Megéri újra kezdeni

3. Mózes. 25, 35-43

"Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét és Istenetek legyek."

 (38.v.)

Megéri újra kezdeni

Az a lehetőség, hogy az ember újat kezdhet, ugyan fantasztikus, de hogyan működik ez a gyakorlatban? Hiszen akkor nem mindegy, hogyan élünk? Nem lehet ezzel szégyentelenül visszaélni? Nem, Isten nem azt akarja, hogy ezzel a lehetőséggel gyalázatosan bánjunk. Ez a szükséghelyzetekre vonatkozik, arra, amikor valaki elszegényedik, és már semmije sincs (25.v.), amikor mások segítségére van utalva (35.v.), vagy elveszíti a szabadságát (39.v.). Az ilyen ember Isten védelme alatt áll (36, 38, 42. versek), és így nincs védtelenül kiszolgáltatva a másiknak, mert Isten maga, aki helytáll érte. Ahhoz, hogy a kapcsolatainkat valóban emberien és szociális érzékenységgel tudjuk alakítani, kell egy szuverén személy, aki nagyobb, erősebb, hatalmasabb mindenkinél. Mivel Istené a Föld, és az emberek is hozzá tartoznak, Ő korlátozza az önkényt, és formálja az egymással való bánásmódot is. Mi történne akkor, hogyha e szerint alakítanánk mi is az életünket, s azokat az embereket, akikkel dolgunk van, Isten szemével látnánk? Mi lenne, ha tulajdonunkat Isten ajándékaként könyvelnénk el? Nem lenne-e ezáltal minden ember valóban szabad? 

Elgondolkodtató: 

Mid van, amit nem Istentől kaptál?

Ajánlott igeszakasz:

Jakab 2,1-26

Forrás:
FÉNYSUGARAK - 2009.

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom..."

Priscilla Shirer

Én is ilyen hitet szeretnék

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, 

és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."

 (Zsid 11,1)

Alig vártam, hogy együtt ebédeljek vele. Na nem az evés vagy a beszélgetés kedvéért, hanem hogy hallgathassam.
Figyeltem egy ideje, és tudtam,hogy bibliaolvasó csoportunknak ez a tagja más, mint a többi. Sugárzott belőle Isten ereje, repesett Isten örömétől, és elárasztotta az Ő békéje.
De nem csak néhanapján. Mindig.
Egyértelmű volt, hogy tisztán hallja Isten hangját. Közeli kapcsolatban állt Vele, és ez üdítően hatott rá. Folyamatosan Isten működésének nyomait látta élete ritmusában.
Isten igéje élt számára, mert Istent is élőnek élte meg.
Talán te is ismersz egy-két ilyen asszonyt. Imádkozik és bízik. Remél és lát. Kér és kap. Nem könnyű elcsüggeszteni, félelemmel, aggódással lebénítani. Tapasztalatok hosszú sora áll rendelkezésére, hogy bizonyítsa Isten működését az életében.
Tudni szerettem volna, hogy jutott el idáig, ezért rákérdeztem az Úrral való útjának részleteire, amik olyan lüktetővé, üdévé, élővé teszik a kapcsolatukat.
Továbbadom nektek a titkot, amit akkor egy saláta és forró tea mellett megosztott velem. Egyetlen apró, de félelmetesen erős szóban lehet összefoglalni: HIT.
- Priscilla – mondta, - legyél a hit embere - nem olyan, aki csak beszél a hitről –, és sosem fogod megbánni.
A hit talán a leginkább agyonbeszélt, de „alulgyakorolt” szó keresztény körökben. Ami nagyon sajnálatos, mert a hitről való beszéd nem egyenlő a hit megélésével.
A hit jelentése tiszta és egyszerű: a hit cselekvés. Valójában a cselekvés az, ami a hitet hitté teszi.
Meghatározása szerint a hit nem azt jelenti, hogy Isten igazságairól beszélek vagy gondolkodom, de még azt sem, hogy örömöt lelek bennük. A hit azt jelenti, hogy viselkedésemet, döntéseimet, végső soron egész életstílusomat ahhoz igazítom, amit Isten kér tőlem – anélkül, hogy bizonyítva látnám, hogy amit sugall, működni fog.
Dr. Tony Evans így fogalmazta meg: „Hit az, amikor úgy teszünk, mintha igaz lenne, még akkor is, amikor nem igaz, azért, hogy igaz lehessen – csak, mert Isten mondta”.
Azt mondta nekem ez a hölgy, hogy amennyire vissza tud emlékezni, attól kezdett fejlődni Istennel való kapcsolata, hogy elhatározta, cselekvő hitté fogja alakítani mindazt, amiben hisz,: nem csak beszélni fog Isten ígéreteiről és iránymutatásáról, hanem aszerint is fog cselekedni.
Látszólag apróságok ezek: ajándék egy idegennek, elsőként jelentkezni, mikor egy ismerős segítséget kér a kerítésjavításhoz. De lehetnek nagyobbak is, mint például az elköltözés egy új helyre. Igyekezete, hogy felismerje és kövesse Isten útmutatását, amit a szívében kapott, volt a kulcs, mely nemcsak megnyitotta az ajtót a lüktető lelki élet felé, de be is zárt egy másikat, mely mögött az ellenség leselkedett, hogy elbizonytalanítsa, eltérítse, elcsüggessze.
Hogy mindig könnyű lett volna? Dehogyis.
De idővel megtanult annyira bízni Istenben, hogy képes legyen mindig az Ő szava szerint cselekedni. És ezzel egy csodálatos kalandokkal teli élet kezdődött el az Úr társaságában.
Tele hassal és tele szívvel álltam fel az asztal mellől, és minden vágyam az volt, hogy tudjam életre váltani a példát, amit ez az asszony mutatott nekem.

