Túrmezei Erzsébet
Már meghallgatott!
"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"
csodálatos ígéret!
Teljesedése felsorolhatatlan!
Mint amikor Élim kicsiny lakói
Tüzelőért könyörögtek térden,
Mert fogytán volt, és kemény volt a tél...
S még imádkoztak, amikor begördült
A fával megrakott szekér,
Mert egy gazdát arra indított Isten,
Hogy kicsinyein így segítsen.
Így lett a könyörgésből hálaének!
Felsóhajtunk: Bár mindig így lehetne!
De ha évekig várunk feleletre,
S megfáradunk... halványul a reményünk...
Nem teljesül, amit könnyesen kérünk.
Hol az ígéret? - kérdezzük lankadtan.
"Ők még beszélnek, Én már meghallgattam!"
Aztán titkokat tár a Szentlélek,
Atyánk szívébe látó ablakot -
Rejtelmek nyílnak, csoda-messzeségek...
Lehet, várni kell, szállhat évre évünk,
Mégis szent valóság: Mi még beszélünk,
Ő meghallgatott! Már meghallgatott!
„Ők még beszélnek, Én már meghallgattam.”
(Ésaiás 65:24)
