3. Mózes. 25, 35-43
"Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét és Istenetek legyek."
"Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét és Istenetek legyek."
(38.v.)
Megéri újra kezdeni
Az a lehetőség, hogy az ember újat kezdhet, ugyan fantasztikus, de hogyan működik ez a gyakorlatban? Hiszen akkor nem mindegy, hogyan élünk? Nem lehet ezzel szégyentelenül visszaélni? Nem, Isten nem azt akarja, hogy ezzel a lehetőséggel gyalázatosan bánjunk. Ez a szükséghelyzetekre vonatkozik, arra, amikor valaki elszegényedik, és már semmije sincs (25.v.), amikor mások segítségére van utalva (35.v.), vagy elveszíti a szabadságát (39.v.). Az ilyen ember Isten védelme alatt áll (36, 38, 42. versek), és így nincs védtelenül kiszolgáltatva a másiknak, mert Isten maga, aki helytáll érte. Ahhoz, hogy a kapcsolatainkat valóban emberien és szociális érzékenységgel tudjuk alakítani, kell egy szuverén személy, aki nagyobb, erősebb, hatalmasabb mindenkinél. Mivel Istené a Föld, és az emberek is hozzá tartoznak, Ő korlátozza az önkényt, és formálja az egymással való bánásmódot is. Mi történne akkor, hogyha e szerint alakítanánk mi is az életünket, s azokat az embereket, akikkel dolgunk van, Isten szemével látnánk? Mi lenne, ha tulajdonunkat Isten ajándékaként könyvelnénk el? Nem lenne-e ezáltal minden ember valóban szabad?
Elgondolkodtató:
Megéri újra kezdeni
Az a lehetőség, hogy az ember újat kezdhet, ugyan fantasztikus, de hogyan működik ez a gyakorlatban? Hiszen akkor nem mindegy, hogyan élünk? Nem lehet ezzel szégyentelenül visszaélni? Nem, Isten nem azt akarja, hogy ezzel a lehetőséggel gyalázatosan bánjunk. Ez a szükséghelyzetekre vonatkozik, arra, amikor valaki elszegényedik, és már semmije sincs (25.v.), amikor mások segítségére van utalva (35.v.), vagy elveszíti a szabadságát (39.v.). Az ilyen ember Isten védelme alatt áll (36, 38, 42. versek), és így nincs védtelenül kiszolgáltatva a másiknak, mert Isten maga, aki helytáll érte. Ahhoz, hogy a kapcsolatainkat valóban emberien és szociális érzékenységgel tudjuk alakítani, kell egy szuverén személy, aki nagyobb, erősebb, hatalmasabb mindenkinél. Mivel Istené a Föld, és az emberek is hozzá tartoznak, Ő korlátozza az önkényt, és formálja az egymással való bánásmódot is. Mi történne akkor, hogyha e szerint alakítanánk mi is az életünket, s azokat az embereket, akikkel dolgunk van, Isten szemével látnánk? Mi lenne, ha tulajdonunkat Isten ajándékaként könyvelnénk el? Nem lenne-e ezáltal minden ember valóban szabad?
Elgondolkodtató:
Mid van, amit nem Istentől kaptál?
Ajánlott igeszakasz:
Ajánlott igeszakasz:
Jakab 2,1-26
Forrás:
FÉNYSUGARAK - 2009.
Forrás:
FÉNYSUGARAK - 2009.
