2014. április 2.
A háziasszony Márta - NŐI HIVATÁSOK 3.
"Lett pedig, hogy mikor az úton mentek, hogy Ő bement egy faluba; egy Márta nevű asszony pedig befogadta Őt házába. És ennek volt egy Mária nevezetu testvére, ki is Jézus lábainál leülve, hallgatja az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem a szolgálatban? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog, és Mária a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle." (Lukács 10,38-42.)
Hadd áldjunk Urunk, hogy mindegyikünkhöz egészen közel vagy. Áldunk, hogy Benned élünk, mozgunk. Kérünk, ne mulasszuk el most azt a lehetőséget, hogy lépjünk Feléd, egészen nálad legyünk. Kérünk mutasd meg mindnyájunknak azt a lépést, amit vársz tőlünk. Ámen.
Újra egy asszony képét szeretnénk látni, és abban magunkat, az ügyes háziasszonyt. Maga Jézus is elmondja Mártáról dicséretképpen, szorgalmas, és sokra igyekszik. Márta jó háziasszony: ügyes, tiszta, rendszerető. Jézus otthon érezte magát náluk, nyitva volt előtte a ház. Nagyon nagy dolog, ha valaki befogadja Jézust házába. Egyetlen betű van, aminek nem kellene itt lenni. Mártának háza az "ő" háza. Nagyon rossz mikor minden fölött ott van, az "enyém". Az én házam, az én konyhám, az én bútorom. Ha valaki az Úré, akkor már nincs én házam, konyhám, kertem. Az egész Márta-féle szolgálat mögött ott van ez az egy szó: "én".
Márta befogadta Jézust házába, pedig ugyanúgy Mária és Lázár háza is volt. Márta úgy érezte, hogy az övé, mert ő tartja rendben, ő a háziasszony, az ő akarata teljesül, ő dönt dolgokban. Az Úr most azt kérdezi tőled, - a lakásod a tiéd? Oda ne hordja be senki a sarat.
Márta befogadta Jézus házába. Jézus jól érezte magát náluk. Vendégfogadó ház volt, ahol szerették a vendéget. Örülsz a hozzád jövőknek? Vagy arra gondolsz, hogy megint minden rendetlen lesz? Jézus otthon van nálad? Lelkészek mondják; mióta az emberek meggazdagodtak, szebb náluk minden, nagyon kevés helyen kérnek házi istentiszteletet. Szép a szőnyeg, a bútor, félti a háziasszony. De azt is átéltem, a parókiára sem mennek be, mert ott is nagy rend van.
Szereted, ha sokan jönnek hozzád? Házadat félted, vagy az embereket szereted? Házad vendégfogadó ház? Mártáé az volt! Persze most jön 13 ember, Jézus és tanítványai. Örömmel befogadta őket, pedig lehet éppen reggel takarított ki. Egy budapesti asszony mondta mikor sokan jöttek hozzá: tudod nem izgat, ez szent sár, emberek az Urat keresték, azért hozták ide, boldogan takarítottam utánuk. Sokkal rosszabb lenne, ha már nem jönnének az Úrért, és nem volna sár. Ha már az Úré vagy, sem a szőnyeg, sem a bútor nem a tied, nem kell féltened a dolgokat.
Márta a tiszta, a vendégszerető háziasszony befogadta házába Jézust. Jézus azt mondotta: aki befogad egyet a legkisebbek közül, engem fogad be. Mindenkivel úgy kellene bánni, mintha Jézus jönne rajtuk keresztül. Jézus jól érezte magát abban a házban. De baj van, Jézus ott csak vendég volt. Gyerekkorunkban így imádkoztuk: "Jöjj Úr Jézus, légy vendégünk." Mikor megértettem Jézus nem vendég, többé nem imádkoztuk. Van, aki vendégnek hívja, időnként ott van Jézus, de elmegy majd. Az a jó, ha Jézus nem vendég, - házigazda, - mi vagyunk vendégek Nála. Ő ad meg mindent. Mindnyájan egy házigazdának vagyunk vendégei, nekünk van megköszönnivalónk.
Amikor kiírtuk "Isten Háza", kérdés volt számunkra, megtehetjük-e? Méltó-e Hozzá, ahogyan csináljuk a dolgokat? Akarata érvényesül itt mindenben? Azért imádkozunk, bárki aki belép ide, azonnal a Házigazdával, Jézussal találkozzon. Harminc éve lesz, hogy itt vagyunk, de előtte húsz évvel már hívők laktak itt. Ezzel az Igével építették: "Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr." (Aggeus 1,8.) Ezt az Igét ismételte Isten mikor idekerültünk. Akik építették egy kicsit más célra adták oda, akkor változtatott Isten gazdát, és minket hívott ide. Mindent úgy építettünk tovább, hogy az Úrnak. Ha elmegyünk, az Úr marad. Itt mindig az Ő munkája folyik, mert erről Ô gondoskodik. Milyen nagy dolog, ha egy házban ilyen élet folyik. A ház átveszi a légkört, és a falak is szent falak lesznek. Mondhatjátok-e: Uram magammal együtt a házamat is szeretném Neked adni.
Jézus jön tanítványaival, a vendégekkel sok dolog van. Elég ha valahova csak 2-3 vendég érkezik, már felborul az egész ház. Aki a saját dicsőségét keresi, mindent rosszul csinál, és sorozatosan bukik. A kérdés: az Úrnak csinálod, vagy magadért? Azt akarod, hogy minden mintaszerű legyen és mondhassák: ez háziasszony!
Betért oda ez a 13 ember, és Márta azonnal kapkod, sürög-forog, ahogy szoktál. És közben sajnálja magát. Szoktad sajnálni magad, és talán mondod is, hogy ebben a házban mindent nekem kell csinálni? Hány asszonynak az a baja férjével, hogy nem segít, magára hagyja. Hazajön, leül, újságot olvas, nem veszi észre mennyit dolgozom. Márta ügyes volt, gyorsan csinált mindent, közben ott volt benne a feszültség, hogy ez a Mária pedig csak üldögél. Felháborító, hogy erre van ideje! Benned is ott van; mindent csak én? Mártában gyűlt a felháborodás, az igaza. Ez a legveszedelmesebb! Kevésbé félek a bűneimtől, azok megaláznak, az Úrhoz visznek. Az igazam megkeményít, és elválaszt az Úrtól. Magadban morogsz, az elégedetlenség és önsajnálat légkört csinál és légkört ront. Ne csodálkozz, ha férjed nem szeret otthon lenni. Mindig érzi a sértődött, feszült hangulatot. Megint nem tetszik valami, mert nem úgy van, ahogy ő akarja. Sajnos forr belül, és a forró gőz felemeli a fedőt, és kijön.
