"E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval."
(Péld. 30,18–19)
"Így szól az Úr, aki a tengeren utat csinál és a hatalmas vizeken ösvényt, aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint a gyertyabél elhamvadának. Ne emlékezzetek meg a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Ímé, újat cselekszem, most készül; avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztaságban utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. "
(Ésa. 43,16–19)
A levegő, a szél, a szikla: út, közeg. De mi a házasság közege? Nem tudjuk. Mélységes titok ez. A házasságban két tudatlan kerül össze, akik olyan útra lépnek, amin még sohasem jártak, és ami nem fogy el a lábuk alól, amíg csak lépni tudnak. De az Útkészítő ismeri a választ. Isten ígéretet tesz: "Újat cselekszem; most készül – a pusztában utat szerzek!" Most készül tehát a házasság útja is; mindig készülőben van, folyamatosan, lépésről lépésre lábunk alá simul. Ez a folyamatos megalkotódás tartson bennünket örökös készenlétben. A közeg az Úr – Ő a levegő, Ő a tenger, Ő a kőszikla.
Forrás
VISKY FERENC: MÉZ A SZIKLÁBÓL - 2008.
– Áhítatok az év minden napjára –
