Türelem

"Legyetek tehát ti is türelemmel..."

(Jakab 5:8)

A türelmes várakozás nem azt jelenti, hogy kevésbé vágyakoznánk az adott esemény eljövetelére, hanem azt, hogy tiszteletben tartjuk: mindennek megvan a maga, Istentől elrendelt ideje. 

Urunk, adj türelmet a várakozásunkban!

Mennyire kegyelmes az Úr!

"Mennyire kegyelmes az Úr azokhoz, akiket szeret, akiket elválasztott, akiknek ígéretet adott! S mennyi kellemetlenséget, mennyi hiábavaló utat, oktalan félelmet megspórolhatnak azok, aki feltétlenül és félelem nélkül rábízzák ügyeiket és életüket az Úrra, aki bizonyosan nem csal meg!

És amikor Ő rendezi a dolgokat, elképesztő és elképzelhetetlen dolgok történnek meg javukra az övéinek!"

( Zergi Gábor: " Mert ez a  Te életed!"

Gondolatok a mindennapi igeolvasás kapcsán című könyvből idéztem  )

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá ..."

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá , akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” 

( Jakab 1,17 )

"...Ebben a küzdelemben, az új életemmel való ismerkedés közben megtanultam valamit: változhatnak a körülményeim, de Isten sosem változik meg. Az életváltás közben erőt kaptam Jakab apostol levelének 1,17 verséből: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”

Életem új rendje szilárd építmény, melynek alapját az én változatlan Istenemre raktam, nem azokra a tűnő árnyékokra, amiket a változástól való félelem vetett rám. Valódi ajándék az Ő vezetése: megbízható, és tele van a Benne való örömmel. Isten az én javamra és a maga dicsőségére alakítja körülményeimet, kapcsolataimat.

Isten hűséges. Életadó új kapcsolatokkal, új közösséggel ajándékozott meg, melyet nem élvezhettem volna, ha nem engedelmeskedem Neki, és nem lépek ki komfortzónámból.

Akármi előtt állsz, akármilyen változások jönnek eléd az úton, tudom, hogy ugyanezt veled is meg tudja tenni. Hallgass Isten jelzéseire, hidd el, hogy számodra is kész az ajándéka: hűség, remény és bátorítás. Öleld magadhoz új életedet."

Uram, a változás, a bizonytalanság félelmetes tud lenni, de bízni fogok Benned. Segíts, hogy bizalommal járjam életem új útját, tudva, hogy Te tökéletesen előkészítetted. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.

( Leah Kimenhour: Életem új rendje )

Leah Kimnehour: My New Normal
Encouragement for today, 2013. augusztus 12.
www.crosswalk.com

Forrás

Eszmélkedések: Lélekerőstő levelek 139.

ÚJÉV - 2021.

Túrmezei Erzsébet
ÚJÉV 

Újév lép ma elém. Az arcán fátyol.
Nem láthatom a fátyolától,
nevet-e, sír-e, csúf-e, szép-e,

virágot hoz, virágot tép-e. 

Megindulok vele az Új után.
Nem ismerem, de biztosan tudom,
hogy a titokzatos fátyol mögött
Megváltó csak, aki elrejtőzött.

Újév, add ide, add a kezedet!
Egy ének tölt el, bárhogy is vezet:
„Ó, milyen szép vagy élet, életem!
Tükrödben Megváltóm arcát szemlélhetem!“

 

 

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom ... "

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, 

és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."

 (Zsidókhoz írt levél 11:1)

 Ünnep küszöbén állva szinte minden érzékszervünket „bombázzák” már a különféle ünnepi hatások: díszkivilágításban pompázó ablakok; az ünnepi asztalra kívánkozó csábító receptek; a szemet gyönyörködtető holmikkal telezsúfolt kirakatok, árusok hosszas sora… Mindezt látjuk, halljuk, tapasztaljuk, elmenekülni sem tudnánk előlük. Ez „a látható dolgok létéről való meggyőződés”: igen, ünnep közeledik, ismét karácsony kopogtat. Ehhez a felismeréshez még nem szükséges a hitnek semmiféle formája. De hogy az az ajtó valóban kinyíljon; hogy lelkünk se maradjon üres az ünnepi forgatagban; hogy a legnagyobb Vendég, az Istennek egyszülött Fia meglátogasson bennünket, ahhoz már hit kell. Az egykor volt, s az évek hosszú során valahol elveszett, elhagyott gyermeki énünkre jellemző hit, amellyel még tudtunk hinni, bízni, remélni a szemmel láthatatlan csodákban; az a gyermeki bizalom, amellyel rá tudtunk hagyatkozni szüleink szeretetére; az a tudatlanul is boldog váradalom, amellyel készültünk az ünnepre. Nem „látható dolgokkal”, nem gazdagsággal, nem zsúfoltsággal, de reménnyel, örömmel, hittel és szeretettel. Emlékszel még…?