Rettenetes abban az öngőzben élni, ami Mártát hajtja. Látjuk hogy nála is kijön a fölös gőz, de a légköre addig is megvolt. Márta ingerült, mert nem veszik észre. Ez a mi bajunk is! Az otthoniak megszokták, minden természetes, minden készen van. Engem pedig nem vesznek észre. Ez a rettenetes ebben a jó háziasszonyban, ebben az énközpontú életben, hogy egyszer tényleg kijön a gőz; van egy testvérem, neki is csinálni kellene. Van férjem, nagylányom, csinálják ők is. Nyugodtan tanul, soha meg nem kérdezi; segítsek valamit? Valaki azt mondta: ebben a házban nyugodtan meg lehet szakadni, senki nem veszi észre. Voltál-e már úgy: senkinek nem szólok, csinálom némán, én vagyok az áldozat. Milyen rettenetes ilyen gondolatokkal élni. Volt mikor odajutottam, este megsirattam magam, potyogtak a könnyeim önmagam fölött. Később megtanított az Úr, - sajnálod magad? Akkor itt baj van!
Jó volna ha megállnál az önsajnálatban. Azt mondja a Biblia: "A világ szerint való szomorúság halált szerez." ( 2. Kor. 7,10/b.) Sok öngyilkosságnak ez az oka, annyira sajnálja magát az ember, hogy odajut; legjobb volna meghalni. Talán nem vetted még a mérget, vagy kötelet kezedbe, de a gondolat ott volt benned.
Szegény Márta! Itt a döntő pillanat, nem bírja tovább, kijön a száján. Márta előáll! Ránk is jellemző ez a mondat. Azt mondja az Ige: "Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállván azért, monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?" Márta rendre utasítja Jézust: nincs-é arra gondod? Hányszor utasítottad rendre Istent: Uram nem látod, hagyod, hogy belepusztuljak ebbe az egészbe?
Eszembe jutott Péter. Tulajdonképpen Márta egy Péter-szerű asszony. Péter félrehívta és megdorgálta Jézust: nem eshetik ez meg teveled! Márta ugyanezt csinálta, Uram nincs-é erre gondod? Jó, hogy a többiek nem veszik észre, - de már Te sem veszed észre? Nem érdekes, hogy megszakadok, hogy össze fogok esni, és egyszer végem lesz? Márta azt is megmondja, a másiknak mit kellene csinálnia. Sok hívő ember imádságban diktál Istennek. Te is adsz tanácsot Istennek?
Jézusban nincs felháborodás. "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok." (Máté 11,29.) Jézus válasza tele van szeretettel. Első szava a dicséret. Lehet egy ilyen önsajnálkozó, énközpontú embert dicsérni? Márta, Márta. Mindig mosolygok, ha az ember kétszer mond egy nevet. Nem biztos, hogy dicséret jön utána, ha annak hangzik is. "Szorgalmas vagy és sokra igyekszel". A dicséret tulajdonképpen megrovás. Figyeljétek meg, az Úr nem úgy beszél, mint mi, mindig meglátja a jót, nemcsak a hibát.
Figyeljük meg a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írott levél mindig dicsérettel kezdődik. Az efézusiaknak, így ír: "És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el." (Jelenések 2,3.) Aztán mondja: "De!" Itt is van egy de. "Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog." Jó volna egyszer meghallgatni, mit mond neked az Úr a "de" szó után?!
Egyszer erről a "de" szóról beszéltem egész héten. "Naámán... vitéz hős volt, de bélpoklos." (2 Kir 5,1.) "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jelenések 2,6.) Mártánál is azt mondja Jézus: de elvesztetted a jó részt. Ez az egy "de" szó áthúz minden dicséretet.
Lehet úgy vagy, minden rám marad. Egy a szükséges, a dolog. Az az egy szükséges dolog, amit Mária választott: Jézus, Ő maga. Mária Őt hallgatta. Jézus ott volt a házban, de Márta nem vette észre, ő csak magát látta.
Egy a szükséges: az Úrral való kapcsolatod, Ő maga, hogy Őt lásd meg mindenben, és mondhasd: ez megint az Úr volt. Minden napom elveszett, ha nem látom Őt. Egy a szükséges dolog: hogy megismerjék Jézust.
Mária ott ül Jézus lábainál, megtalálta helyét. Márta nem volt Jézus lábainál. Egy magasságban volt Vele, sőt magasabban volt, mert kritizált is. Eljutottál-e valaha Jézus lábaihoz, amikor semmivé lettél, és Ô lett Valaki, a Nagy, a Csodálatos. Mária a jó részt választotta. Látod Márta, nem a világi, nem az anyagiak a fontosak, nem a munka a dolgod. Azt mondja az Ige: "Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek." (Máté 6,33.) A többi ráadásul adatik. Ha tudnád mennyire így van. Mielőtt talán fáradsz és erőlködsz, mellesleg megadatik.
Családomat megkérdeztem: miért tértetek meg? Azt felelték: mert láttuk milyen boldog vagy, és mi is azok akartunk lenni. "Akik Őreá néznek, azok felvidulnak." (Zsoltár 34,6.) Az öröm titka: Jézust nézd. Ha magamat nézem, tönkremegyek. Nézd Jézust, és akkor a családod is meglátja Őt. Egy a szükséges dolog, ne erőlködj tovább, kerülj a lábaihoz, onnan csodáld, és hallgasd Őt, és akkor a jó részt választottad, mely el nem vétetik tőled. Nem elvétetik, hanem adatik hozzá, és megszaporíttatik.
Jó volna, ha most megtalálnád az igazi helyedet, ahol Jézus csinál mindent. Sokszor azzal a gondolattal keltem föl: lehetetlen elkészülni mindennel. Olyan jó meglátni: nem nekem kell csinálni, majd az Úr. Valaki mondta, nem ér rá reggel csendességet tartani, annyi a munkája. Azt mondtam: olyan vagy, mint az az ember, akinek fűrészgépe van, és kézzel fűrészel, nem ér rá bekapcsolni az áramot. Azt mondtam akkor este: Uram minden kész, és még fáradt sem vagyok. "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Filippi 4,13.) Mintha azt mondanám: mindnere van erőm az erőforrásban, csak kapcsolatban kell lennem Vele.