Mennyei Atyám! Szeretném, ha veled való kapcsolatom szoros lenne, tele élettel, lüktetéssel. Segíts, hogy hitben Veled járjak akkor is, amikor nem látom működésedet. Jézus nevében, Ámen.

Forrás

 http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2015/12/lelekerosito-levelek-189.html

Áldott adventi készülődést!

Ismeretlen szerző
ADVENT

Valakit én is várok,
Szívemben ajtót tárok,
Minden zugot bejárok,
Mert most valakit várok.

Valakit, aki engem
Szívével szeressen,
Fáradt, hideg szívemben
Újra tüzet gerjesszen.

Aki nekem az élet,
S benne a lelkem éled.
Szárnya alá von engem,
Aki győz általam és bennem.

Ki kemény harcaimban
Hűségesen velem van.
S akkor is megkeressen,
Ha tőle messze mentem.

De szennyel telve szívem...
Ki szabadít meg engem?
S mi lesz velem, ha nincsen
Valaki, hogy segítsen?

Irgalmazz Uram Isten!
S tisztítsd meg Te a szívem!
Legyen szerény kis lakod,
Legyen a Te templomod.

Akkor is folytatni fogom ..

Akkor is folytatni fogom... 

Én továbbra is hinni fogok, még akkor is, 

ha mindenki elveszti a reményt. 

És szeretni fogok, még akkor is, 

ha más gyűlöletet terjeszt.

Míg mások pusztítanak, én akkor is, 

építeni fogok. 

Még a háború közepén is a békéről ...

 A sötétség közepette is világítani fogok. 

Még akkor is vetni fogok, 

ha mások azt letiporják.

És én továbbra is sírni fogok, még akkor is,

ha mások hallgatnak.

És a könnyes arcokra is mosolyt varázsolok...

És meg fogom könnyebbíteni az emberek fájdalmait.

És örömre találok majd okot, azoknak akik bánatosak.

Gyaloglásra fogom kérni azt, aki elhatározta, hogy azt abbahagyja ...

És felkarolom azokat, akik már kifáradtak...

 A nyomor közepette is mindig lesznek olyan gyerekek, 

kik tele reménnyel néznek fel ránk, várva tőlünk valamit,

és még a vihar közepette is a nap valahol meg fog jelenni

a sivárság közepén, és újra sütni fog.

Mindig lesz egy madár, ki énekelni fog nekünk,

gyerekek kik ránk mosolyognak

és pillangók , kik szépségüket mutogatják.

De ... ha egy nap látod, hogy nem mozdulok, nem mosolygok,

vagy nyugton vagyok, akkor csak közelítsd meg ,

csókolj meg, ölelj át, vagy mosolyogj rám.

Ez elégséges lesz, mert valószínűleg elfelejtettem, hogy

túlterhelt az  élet és ez meglepett egy kicsit.

Részedről csak egy gesztus fog visszatéríteni az utamra.

Soha ne felejtsd ezt el ! ....

" Uram, taníts imádkozni! "

" Uram, taníts imádkozni! "

 ( Lukács 11:1 )

A tanítványok itt őszinték. Mi olyan sokszor jó és szépen tudnunk imádkozni, pedig az imádságainkból a legtöbbször az hiányzik, ami krisztusivá tudná tenni azt: az alázat.

(Bodnár Péter ref. lelkész)

Gyönyörűség és kívánságok

Gyönyörűség és kívánságok

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" 

(Zsoltárok 37,4).

Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak "otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve. Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.

Egész életünk a növekedés ...

"Az ősz idejét búcsúzás kíséri. Nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy elveszítünk néhány dolgot. De aki kétségbeesetten meg akarja hosszabbítani a régi, "nyári" időszakot, az nem veszi észre, és nem tudja élvezni az ősz örömét."

(Cornelia Mack)

Négy évszak a nők életében...

Egész életünk a növekedés és a fejlődés folyamata. Új dolgokat tanulunk, vannak reményeink, terveink, céljaink. Némely területeken sikereket tapasztalunk, máshol esetleg csalódás ér. Testünk is változik – és nem mindig úgy, ahogyan mi szeretnénk. Hogyan tanulhatjuk meg, hogy elfogadjuk életünk különböző szakaszait, és a legjobbat hozzuk ki belőle? Ha megfigyeljük a természetben lezajló négy évszakot, sok hasznosat tanulhatunk belőle...

Forrás

 35. sz. Lydia magazin

2013.

"Mert reménységben tartattunk meg ..."

