Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon ....

‎

"Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja." 

(Vavyan Fable)

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Túrmezei Erzsébet: 

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Szeress, amíg szeretni tudsz,

Amíg szíved érzőn dobog,

Mert ha már e tűz kihűlt,

Ha benned e láng ellobog,

Ami ezt a veszteséget felülmúlna

Nincs olyan kár!

Koldusnál is koldusabb vagy

Hogyha nem tudsz szeretni már!

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Olyan rövid az életed!

Gyűlölettel, rút önzéssel

Szépségeit tönkre NE tedd!

Szeress, amíg van alkalmad

Éreztetni szereteted.

Jöhet idő, mikor tennéd ezt,

De nem teheted!

Fordulhat a sorsod balra,

S arra leszel utalva majd

Hogy a mások szeretete

Enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szíved dobog,

Szeress, amíg ajkad lehell,

Úgy visz Jézus, a szeretet

Országába a Mennybe fel!

Húsvéti fény!

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasóimnak!

Pecznyík Pál 

Húsvéti fény!

Isten népe nem hiába

várakozol szent Fiára!

Valóra vált a szép remény,

ragyog rád a mennyei fény.

Gyermekeim ne féljetek,

él a Fiam, örüljetek.

Üres már a sötét kripta,

menny kapuja újra nyitva!

Megváltottak: mind jöjjetek,

hitben, elém térdeljetek.

Meghallgatom hő imátok,

áldásomat hintem rátok.

Hívő lelkek örömével,

a Szentlélek erejével

járjátok be a világot, 

tegyetek hűn bizonyságot

Fiamról, ki mindenkiért,

adta vérét, szent életét!

Így, ki bűnét szívből bánja,

üdvét: nálam megtalálja.

Mennyből jövő húsvéti fény,

te tündökölj, lelkünk egén!

Mi, e fényben járjunk, éljünk,

s feltámadva mennybe térjünk. 

Nincs oly kincse, földi térnek,

mit Isten ad gyermekének. 

E kincs, miért ilyen drága?

mert az: Fia vére ára! 

A szeretet az élet sója

A szeretet az élet sója 

"Nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom - így szól az Úr."

(Ézs 57,16)

"A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, esedezik értünk."

(Róm 8,34)

Uram, legyen meg rajtunk a te akaratod! 

"Tartsátok meg parancsolataimat és éljetek azok szerint. Én vagyok az Úr!"

 (3Móz 22,31)

Kérés vagy utasítás az előbbi ige? Kérés és utasítás?! Van-e egyáltalán arra szavunk, ahogy Isten megszólít minket? Egyenként elhívott, nevünkön szólított minket, rátette kezét az életünkre, megadta a szabadulás útját Jézus Krisztusban, és célt tűzött elénk: Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket. (Márk 1,17) És kaptunk mellé egy nagy köteg parancsolatot, melynek - úgy tűnhet - se szeri, se száma. Szinte zsong a fejem, amikor azokat olvasom. Nem, én ezt képtelen vagyok mind betartani, megtenni! Egyáltalán mi értelmük, ha képtelen vagyok a tökéletességre? Először szerető kéréssel fordul hozzánk, hogy legyünk gyermekei. Majd terhet rak ránk utasításaival, és azt mondja, tartsátok meg őket, mert Én vagyok az Úr. Valahol mégis el van rejtve a titok: Szeresd az Urat, a te Istenedet (?) Ez az első és nagy parancsolat. A szeretet az élet sója, az értelme, a lényege. Isten szeretete pedig legelső feladatunk. Az ember viszont önmaga erejéből képtelen erre a szeretetre. Szeretni pedig nem lehet rosszindulatú kihágásokkal, megbánás nélküli bűnökkel. Isten parancsolatai tükröt állítanak bűneink számára. De az "első és nagy parancsolat" tesz minket képesekké arra Krisztus szabadítása által, hogy meg tudjuk tartani az összes többit.

"Minden ügyben a végre figyelj: hogyan állsz majd meg szigorú bírád előtt, aki előtt semmi sem titok, akit ajándék meg nem veszteget, mentegetőzés nem enyhít, hanem igazság szerint ítél. "

(Kempis Tamás)

Uram, Krisztusom! Hálás vagyok neked azért, hogy megváltásod által képessé tettél engem arra, hogy szeretni tudjalak téged, az Atyát, minden embertársamat és azt a feladatot, amit elém célul kitűztél. Tudom, hogy a magam erejéből még a legkisebb parancsolatot sem tudnám megtartani. Add, Uram, a te végtelen és kegyelmes szeretetedet! Ámen.

Forrás

 http://velunkazisten.hu/content/book/Napi_ige

Add újra!

 

Füle Lajos: 

ADD ÚJRA!

Ahová mindig visszatérünk,

ahová mindig visszahullunk,

akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,

és minden érték semmivé lesz,

mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,

ijesztő põre lesz a lelkünk,

s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:

Ó add, URUNK, add újra nékünk

ajándékul örök Kereszted!

Én vagyok!

Dora Rappard

Én vagyok!

Szélvész, vihar, ha támad,

s a szíved megremeg,

mert a sűrű homályban

nem látod Mestered.

Íme közeleg feléd, és így beszél:

„Én vagyok! Én vagyok! Én vagyok!

Ó, hát ne félj!”

Hullám fölött visz útja,

királyként jő az Úr.

Kezét segítni nyújtja,

s a tenger elcsitul.

Hallgatni kell neki, ha Ő beszél:

„Én vagyok! Én vagyok! Én vagyok!

Ó, hát ne félj!”

Csengjen mindig füledbe

e szózat néked is,

míg a hab zúgva-zengve

a biztos révbe visz.