Jó részt választani annyit jelent, kapcsolatban lenni Vele, ülni a lábainál, miközben a dolgom végzem. Miközben végzem a dolgom, legyek ott a lábainál. Márta vagy, vagy Mária? Mártával még egyszer találkozunk Lázár halálánál. Megy Jézus elé, szemrehányás van benne: "ha itt lettél volna!" Amikor Jézus megteszi a csodát, akkor is beleszól: nem lehet elvenni a követ, szaga van! Márta mindig mindent jobban tud, és van mondanivalója.
Jézus ezen a szomorú alkalmon, Lázár sírjánál találkozik még Mártával. Mindkét testvér ugyanazt mondja: "ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem." A nagy különbség, hogy Mária megint odaesik a lábaihoz. Márta megint fölülről mondja a dolgokat. A szöveg ugyanaz, - de a szív egészen más. Lehet imádkozol, de vajon milyen szívvel?
Amikor Lázár kijött a sírból, sokan látták a csodát, sokan hittek a zsidók közül, akik Máriához jöttek. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megvilágosítson, és áldás ragyoghasson rajtad keresztül, az emberek az Urat találják meg körülötted, akkor számodra egy a szükséges dolog: a Vele való kapcsolat.
Eljutottál-e már Jézus lábaihoz? Hiába hallgatod az Igét, ha nem jutsz el oda. Ha majd a kemény, büszke, önhitt szíved összetörik úgy, hogy teljesen megsemmisülve odajutsz Jézus lábaihoz, akkor jönnek majd Jézushoz sokan rajtad keresztül.
Imádkozzunk! Tudod Uram, hogy test szerint pontosan olyan ember vagyok, mint Márta. Mindig valamit csinálni kell, dolgozni kell, még a lelki munkában is. Uram olyan sokszor elmulasztom azt az időt, amikor ott lehetnék lábaidnál, hogy jobban megismerhetnélek Bocsásd meg, hogy Nálad is magamat keresem, a tisztábbat, a jobbat, a megszenteltebbet, az igazabbat. Kélek segíts, könyörülj rajtunk, hogy Téged keressünk. Áldalak, hogy az asszonyoknak is azt mondták az angyalok: ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Azt is tudod most, mit keresünk itt. Hadd legyenek itt olyanok, akik már Téged keresnek. Olyan jó volna, ha áradhatna rajtunk keresztül a szereteted, a lényed Ámen.
(Trausch Liza)
Címkék:
háziasszony,
Márta,
Női hivatások,
Trausch Liza
2014. április 1.
A második mérföld
"Ha pedig valakinek egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre."
( Máté 5 : 41 )
" ... A második mérföld az egyetlen érték, ami soha el nem múlik. Mert háttere, indítéka, alapja és mozgatója a csendben munkálkodó, nem hangoskodó, mindennél nagyobb és soha el nem múló nem emberi eredetű szeretet."
( Zergi Gábor : "Mert ez a Te életed!" )
Igei alapok
Bibliai szövegrészek (Igék ), melyek a házasságról szólnak:
(Az alábbi gyűjtemény csupán néhány szemelvény, messze nem a teljesség igényével)
1. Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! (1Mózes 1, 26-28)
- Isten az embert a maga képviseletére teremtette, azaz, hogy Isten akaratát hajtsa végre ebben a világban. Az uralkodás eredeti jelentése: felelős gondviselés, nem pedig zsarnokság.
- A Mindenható Isten az embert férfivá és nővé teremtette. Az ember a férfi és a nő! Még ma sem minden vallásban és kultúrában természetes ez a gondolkodás, hogy a férfi is ember és a nő is ember. A férfi és a nő egyenértékű ember. Ugyanakkor azzal, hogy az ember kétnemű, ebben már benne van, hogy közösségre teremtett lény, akinek társra van szüksége.
- Isten a teremtési rend szerint nem tett különbséget a férfi és a nő ember mivolta között, ezért valljuk, hogy a férfi és a nő egyenrangú! Az ember, a férfi és a nő teremtetett az Isten képére, hasonlatosságára. Az embernek, a férfinek és a nőnek adta Isten a parancsot a teremtett világ uralom alá hajtására.
- Az egyenrangúság és az egyenjogúság között igen jelentős különbség van! Az egyenrangúság tanítása értékesnek tartja a férfit férfiként és a nőt nőként, míg az egyenjogúság tanítása – anélkül, hogy feltétlenül ez lenne a célja – gyakorlatilag eltörli a nemi szerepek közötti különbséget, s ezzel felborítja a teremtési rendet.
Az egyenrangúság tanítása arról szól, hogy a férfi és a nő egyformán értékes, de szükségük van egymásra, kiegészítik egymást az élet minden területén. Az egyenrangúság gondolata tehát harmóniát eredményez, kölcsönös tiszteletet és megbecsülést. Közösséget ad.
Az egyenjogúság ezzel szemben egyformává akar tenni: Hiszen mindkét nembeli meg tudja tenni ugyanazt, mindkettő képes ugyanarra, mindkettőnek joga van ugyanazt tenni. Ez a szemlélet – a maga lelki, biológiai és anatómiai tévedéseivel együtt (ld. pl.: „Hova vesszük a levegőt?”) – nem harmóniát eredményez, hanem versenyt férfi és nő között, míg végül eljut arra a gondolatra, hogy nincs is szükség a másikra, lehet nélküle is élni. Sőt végül: kívánatos a másik nem nélkül élni (férfiak és nők tudatos szinglisége, feminizmus, stb.).
Vagy ha mégis szükség van a másikra, ezt a szükséget a lehető legminimálisabb szinten kell megélni, nehogy „függővé váljunk a másiktól”. Az egyenjogúság ezzel éppen az ellentétét éri el, amit eredetileg akart, mert így a másik ember már csak „használati eszközzé” silányodik az egyenjogúság szemléletét vállalók számára, amiben természetesen az is benne van, hogy az így gondolkodó is csupán használati eszközzé silányodik a másik ember, a másik nembeli számára. Amíg szüksége van rá, addig kell, azt követően pedig le lehet tenni, ki lehet dobni, ki lehet zárni… Ez a szemlélet megöli és feleslegessé teszi a közösséget, a házasságot.
- A teremtési rendet elfogadó ember számára a férfi értékes férfiként, a nő értékes nőként. Ezért nem várjuk el a férfitól, hogy nőként gondolkodjon, érezzen és viselkedjen, és nem várjuk el a nőtől, hogy férfiként gondolkozzon, érezzen és viselkedjen. Mert megvan a rangja, ugyanolyan a rangja a férfinak és a nőnek.
