Zsoltárok 3.
"De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem".
(4.v.)
Nehéz szívek
Dávid menekülés közben írta ezt a zsoltárt. Az egyetlen fia, Absolon üldözte. Milyen nehéz lehetett akkor a szíve? Ki tudja felfogni, mit érezhetett Dávid, mennyire meg volt terhelve? Ebben a nehéz időben Dávid Istenre gondolt. Elismerte, hogy létezik egy felsőbb hatalom, ezért nem kell félnie tízezer harcostól sem. Dicsérte Istent és hálát adott a megmeneküléséért. Dávid itt egy különleges helyzetben van. De ennek mindig idáig kell fajulnia? Először mindig meg kell rendülnie a szívünknek ahhoz, hogy elismerjük, hogy Isten valóban milyen hatalmas, és hogy a mi kicsi, összetört szívünket meg szeretné tölteni? Isten fog téged megmenteni! Megígérte, hogy megtölti a szíved szeretettel és értelmet ad az életednek. De Ő nem csak az életed nehéz napjain szeretne veled lenni, hanem minden napon! Tehát engedd, hogy Isten a szívedben legyen, akkor is, ha nehéz a helyzeted és akkor is ha örömmel van tele a szíved!
Adj neki esélyt, hogy minden nap veled legyen!
Elgondolkodtató:
Keress magadnak egy tárgyat, vagy írj fel egy papírra valami olyat, ami ez elkövetkező hetekben Isten biztatására fog emlékeztetni!
Ajánlott igeszakasz:
Zsoltárok 139.
Forrás
Fénysugarak - 2009.
"A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék."
(Eötvös József)
