Ésa. 66,1-4
"Mert szóltam, de nem feleltek, beszéltem, de nem hallgattak rám, hanem azt tették, amit rossznak látok, azt választották,
ami nem tetszik nekem."
ami nem tetszik nekem."
(4.v.)
Kiáltás a semmibe – visszhang nélkül
Voltunk már olyan helyzetben, hogy segítséget kértünk, és semmi nem történt? Vagy voltál együtt barátokkal és jót beszélgettetek, de az életed alapjában nem érdekelte őket? Ez furcsa, kellemetlen érzést szül bennünk. Ugyanez történt nem is egyszer Isten és az ember között. Ő a saját képére és hasonlatosságára alkotott bennünket. Azt akarta, hogy állandó szoros közelségben, beszédes viszonyban éljünk vele. Ézsaiás próféta Isten nevében szólal fel, mert az emberek megfeledkeztek hatalmas alkotójukról. Külsőleg ugyan kegyesnek mutatják magukat, templomot építenek számára. Áldozatot is bemutatnak neki, de szívük ebben nincs benne. Ez ugyanolyan gonosz dolog, mintha Istennek ajándékokat vinnének, amit el nem fogadhat, mert gyilkosságok, bálványimádás vagy tiltott, tisztátalan állatok feláldozása rejlik mögötte.Isten nem tűri, hogy mi csupán külső formában tiszteljük őt. Olyan emberekre vár és azokat hívja, akiknek szívében ő lakhat.
Elgondolkodtató: Ha az istentiszteletre járás, a bibliaolvasás, egy gyülekezethez tartozás csak felszínes, akkor az teljesen hiábavaló! Döntő, hogy Isten jelen lehet-e az életedben, és hogy szívedből szereted-e őt?
Ajánlott igeszakasz: Máté. 7,12-23.
FÉNYSUGARAK - 2008.