- Ezzel együtt jár az is, hogy magamat is elfogadom abban a nemben, amelyben teremtettem, és nem gondolom, hogy alacsonyabb rangú lennék azért, mert férfi vagyok, vagy alacsonyabb rangú lennék azért, mert nő vagyok, amikor képtelen vagyok megtenni azt, amire a másik képes.
- A házasság így lesz két, egyenrangú félnek a szövetsége, akik a nekik adatott értékekkel kiegészítik a másik életét, s ezzel meggazdagítják kölcsönösen egymást. De ez azt is magában hordozza, hogy a házasságban nem ugyanaz a feladata és szerepe a férfinak és a nőnek. És ezt a különbözőséget természetesnek fogadjuk el, kölcsönös tisztelettel és irigység nélkül!
- Szaporodjatok és sokasodjatok: Az első szó a termékenység áldását jelenti az eredeti nyelvben: legyen utódotok! A második szó a gyermekek számára vonatkozik: legyenek többen gyermekeitek, mint ti vagytok!
A mai világban tudatosan „vállalt” – helyesebben kikényszerített – kettő, egy vagy egysem ellentmond Isten áldásának! Katasztrófába, összeomlásba viszi az Isten áldását visszautasító társadalmakat! Nekünk, keresztyéneknek tudatosan, Istenben bízva kell elfogadnunk áldását, amit Isten ajándékba ad, nem pedig ránk kényszerít. Mégis: az el nem fogadott áldással magunkat, népünket, az emberiséget tesszük szegényebbé!
Ugyanakkor áldásról van szó, azaz többletről. A gyermek a házasságban többlet, de nem maga a házasság alapja. A házasság értelmét önmagában az adja, hogy egy férfi és egy nő életre szóló szövetséget köt, hogy egymásnak társai, egymásnak segítői, egymásnak örömei lesznek.
2. Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
(1Mózes 2, 18-24)
(1Mózes 2, 18-24)
- Isten az embert közösségre teremtette. Ezért a magány, az egyedülállóság általában nem az ember természetes állapota. Az ember természetes módon vágyik közösségre, társra. Amikor azonban társról van szó, akkor nem bűn-társról beszél a Szentírás, sem pedig szórakozó partnerről, nem szabadidő-társról, hanem segítőtársról.
- A „hozzáillő”-nek fordított segítőtárs tulajdonképpen jelenlévő, körülötte lévő segítőtársat jelent. Azaz nemcsak alkalmi segítőt, hanem állandóan mellette lévőt.
- Figyelemre méltó, ahogy a Szentírás kimondja: ilyen segítőtársat ember csak emberek közül talál. Nem pótolhatja semmilyen más élőlény, még ha nagyon is kötődünk egy-egy házikedvenchez, vagy adott élethelyzetben valóban komoly segítséget nyújtó, életet mentő jószághoz. Állat (és növény) közössége nem pótolhatja az emberi közösséget. Ez ugyanígy igaz volt az ókorban, mint igaz jelen korunkban.
- A képekben elmondott hitvallás tulajdonképpen az ókori ember gondolkodása szerint ugyanazt mondja el, amiről fentebb már szó volt: Az ember: férfi és nő. Egyedül a nő egészítheti ki a férfit, és egyedül a férfi egészítheti ki a nőt az Isten teremtési rendje szerint.
- Az oldalborda nem anatómiai kép, (volt idő, amikor azt állították, hogy a férfinek eggyel kevesebb bordája van…) hanem hitvallás: Az asszony nem a férfi koponyacsontjából való: nem nőhet a fejére. Az asszony nem a férfi sarokcsontjából való: nem nézheti a férfi lábtörlőnek. Az asszony oldalbordából való: a szív mellől, a legnemesebb szervek mellől: az asszony érték, egyenértékű a férfival! Ez a bibliai hitvallás is a férfi és a nő egyenrangúságát hirdeti. A „csontomból való csont, testemből való test” azt jelenti: olyan, mint én. Hozzám hasonló.
- Elhagyja apját és anyját: Új életet kezd, amelyben összeforr a feleségével (szó szerint: hozzátapad – ezt jelenti a „ragaszkodik”) és a korábban két élet most már egy. Azaz a házastárssal való kapcsolat minden más kapcsolatnál szorosabb. Ezért kell elhagyni – elengedni – a szülőket (és testvért, és barátot, stb.), hogy a házaspár szövetsége a legerősebb legyen az emberi kapcsolatok között. Mert ők már többé nem kettő, hanem egy. (Ezt szokták egyes polgári esküvői szertartáson azzal kifejezni, hogy az ifjú pár két külön gyertyával egyszerre meggyújt egy középen álló nagyobbat, majd a két gyertyát elfújja, s csak egy ég már középen: A két láng, a két élet végérvényesen eggyé lesz…)
Sok házassági válságot okozott már, amikor egyik vagy másik házastárs nem tudta elengedni a szüleit vagy a testvéreit, s még mindig a szülő, testvér, nagyszülő döntött az életükről, nem pedig a házaspár közösen…
Elhagyja apját, anyját… Természetesen nem az eldobást jelenti ez, hiszen a Szentírás igen hangsúlyosan beszél a szülő iránti tiszteletről és kötelezettségről, amit nem szüntet meg a házasság. Csak immár nem egy gyermek, hanem egy házaspár gyakorolja a szülő iránti tiszteletet és kötelességet.
Ugyanakkor a szülőknek is tudomásul kell venni, hogy a fiuk, vagy lányuk immár nem hozzájuk tartozik első renden, hanem a házastársához.
Amikor az Úr Jézus Krisztust kérdezték a házassági válásról, ő éppen a fenti Igére hivatkozva válaszolt: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?” Majd így folytatta: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Máté ev. 19, 4-6)
3. Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.(Efézus 5, 21-33)
Ezt a szakaszt, amely egy nagyobb szakaszból származik, keresztyén házirendnek is nevezzük, több más hasonló szakaszhoz hasonlóan. (Kolossé 3, 18-21; 1Péter 3, 1-7) Ez utóbbiból a 7. vers ez: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”
4. Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! (Ruth 1, 16-17)
Ez az idézet nem szerelmesekről szól. Egy özvegyasszonynak a már szintén özvegy menye ígéri meg, hogy soha el nem hagyja. Ez az idézet a szeretetben megérett hűségről szól. Ezért lett a keresztyén szerelmes fiatalok kedves idézetévé.