"Mert reménységben tartattunk meg;
a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység;
mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?"
(Róm. 8:24)

Gondold meg, hogy mit jelent a remény!

Belévetett bizalmat.
Milyen belévetett bizalmat?
Olyan bizalmat, amely kötődik valamihez.
Mihez kötődik?
Kinek-kinek máshoz, de valamihez vagy valakihez biztosan.
Mihez kötődik a bizalom és így a reménység?
Ahhoz, aminek sikerült kivívnia a figyelmemet.
Mi vívja ki a figyelmedet?
Amit érdekesnek és értékesnek látok.
Mit látsz értékesnek?
Ami megérint.
Mi érint meg?
Ami valahogy és valamiért egy belső receptoromat elkezdi foglalkoztatni.
Mi foglalkoztatja azt a bizonyos belső receptorodat?
Az, ami fontos nekem.
Ami fontos Neked, az olyan könnyen jött, könnyen megy dolog?
Egyáltalán nem.
Miért?
Sokat kell harcolni érte. Lehet, hogy nem a megszerzéséért, de a megtartásáért mindenképpen.
No, ezért kell a reménységért küzdeni.
A küzdelem nem különleges dolog, hiszen a mindennapjainkban a jó megoldásokért mindig meg kell harcolni.
Miért hisszük, hogy a reménységért nem kell?
A reménységért is kell tenni, hiszen sokszor azt sem tudjuk, hogy miért kellene reménykednünk. Nem tudjuk, hogy miben vagy kiben kellene reménykednünk. Hogyan szeretnénk reménykedni, ha azzal már nem is foglalkozunk, hogy mi a fontos nekünk és éppen ezért már csak automatikusan hagyjuk, hogy megtörténjenek dolgok velünk? Pedig, ha elkezdjük keresni, hogy mi a fontos nekünk, mit szeretnénk elérni, milyen céljaink vannak, akkor elkezdenek dolgok és személyek fontosak lenni, és a fontossá-válás során elkezdünk járni azon az úton, ahol eddig nem is tudtunk és nem is mertünk, és hirtelen elkezd velünk mindaz megtörténni, amiről azt hittük, hogy nem is fog, és ezen az úton megtaláljuk a reménységet is.
Ez az egyik módja annak, hogyan lelhetünk rá a reménységre. Ez az egyik útja, de nem az egyetlen. Mindannyiunknak a saját útját kell megtalálnia.
Az azonban biztos, hogy nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk.

Turcsik Ferenc
lelkész

Reménység Istene a mi erősségünk!

A szív tisztasága

"Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király."  

(Példabeszédek 22:11)

A hívő ember nem földi király barátságát keresi, hanem ama Nagy Királyét, aki drága vérén megváltott bennünket. S ha Ő a királyunk, akkor szeretjük a szív tisztaságát és jóindulattal beszélünk. E két dolgot – vagyis a jóindulatú beszédet és szívünk tisztaságát – egy valami tudja tönkretenni: a bűn. Ennek pedig többféle megjelenési formája van. Ha valakit szeretnénk rossz színben feltüntetni vagy magunkat jobbnak láttatni, akkor beszédünkből hiányozni fog a jóindulat. Ez pedig szívünk tisztátalanságából fakadó következmény. Tehát, ha engedjük, hogy Krisztus vére megtisztítsa szívünket, akkor az a beszédünkön is érezhető, hallható lesz. Sőt, ebből mások levonhatják azt a következtetést, hogy valaki átformálta életünket és ők is szeretnének Annak a Valakinek barátja lenni. Legyünk ilyen bizonyságtevői Urunknak!

Forrás: Napi Ige és Gondolat - 2010.

Amikor úgy érzem...

Baksa Lívia

Amikor úgy érzem...

Amikor úgy érzem minden hiába már,

Elfogy a szó, s csend költözik hajlékomba.

Dal halkul, kéz fárad, roskad a térd,

Akkor Hozzá futok irgalomért!

Amikor nem tudok hinni a holnapnak,

Akkor szenvedés tüzében égnék porrá.

Nem segíthetne részegség se bor,

Csak Hű és Drága Megváltóm, az Úr.

Amikor kín gyötör és nagy a fájdalom,

Csordulnak könnyeim, s letűnik a mosoly.

Homályban járok, mert kétség mardos,

De jő Jézus, Ő a legjobb orvos.

Az egyetlen barátom, kiben bízhatok,

Uramnak mindent elmondhatok, megvallhatok.

Ha fáj, vagy gyűlölnek, s bántanak,

Enyhülést ad, hogy meggyógyulhassak.

Bekötöz sebeket, mit adtam és kaptam,

Segít, hogy szívemet mindig tisztán tarthassam.

Nékem adja öröm friss olaját,

számba adja a dicséret dalát.

Amikor lábam meginog, Ő felemel,

Magaslatokra helyez, s sziklára állít.

Letörli rólam a gyalázatot,

S ajkamra rajzolja a mosolyt.

Amikor hitem kicsiny: megrendül, elapad,

Ő akkor is velem: segít, megbocsát nekem.

Ó Jézusom hálás az én szívem,

Hogy megtartod törékeny életem.