt. Az Ige testté lett, az Isten ember alakjában lejött erre a földre, és most a felolvasott részben az Isten-embert látjuk. Jézus fölvitte Pétert, Jakabot és Jánost egy hegyre, és ott elváltozott. Nem olyan volt, mint amilyennek eddig ismerték. Elmondja az Ige, hogy változott el: "Ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet." El tudjátok képzelni, milyen lehetett a tanítványoknak Az, akit egészen közelről ismertek, akivel együtt ettek, együtt vándoroltak a világ útján, egyszer csak elváltozik, egy ragyogó fehér alak áll előttük. Aztán megjelenik Mózes, és megjelenik Illés. Mózes a törvény, és Illés a próféta. A Kijelentés beteljesülése. Egy másik evangélium elmondja, Jézus haláláról beszélgettek. Kinek volt erre szüksége? Jézusnak? Gondolom, hogy neki is. Utolsó megerősítés szenvedése előtt, beszélhetett valakikkel, akik értik Őt.
Életem bizonyos időszakában úgy voltam, csak pár szót tudnék beszélni egyetlen emberrel, aki ismeri Jézust, hogy ne érezném, magam egyedül ezen a földön. Senki nem ért meg. Milyen nagy öröm, ha az ember csak ránézhet valakire, már minden jól van. Egy tekintet megerősíthet: úgy gondolkozom mint te, itt vagyok, segítek. Arra gondoltam, Jézusnak is szüksége volt arra, hogy mennyei erősítést kapjon itt a mennyei világból.
Talán még inkább a tanítványoknak és nekünk, mert ott láthatták, hogy igazán milyen Jézus, hogy kicsoda Ô. Mennyei dicsőségben láthatták Ôt, aki velük együtt vándorolt.
Aztán Pétert látjuk, akinek mindig vannak ötletei, Péter az állandó kezdeményező, csinálni szeretne valamit. Építsünk három hajlékot. Péter állandó kezdeményező. Aztán jön a fényes felhő, minden eltűnik, és nem láttak mást, csak Jézust egyedül. Még egy mondat: "Ez az én szerelmes Fiam!" Ez a férfi, aki ott függ majd a kereszten tehetetlenül, nyomorultul, véresen, ez a férfi Isten Fia, maga a testet öltött Isten. Nekünk ezen a földön nem lehet mást látni a mennyből, csak Jézust egyedül. A tanítványok elől minden eltűnt, de maradt Valaki. Milyen jó volna, ha ezen a héten Valakit kaphatnál, aki marad, aki otthon a legnehezebb körülmények között is ott van. Ha majd elmúlik az egészség, akkor is mindened meglesz, ha Ő marad semmi nem hiányzik. "Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok!" Nagyon személyesen mondja az Úr: Őt hallgassátok! Az emberi szón keresztül Őt hallgasd. A hirdetett Igén keresztül Őt hallgasd. Jó volna ha szívünkben maradna ez a mondat, - Uram Téged hallgatlak, szólj hozzám.
Imádkozzunk! Uram nagyon köszönöm, hogy mindig van nekünk szóló üzeneted. Amikor igehirdetésre készülök, szeretnélek csak Téged hallani, mondanivalódat, akaratodat. Köszönöm Jézus, hogy Te voltál a legengedelmesebb ember, aki mindig az Atya akaratát kerested. Kérünk formálj minket önfejű, akaratos, magunkat dicsőítő emberekből alázatos, csendes, Rád figyelő gyermekeiddé. Köszönöm, hogy mi is el tudunk változni. Kérlek, hogy mennyei, isteni erőddel változtass el minket akaratod szerint, képedre. Áldj meg mindnyájunkat, hadd legyünk Hozzád hasonlóak, hogy mindenki felismerhesse majd rajtunk arcodat. Ámen.
(Trausch Liza - Igehirdetésekből)
.jpg)