S végül a Bibliából még egy olvasmányra hívom most fel a figyelmet:
Az Énekek éneke az ókori szerelmi költészet egyik gyöngyszeme. Szerelmeseknek és házaspároknak ajánlott olvasmány. Hányféleképpen lehet kifejezni a vágyakozást, a ragaszkodást, a szerelmesben való gyönyörködést!
Isten megajándékozott a szerelemmel, és annak a házasságban feltétlen helye van!
Azzal, hogy férfivá és nővé teremtett bennünket, belénk teremtette az egymás iránti vágyat, az egymáshoz való vonzódást, és megajándékozott a szerelem örömével, a szexualitás ajándékával. Élhetünk és éljünk vele, mint Isten ajándékával, a házasság közösségében!
„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.” (Énekek éneke 8, 6-7)
Forrás: Parókia Portálból
Címkék:
Biblia,
férfi és nő,
házasság,
hozzáillő,
segítőtárs
2014. március 26.
A feleség Sára - NŐI HIVATÁSOK 2.
A feleség Sára
"Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából, vagy aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek. Midőn Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt; akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek. A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örököstársaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak." (1. Péter 3,1-7).
Hadd adjunk hálát Uram halálos szeretetedért. Köszönjük, hogy életedet adtad értünk, hogy számunkra üdvösséget szerezz. Segíts most mindent meglátni, ami akadály lehet közted és köztünk. Hozd világosságra rejtett bűneinket, és segíts azoktól megszabadulni. Köszönjük, hogy minden lehetséges Nálad. Kérünk add, hogy magunknak halljuk és értsük az Igét Ámen.
Az Igében Sárát mint feleséget látjuk. Szeretnénk komolyan megvizsgálni, milyen feleség volt Sára. Aztán meglátni az Ige fényében, milyen feleségek vagyunk? A lányok arra gondoljanak: milyen feleség lehetek majd, ha arra hívott el az Úr.
Két dolgot mond az Ige Sáráról: az egyik, hogy engedelmes, a másik pedig, hogy hitt. A Zsidók 11-ben a hithősök között találjuk. "Hit által nyert erőt Sára, az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette." (11.v.) Az engedelmesség és a hit adhat igazán értékes életet az embernek. Sáránál ott kezdődik az engedelmesség, amikor az Úrnak is engedelmeskedik, és férjének is, amikor Ábrahám elhívást kap Úr-Kazdimból. Azt mondja az Úr: menj ki arra a földre, amit mutatok néked. Sára semmit nem kapott az Úrtól, de engedelmesen megy Ábrahámmal, mert Isten összekötötte az életüket. Amikor Ábrahámnak engedelmeskedik, az Úrnak engedelmeskedik. Nem volt könnyű Sárának a nagy városból, rokonai közül elindulni idegenbe.
Asszonyok egyik legfontosabb jellemzője a férjnek való engedelmesség. A férfiak ezt nagyon jól tudják. Mindig megkérdezem: maguk asszonyok? - Nem. Akkor miért az asszonyoknak szóló részt olvassák? Van következő vers, ami így kezdődik: Ti férfiak...Ne olvassuk más levelét, nem használ senkinek.
Levelünk így kezdődik: "Az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek." Ha nekem kellemetlen is, ha semmi kedvem nincs hozzá, ha sokkal jobb és kényelmesebb életem van, akkor is. Engedelmes asszony vagy? Nem úgy volt, hogy állandóan két akarat ütközött egymással, mert azt gondoltam, úgy van jól, ahogy én gondolom és akarom?
Az első, amit Sáráról hallunk, elmentek Úr-Kazdimból, és mikor letelepedtek Háránban, még az apjuk is velük volt. Aztán meghal Tháré, és Isten azt mondja: még tovább. Már csak Lót megy velük, de tőle is el kell válni. Az Úron és az ígéreten kívül mindent elvesztett ez a két ember. Az első küldéssel kapcsolatban hangzott az ígéret: nagy néppé teszlek. Világosan elmondja az Úr: Eredj ki a te földedből...nagy nemzetté teszlek...és annyi lesz a te magod, mint a földnek pora, és tebenned áldatnak meg a földnek minden nemzetségei. A messiási ígéret. Sára ezt csak a férjén keresztül hallotta, és mégis hitt, és otthagyott mindent. Ez a két ember nagyon komolyan az Úrban lehetett.
Ti is így vagytok? Szereted annyira a férjed, hogy engedelmeskedel? Sokszor mondom asszonyoknak: ne hidd, hogy asszony létedre leány módra élhetsz. Valakivel a házastársi kapcsolatban való engedelmességről beszélgettünk. Megmutattam az Igét: "A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje." (1 Kor.7,4.) Csodálkozott, hogy ez benne van a Bibliában. Azt mondta: ha én ezt tudom, hogy soha többé nem rendelkezem a saját testemmel, nem megyek férjhez. Életében komoly fordulatot jelentett ez az Ige. Ha Isten mondja, vagy alárendelem magam, vagy az Úrtól is elszakadok.
Ezt a két embert komoly, mély kapcsolat kötötte össze egymással, és az Úrral. A Biblia így beszél erről: a kettős kötél, amikor ketten egyek, férj és feleség, és a hármas kötél, amikor hárman egyek. "A hármas kötél nem hamar szakad el." (Prédikátor 4,l2/b.) Nálatok hármas kötél van?
Sára becsüli férjét, nem kell magyarázni, miért megyünk, jó lesz így? Tulajdonképpen az Urat becsüli Sára, amikor Ábrahám elmondja: az Úr így mutatta nekem. Sárának nincs tovább kérdése, engedelmeskedik. Csodálatos házasság! A tietek is ilyen, ahol az Úr a fő, utána a férfi, és azután az asszony? Ez isteni rend!
Nem vagyunk oka a házasságunkban lévő bajnak? Sára a férjén keresztül hisz, azért van kapcsolatban az Úrral, mert férjének engedelmes. Sára segítőtárs, nem olyan valaki, aki nehezíti férje útját. Részestárs az ígéretben, mert ő is hitte és várta a beteljesedést hit által. Sára engedelmes, ezért megbízhat benne a férje. Tudja, hogy úgy fog cselekedni, ahogy Isten szerint helyes.
Miközben halljuk ezeket a szavakat, jó volna magunkat mérni, és annak örülni, hogy a hívők atyja és Sára közötti kapcsolat első előképe Krisztus és az egyház kapcsolatának. Efézus 5-ben beszél Pál a házasság nagy titkáról, és akkor mondja: "de én a Krisztusról, és az egyházról szólok." (32.)A lányok is engedelmességgel tartoznak az Úrnak, mert az egyház, a Krisztus-test engedelmességgel tartozik a Főnek.