 (Gyallai Henrietta)

2012.

Ádventi ének

 

 

Szabolcska Mihály:
Ádventi ének

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj előttünk fénynek oszlopával:
Szent biztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt sző a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mit félne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bűnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

  Ő lesz a váltság élet-birodalma;
Változz' örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jön fel
Üdvözítőnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsírni könnyünk' édes örömünkben,
Szeretetünkben!

Add meg, ó Uram...

Helena Gysin
Add meg, ó Uram...

Add meg, ó Uram, hogy kiálljam a próbát,

a szenvedést elhordozzam,

a várakozásban türelmes legyek,

a betegségben a bátorságom ne veszítsem el,

az egyedüllétben ne legyek keserűvé,

a szükségben a reményt soha ne adjam fel.

Te változtasd a rosszat jóvá,

a szomorúságot örömmé,

a sírást nevetéssé,

a hanyatló bátorságot új reménnyé,

a csalódást hitté.

Így az emberek megláthatják, 

hogy én a Te gyermeked vagyok, 

Te pedig az én Atyám vagy.

Isten határai

Isten határai

"Hogyan is vagyunk a határokkal? Az élet telve van velük. Akadályok, korlátok, falak – minden téren. Erkölcsi, anyagi, kapcsolati, ideológiai. Sokat topogunk körülöttük. Nézzük jobbról, nézzük balról… elölről, hátulról… Miért vannak itt ezek a sorompók? Honnan vannak itt ezek a korlátok? Ha arra vannak, hogy átmásszunk rajtuk, rendben. De ha azért vannak itt, hogy valamitől elválasszanak – felejtsük el. Nem szeretjük a határokat. Alapvetően nem keltenek bennünk jó érzéseket. Zsigerileg ellenszenvesek. Akadályoznak, elveszik szabadságunkat. Ezért éljük meg sikerként, ha átléptünk egy-egy határt, és kudarcként vagy frusztrációként, ha ez nem sikerült. Ma Isten határairól kívánok szólni. Sőt, nem csak szólni, hanem az az imádságom, hogy találkozásunk legyen a határok Istenével. Találkozásunk - először, másodszor, majd harmadszor… Isten határai először, másodszor, harmadszor. Mit is jelent ez?

 I. Isten határai először: nem szeretjük azokat

 Nem szeretjük a határokat, Isten határait sem. Ezért megmagyarázzuk, és így lesz a világosságból sötétség, a sötétségből világosság, az igazból hamis, a hamisból igaz. Az életet halálnak mondjuk, a halál választását pedig életnek és szabadságnak állítjuk be. A férfit nőnek, és a nőt férfinak – ha nekünk éppen úgy tetszik. A lopás élelmesség, a kizárólagos házasság elavult, meghaladott intézmény. Lehet, hogy azt mondod, ez nem te vagy, de hadd szorongassalak egy kicsit a találkozás felé: biztos, hogy van olyan terület az életedben, ahol te is leráznád/lerázod Isten határait. Ahol megmagyarázod, vagy elhallgatod, figyelmen kívül hagyod, és megtaposod. Nézz szembe, állj elé ennek a Teremtő és útmutatást adó Istennek! Találkozz azzal, aki – hiába a relativista korszellem, a politikai korrektség feltétel nélküli parancsa, önmagunk felmentésének ezer és ezer kifinomult technikája – minden szégyen és magyarázkodás nélkül ma is azt mondja, én vagyok az Úr, a teremtő, az alkotó, a szabadító; nincs más Isten rajtam kívül.

