"Nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom - így szól az Úr."
(Ézs 57,16)
"A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, esedezik értünk."
(Róm 8,34)
Uram, legyen meg rajtunk a te akaratod!
"Tartsátok meg parancsolataimat és éljetek azok szerint. Én vagyok az Úr!"
(3Móz 22,31)
Kérés
vagy utasítás az előbbi ige? Kérés és utasítás?! Van-e egyáltalán arra
szavunk, ahogy Isten megszólít minket? Egyenként elhívott, nevünkön
szólított minket, rátette kezét az életünkre, megadta a szabadulás
útját Jézus Krisztusban, és célt tűzött elénk: Jöjjetek utánam, és
emberhalászokká teszlek benneteket. (Márk 1,17) És kaptunk mellé egy nagy
köteg parancsolatot, melynek - úgy tűnhet - se szeri, se száma. Szinte
zsong a fejem, amikor azokat olvasom. Nem, én ezt képtelen vagyok mind
betartani, megtenni! Egyáltalán mi értelmük, ha képtelen vagyok a
tökéletességre? Először szerető kéréssel fordul hozzánk, hogy legyünk
gyermekei. Majd terhet rak ránk utasításaival, és azt mondja, tartsátok
meg őket, mert Én vagyok az Úr. Valahol mégis el van rejtve a titok:
Szeresd az Urat, a te Istenedet (?) Ez az első és nagy parancsolat. A
szeretet az élet sója, az értelme, a lényege. Isten szeretete pedig
legelső feladatunk. Az ember viszont önmaga erejéből képtelen erre a
szeretetre. Szeretni pedig nem lehet rosszindulatú kihágásokkal,
megbánás nélküli bűnökkel. Isten parancsolatai tükröt állítanak bűneink
számára. De az "első és nagy parancsolat" tesz minket képesekké arra
Krisztus szabadítása által, hogy meg tudjuk tartani az összes többit.
Uram, Krisztusom! Hálás vagyok neked azért, hogy megváltásod által képessé tettél engem arra, hogy szeretni tudjalak téged, az Atyát, minden embertársamat és azt a feladatot, amit elém célul kitűztél. Tudom, hogy a magam erejéből még a legkisebb parancsolatot sem tudnám megtartani. Add, Uram, a te végtelen és kegyelmes szeretetedet! Ámen.
"Minden
ügyben a végre figyelj: hogyan állsz majd meg szigorú bírád előtt, aki
előtt semmi sem titok, akit ajándék meg nem veszteget, mentegetőzés
nem enyhít, hanem igazság szerint ítél. "
(Kempis Tamás)
Uram, Krisztusom! Hálás vagyok neked azért, hogy megváltásod által képessé tettél engem arra, hogy szeretni tudjalak téged, az Atyát, minden embertársamat és azt a feladatot, amit elém célul kitűztél. Tudom, hogy a magam erejéből még a legkisebb parancsolatot sem tudnám megtartani. Add, Uram, a te végtelen és kegyelmes szeretetedet! Ámen.
Forrás