Láttuk Ábrahám és Sára csodálatos indulását Háránból, majd elszakadnak Lóttól, aki "csak" velük ment. De meglátjuk ennek a házasságnak a bukását, mert a földön nincs tökéletes ember. Egy házasságban sok múlik azon, el tudom-e viselni férjem gyengeségét, ahol látom, hogy test szerinti? Sára olyan asszony, aki elviselte a bukásokat. Meggyőződésem: első nagy csalódása az lehetett Sárának, amikor Ábrahám az éhség miatt délfelé kezdett menni, és eljutottak Egyiptomba. Ábrahám bátor ember volt, és most félteni kezdi az életét. Azt mondja Sárának, mondd hogy húgom vagy, nehogy elvegyenek tőlem, és engem megöljenek. Nem Sárát félti, önmagát. Micsoda szerelem, micsoda szeretet, aki nyugodtan vásárra engedi feleségét, csakhogy őt meg ne öljék. Ez Ábrahám?!
Sára rögtön bekerül a fáraó háremébe. Hogy semmi nem történik vele, az csak azért van, mert az Úr meginti a fáraót. Arra gondoltam, Ábrahám nemcsak feleségét teszi kockára, az ígéretet, a gyermeket. Ha a hárembe kapcsolata lesz a fáraóval, hová lesz az ígéret? Semmi nem számít, amikor a saját bőrömről van szó. Ábrahám ilyen volt? El tudjátok képzelni, hogy érezte magát Sára az egyiptomi háremben teljesen kiszolgáltatva, egyetlen védelem csak az Úr. Hogy tudott Sára azután már megbízni férjében, ha ilyenre képes? Egy vádoló szava sincs. Ha volna, az Ige feljegyezné, ahogy övéinek bukását is feljegyzi. A Biblia nem ideális, hanem test és vér emberekről beszél. Nincs ilyen, hogy Ábrahám, hogy voltál erre képes? Hogy tudtad megtenni? Nem tört ketté a házasságuk, nem mondta Sára, amit a legtöbb megcsalt asszony így mond: nem élem túl, elválok! Minden folytatódik, mintha semmi nem történt volna. Ez az asszony meg tud bocsátani, és folytatódik kettőjük között a szeretet kapcsolat.
Ez a komoly bukás még egyszer megismétlődik Ábrahám életében, amikor az éhség elől Gérárba megy, és azt mondja a királynak: húgom ő. Tulajdonképpen húga is volt, mert egy apának és két anyának a gyermekei. Húga volt, de fél igazságot mond, mert ha akarom így mondom, ha akarom úgy. Nagyon sokszor kapom rajta magam, egyszer így mondok valamit, máskor úgy. Hívőknek így mondom, világiaknak úgy. Ügyesen válogatjuk a szavakat.
Ábrahám nem tört össze és nem tanult az első bukásból? Itt már minden durvább, ha az ember ismétli a bűnt, súlyosabbá válik. Itt már a király mondja amikor meginti Ábrahámot: miért tetted ezt velünk? És kidobják az országból. Isten emberét egy világi ember feddi, és Ábrahám nem tudott válaszolni, mert igaz volt. Milyen csalódások érik ezt az asszonyt. A tiétek semmi ehhez képest. Sára mégis feleség, segítőtárs marad. Nem halljuk, hogy valamit is szemére hányt volna Ábrahámnak, a megbízhatatlan férjnek, aki kétszer eladta, odaadta hogy saját életét mentse. Nincs vád, nincs vita, nem hallunk veszekedést Ábrahám sátorában. Gondoljatok arra, a láthatatlan jelenlevő mindent lát és hall.
Sárának is van bukása. Az ígéret neki is szól, úgya núgy, mint Ábrahámnak. Ez az asszony türelmetlen. Be akar segíteni Istennek, mikor már tíz éve késik az ígéret, hozzáadja szolgálóját, Hágárt Ábrahámhoz. Legyen tőle gyermek! Majd ő hoz egy kis áldozatot. Hitetlen, és türelmetlen!
Ha vannak ígéreteid, hitre és békességes tűrésre van szükséged, hogy elnyerd az ígéreteket. A hit mellett ott kell lenni a türelemnek, hogy ki tudjam várni Isten idejét. Ha Ő mondta, megteszi, nem kell besegíteni. Sára ügyes asszony, rá tudja beszélni férjét. Ádám hallgatott Évára. Ábrahám Ádám gyermeke, hallgat Sárára. Láttuk a következményét, hogy Ádám az asszonyra hallgatott. Itt is látjuk: megszületik Ismáel. Következménye: rengeteg könny, szenvedés, 13 évig hallgat az Úr. Miután mind a ketten eggyek ebben; Isten nem csinál semmit. Besegítünk: megszületik Izráel népének legnagyobb ellensége. Ismáeltől származnak az arabok. Sára nem láthatta, mit szenved majd Izráel az araboktól.
Sára is bukott, elég mélyen, és elég nagyot. Rossz befolyással volt a segítőtárs a férjre, akit Isten mellé adott. Ádám fájóan mondja Istennek: az asszony, akit mellém adtál, az vett rá.
Az 1. Mózes 18. rész 10 versében Isten megjelenti, hogy egy év múlva fia születik Sárának. 13 év után ez az első szava Istennek hozzájuk. Megjelenik három férfi, Ábrahám fogadja és megvendégeli őket. A kérdés így hangzik: Hol van Sára, a feleséged? Sára bent volt a sátorban, hallja amint az ő nevét mondják ezek az idegen férfiak. Elhangzik Isten üzenete, Ábrahámnak mondják, de Sára is hallja. Mind a kettőnek mondja, de Ábrahámmal beszél Isten. Feleségednek fia lesz! Nem neki mondták, de neki is szólt. Hallania kellett.
Így mondja tovább az Ige: "Ábrahám pedig és Sára, élemedett korú emberek voltak, megszűnt Sáránál az asszonyi természet. Nevetett azért Sára ő magában mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? Meg az én uram is öreg! És monda az Úr Ábrahámnak: miért nevetett Sára?"
Sára magában nevetett, és az Úr tudta. A hitetlenség nevetése volt ez. Mondja tovább: "Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annakidején esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára pedig tagadta, mondván: Nem nevettem, mivelhogy fél. De monda az Úr: nem úgy van, mert bizony nevettél." A párbeszéd Ábrahámmal kezdődött. Az Úr előhívhatta volna Sárát is, hiszen ott volt. Az Úr Ábrahámmal beszélt Sáráról úgy, hogy neki is szólt. A Biblia azt mondja: "Az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét." (Efézus 5,33,/b.) A lány egyenes kapcsolatban van az Úrral, az asszony pedig a férjén keresztül. Ha hívő férje van, engedelmeskedjék férjének. Jó volna ezt nagyon komolyan venni.
