"...mert nem a mi igazságunkban,
hanem a te nagy irgalmasságodban bízva
terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket! "
(Dán 9, 18b)
Zsoltárok 18,1-20 .
"Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem."
(20.v.)
Szerető kéz vezet a sötétben is
Aki ezt a zsoltárt olvassa, nem tudja elrejteni mosolyát. Dávid annyira túláradóan fogalmaz, hogy öröme magával ragad. Isten erőteljesen beleavatkozik az életébe. Megmenti, meggyógyítja, óvja. Olyan csodás Istent úgy megtapasztalni, mint ahogy Dávidnak sikerült. Ezt én is át szeretném élni! De aztán az öröm mégsem ragad annyira magával, és nem kezdek el annyira táncolni, mint ahogy azt Dávidról tudjuk. Az Isten iránt érzett öröm újra és újra örömtáncra készteti. Az én hitem csendesebb. Én Istent máshogy élem meg. Érzékenyebben, nyugodtabban, kevésbé drámaian. És néha a 23. zsoltár halál árnyékának völgye közelebb áll hozzám, mint Dávidnak ezek a dicsőítő himnuszai. De egy dolog mégis megragad: miután a Sámuel első és második könyvében átolvastam még egyszer Dávid történetét, világossá lett számomra, hogy az ő útja sem volt könnyű sétagalopp. Csak a végén, amikor minden jól alakult, akkor tört ki belőle az ujjongás. Erre a befejezésre várok még, és élek abból, amit Dávid is megvall: Isten örömét leli bennem, szeret és ezért segített nekem.
Elgondolkodtató: Tudom, Isten engem is szeret! Milyen jó, hogy ezt itt újra elmondja nekünk, és ezzel máris jobb kedvre derít.
Ajánlott igeszakasz: Zsoltárok 23.
FÉNYSUGARAK - 2009.