 II. Isten határai másodszor: az Ige testté lett

 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott.” – Teremtményi lét. Isten korlátozza magát: belép az általa teremtett világba, egy lesz a teremtmények közül. Megszületik emberként, kiszolgáltatott csecsemő, aki anyja gondoskodására szorul, felnövekszik, él, tanul, dolgozik, tanul, ennie és innia kell, elfárad, haragszik, gyászol, örvendez… Térhez és időhöz kötött, kitéve az időjárásnak, az elemeknek, a víznek, a szélnek. Az Ige, aki által minden lett, és nélküle semmi sem lett, egyszer csak alárendeli magát mindazon erőknek, a teremtett világ erőinek, amit önmaga alkotott. Nem szükségből, nem kényszerből, hanem egészen más okból. Isten, aki határokat húz, önmagát korlátozta Jézusban.

 Isten határai – határátlépések sorozata, amelyek során önmaga szab határokat önmagának, amely a végsőkig megy: a halálig, a pusztulásig. Isteni határátlépés a mennyből a földre, a lelki valóságból az anyagiba, a teremtőiből a teremtményibe, az igazságból a kegyelembe, az életből a halálba. Szabad-e a testté lett Ige, Jézus, e határok között? Aki ismeri, látja őt, csak azt válaszolhatja, igen, szabad. Ellentmondanak-e a határok a szabadságnak? Ha Jézusra nézünk, azt kell mondanunk, nem. Miért? Mert a szabadság a szeretetben van, és nem a függetlenségben és az öntörvényűségben. Mert a határok Istene a szeretet Istene. Mert Isten határai a szeretet és élet határai. Mert az öntörvényűség, a függetlenség, a teljes magunkra maradás – azaz a korlát és határ nélküliség – nem más, mint a pokol. Az élet, a szeretet pedig nem más, mint az, ahogy Isten odaadja magát nekünk, értünk, hogy bennünket Jézusban magához öleljen, és szeretetében szabaddá tegyen. Mert amíg a határtalan szabadság felszámolja az életet, a minden határokkal teli szeretet létesíti azt. Ezért jöjjetek, és találkozzunk Isten határaival harmadszor is!

III. Isten határai harmadszor: nálad, előtted és benned 
Hol a határ? – tegyük fel a kérdést újra! Ha a testté lett Igében, Jézusban Isten határtalan – hiszen minden határt áthidaló – szeretete jelent meg, akkor a határ, most már, nálad, előtted ill. benned van. Akkor azzal találkozol, aki „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be”, de akiről azt is megtudjuk, hogy „akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” A határ azok között van, mondja a határtalan szeretet Istene, akik befogadják ill. nem fogadják be őt.

Hol vannak Isten határai? Itt, előtted, sőt, benned. Mert az egyetlen egy igazán döntő határ az, hogy benned él-e határtalan szeretet Istene, a teremtő, a törvényadó, az önmagát korlátozó, a megfeszített Isten, vagy pedig nélküle, csak magadra utaltan létezel? Isten határai nem a kozmoszban vannak – Isten határai nálad, előtted, benned vannak. És akár sikerként, akár kudarcként élted meg a karácsonyi határátlépéseket, most tedd meg a nagy határátlépést: Uram, jöjj az életembe, és én teljes szívvel követlek téged. ÁMEN!

(Lovas András)

Forrás

János 1:1-14.

Gazdagréti Református Gyülekezet honlapjáról

2010.

Mint senki más

 

Szent-Gály Kata

 Mint senki más 

 

Te ismersz engem, úgy, mint senki más:

 tudod felőlem, mit én sem tudok, 

hogy ki vagyok, 

s mit akarok. 

 

Mielőtt végigmondanám a szókat, már észrevetted, 

hogyan alakult az eszme bennem. 

Mielőtt az utat végigjárnám, te láttad: 

vissza is jöttem. 

 

 Előtted nem titok az élet, 

és benne minden összefüggések világosak 

és áttekinthetők. Látod a múltban a jövőt, 

magban a fát, a szunnyadó, 

pöttyös tojásban a domb jövendő kórusát. 

 

És tudod azt is, hogy mivé leszek, 

ki behunyt szemmel csak megyek, megyek.

Imádság

 

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

 

 

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

(Luk 4,38-44)

 

Jézus soha nem fáradt annyira, hogy ne fogadná szívesen az embereket. Mindez nagy bátorságot ébreszt bennünk. Forduljunk hozzá, bármiben hiányt szenvedünk, mert nagylelkűségének nincs határa! Forduljunk hozzá, ha bűnösök vagyunk, mert irgalmasságának, megbocsátásának nincs határa!

 (Horváth István Sándor - Evangélium)