Azután Sárához szól, a megerősítést ő kapja, amikor nem hisz, és nevet, és az Úr azt mondja: "Bizony nevettél!" Sárával a bűnéről beszél Isten!
Jó volna megérteni a hívő házastársak viszonyát. Akinek férje nem hívő, nem lehet feje feleségének. Engedelmességgel tartozik akkor is a feleség, egészen addig, amíg a férj olyat nem kíván, amire már azt mondhatja: "Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek." (Ap. Csel. 5,29.) Ez már felemás iga. Azért olvastam Péter leveléből az Igét, mert erre is vonatkozik: "Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek." Sehol nincs a Bibliában ígéret arra, hogy valaki Ige nélkül is megnyeretik, csak a hívő asszony férjének, mert az élő Igét látja. Mondja is utána: "Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket."
Felemás igában élő asszonytestvérem, férjed szemlélheti-e feddhetetlen életedet? Vagy állandóan feddésre szorulsz? Feddhetetlen annyit jelent: nincs rajta mit feddni. Vajon megnyeretik-e férjed Ige nélkül, látva a te Isten szerinti engedelmes, feddhetetlen életedet?
Mindenféle hívő asszonyra vonatkozik: ékessége ne legyen külső. Akkor a hajfonogatás volt a divat, most más. Ékességük ne legyen aranynak felrakása, és öltözékek felvevése. A hívő asszony szépsége nem divatból áll. Nem ez az ékessége, hanem a szívnek elrejtett embere. A szépség belül van, nem kívül. Még hitetlen koromban olvastam Márai Sándor könyvéből: a szépség tisztaság, a szó hősies értelmében. Minden egyéb csak kozmetika. Honnan tudja ezt ez az ember? Amikor a belső tisztaság kiragyog az ember szemén, egész lényén keresztül, az a szívnek tisztasága. A hívő asszonyok így ékesítették magukat. Erre mondja az Ige: "A szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan a szent asszonyok, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek."
Sára szép asszony volt, hiszen éppen ezért féltette őt Ábrahám. Mi lesz, ha meglátja a király, vagy Gérár fejedelme, és elveszik tőle. Meg vagyok győződve, hogy Sára szépsége leginkább tisztaságában rejlett. Hogy ilyen idős kora ellenére is szép volt, annyit jelentett: békés életet élt. Harag és gonosz gondolatok nem tették tönkre arcát. Belülről kifelé ragyogott ez az asszony.
Vajon a te szépséged belül van? Mennyit nézed magad feleslegesen tükörben? Mennyi mindent tépkednek ki asszonyok, mennyit színeznek, csak azért, hogy szebbek legyenek. Rózsaszín ruhát vesz föl masnival, hogy fiatalabbnak nézzék. Nem így ékesítették magukat a hajdan asszonyai. A férfiakról azt mondja az Ige: "A férfiak hasonló módon együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén." Nem tudom férjed tisztességet tesz-e neked, mint gyöngébb edénynek? Vajon kiérdemelted-e viselkedéseddel, lényeddel, csendes és alázatos lélekkel azt, hogy tiszteljen a társad? Sokszor szeretnénk, ha tisztelnének. Fel vagyunk háborodva, ha valamit nem tesznek meg, holott a gyöngébb edény vagyok. Nyilván azért, mert nem vagy olyan asszony mint Sára, engedelmes, igazi társ, aki megbecsülésre méltó, aki nem hányja szemére férjének gyengeségeit, hanem elhordozza.
Látod ez a társ tisztességet, szeretetet, megbecsülést kapott, mint gyöngébb edény. Körülvették, amit annyira szeretnél sokszor. Nem kapod meg, mert csak egyszer jöjjön haza később, vagy ittasan a férjed, már patáliát csapsz.
Sára nem mondta Ábrahámnak: milyen voltál akkor! Jó volna szembenézni, akár fejem a férjem, akár felemás igában élek, - hogy élek mint asszony?
Két nő van a Zsidók 11-ben, és Jézus nemzetségtáblázatában. Az egyik Sára volt. Nem mondja a nemzetségtáblázat, de a Zsidók 11 említi a hithősök között, és egy másik nőt, Ráhábot, a parázna lányt, aki mikor hitből engedelmeskedett, asszony lett belőle. A nemzetségtáblázat mutatja, ő szülte Boázt, és az ő nemzetségéből született a Megváltó. Ráháb ilyen tisztességben részesült.
Akármilyen sötét a múltad, hit által megtisztulhatsz, és lehetsz Istennek olyan szolgája, akin keresztül sokan megismerik az Urat, a Megváltót. Most csak az a kérdés, akarsz-e bűnbocsánatot a múltra, és akarod-e életedet alárendelni az Úrnak, hogy azzá tehessen, akivé Ő szeretne tenni.
Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy néven szólítasz minket: hajadonok, asszonyok. Kérünk legyen vége annak, hogy mindig visszabeszélünk. Hogy mindig elmondjuk: ilyen férjjel szemben hogy legyek engedelmes? Annyi ideje vitázunk már Veled, amikor fejünkre olvasod önfejűségünket, akaratosságunkat, nemcsak férjünkkel, hanem Veled szemben is. Urunk adj igazi megalázkodást, igazi megtérést. Hadd lehessen életünk igazán ragyogó élet, akin keresztül házastársunk, gyerekeink, és még nagyon sokan körülöttünk megismernek Téged, a szelíd, és alázatos Jézust Ámen.
(Trausch Liza)
Forrás: Trausch Liza írásai honlapról
2014. március 22.
VAN HATALMA
A lélekszakértő előtt állunk, hogy megvizsgáljon bennünket. Nagy dolog, hogy Jézus nem csak a bajt látja az életünkben, hanem a hitet is, bármilyen pici is az. Jézus azok hitét is látja, akik cselekszenek. Hozod-e, viszed-e a gutaütöttet imádságodban Jézus elé?! Vagy valahol leteszed útközben, mert már hited sincs hozzá?