Jézus fogad a parton, s így beszél:

„Én vagyok! Én vagyok! Én vagyok!

Ó, hát ne félj!”

Forrás: 

Vetés és Aratás 2012./2.

"Aki jó feleséget/férjet talált, kincset talált..."

"Aki jó feleséget talált, kincset talált, 

és elnyerte az ÚR jóakaratát."

 (Példabeszédek 18:22)

Aki keres, az talál – tartja a mondás. De hogyan keressen társat az, aki még egyedül van? Van, aki félénk, csendes, visszahúzódó, ezért nem is szívesen keres. Van, aki pánikszerűen próbálkozik: már X éves vagyok és még nincs társam, mi lesz velem? De van olyan is, aki a társkeresést egy egész ország előtt csinálja. Hétről hétre akárki láthatja, csak be kell kapcsolni adott időben a tévét. Kétségem sincs felőle: nem ez az Isten útja! A hívő ember ugyanis imádságos szívvel keres. Nem kapkod, nem aggódik, mert tudja, hogy az Úr őt jól ismeri és hozzáillő társat ad neki. 

Boldog, aki ezt már megtapasztalta! Aki pedig még előtte áll, az vigye ügyét Isten elé. A válasz mindig Tőle jön és lelki békét ad számunkra.

"Amikor azt mondod: "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja: "Egek, micsoda lehetőség!""

(H. Jackson Brown)

 Forrás:
 Napi ige és gondolat - 2009.

Isten azt mondja: értékes vagy!

Isten azt mondja: értékes vagy!

„Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.” 

(1.Kor 7,23)

Mit gondolsz, mennyit érsz? Nem a nettó értékeidre gondolok, hanem a saját személyed értékére. Soha ne keverd össze értéktárgyaidat azzal az értékkel, amit te jelentesz, mint személy. Lehetsz gazdag vagy szegény, de ennek semmi köze a te emberi értékedhez.
Mi határozza meg valaminek az értékét? Van két dolog, ami értékhatározó az életben:
1. Mennyit hajlandó valaki fizetni érte. Mennyit ér a házad? Nem annyit ér, amennyit gondolsz, és valószínű annyit sem ér amennyit tavaly ért. A házad annyit ér amennyit valaki hajlandó fizetni érte. Nem többet. Mennyit ér egy különleges, ritka bélyeg? Néhányatoknak semmit. Vannak emberek, akik készek több milliót is fizetni egy bélyegért. Mennyit ér egy műalkotás? Annyit, amennyit valaki hajlandó fizetni érte.
2. Kinek a tulajdona volt régen? Néha valami értékesebb csupán attól, hogy kinek a tulajdonát képezte. Például, Elvis Presley autója értékesebb lenne egy olyan autónál, ami a tied volt? Valószínűleg igen. Vagy egy gitár értékesebb attól, hogy John Lennoné volt? Olvastam egy pár szétnyűtt, szagos, viseltes kosárlabda cipőről, amit 7.000 dollárért adtak el egy aukción, mert Michael Jordané volt.
Erre a két dologra alapozva mennyi a te értéked? Kérdezd meg magadtól, „Kinek a tulajdona vagyok?” „Mennyit fizettek értem?” 

A Biblia azt mondja: 

„Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.”

 (1 Kor 7, 23). 

Krisztus megvásárolt téged és kifizette érted az árat. Te Jézushoz tartozol. 

Mennyire határozza ez meg az értékedet?
Most kérdezd meg magadtól: "Kihez tartozom?" A Biblia azt mondja, Istenhez tartozol. Isten felcserélte a saját Fiát veled! A Kereszt a te értékedet bizonyítja. Jézus nem szemétért halt meg. Hihetetlenül értékes vagy. Soha senki nem fizetett nagyobb árat, mint amit Isten fizetett érted.

 Elfogadott és értékes vagy! 

(Prókai Árpád)

Forrás

Facebook - Reformátusok

Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd (részlet)

Túrmezei Erzsébet: Úton van feléd
(részlet)

"Egy csoda úton van feléd!"

- írta valaki messziről

bátorító levélben neked.

De hadd írjak most én is levelet,

s beszélgessek benne veled.

Örömmel, bátran, bizonyosan

hadd írjam meg, hogy tévedés:

egy csoda kevés!

Nem egy, hanem száz és számtalan,

minden nap új csoda

van úton feléd!

Hogy letörölje könnyed,

hogy kútja legyen erőnek, örömnek,

szolgálatnak, bizakodásnak,

teherbírásnak,

megbocsátásnak,

megoldhatatlan kérdéseidre

váratlan megoldásnak!

Jézus Krisztusban

minden nap új csodák földje

nyílik eléd!

Száz és számtalan,

minden nap új csoda

van úton feléd!

Bár hittel hinnéd,

és soha, soha

ne felejtenéd !

Túrmezei Erzsébet: Már meghallgatott!

Túrmezei Erzsébet

Már meghallgatott!

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

csodálatos ígéret!

Teljesedése felsorolhatatlan!

Mint amikor Élim kicsiny lakói

Tüzelőért könyörögtek térden,

Mert fogytán volt, és kemény volt a tél...

S még imádkoztak, amikor begördült

A fával megrakott szekér,

Mert egy gazdát arra indított Isten,

Hogy kicsinyein így segítsen.

Így lett a könyörgésből hálaének!

Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!

De ha évekig várunk feleletre,

S megfáradunk... halványul a reményünk...

Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.

Hol az ígéret? - kérdezzük lankadtan.

"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"

Aztán titkokat tár a Szentlélek,

Atyánk szívébe látó ablakot -

Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek...

Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,

Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,

Ő meghallgatott! Már meghallgatott!

„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam.”

 (Ésaiás 65:24)