Nagyon sokszor magunk is olyanok vagyunk, mintha gutaütöttek lennénk, nem tudjuk megtenni, amit kellene. Az Úr Jézus szeme az egyetlen jól látó szem. Előtte nem lehet szimulálni. Azt is tudja, mi az, amit nem akarok megtenni, és mi az, amit igazán nem tudok. Olyan orvos előtt állsz, aki csak rád néz, és tudja, hogy hol van a baj. Nem küld tovább szakvizsgálatokra. Azon a ponton, ahol tehetetlen vagy, halld meg: "Bízzál, fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid." Jézus pontosan tudja, hogy a bűn tesz tehetetlenné. Valld be a tisztátalan kívánságaidat, az anyagiasságodat, a hiúságodat, a dicsőségvágyadat, és halld az Úr szavát: meg vannak bocsátva a bűneid!
Nyíljon meg ma a szemed Arra, akinek nem volt könnyű ezt a megbocsátó mondatot kimondani. Neki ez az életébe került. Hajtsd meg fejedet Előtte, aki az Ő keresztjének vére által eltörölte a múltadat, aki feloldozott kötelékeidből, és most azt szeretné, ha gyógyultan mennél tovább. Emeld fel szemedet Jézusra, aki láthatatlanul, de nagyon valóságosan jelen van az Igében, és akinek hatalma van arra, hogy szavával és erejével ma is segítsen mindazokon, akik ezt kérik, és elfogadják.
Nagyon sokszor magunk is olyanok vagyunk, mintha gutaütöttek lennénk, nem tudjuk megtenni, amit kellene. Az Úr Jézus szeme az egyetlen jól látó szem. Előtte nem lehet szimulálni. Azt is tudja, mi az, amit nem akarok megtenni, és mi az, amit igazán nem tudok. Olyan orvos előtt állsz, aki csak rád néz, és tudja, hogy hol van a baj. Nem küld tovább szakvizsgálatokra. Azon a ponton, ahol tehetetlen vagy, halld meg: "Bízzál, fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid." Jézus pontosan tudja, hogy a bűn tesz tehetetlenné. Valld be a tisztátalan kívánságaidat, az anyagiasságodat, a hiúságodat, a dicsőségvágyadat, és halld az Úr szavát: meg vannak bocsátva a bűneid!
Nyíljon meg ma a szemed Arra, akinek nem volt könnyű ezt a megbocsátó mondatot kimondani. Neki ez az életébe került. Hajtsd meg fejedet Előtte, aki az Ő keresztjének vére által eltörölte a múltadat, aki feloldozott kötelékeidből, és most azt szeretné, ha gyógyultan mennél tovább. Emeld fel szemedet Jézusra, aki láthatatlanul, de nagyon valóságosan jelen van az Igében, és akinek hatalma van arra, hogy szavával és erejével ma is segítsen mindazokon, akik ezt kérik, és elfogadják.
Trausch Liza "...BESZÉDED MEGELEVENÍT..."
2014. március 12.
"...mert olyan ő, mint aki számolgat magában..."
"... mert olyan ő, mint aki számolgat magában..."
(Péld.23:7)
Miközben olvasod a Bibliát, fejezetről fejezetre, keress ki egy verset, ami hozzád szól, írd le egy kártyára, memorizáld és láss hozzá, hogy bebizonyítsd Istennek: "Értékes vagyok, fontos vagyok, meg lehet bocsátani nekem, és képes vagyok megtenni dolgokat." Engedd, hogy Isten átalakítsa a gondolataidat, mert "amit az ember gondol szívében, olyan ő". (Péld. 23:7 NKJV)
Forrás
Napi Remény
2014. március 4.
"Az ÚR irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?"
"Az ÚR irányítja a férfi lépteit,
az ember hogyan érthetné meg útját?"
(Példabeszédek 20:24)
az ember hogyan érthetné meg útját?"
(Példabeszédek 20:24)
A férfiak azt mondják: a nők kiismerhetetlenek. A nők úgy tartják: a férfiak hóbortosak. Isten meg úgy gondolta, hogy az Ő útjai gyakran a legérthetetlenebbek nekünk, embereknek, de Ő tökéletesen átlátja azokat, és ezért szeretne segíteni az eligazodásban.
Akit irányítanak, az nem a maga akarata szerint jár, hanem aláveti magát annak, aki vezeti. Olyan jó lenne, ha családjainkban, munkahelyeinken olyanok lennénk, akiket Isten vezethet! Alázatos édesapák, édesanyák, alázatos főnökök, vagy éppen beosztottak. Sok nehézségtől menekülnek meg azok, akik engedik, hogy vezetve legyenek! Mert az érthetetlen, a logikátlan, a hóbortos, a kiismerhetetlen helyzetekben is lehet biztonságban haladni, ha Az vezethet, Aki onnan felülről tisztán átlátja a dolgokat!
Engedj Istened vezetésének akkor is, ha nem érted mindig Őt! Hidd el, hogy a legjobbat akarja Neked!
Forrás:
Napi Ige és gondolat
2011.
2014. február 19.
Gyönyörű vagy és értékes! :)
Nick Vujicic : Élet korlátok nélkül- Ötletek egy teljes élethez című könyvét olvasom, nagyon bátorító! Érdemes Mindenkinek elolvasni, ez a fiatalember kar- és láb nélkül született, tele hittel, szeretettel és reményekkel teli az élete, nekem sokat erősít lelkileg is.
Részletek belőle, engem nagyon fellelkesített!
"... Isten gyermekeként gyönyörű vagy és értékes, és többet érsz, mint a világ összes gyémántja. Te meg én tökéletesen alkalmasak vagyunk arra, hogy azzá váljunk, aminek lennünk kell! Ennek ellenére a célunk mégis ez legyen, hogy még jobb emberek legyünk, és kitoljuk a határainkat azzal, hogy nagyot álmodunk. A szabályokra van szükség az úton, mert az élet nem mindig rózsás, de mindenféleképpen megéri élni. Én vagyok rá az élő példa, hogy nem számít, milyen helyzetben vagy, amíg lélegzel, addig muszáj megtenned a magadét."
" ... a boldogság bármilyen körülmények között ránk találhat, ha teljes bizalmunkat Istenbe fektetjük."
( Nick Vujicic )
Címkék:
értékes gondolatok,
gondolat,
Idézet,
könyvajánló,
Nick Vujicic
2014. február 13.
Ha kilátástalannak tűnik ...
"Ha kilátástalannak tűnik a helyzeted, ne feledd:
Isten már most látja azt a szépet, azt a jó végkifejlet,
amely a jelenedből saját kezével kiformál."
( Madgalena Paulus )
"Tarts meg az életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem!"
( Zsoltárok 25: 20 )
Forrás
www.lydia.hu
Lydia Magazin
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)











